SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Az, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból, még Donald Trump számára sem lehet elfogadható

Trump szerint az oroszok vihetnék Ukrajna 20 százalékát, csakhogy ők az egészet akarják befolyásolni. Ebbe pedig még a republikánusok közül sem sokan mennének bele, mondja a biztonságpolitikai szakértő.


Donald Trump azt ígérte, ha nyer, egy napon belül megoldást talál a háború lezárására. Bár csak januárban iktatják be, máris beszélt Zelenszkijjel és Putyinnal is telefonon. Az orosz elnöktől a Reuters szerint azt kérte, hogy tartózkodjon a konfliktus további eszkalációjától. Putyin néhány nappal korábban világossá tette, hogy tárgyalni hajlandó, de a követeléseikből nem engednek. Közben Trump egyik főtanácsadója realisztikus bétekervet kért az ukránoktól, és azt üzente, a következő amerikai vezetés az ukrajnai béke megteremtésére fog fókuszálni, nem pedig az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére. Zelenszkij azonban Budapesten arról beszélt, hogy Ukrajna számára elfogadhatatlan, hogy engedményeket tegyenek, nem tárgyalásokra, hanem elegendő fegyverre van szükségük.

Mindezek fényében milyen esélyei vannak annak, hogy Trump valós, elfogadható változásokat hozzon az ukrajnai konfliktus megoldásában? Van-e vele szemben mozgástere Ukrajnának, Európának, vagy akár Oroszorszgnak? Milyen üzeneteket hordozna a szövetségesek és az ellenfelek felé, ha Trump béketerve mégis megvalósulna? Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

– Sokan gondolják, hogy Donald Trumppal új világ kezdődik biztonságpolitikailag. Elsősorban az ukrajnai háború gyors lekeverését emlegetik, de szóba kerülhetnek más konfliktusok is, akár a Közel-Keleten, akár Kína körül. Mi ezeknek a realitása?

– Azt gondolom, hogy Donald Trump sokat nem változott. Szerintem ugyanolyan külpolitikát próbál majd folytatni, mint első alkalommal, csak azzal a különbséggel, hogy más a világhelyzet, és mások lesznek a tanácsadói, bár keveset tudunk még a stábjáról. Való igaz, hogy ő ilyen békeelnökként jelentkezett be, ám nyilvánvalóan ezt elsősorban azért mondta, mert alapvetően Bidennek két háborúval is szembe kellett néznie, egyfelől az orosz-ukrán háborúval, másfelől pedig a Hamász és Izrael, illetve inkább Izrael és a Hamász meg az iráni proxyk összetűzésével, sőt Irán és Izrael adok-kapokjával is. Nyilván lesznek olyan területek, ahol nagy energiával fog beleállni a dolgokba. Ilyennek látja nagyon sok elemző az orosz-ukrán háborút, ahol rá akarja venni mindkét felet arra, hogy függessze fel a harcokat, üljön le és tárgyaljon a békéről. Az ukránokat azzal, hogy bejelenti, hogy Amerika kiszáll ebből az egész történetből, tehát nem ad további támogatást. Az oroszokat pedig azzal, hogy amennyiben nem hajlandók tárgyalni, akkor Amerika még több támogatást ad.

Amit Trump környezetéből megtudhatunk, aszerint azt szeretné, hogy Ukrajna mondjon le azokról a területekről, amiket az oroszok megszálltak. Ez nagyjából 20 százaléka az ukrán állam területének.

A kialakuló határ mentén egy 1200 km hosszúságú demilitarizált övezetet akar létrehozni, ahol az ellenőrzést Európára akarja bízni. Azt mondta, a lengyelek, a németek, meg akik akarnak, azok csak mászkáljanak ott, de nem akar sem amerikai katonákat, sem pedig amerikai pénzt belefektetni ebbe a műveletbe. Emellett 20 évre fel akarja függeszteni a tárgyalást Ukrajna NATO-tagságáról. Azonban ez nem olyan egyszerű történet, hogy most azt mondja Donald Trump, hogy akkor kiszállunk, és ezt mindenki elfogadja. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt olyan egyszerűen meg lehet valósítani. Például

Putyin elfogadja-e, hogy az általa elfoglalt területek határán, a demilitarizált övezet ellenőrként olyan országok katonái jelenjenek meg, akiket ő ellenséges országoknak tart?

A másik nagyon fontos kérdés, hogy milyen hatása lesz Európára? Európa jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy egymagában támogassa Ukrajnát. De én abban nem vagyok biztos, hogy nincs abban a helyzetben sem, hogy rávegye Donald Trumpot, hogy a támogatást ne ab ovo szüntesse be, tekintettel arra, hogy Donald Trumpnak, pontosabban az adminisztrációnak végig kell gondolnia azt, hogy ezek milyen üzenetet hordoznak a szövetségesek felé, és milyen üzenetet hordoznak mondjuk az ellenfelek felé. Különösen azok felé, akik most nagyon figyelik az orosz-ukrán háborút, tekintettel arra, hogy

ez a háború egy világrend háború, ami arról szól, hogy ki, és hogyan fogja irányítani a jövő világrendjét.

Amennyiben az derül ki, hogy ha te három évig kitartóan támadsz és katonai eszközökkel fellépsz és elfoglalsz bizonyos területeket, azt előbb-utóbb majd mindenki tudomásul veszi, hiszen nincs szándék arra, hogy a szabályszegőket megbüntessék. Azaz ha elég erősnek mutatkozol, akkor simán meg tudod változtatni a status quo-t.

További kérdés még, hogy mi lesz a szankciókkal? Ha megszüntetjük azokat úgy, hogy a 20 százalékát elvitte Oroszország Ukrajnának,

annál jobb üzenetet Kínának nem is lehetne küldeni arra vonatkozóan, hogy nyugodtan nyomuljon, akár erővel is, hiszen nem lesznek nagyobb fellépések ellene.

Tehát sok olyan kérdés van, amit egyelőre még nem gondoltak végig Washingtonban. Ebbe beletartozik a NATO kérdése is. Sokan olyasmiről is beszélnek, hogy akár ki is léphet, vagy hátrébb léphet a NATO-tól Trump. Ezt valóban megteheti, csak akkor azzal kell számolnia az Egyesült Államoknak, hogy azon a szövetségi rendszeren fog lazítani, ami az Egyesült Államokat a világrend fenntartójává tudta tenni. Egymagában egyetlen ország sem olyan erős, hogy világrendet hozzon létre. Tehát sok mindent megtehet Donald Trump, csak annak az üzenetei, következményei hosszú távúak. Nem véletlenül írta a Le Monde, hogy az amerikai elnökválasztással vége lett az amerikai világrendnek.

– Zelenszkij miután meleg szavakkal köszöntötte Trumpot megválasztása alkalmából, Budapesten már azt mondta, hogy tűzszünetet csak az emlegethet, aki nem ismeri a háborút, és el is magyarázta, miért képtelenség a jelenlegi helyzetben tűzszünetet kötni.

– Azt nagyjából mindenki látja, hogy nyugati segítség nélkül hosszú távon Ukrajna nem tud kitartani. Elsősorban ez azért nagyon komoly probléma, mert Ukrajnának a pénzügyi működését, hadseregének a fenntartását, mind-mind nyugati segélyekből sikerült eddig fenntartani. Ha ezekből teljességgel kiesik az Amerikai Egyesült Államok, akkor az kétségtelen tény, hogy Európa egymagában nem valószínű, hogy pótolni fogja tudni ezeket az igényeket, tekintettel arra, hogy Európának nincsenek ilyen kapacitásai. Nincs elég harckocsija, nincs elég légvédelme, nincs elég páncélozott szállító harcjárműve, nincs elég lőszergyára. Tehát

rengeteg a szűk keresztmetszet, amin változtatni kell ahhoz, hogy Európa képes legyen támogatni Ukrajnát. Annyi idő viszont nincsen.

Szerintem 3-5 év, amíg Európa olyan helyzetbe kerül, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy megkezdik azt a hadiipari fejlesztést, amire egyébként az európai védelemnek szüksége van. Ilyen értelemben Zelenszkij nagyon erősen ki van szolgáltatva az Amerikai Egyesült Államoknak. Azt gondolom, hogy Ukrajna kérdése nem Ukrajnában, nem az orosz-amerikai kapcsolatokon fog múlni. Inkább azon, hogy például az Európai Unió fogja-e azt mondani, hogy oké, eddig melletted voltunk Kína kapcsán, de most nem leszünk melletted, és ha nem leszünk melletted, akkor neked sokkal nehezebb lesz Kínával tárgyalni. És itt nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdasági kérdésekről is szó van.

Én azt mondanám, hogy az Egyesült Államok nem olyan erős, mint ahogy ezt Donald Trump hiszi.

És nagyjából azt is látjuk, hogy ha az Egyesült Államok a nagyhatalmi potenciáljából veszít bizonyos helyzetekben, akkor ez nagyon nehezen összeegyeztethető a „Make America Great Again”-nel.

– Ha jól értelmezem, azt mondja, hogy Európának lehet egy olyan zsarolási potenciálja, hogy Amerikát egy ilyen módon próbálja jobb belátásra bírni az ukrán kérdésben, hogy akkor ő kitáncol az USA keleti politikájából?

– Nem kell kitáncolnia, egész egyszerűen nem kell feltétlenül támogatnia. Donald Trump nagyon elvárná azt, hogy Kína kapcsán álljon be Amerika mellé Európa. És azt gondolom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan természetes. Vannak olyan államok, amelyek nagyon nehezen állnának ebbe bele. Például Németország, akinek ha lehetne, akkor Kína nagyon fontos partnere lenne. Viszont,

tekintettel arra, hogy Oroszországnak nincs ereje ahhoz, hogy megtámadja Európát, ezért azt feltételezem, hogy valami mozgástere Európának is van.

Az oroszok képtelenek legyőzni Ukrajnát, ha a Nyugat támogatja. Tehát nem olyan egyértelmű ez az egész. Arról nem is beszélve, hogy az még nem világos, hogy Trump mit fog prioritásnak tekinteni. Sokan mondják, hogy belsőleg akarja átalakítani a hatalmat, azaz nem az Egyesült Államok, hanem elsősorban a rezsim érdekeit fogja előtérbe helyezni. Tehát úgy akarja átalakítani az amerikai belső viszonyokat, hogy a republikánusok trumpista szárnyának ez hosszú távon kedvező legyen. Ezt még nem tudjuk, hogy hogyan fogják megtenni, és ez szerintem jó pár bizonytalanságot hoz még a képletbe.

– Elképzelhető, hogy úgy oldják meg az Ukrajna ügyében tett trumpi ígéretet, hogy Amerika kivonul, nem támogatja az ukránokat tevőlegesen, de az európai államok a katonai eszközeiket lecserélik úgy, hogy elküldik azokat Ukrajnába, és helyette Amerikából vásárolnak újakat. Egy ilyen megoldás esetén Trump kipipálhatja, hogy betartotta az ígéretét, viszont figyelembe vette azokat a realitásokat is, amikről szó volt most.

– Európa most akarja a saját védelmi iparát felfejleszteni. Ez nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi lesz a maradék Ukrajnával? Mert Trump szerint arról szólna a történet, hogy akkor vigyék a területet az oroszok, és akkor Ukrajna meg fennmarad. De mi lesz ezzel a fennmaradó Ukrajnával? Ki fogja garantálni a biztonságát? Ki fogja újraépíteni, ami egy nagy üzlet? Ki fogja felfegyverezni, ami szintén nagy volumenű üzlet, mert ha nem NATO-tag, akkor olyan sem fordulhat elő, hogy nincs nagy hadereje.

Nem gondolom, hogy akár Európa, akár az ukránok belemennének, hogy egy gyenge köztes-Ukrajna jöjjön létre, amit bármikor fenyegethet továbbra is Oroszország.

Tehát a maradék Ukrajnának az életben maradását és a fejlődését, vagy például az Európai Unióhoz való csatlakozását Amerika nem nagyon akadályozhatja, mert ennek nincs legitimitása, ez azt jelentené, hogy teljes egészében az oroszok kezére akarná játszani Ukrajnát Donald Trump. Nem gondolom, hogy ebbe a republikánusok, akár a trumpistákon kívüli republikánusok beleegyeznének. A republikánusok éppúgy nem szeretik Oroszországot, mint ahogy egyébként a demokraták sem. A szakértők szerint az a legnagyobb pozitívuma, hogy Donald Trumpnak ilyen ötletei vannak, hogy van legalább miről tárgyalni, mert az tény, hogy nagy az igény arra, hogy végre elkezdjenek tárgyalni a felek. Érzékelhetően nehezen viseli a nemzetközi közösség azt, hogy háború van, ráadásul két háború van, és ebből az Egyesült Államok az Izrael és környéki háborúkat tekinti fontosabbnak az amerikai érdekek szempontjából. Európa pedig az ukrajnai háborút, mert az ukrajnai háború érinti őt jobban.

– Mi lenne akkor, ha mégis megvalósulna Trump terve?

– Igazából nem tudjuk, hogy egy Trump-féle ukrajnai tűzszünetnek mi lenne a politikai következménye. Azt feltételezem, hogy Oroszországnak nem felel meg, vagy csak nagyon átmenetileg felel meg egy olyan helyzet, amikor számára nem kedvező politikai konstelláció van a maradék Ukrajnában, azaz a jelenlegi politikai rendszer megmarad.

Ők valójában nem a 20 százalékát akarják Ukrajnának befolyásolni, hanem az egészet.

Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy Putyinnal sikerül megegyeznie Trumpnak. A béke nem jelentheti azt, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból. Ez még Donald Trump számára sem lehet elfogadható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos: Lázár Jánosig is el lehetne jutni a trafikügyben, aminek most indul a felülvizsgálata
A kormány bejelentette, hogy felülvizsgálják a trafik- és a kaszinókoncessziókat. Mindkettő milliárdos bevételt jelent minden évben azoknak, akik a Fidesz jóvoltából a húsosfazék közelébe kerültek. Hadházy szerint akár büntetőeljárások is indulhatnak.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. június 19.



Vitézy Dávid a csütörtöki kormányzati tájékoztatón jelentette be, hogy a kormány felülvizsgálja a trafik- és kaszinókoncessziós rendszert. A miniszter azt is elmondta, hogy az Orbán-kormány a választás előtti hetekben is kiosztott hosszú távú, akár 2061-ig érvényes kaszinókoncessziós jogokat. Ez hatalmas pénzt jelent: a Garancsi István és Habony Árpád érdekeltségében álló Garinvest például majdnem 20 milliárdos osztalékot fizet ki idén. De a trafikrendszer haszonélvezői is jelentős bevételeket könyvelnek el. Németh Balázs fideszes képviselő cége például tavaly több mint félmilliárdos rekordbevételt ért el.

A trafik- és kaszinóügyek máig kísértik a magyar közéletet. Kik a valódi felelősök és elszámoltathatók-e még? Elévültek-e a bűncselekmények, és mit lehet tenni, ha a nyomozóhatóságok korábban szándékosan nem végezték a dolgukat? Erről beszélgettünk Hadházy Ákos volt országgyűlési képviselővel, aki a trafikkoncessziók körüli korrupciós ügyek nyilvánosságrahozatala után hagyta ott a Fideszt 2013-ban, és vált országosan ismert politikussá.

— A trafikügyekben kiknek állapítható meg a személyes felelőssége?

— A trafikügynél véleményem szerint nagyon egyértelműen és bizonyíthatóan megnevezhetők a felelősök. A nyomozati anyagok alapján például a szekszárdi polgármester felelőssége teljesen egyértelmű.

Ha csak egy keveset tovább nyomoznának, azonnal el lehetne jutni Lázár Jánoshoz is.

Az is egyértelmű tény, hogy az egész törvényt annak a Sánta nevű vállalkozónak a számítógépén írták, aki aztán a nagykereskedelemben teljes monopóliumot kapott, és azóta milliárdokat kasszírozott ezen.

— Ez a monopólium azóta is megvan?

— Igen. Azonban a trafiküggyel az a probléma, hogy ott az elévülés már sajnos elég szűkösen, de megtörtént. Viszont, ha valódi szándék van a bűnüldöző szerveknél és a kormány részéről, akkor vizsgálni lehet az egykori  nyomozások körülményeit is. Véleményem szerint több olyan nyomozás is volt az elmúlt 16 évben, ahol a feltárt vagy bejelentett tények ellenére zárták le eredménytelenül a nyomozásokat. Ezeknél mindenképpen felmerül a hivatali visszaélés gyanúja, és érdemes lenne megkérdezni azokat az embereket, akik az aláírásukat adták ezekhez a dönésekhez, hogy ki utasította őket erre.

— Ha ezek az ügyek büntetőjogilag el is évültek, a politikai felelősséget vagy az eltussolás mechanizmusát még fel lehetne tárni tanulságként?

— A trafikügyben például viszonylag korrekt nyomozás zajlott, amit aztán a lezáró dokumentumokban leírt egyértelmű tények ellenére bűncselekmény hiányában szüntettek meg. Persze a nyomozás valójában nem volt teljesen korrekt, mert például olyan számítógépeket nem foglaltak le, amelyek a durván érintett személyekhez köthetők. Ennek ellenére a nyomozás lezáró dokumentumában is bőven volt annyi tény, ami alapján ki merem mondani: aki nem emelt vádat, és erről döntött, az hivatali visszaélést követett el.

— Ön nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt a szekszárdi trafikok elosztásáról 2013-ban. Az bizonyítékként szerepelt a vizsgálatban?

— Igen, benne volt, de tragikomikus magyarázattal magyarázták ki a magyarázhatatlant. A felvételen konkrétan rajta volt, ahogy a polgármester elmondja, hogy „ne az ellenzéki emberek legyenek a nyertesek a trafikkonceszióban, és nehogy kimaradjon fideszes pályázó a nyertesek közül”.

Ez a legsúlyosabb korrupciós bűncselekmény, hivatali visszaélés. Ezt viszont az ügyész annyival intézte el, hogy ez nem frakcióülés volt, hanem „csak egy baráti folyosói beszélgetés”.

Az volt még a nagyon vicces, hogy a következő oldalon pedig azt írja, hogy 40 perc késéssel érkeztem erre a „baráti megbeszélésre”, ami valójában egy frakcióülés volt a szekszárdi városházán.

— Ha elévült ez az ügy, mit lehet itt tenni?

— Megvizsgálni, hogyan történt ez. Remélem, ezt sikerül nagyon rövid időn belül megtenni, hiszen ez egy nagyon jól feltárt ügy volt. Bár sok részletével a nyomozás nem is foglalkozott, de így is nyilvánvaló volt, mi történt. Tudjuk, hogy az a testület, amely elvileg végignézte a több tízezer pályázatot, fizikailag sem olvashatta el, mert két hét alatt kellett volna ezt megtennie. Azt is tudjuk, hogy a pályázók vagy nagyon sok pontot kaptak, vagy nagyon keveset, a kettő között nem volt átmenet. Ez is azt mutatja, hogy visszaélés történt. Azt sem kell nagyon vizsgálni, hogy

a nagykereskedő cég, amely ellátja ezeket a boltokat, teljesen indokolatlanul totális monopóliumot kapott, és ezzel az évek során sok-sok milliárd forintos nyereségre tett szert.

Ez pedig Lázár János baráti köre. Itt nincs sok vizsgálnivaló, szerintem három nap alatt meg lehet csinálni a vizsgálatot, és utána dönteni kell. Ez a koncesszió nem maradhat ott, ahol most van, és szerintem a kiskereskedelmi nyerteseknél sem maradhat meg ez a lehetőség.

— Támogatná a rendszer újrapályáztatását?

— Minden lehetőség megvan rá. Európában számos példa van, ahol ugyanúgy küzdenek a dohányzás visszaszorításáért, és ehhez nem kellett a kormánypárt haverjainak és rokonainak odaadni a trafikokat. Semmi nem indokolja a jelenlegi rendszert. Ráadásul ezekből a trafikokból valójában már városi kocsmák lettek, ami sok lakót zavar. Akinek egy ilyen trafik van a környezetében, az tudja, mintha egy kocsma került volna oda, mert megkapták az alkoholárusítás lehetőségét is.

— Bármi is történjen, az eddigi bevétel már azoknál marad, akik 12 éven át hasznot húztak belőle. Ezt nem lehet visszavenni...

— Elméletileg mindent vissza lehet venni, egy kétharmados kormánynál ez csak szándék kérdése. De én mindig elmondtam, hogy minden lopott pénzt nem fogunk tudni visszavenni. Ez a teljes magyar társadalom közös felelőssége, hogy eddig hagytuk ezeket a folyamatokat. Az viszont az új kormány szándékán múlik, hogy milyen mértékben szedi vissza ezeket a vagyonokat, mert ez egy bűnös módon szerzett vagyon, akkor is, ha törvényt hoztak rá.

— És itt vannak a kaszinók, amelyek némelyike nemrég 2061-ig kapott koncessziót. Mi volt a kaszinóbiznisz eredeti története?

— Mint minden más koncessziónál, ez is egy vagyonátrendezés volt. Korábban ez a jog sok helyen megvolt, de ezeket újraosztották, és mit ad Isten, ezek is a kormányközeli mágnásokhoz kerültek. Előbb Andy Vajnához, aztán Garancsi Istvánhoz és Szalay-Bobrovniczky Kristófhoz került a nagy részük. Ez is gyakorlatilag egy kommunista típusú vagyonátírás volt. Az új hatalomnak minden lehetősége megvan, hogy ezt újragondolja.

— Érdekes, hogy Andy Vajna halála után a kaszinókat nem a felesége örökölte, hanem azok „tovább szálltak”. Hogy működött ez?

— Igen, ez egy nagyon fontos példa.

Andy Vajna esete mutatja, hogy amiben éltünk, az egy feudalizmus volt, ahol voltak ugyan oligarchák, de a vagyon valójában nem az övék volt, hanem azzal Orbán Viktor rendelkezett.

Mint a feudalizmusban, hűbéri jogként osztogatta a vagyont a hozzá hű nemeseknek, de aztán nem ők rendelkeznek vele. Ez történt Simicska Lajosnál is: miután az uralkodó ellen fordult, a vagyont át kellett adnia. És ez történt a kaszinókoncessziókkal is. Ha ez egy valódi, jogszerűen szerzett jog lett volna, akkor azt Vajna Tímea megtarthatta volna, de nem így volt. Neki át kellett adnia a TV2-t, a koncessziót, a vagyont.

— Most felmerült a kormány részéről, hogy pótmagánvádas eljárásban lehetővé tennék korábban lezárt büntetőügyek folytatását. Ezzel lehetne korrigálni az eltusolt nyomozásokat?

— Ez egy fontos kérdés. Tessék-lássék módon eddig is létezett ez a lehetőség, de ez nem helyettesíti azt, ha az állam valóban üldözni akarja a bűncselekményeket. Ez arra jó, hogy ha például a főügyészt nem akarják vagy nem tudják lecserélni (szerintem le kell), és a jelenlegi ügyészség nem akar vádat emelni fideszes elkövetők ellen, akkor ezt akár állami szervek is megtehessék. Tehát pótmagánváddal ne csak civilek, hanem állami szervek vagy szervezetek is eljárást indíthassanak. De ez egy pótcselekvés, mert eddig is csak a rendőrség vagy az ügyészség által lefolytatott nyomozás anyagát lehetett felhasználni, egy civil szervezet pedig nem nyomozhat. Ez egy átmeneti lehetőség addig, amíg az ügyészség fideszes befolyás alatt áll.

— Van olyan elhíresült ügy, amiben javasolna pótmagánvádas eljárást?

— Rengeteg ilyen van. Mindegyiknél az elévülést kell nézni, de sok ügy van, ami még nem évült el. És nem is feltétlenül csak a pótmagánvádra van szükség, hanem az újbóli nyomozásra. Nem kell megelégedni az eddig feltárt tényekkel, újra lehet nyitni az aktákat. Nem kizárt, hogy ha marad rá időm, én is fogok ilyeneket előszedni. Vannak jogászok, akik felajánlották a segítségüket. De alapvetően nem én vagyok ebben a hatékony, hanem az új kormánynak kell nagyon hatékonyan fellépnie. Ezt ígérte, reméljük, ezt is fogja tenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk