SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Az, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból, még Donald Trump számára sem lehet elfogadható

Trump szerint az oroszok vihetnék Ukrajna 20 százalékát, csakhogy ők az egészet akarják befolyásolni. Ebbe pedig még a republikánusok közül sem sokan mennének bele, mondja a biztonságpolitikai szakértő.


Donald Trump azt ígérte, ha nyer, egy napon belül megoldást talál a háború lezárására. Bár csak januárban iktatják be, máris beszélt Zelenszkijjel és Putyinnal is telefonon. Az orosz elnöktől a Reuters szerint azt kérte, hogy tartózkodjon a konfliktus további eszkalációjától. Putyin néhány nappal korábban világossá tette, hogy tárgyalni hajlandó, de a követeléseikből nem engednek. Közben Trump egyik főtanácsadója realisztikus bétekervet kért az ukránoktól, és azt üzente, a következő amerikai vezetés az ukrajnai béke megteremtésére fog fókuszálni, nem pedig az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére. Zelenszkij azonban Budapesten arról beszélt, hogy Ukrajna számára elfogadhatatlan, hogy engedményeket tegyenek, nem tárgyalásokra, hanem elegendő fegyverre van szükségük.

Mindezek fényében milyen esélyei vannak annak, hogy Trump valós, elfogadható változásokat hozzon az ukrajnai konfliktus megoldásában? Van-e vele szemben mozgástere Ukrajnának, Európának, vagy akár Oroszorszgnak? Milyen üzeneteket hordozna a szövetségesek és az ellenfelek felé, ha Trump béketerve mégis megvalósulna? Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

– Sokan gondolják, hogy Donald Trumppal új világ kezdődik biztonságpolitikailag. Elsősorban az ukrajnai háború gyors lekeverését emlegetik, de szóba kerülhetnek más konfliktusok is, akár a Közel-Keleten, akár Kína körül. Mi ezeknek a realitása?

– Azt gondolom, hogy Donald Trump sokat nem változott. Szerintem ugyanolyan külpolitikát próbál majd folytatni, mint első alkalommal, csak azzal a különbséggel, hogy más a világhelyzet, és mások lesznek a tanácsadói, bár keveset tudunk még a stábjáról. Való igaz, hogy ő ilyen békeelnökként jelentkezett be, ám nyilvánvalóan ezt elsősorban azért mondta, mert alapvetően Bidennek két háborúval is szembe kellett néznie, egyfelől az orosz-ukrán háborúval, másfelől pedig a Hamász és Izrael, illetve inkább Izrael és a Hamász meg az iráni proxyk összetűzésével, sőt Irán és Izrael adok-kapokjával is. Nyilván lesznek olyan területek, ahol nagy energiával fog beleállni a dolgokba. Ilyennek látja nagyon sok elemző az orosz-ukrán háborút, ahol rá akarja venni mindkét felet arra, hogy függessze fel a harcokat, üljön le és tárgyaljon a békéről. Az ukránokat azzal, hogy bejelenti, hogy Amerika kiszáll ebből az egész történetből, tehát nem ad további támogatást. Az oroszokat pedig azzal, hogy amennyiben nem hajlandók tárgyalni, akkor Amerika még több támogatást ad.

Amit Trump környezetéből megtudhatunk, aszerint azt szeretné, hogy Ukrajna mondjon le azokról a területekről, amiket az oroszok megszálltak. Ez nagyjából 20 százaléka az ukrán állam területének.

A kialakuló határ mentén egy 1200 km hosszúságú demilitarizált övezetet akar létrehozni, ahol az ellenőrzést Európára akarja bízni. Azt mondta, a lengyelek, a németek, meg akik akarnak, azok csak mászkáljanak ott, de nem akar sem amerikai katonákat, sem pedig amerikai pénzt belefektetni ebbe a műveletbe. Emellett 20 évre fel akarja függeszteni a tárgyalást Ukrajna NATO-tagságáról. Azonban ez nem olyan egyszerű történet, hogy most azt mondja Donald Trump, hogy akkor kiszállunk, és ezt mindenki elfogadja. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt olyan egyszerűen meg lehet valósítani. Például

Putyin elfogadja-e, hogy az általa elfoglalt területek határán, a demilitarizált övezet ellenőrként olyan országok katonái jelenjenek meg, akiket ő ellenséges országoknak tart?

A másik nagyon fontos kérdés, hogy milyen hatása lesz Európára? Európa jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy egymagában támogassa Ukrajnát. De én abban nem vagyok biztos, hogy nincs abban a helyzetben sem, hogy rávegye Donald Trumpot, hogy a támogatást ne ab ovo szüntesse be, tekintettel arra, hogy Donald Trumpnak, pontosabban az adminisztrációnak végig kell gondolnia azt, hogy ezek milyen üzenetet hordoznak a szövetségesek felé, és milyen üzenetet hordoznak mondjuk az ellenfelek felé. Különösen azok felé, akik most nagyon figyelik az orosz-ukrán háborút, tekintettel arra, hogy

ez a háború egy világrend háború, ami arról szól, hogy ki, és hogyan fogja irányítani a jövő világrendjét.

Amennyiben az derül ki, hogy ha te három évig kitartóan támadsz és katonai eszközökkel fellépsz és elfoglalsz bizonyos területeket, azt előbb-utóbb majd mindenki tudomásul veszi, hiszen nincs szándék arra, hogy a szabályszegőket megbüntessék. Azaz ha elég erősnek mutatkozol, akkor simán meg tudod változtatni a status quo-t.

További kérdés még, hogy mi lesz a szankciókkal? Ha megszüntetjük azokat úgy, hogy a 20 százalékát elvitte Oroszország Ukrajnának,

annál jobb üzenetet Kínának nem is lehetne küldeni arra vonatkozóan, hogy nyugodtan nyomuljon, akár erővel is, hiszen nem lesznek nagyobb fellépések ellene.

Tehát sok olyan kérdés van, amit egyelőre még nem gondoltak végig Washingtonban. Ebbe beletartozik a NATO kérdése is. Sokan olyasmiről is beszélnek, hogy akár ki is léphet, vagy hátrébb léphet a NATO-tól Trump. Ezt valóban megteheti, csak akkor azzal kell számolnia az Egyesült Államoknak, hogy azon a szövetségi rendszeren fog lazítani, ami az Egyesült Államokat a világrend fenntartójává tudta tenni. Egymagában egyetlen ország sem olyan erős, hogy világrendet hozzon létre. Tehát sok mindent megtehet Donald Trump, csak annak az üzenetei, következményei hosszú távúak. Nem véletlenül írta a Le Monde, hogy az amerikai elnökválasztással vége lett az amerikai világrendnek.

– Zelenszkij miután meleg szavakkal köszöntötte Trumpot megválasztása alkalmából, Budapesten már azt mondta, hogy tűzszünetet csak az emlegethet, aki nem ismeri a háborút, és el is magyarázta, miért képtelenség a jelenlegi helyzetben tűzszünetet kötni.

– Azt nagyjából mindenki látja, hogy nyugati segítség nélkül hosszú távon Ukrajna nem tud kitartani. Elsősorban ez azért nagyon komoly probléma, mert Ukrajnának a pénzügyi működését, hadseregének a fenntartását, mind-mind nyugati segélyekből sikerült eddig fenntartani. Ha ezekből teljességgel kiesik az Amerikai Egyesült Államok, akkor az kétségtelen tény, hogy Európa egymagában nem valószínű, hogy pótolni fogja tudni ezeket az igényeket, tekintettel arra, hogy Európának nincsenek ilyen kapacitásai. Nincs elég harckocsija, nincs elég légvédelme, nincs elég páncélozott szállító harcjárműve, nincs elég lőszergyára. Tehát

rengeteg a szűk keresztmetszet, amin változtatni kell ahhoz, hogy Európa képes legyen támogatni Ukrajnát. Annyi idő viszont nincsen.

Szerintem 3-5 év, amíg Európa olyan helyzetbe kerül, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy megkezdik azt a hadiipari fejlesztést, amire egyébként az európai védelemnek szüksége van. Ilyen értelemben Zelenszkij nagyon erősen ki van szolgáltatva az Amerikai Egyesült Államoknak. Azt gondolom, hogy Ukrajna kérdése nem Ukrajnában, nem az orosz-amerikai kapcsolatokon fog múlni. Inkább azon, hogy például az Európai Unió fogja-e azt mondani, hogy oké, eddig melletted voltunk Kína kapcsán, de most nem leszünk melletted, és ha nem leszünk melletted, akkor neked sokkal nehezebb lesz Kínával tárgyalni. És itt nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdasági kérdésekről is szó van.

Én azt mondanám, hogy az Egyesült Államok nem olyan erős, mint ahogy ezt Donald Trump hiszi.

És nagyjából azt is látjuk, hogy ha az Egyesült Államok a nagyhatalmi potenciáljából veszít bizonyos helyzetekben, akkor ez nagyon nehezen összeegyeztethető a „Make America Great Again”-nel.

– Ha jól értelmezem, azt mondja, hogy Európának lehet egy olyan zsarolási potenciálja, hogy Amerikát egy ilyen módon próbálja jobb belátásra bírni az ukrán kérdésben, hogy akkor ő kitáncol az USA keleti politikájából?

– Nem kell kitáncolnia, egész egyszerűen nem kell feltétlenül támogatnia. Donald Trump nagyon elvárná azt, hogy Kína kapcsán álljon be Amerika mellé Európa. És azt gondolom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan természetes. Vannak olyan államok, amelyek nagyon nehezen állnának ebbe bele. Például Németország, akinek ha lehetne, akkor Kína nagyon fontos partnere lenne. Viszont,

tekintettel arra, hogy Oroszországnak nincs ereje ahhoz, hogy megtámadja Európát, ezért azt feltételezem, hogy valami mozgástere Európának is van.

Az oroszok képtelenek legyőzni Ukrajnát, ha a Nyugat támogatja. Tehát nem olyan egyértelmű ez az egész. Arról nem is beszélve, hogy az még nem világos, hogy Trump mit fog prioritásnak tekinteni. Sokan mondják, hogy belsőleg akarja átalakítani a hatalmat, azaz nem az Egyesült Államok, hanem elsősorban a rezsim érdekeit fogja előtérbe helyezni. Tehát úgy akarja átalakítani az amerikai belső viszonyokat, hogy a republikánusok trumpista szárnyának ez hosszú távon kedvező legyen. Ezt még nem tudjuk, hogy hogyan fogják megtenni, és ez szerintem jó pár bizonytalanságot hoz még a képletbe.

– Elképzelhető, hogy úgy oldják meg az Ukrajna ügyében tett trumpi ígéretet, hogy Amerika kivonul, nem támogatja az ukránokat tevőlegesen, de az európai államok a katonai eszközeiket lecserélik úgy, hogy elküldik azokat Ukrajnába, és helyette Amerikából vásárolnak újakat. Egy ilyen megoldás esetén Trump kipipálhatja, hogy betartotta az ígéretét, viszont figyelembe vette azokat a realitásokat is, amikről szó volt most.

– Európa most akarja a saját védelmi iparát felfejleszteni. Ez nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi lesz a maradék Ukrajnával? Mert Trump szerint arról szólna a történet, hogy akkor vigyék a területet az oroszok, és akkor Ukrajna meg fennmarad. De mi lesz ezzel a fennmaradó Ukrajnával? Ki fogja garantálni a biztonságát? Ki fogja újraépíteni, ami egy nagy üzlet? Ki fogja felfegyverezni, ami szintén nagy volumenű üzlet, mert ha nem NATO-tag, akkor olyan sem fordulhat elő, hogy nincs nagy hadereje.

Nem gondolom, hogy akár Európa, akár az ukránok belemennének, hogy egy gyenge köztes-Ukrajna jöjjön létre, amit bármikor fenyegethet továbbra is Oroszország.

Tehát a maradék Ukrajnának az életben maradását és a fejlődését, vagy például az Európai Unióhoz való csatlakozását Amerika nem nagyon akadályozhatja, mert ennek nincs legitimitása, ez azt jelentené, hogy teljes egészében az oroszok kezére akarná játszani Ukrajnát Donald Trump. Nem gondolom, hogy ebbe a republikánusok, akár a trumpistákon kívüli republikánusok beleegyeznének. A republikánusok éppúgy nem szeretik Oroszországot, mint ahogy egyébként a demokraták sem. A szakértők szerint az a legnagyobb pozitívuma, hogy Donald Trumpnak ilyen ötletei vannak, hogy van legalább miről tárgyalni, mert az tény, hogy nagy az igény arra, hogy végre elkezdjenek tárgyalni a felek. Érzékelhetően nehezen viseli a nemzetközi közösség azt, hogy háború van, ráadásul két háború van, és ebből az Egyesült Államok az Izrael és környéki háborúkat tekinti fontosabbnak az amerikai érdekek szempontjából. Európa pedig az ukrajnai háborút, mert az ukrajnai háború érinti őt jobban.

– Mi lenne akkor, ha mégis megvalósulna Trump terve?

– Igazából nem tudjuk, hogy egy Trump-féle ukrajnai tűzszünetnek mi lenne a politikai következménye. Azt feltételezem, hogy Oroszországnak nem felel meg, vagy csak nagyon átmenetileg felel meg egy olyan helyzet, amikor számára nem kedvező politikai konstelláció van a maradék Ukrajnában, azaz a jelenlegi politikai rendszer megmarad.

Ők valójában nem a 20 százalékát akarják Ukrajnának befolyásolni, hanem az egészet.

Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy Putyinnal sikerül megegyeznie Trumpnak. A béke nem jelentheti azt, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból. Ez még Donald Trump számára sem lehet elfogadható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Csak a buta fideszesek tartanak ki Orbán mellett” – óriási tömeg állt ki Magyar Péter mellett pécsi nagygyűlésén
Nem ingatták meg a tiszásokat az utóbbi napok fejleményei: sem Zelenszkij Orbánnak címzett fenyegetése, sem az állítólag Budapestre érkező GRU-ügynökök. Pécsen azt mondták, szerintük már semmivel sem tud a magyar miniszterelnök fordítani.


Szombat este hatalmas tömeg előtt beszélt Magyar Péter Pécsen. A Tisza Párt nagygyűlésének egyik résztvevője az utóbbi napok fejleményeiről azt mondta, tart tőle, hogy Orbán Viktor az ukrán veszély hangoztatásával akarja elérni, hogy ne legyenek választások.

„De a megérzésem viszont azt mondja, hogy ez azért van, mert fél attól, hogy most ebben az évben leváltják. És ez is lesz” – jósolta a Tisza szimpatizánsa.

A válaszolók többsége szerint a magyar miniszterelnöknek már nincs esélye, hogy fordítson. Azt a hírt viszont sokan felháborítónak tartják, ami szerint Putyin GRU-tiszteket küldött Budapestre, hogy befolyásolják a választásokat.

„Ez egy undorító dolog már. Gyakorlatilag akkor Magyarország nem szuverén ország” – reagált a hírre egy megkérdezett.

Zelenszkij kirohanását a legtöbben elítélték, de nem gondolják, hogy az ukrán elnök valóban Orbán Viktor életére törne. „Szerintem nem így gondolta, dűbből gondolta. Nem egy fenyegetés volt, hanem most már elege van az Orbánból” - mondta az egyik válaszoló.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Választási szakértő: A Tisza akár 80 egyéni körzetet is megnyerhet, és kétharmados többséget szerezhet
Politikai földrengés jöhet a választásokon Tóth Zoltán szerint, de a meccs még nem lefutott. A szakértő szerint a Mi Hazánk és a DK bejutása megakadályozhatja, hogy bármelyik nagy párt totális győzelmet arasson.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Tóth Zoltán választási szakértő elemezte a választási esélyeket, különös tekintettel az egyéni választókerületekre.

A szakértő szerint az, hogy szinte mindenhol 6-7 jelölt indul, elsősorban a választóknak jó, mert nagyobb a választék. „A választópolgároknak mindenképpen jó, mert a szíve szerint választhat legalább nem csak a két nagyból, hanem más pártok jelöltjeiből is. És ez a demokráciának biztosan jót tesz” – mondta, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy mind be is jutnak a parlamentbe.

Úgy látja, a parlamenti pluralizmus akár egy kétpárti rendszer irányába is „soványodhat”.

Tóth Zoltán szerint reális esélye a parlamenti küszöb átlépésére a két nagy párton, a Fideszen és a Tiszán kívül a Mi Hazánknak van, és esetleg a Demokratikus Koalíciónak. „Másnak szerintem nincs esélye arra, hogy megugorja az 5%-os parlamenti küszöböt az országos listás szavazatai alapján” – jelentette ki.

A szakértő állítja, a kormányváltó erőknek kedvez, ha sokan vannak az indulók, és az is, ha magas a választási részvétel.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokra hivatkozva elmondta, a Tiszának már 3 millió, a Fidesznek pedig 2,6 millió támogatója lehet, ami egy kétpárti parlament lehetőségét veti fel.

A függetlenként induló, de korábban pártszínekben politizáló képviselők esélyeiről szólva a szakértő úgy fogalmazott, hogy ők gyakran hajlamosak túlértékelni a személyes ismertségüket és érdemeiket. „Holott Magyarországon párt támogatás nélkül, tömegmozgalom támogatása nélkül nem lehet választásokat nyerni egy 80-90 ezes egyéni választókerületben” – állítja Tóth Zoltán.

Bár elismeri, hogy a személyes kvalitások, mint a választókkal való kapcsolattartás, pozitívak, de önmagukban nem elegendőek. „A főszabály az, hogy tömegtámogatás kell, és ezt jelen pillanatban csak a pártok, illetőleg tömegmozgalmak tudják elérni” – mondta.

A pénz szerepét is kiemelte, különösen azután, hogy a Fidesz megszüntette a kampányfinanszírozás felső határát. „Az amerikai szóhasználat szerint egy szavazat egy dollár. De mint tudjuk már nem egy dollár, már többet kell adni érte.”

Arra a felvetésre, hogy a jelölteknek nyilatkozniuk kell a külföldi támogatások elutasításáról, a szakértő azt mondta, hallott olyan módszerekről, amelyekkel ezek a szabályok kijátszhatók. „Én eddig legalább tízféle olyan módszert hallottam, amivel ki lehet játszani ezeket a szabályokat, annélkül, hogy annak büntetőjogi vagy egyéb következménye lenne” – fogalmazott. Szerinte ez főleg a kormánypártra érvényes, bár ők ezt tagadják.

Tóth Zoltán szerint egy ismeretlen, de tiszás jelöltnek is nagy esélye lehet a győzelemre.

Ha a 3 milliósra becsült TISZA-tábort rávetítjük a 106 egyéni választókerületre, akkor „nagy esély van, hogy az egyéni választókerületek döntő többségében, tehát akár 80 egyéni választókerületben is győzhet a TISZA”.

Ugyanakkor hozzátette, a Fidesz 2,5 milliós tábora is jelentős, és az országban nem egyenletesen oszlik el sem a 3 millió, sem a 2,5 millió választópolgár, így ők is sok helyen győzhetnek.

Tóth Zoltán azt állítja, aki a legtöbb egyéni kerületet nyeri, az alakíthat kormányt, mivel a kormányzati súly ezekből a körzetekből származik. „Így érthető, hogy egy nagyon nagy esélye van jelen pillanatban már a Tiszának akár egy kétharmados parlamenti többség elérésére is” – jelentette ki.

A szakértő szerint a végeredményt befolyásolhatja, ha a Mi Hazánk és a DK is bejut a parlamentbe, mert az általuk elnyert mandátumok csökkentik a két nagy párt által megszerezhető képviselői helyek számát. Valószínűleg 7-8 mandátumot elérnek, tehát összesen akár 16 mandátumot is le kell vonni a 198-ból.

„Ha két kispárt is bejut az ötszázalékos küszöb fölé, akkor csökken az, hogy bármelyik nagy párt elérje a kétharmadot” – magyarázta.

A választás tisztaságát ellenőrző nemzetközi megfigyelőkről szólva Tóth Zoltán elmondta, a legfontosabb nem a helyszíni jelenlét, hanem a jogi környezet előzetes tanulmányozása. Véleménye szerint ehhez mintegy tízezer oldalnyi joganyagot – alkotmányt, választási és pártfinanszírozási törvényeket, bírósági gyakorlatot – kellene áttanulmányozni. Ezt követően érdemes interjúkat készíteni, bár szerinte Magyarországon „nincsenek független választási szervek, még a Kúria sem az”.

A szakértő szerint a megfigyelőknek az ország választási hagyományaival is tisztában kell lenniük. „Magyarországon ez azért fontos, mert gyakorlatilag 30 éve csalnak a választásokon, és azért jó ezzel tisztában lenni, hogy ott mennyire van kultúrája a választási csalásnak egy adott országban” – mondta.

A szakértő szerint a nemzetközi szervezeteknek, például az EBESZ-nek nincs jogi szankciós lehetősége, az Európai Uniónak pedig egyelőre nincsenek saját megfigyelői. Politikai szankciók lehetnének, de szerinte a felelősségre vonást belföldön kellene elkezdeni. „Ki a felelős azért, hogy lejt a pálya? Ezért a Fidesz a felelős, és nyilván azok az országgyűlési képviselők, akik az ilyen lejt a pálya törvényt megalkották, azoknak személyes politikai felelősséget is kell viselni” – vélekedett.

Arra a felvetésre, hogy az Orbán-rendszer azt csinál, amit akar, a szakértő igennel felelt. „Jelen pillanatban ez egy következmények nélküli ország, de hát ezt látjuk a napi politikai kampány eseményekből is” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Azért robbant a kőolaj ára, mert az arab termelők már nem tudják hol tárolni
A szakértő szerint mivel a megtermelt olajat a Hormuzi-szorosban uralkodó bizonytalanság miatt nem tudják elszállítani, az arab országok minden lehetséges tározót feltöltöttek olajjal. Azonban emiatt a termelés visszaeshet, ami általában áremelkedéssel jár.


Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

A valódi pánik 8-9 nappal az Irán elleni támadások után tört ki a piacokon. A látszólagos késlekedés oka, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok – köztük Irán, Irak, Katar és Szaúd-Arábia – egy ideig szinte zavartalanul folytatták a kitermelést, bízva a szoros gyors újranyitásában

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat és hajókat. Mostanra azonban minden tárolókapacitás megtelt. Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az tartós kínálati zavart okozhat.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

a problémák a legerősebben Ázsiát sújtják, ahol a japán, tajvani, hongkongi és sanghaji tőzsdék is zuhantak. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is égető szüksége van.

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A nyersanyagok mellett a finomított termékek piacán is súlyos zavarok látszanak.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban
Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: