prcikk: Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban

Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: Orbán Viktor katonaéveiről lehet kompromittáló anyaga a Kremlnek
Az oknyomozó újságíró szerint zsarolásra alkalmas iratok lehetnek Moszkva birtokában. Az újságíró szerint ez magyarázatot adhat a miniszterelnök oroszbarát fordulatára, miközben a Szemjon Mogiljevics-féle zsarolási teóriát kamunak tartja.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare oknyomozó újságírója volt a Helyzet van podcast vendége, ahol a magyar választási kampányt övező titkosszolgálati játszmákról, az ellene indított lejárató kampányról és az orosz befolyás mélységeiről beszélt.

Az újságíró szerint a mostani intenzív kampányidőszak nagyjából az ő március 6-i, a VSquare-en megjelent cikkével kezdődött, amelyben arról írt, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU emberei jelentek meg Magyarországon, hogy Orbán Viktor érdekében befolyásolják a választásokat. Panyi elmondta, maga a tény, hogy orosz befolyásolási kísérlet zajlik, több mint tízéves kutatómunkája után nem lepte meg.

„Ami meglepett, az az, hogy ez a helyzet odáig eszkalálódott, hogy a magyar kormány az igazából semmit nem tesz ez ellen”

– fogalmazott. Állítása szerint olyan információk jutottak el hozzá, majd később a Financial Times által megszerzett dokumentumok is ezt erősítették meg, hogy a Kreml egy 80 fős kormánypárti influenszerhálózaton keresztül terjesztett volna mesterséges intelligenciával generált, orosz dezinformációs tartalmakat, miközben 30 ellenzéki véleményvezért próbáltak volna elnyomni. Szerinte az teszi unikálissá a magyar esetet más országokéhoz képest, hogy

míg máshol az állam ellenállt az orosz beavatkozásnak, „Magyarországon ez a magyar kormány hatalomban tartása érdekében történik”.

A cikk megjelenése után szerinte a kormányoldal és a propaganda sajtó példátlan támadást indított ellene. „Ez volt az első olyan eset, hosszú-hosszú évek óta, amikor átlépte a határt, mondjuk Kocsis Máté, Fidesz frakcióvezető és mások is. Retorikailag és jogilag is átlépték azt a határt, amit korábban igyekeztek betartani” – mondta Panyi, aki szerint korábban kerülték a direkt vádakat, hogy egy bíróságon véleménynyilvánításnak minősüljön a kijelentés.

„Itt átlépték azt a határt, hogy direkt módon kijelentették azt, hogy én egy kém vagyok, meg hazaáruló vagyok.”

Hozzátette, Kocsis Máté a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjaként letagadta, hogy a testületben elhangzottak volna a GRU-s ügynökök magyarországi jelenlétére vonatkozó információk.

Az elmúlt hetekben megszaporodott, nyugati lapokban megjelent, nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozó cikkek kapcsán Panyi Szabolcs úgy véli, nem egy, a nyugati szövetségeseknek tulajdonítható, összehangolt akcióról van szó. Szerinte

a helyzet egyszerűen annyira súlyossá vált, hogy az már nemzetbiztonsági kihívást jelent a NATO és az EU számára is.

Úgy látja, az események inkább „hólabdaszerűen” indultak el, miután ő nyilvánosságra hozott egy részletet egy lehallgatott Szijjártó-Lavrov beszélgetésből, ami más újságírókat is arra ösztönözhetett, hogy megkérdezzék a saját forrásaikat.

A lehallgatott beszélgetések eredetéről szólva kifejtette, a nyugati titkosszolgálatok vélhetően nem a magyar politikusokat, hanem orosz célpontokat figyelnek meg, és a magyar vezetők egyszerűen „a vonal túlsó oldalán” bukkannak fel.

„Túl sokat telefonálnak Moszkvába, ennyiről van szó”

– jelentette ki. Szijjártó Péter esetében szerinte a külügyminiszter többszöri figyelmeztetés ellenére sem használ biztonságos kommunikációs csatornákat, ami Panyi szerint, ha nem Magyarországon történne, súlyos büntetőeljárásokat vonna maga után.

„Az én feltételezésem az az, hogy a legsúlyosabb dolgok, azok mind privátban, a személyes találkozókon hangzanak el.”

Az ellene indított lejárató kampány második, intenzívebb hullámát egy másik cikke váltotta ki, amely egy ukrán pénzszállító elfogásáról szólt. Ennek hatására jelent meg a Mandineren egy vágott és vélhetően manipulált hangfelvétel egy forrásával folytatott beszélgetéséről. Az újságíró szerint ez egyértelműen bosszú volt, amelynek valódi kiváltó oka egy korábbi, a brüsszeli „pancser kémtevékenységről” szóló cikke lehetett. Az ukrán pénzszállítós akciót egy tudatos, Farkas Örs, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár által vezényelt provokációnak tartja, aminek célja egy Ukrajnával való konfliktus gerjesztése volt.

A Farkas Örs nevével fémjelzett időszakról szólva Panyi a titkosszolgálatok működésében kontinuitást lát, de az elmúlt hetek eseményei szerinte brutális eszkalációt jelentenek. Úgy véli, a szolgálatoknál eltűnt a szakmai középvezetés, és a szerveket teljesen Orbán Viktor újraválasztásának szolgálatába állították. „Ki fog ezután bármit megosztani egy magyar titkosszolgálattal, hogyha azt látják, hogy a következő pillanatban azt mondjuk egy újságíró ellen tudják felhasználni. Tehát ez elképesztően felelőtlen” – mondta. A saját lehallgatásával kapcsolatban megjegyezte, elképzelhető, hogy egy új, a Pegasus utódjának számító magyar kémszoftverrel hajtották végre az akciót.

A kémkedés vádjával tett feljelentést Panyi Szabolcs a politikai kommunikációs gépezet részének, jogi szempontból komolytalannak tartja.

„A kémügyek nem úgy működnek, hogy bejelenti a kormány sajtótájékoztatóján, a kormányinfón a miniszter, hogy ő egy kém és ezzel feljelentést teszünk.”

A valódi veszélyt nem a jogi eljárásban látja.

„Amitől igenis tartani kell az az, hogy mindig vannak mentálisan, pszichológiailag instabil emberek, akik elhiszik, hogy én tényleg egy ukrán kém, én tényleg egy hazaáruló vagyok, és esetleg ők azt gondolják, hogy nekik kell igazságot szolgáltatni.”

Az orosz befolyásról szóló könyvén is dolgozó újságíró beszélt arról is, hogy mi állhat Orbán Viktor oroszbarát fordulata mögött. A Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett zsarolási teóriát „full kamunak” tartja. Ehelyett szerinte a magyarázat sokkal hétköznapibb.

Kutatásai alapján létezik olyan, a Kreml által is őrzött kompromittáló anyag, amely Orbán Viktor katonaéveire és a 3/4-es csoportfőnökséggel való állítólagos együttműködésére vonatkozik. Bár ez szerinte erkölcsileg nem lenne elítélhető, egy antikommunista imázsra építő politikus számára a 2000-es években rendkívül súlyos lehetett volna.

Emellett már a 2000-es években létezett egy olyan orosz titkosszolgálati kapcsolattartó, aki a Kreml és a magyar kormány között a korrupt üzleteket menedzselte, és már akkor felvette a kapcsolatot a Fidesszel, amikor Orbán még a Gazprom legvidámabb barakkjáról beszélt.

Panyi a megnövekedett nyilvános szerepléseit tudatos stratégiának nevezte, amellyel a lejárató kampányra reagál, és amellyel a hatalmas nemzetközi szakmai szolidaritást is viszonozza. Szerinte az európai közvélemény a magyar eseményeket nem a helyi kampány, hanem az orosz befolyás kontextusában értelmezi.

„Ők úgy értelmezik, hogy ez az orosz befolyásolási kísérlet, ez az orosz módszerek átvétele, és amikor egy újságírót kémkedéssel vádolnak, az konkrétan az a putyini mintázatnak az átvétele.”

Saját munkájára egyfajta kémelhárításként tekint, mivel állítása szerint a magyar állami szervek nem végzik el ezt a feladatot.

„Mi történik akkor, ha egy miniszter olyan dolgokat csinál, amit ha bárki más csinálna, akkor kattanna a bilincs?”

Ezt a kérdést Szijjártó Péter tevékenységére utalva tette fel, akinek Lavrovval való viszonyát egyenlőtlennek és alárendeltnek írta le.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés az állam ellenségeként élni, úgy reagált, hogy a magyar kormányt nem tekinti szuverénnek, a módszereket és a vádakat pedig orosz mintázatúnak tartja. „Én nem vagyok közellenség, lehet, hogy az államnak az ellensége vagyok, de hogy én újságíróként a magyar nyilvánosságot, a magyar közönséget, a magyar olvasókat szolgálom. Az, hogy most van egy olyan rezsim, amelyik nem feltétlenül a magyar szempontokat tekinti a legfontosabbnak, (...) hát ezért hadd ne érezzem már rosszul magam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Pogátsa Zoltán: Az Orbán-rendszer arra játszott, hogy maradj függésben, és vezethessenek leegyszerűsített, bugyuta üzenetekkel
Ebben a Kádár-rendszerre hasonlít, mondja a szociológis-közgazdász. Orbán Viktor egy ideig Pogátsa szerint meg akarta változtatni az embereket, de aztán feladta, és olyan függésben tartó rendszert épített ki, aminek a tetején ő ül. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Magyarország nemhogy közeledett volna a nyugati társadalmakhoz, az utóbbi 16 évben inkább távolodott az ottani világtól. A függő viszonyoktól a mindenható államon keresztül az árszabályozásig számos olyan dolog visszaköszön, ami a sokaknak a szocializmusból lehet ismerős.

Hogyan jutottunk el a Kádár rendszertől a Kádár 2.0-ig, miért választotta Orbán Viktor 2010 után ezt az utat, miért tett le bármiféle progresszióról, reformról? Korszakértékelő sorozatunkban Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettünk arról, mi hiányzott ahhoz, hogy a dolgok ne így történjenek, mit kell, és mennyire lehet másképpen csinálni, ha nem akarunk tovább egy helyben járni.

— Mi volt az a startpont, ahonnan indítunk?

— Alapvetően onnan lehet indítani, hogy egy demokráciához kell középosztály, egy középosztályhoz pedig kellenek állami újraelosztó rendszerek. Addig voltak a demokráciák erősek a világban, és ez leginkább a második világháború utáni pár évtized, ameddig az állami újraelosztó rendszerek, mint az oktatás, az egészségügy, a közösségi közlekedés, afelé mutattak, hogy a gazdaság növekedésével egyre több ember egyre egészségesebb lehet. A 70-es években ezeket elkezdik leépíteni. Ezt nevezik neoliberalizmusnak, Hayek, Mises, Friedman voltak a szószólói.

A neoliberalizmus viszont meggyengítette a középosztályt. Középosztály nélkül demokráciát nem lehet csinálni. A középosztályból kihulló vagy oda fel sem zárkózó emberek pedig egyre inkább populista politikusokra kezdtek szavazni.

Ezek a politikusok elhitették velük, hogy értük dolgoznak, valójában viszont elképesztő mértékben destabilizálták a demokráciákat, sőt, mára már a nemzetközi rendszert is, gondoljunk csak Trumpra. Ezek a populista demagógok csak a saját érdeküket szolgálják, és szerintem ezért bármit képesek megtenni. Innen indulunk.

— Tehát amikor ’90-ben Magyarország a többi országgal elindult a demokrácia felé, a váltók már át voltak állítva? Ezért is sántít minden olyan összehasonlítás, hogy a nyugat-európai országok mennyi mindent értek el a háború után ugyanennyi idő alatt?

— Igen, én is így gondolom: már át voltak állítva a váltók – ez egy jó megfogalmazás. Ha a rendszerváltás az 50-es–60-as években történt volna, talán még a 70-es évek elején is, akkor Kelet-Közép-Európa egy olyan környezetbe került volna, ahol még a jóléti államok domináltak. Akkor sokkal világosabb lett volna, hogy nemcsak jogi értelemben kell demokráciát csinálni, tehát annyi nem elég, hogy mindenkinek legyen szavazati joga, politikai és emberi jogai, hanem az is kell, hogy az állami újraelosztó rendszerek esélyt teremtsenek egy erős középosztálynak. Amikor mi rendszert váltottunk, helyesebben, amikor Gorbacsov elengedte a kelet-európai rendszereket, addigra már Nyugat-Európában és Amerikában is olyanok domináltak, mint Reagan meg Thatcher.

Egy leépülőben levő jóléti állam volt a modell, ezért azt mi be se vezettük valójában. Az is tény, hogy korábban a Kádár-rendszer voltaképpen valamiféle jóléti állammal helyettesítette a kommunizmust meg a szocializmust.

Amikor rájöttek, hogy nem tudnak kommunizmust csinálni, és sose lesz ilyen, akkor a legitimitásukat megtartandó egy nyugat-európai típusú jóléti államot kezdtek kiépíteni.

— Polgárság nélkül.

— Egy nagyon alsó polgárságot azért kiépítettek. A Horthy-rendszer hárommillió nincstelenjéből és a pármillió nagyon szegény parasztjából létrehoztak egy kispolgári világot. Itt a polgárságnak az a fogalmi kerete, ami a tudáshoz, autonómiához, önrendelkezéshez, közösségi fellépéshez kapcsolódik, nem volt meg, sőt tudatosan el volt nyomva. Viszont a materiális része megvolt: javultak a lakhatási körülmények, iskolába járhattak a gyerekek, építettek rengeteg iskolát, orvosi rendelőt. Az anyagi polgárosodás megindulhatott, de a szellemi polgárosodás előtt zárva maradtak a kapuk.

A rendszerváltás után pedig még ezt az anyagi polgárosodást is hátráltatták azzal, hogy leépítették azokat a szolgáltatórendszereket, amelyek ezt segítették volna. Minden rendszerváltás utáni kormány alulfinanszírozta az oktatást, az egészségügyet, leépítette a vasutat, az alsóbbrendű utakat, a közösségi közlekedést.

Így érkezünk el 2010-re: egy olyan országhoz, ahol a minden értelemben polgárnak mondható emberek számaránya egyszámjegyű. Azok az emberek pedig, akik nem értik, mi történik körülöttük a világban, egyre inkább politikai táborok hálójába kerülnek. Különböző színezetű demagóg politikusok a saját szakállukra dolgozva egyre több, sajnos azt kell mondjam, tudatlan embert be tudtak húzni a saját csapdájukba.

— Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár Magyarországon, a többi rendszerváltó országgal ellentétben, volt is valamiféle polgárság és jóléti állam, ami helyzeti előnynek tűnhetett, de ez mégsem volt elég. Mik voltak azok a beépített aknák, amelyek oda vezettek, hogy 2010-re egy végtelenül megosztott társadalom állt a kétharmados Fidesz-győzelem küszöbén?

— Ez nem volt helyzeti előny, mert ahogy mondtam már, a Kádár-rendszerben anyagi jellegű polgárosodás zajlott. Építettek kényelmes lakásokat vízvezetékkel, vécével, meleg vízzel, voltak ingyenes iskolák, óvodák, orvosi rendelők, nyaralások. De ez nem járt együtt szellemi polgárosodással. A városlakó polgár klasszikus értelmezése: hogy kritikusan gondolkodik, tájékozódik a világ dolgairól, nyelveket beszél, aktív közösségi életet él, gyakorlatilag el lett nyomva. Ennek a hátrányait mind a mai napig érezzük: a magyar társadalom extrém módon atomizált. A szociológusok úgy mondják: familizmus, familiarizmus van, tehát a család a magyar társadalom alapvető egysége. Az látszik, hogy egészen a TISZA megjelenéséig alapvetően nem voltak tömegpártok, csak ötfős kis pártocskák.

— Ez igaz a rendszerváltozás idejére is?

— A rendszerváltáskor volt egy nagy fellángolás, hogy itt szabadság lesz, és voltak tömegtüntetések: elégedetlen emberek kimentek Bős–Nagymaros ellen vagy Nagy Imre temetésére, ahol akár 400–500 ezres tömegek is létrejöttek ideig-óráig.

De aztán a pártok tagsága leépült, és a 2000-es évekre már meg is született a kifejezés: üzenetrögzítős pártok.

Az egyházaknál a legutolsó népszámlálás szerint megfeleződött a tagság. A civil szervezeteknek se pénzük, se idejük, az emberek nem vállalnak közösségi szerepet. A szakmai szervezetekbe, kamarákba, szakszervezetekbe nem lépnek be; mindösszesen 9% a szakszervezeti tagok aránya. Az, hogy egy kamara élén Parragh László eltölthetett 30 évet, azt mutatja, hogy azok sem működnek rendesen. A magyar emberek nagy része nem él közösségi életet, nem tud tájékozódni, mert nem beszél nyelveket, mközben az internet 92%-a angolul beszél, be van szorulva egy szűkös nyelvi közegbe, ahol a médiafogyasztás az egyre rosszabb minőségű magyar nyelvű médiára korlátozódik. Minden rendszerváltás utáni kormány ígért mindent, de nem azt csinálta: folyamatosan becsapták az embereket, és egy elitcsoport a saját szakállára élt egyre inkább nyugat-európai színvonalú életet. Az adatokból is látszik: a felső 10–20% elért egy korrekt nyugat-európai szintet, a helyén van, és mindenki más gyakorlatilag nincstelenségben, nyomorban és tudatlanságban éli az életét.

Sosem hozták létre azokat az állami rendszereket, amelyekkel az emberek tájékozottá, egészségessé válhatnának, és nem amortizálnák, hanem bővítenék a tudásukat, egészségüket, kapcsolatrendszerüket. Ez lenne a polgári hozzáállás, de ezt leépítették.

A Fidesz, az Orbán-rendszer pedig, ahogy a Kádár-rendszer is, kifejezetten arra játszott, hogy ne legyél autonóm szereplő, maradj függésben, és vezethesselek téged leegyszerűsített, bugyuta üzenetekkel.

— Ez tudatos döntés volt 2010-ben? Hogy csinálunk egy Kádár-rendszer 2.0-t, mert az kényelmes, nincsenek meglepetések, és a recept is adott?

— Az a benyomásom, hogy Orbán Viktor fiatal politikusként körbejárta az országot, gyakorlatilag mindenkivel találkozott, és az lett a tapasztalata, hogy itt így működnek az emberek. Ha hatalmon akar lenni, el kell fogadnia, hogy Magyarországon egy nem polgárosodott, függésben lévő társadalom van. Nagyon emlékszem arra a híres videóra, nem Orbánról, hanem Lázár Jánosról, amikor ül a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban, és jönnek be az emberek mindenféle kéréssel. Olyanokkal, hogy a fiának legyen munkája vagy felesége, teljesen abszurd dolgokkal. Lázár ezeket mind „elintézi”, aztán kimennek az épület elé az újságíróval, aki megkérdezi: tudod, hogy ezek nem polgármesteri feladatok? Lázár meg mondja: pontosan tisztában vagyok vele, de látod, ezek az emberek ezt várják el. Szerintem ez így működik:

a politikus egy bizonyos közegben operál, és ha hatalmon akar maradni, két dolgot tehet: vagy megpróbálja megváltoztatni az embereket, vagy alkalmazkodik hozzájuk.

Lehet ennek kombinációja is, de Orbán egy idő után teljesen feladta, hogy megváltoztassa az embereket. Azt mondta: minél tovább hatalmon akarok maradni, ezért alkalmazkodni kell ezekhez az elvárásokhoz.

— Biztos, hogy az Orbánék valaha is meg akarták változtatni az embereket?

— Azt hiszem, igen. A korai Fidesz, ha megnézzük, mit mondtak a parlamentben, egy nyugatos liberális párt volt, és kifejezetten kiálltak bizonyos dolgok mellett. Még 2008-ból is ott van az a híres videó, amikor Orbán próbálja elmagyarázni az embereknek, miközben Gyurcsány Putyinnal barátkozott, hogy nekünk a Nyugat a megoldás, nem az oroszok. Akkor mondta a híressé vált mondását: „lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról”. Tehát még 2008-ban is voltak ilyen gondolatai, aztán ahogy mentünk előre az időben, ez egyre kevésbé volt így.

— 2010-ben már eldöntötték, hogy letesznek a társadalom megváltoztatásáról?

— Ezt sem mondanám ennyire egyértelműen. 2010 után például volt a Szócska Miklós-féle egészségügyi reformkísérlet. Beszélgettem Szócskáékkal is, rengeteg orvossal, intézményvezetővel, és egyöntetű a vélemény: komolyan meg akarták reformálni az egészségügyet, és nem is volt rossz a terv. De beletört a bicskájuk. Annyira begyepesedett rendszer volt az egészségügy, amit Lantos Gabriella „orvosbáróknak” hív, de más érdekeltségi viszonyok is működtek, hogy Szócska bicskája beletört. Erős vélemény orvos-közgazdászok között, hogy

Orbán ebből azt tanulta meg: ilyen nagy reformkísérleteket nem kell csinálni.

Nem kell külön egészségügyi miniszter, nem kellenek tervek, hagyjuk működni, erre jó lesz Pintér Sándor, mert katonás rendben elviszi a rendszert, de reformálni nem kell. Tehát szerintem még 2010 után is pár évig voltak reformkísérletek, aztán Orbán fokozatosan elvesztette az összes ilyen típusú indíttatását.

— A tanügyi reform is egyfajta visszalépés volt, amihez kapcsolódik, hogy a korábbi, Magyar Bálint-féle oktatási reformokat a pedagógustársadalom egy része is idegenkedve fogadta. Így akkor támogatták a visszalépést, mert az egy egyszerűbb, felülről irányított megoldásnak tűnt.

— Szerintem a Magyar Bálint-féle reform a legjobb példa arra, hogyan ne csináljunk reformokat. Arról szólt, hogy pénzt nem adunk, ellenben megmondjuk, mit kell csinálni – például szabad iskolaválasztást. Ezt csak úgy lehetett volna, ha rengeteg pénzt adunk, és minden iskola elég jó lesz. Ne merüljhessen fel, hogy a család azért viszi másik iskolába a gyerekét, mert fél a cigányoktól, mert ha minden iskola egyenlően jó, akkor nincs ez az ügy. Ehelyett Magyar Bálinték nem adtak pénzt, az oktatás állandóan alulfinanszírozott maradt, brutálisan alulfinanszírozott volt, évről évre csökkent a ráfordítás. Ezzel szemben mindenféle elvárásokat támasztottak a tanárokkal szemben. Ezt így nem lehet. Teljesen értem, hogy a tanárok ezzel nem tudtak azonosulni.

— Tehát eljutottunk oda, hogy Orbánnál nincs reform, helyette túlélés van. Amit kormányzásnak nevezünk, az innentől kezdve igazából csak a dolgok kommunikációs igazgatása?

— Több is, mint túlélés. Amit az oktatásban meg az egészségügyben csináltak, az már konkrétan a rendszerek katonai rendbe szervezése volt. Ez már nem reform, nem Nyugat-Európa, hanem egy autoriter társadalom mentalitásának végigvitele, és függésben tartás.

Végigviszik az egész társadalmon, hogy mindenki legyen függésben a fölötte lévőtől, a legtetején pedig ott ül Orbán Viktor.

Ez egy abszolút felülről lefelé építkező, parancsuralmi elképzelés, ahol az orvosoknak megmondhatják, melyik nap hol műtsenek.

— A másik oldalon pedig ott a mérhetetlen vagyonkoncentráció, nevezzük nevén korrupciónak, lopásnak, ami a rendszer sajátjává vált. De ez sem a 2010-es években kezdődött, hiszen már a ’98–2002-es ciklusban is voltak furcsa történetek, sőt, visszamehetünk a székházügyig. Nem arról van szó, hogy a Fidesz a kormányzást mindig alárendelte azoknak a gazdasági céloknak, amiket jó darabig Simicska vitt, aztán Orbán vett saját kézbe?

— Igen, de ne tegyünk úgy, mintha ez csak a Fidesz lett volna. Ugyanúgy ott volt az MSZP–SZDSZ oldal is. z a Magyar Bálint, aki ma korrupciós szakértőként szerepel, nyakig benne volt például a Tocsik-ügyben. Ott volt a K&H-bankbotrány, amelyben vezető szocialista politikusok voltak érintettek, Hagyó Miklósék és a többiek. Ne felejtsük el az egész privatizációs történetet Suchman Tamással, Horn Gyulával és Princz Gábor Postabankjának kimentését sem. Szerintem a politikusok a rendszerváltás után elkezdték tolni a falat, és kiderült, hogy nincs fal, csak egy papírdarab. Az összegek pedig egyre nőttek: az elején tízmilliókat loptak, aztán százmilliókat, milliárdokat, tízmilliárdokat, a végén pedig ezermilliárdokat. Ez nem csak fideszes történet, hanem egy exponenciálisan növekvő folyamat, aminek a végén tényleg a Fidesznél már ezermilliárdos tételek vannak, de ebben ugyanúgy benne volt az óbaloldal is.

— Sőt, gondolom voltak nagy átállók, akik mindkét oldalon megtalálták a helyüket.

— Így van. Rengeteg embernek még csak politikai oldala sem volt. Ahogy jött a 2010-es választás, látták, hogy most a másik oldalra kell állni.

— Ez mennyire magyar sajátosság? Amikor itt ülünk 2024-ben, és sóvárogva nézünk Lengyelország felé, ahol van működő gazdaság, prosperitás, teljesen máshogy fest a történet. Nekünk voltak ennyire tehetségtelen politikusaink, vagy a társadalomban volt valami tragikus kód, ami miatt ez így alakult?

— A lengyeleknek van egy óriási előnyük: az ország térszerkezete. Magyarország gyakorlatilag, az utolsó népszámlálás adatai szerint, már szinte csak Budapestből és környékéből áll. Minden Budapesthez kapcsolódik, a vidéki városok leépültek, nincs érdemi pólusképző erejük. Egy nagy Budapest az egész ország. Lengyelország viszont úgy néz ki, hogy Varsó sem olyan nagy, és van egy német típusú térszerkezete, nem véletlenül, hiszen az ország egy része egykori német terület, ahol Gdańsk, Wrocław, Katowice, Krakkó külön értelmiséget, külön sajtót, külön gazdasági elitet, vállalkozókat tartanak el. Ott nem lehetett megcsinálni, hogy egy elit elvigyen mindent, mert egymással versengő elitek voltak. Ez óriási előny volt Lengyelországnak. Ezzel együtt nem túloznám el, hova jutottak. Nem lett belőlük a világ egyik leggazdagabb országa, nem lettek nyugat-európaiak, csak nagyon jól kihozták, amit ebből a közép-európai modellből lehetett.

— Az ember persze innen nézve azt mondja, hogy szívesen lenne lengyel...

— Valóban. De szerintem itt nem az a történet, hogy a lengyelek milyen kitűnőek. Ők tisztességesen felhasználták az uniós pénzeket, építették az autópályákat, a vasutat, felújították a városokat, nem lopták el az uniós pénzeket, de semmi igazán kiemelkedőt nem csináltak.

Az igazán érdekes történet az, hogy a magyarok még ezeket sem csinálták meg. Nálunk van egy alulteljesítés, a lengyeleknél pedig egy átlagos teljesítmény, amit ki lehetett hozni ebből a modellből,

de igazából senki nem emelkedett ki a kelet-európai térségből. Nem tudok mondani egy olyan kelet-európai országot, amelyikre azt mondanám, hogy na, ez már egy nyugat-európai színvonal: magas hozzáadott érték, kutatás-fejlesztés, saját cégek, saját nagyvállalatok. Tehát nem lett senkiből Japán, Dél-Korea, Szingapúr vagy valami hasonló.

— Lehet, hogy pont az volt az oka, amivel kezdte: már be voltak állítva a váltók, és nem tudtuk azt az utat bejárni, mint ezek az országok ’45-től ’70-ig?

— Ettől még csinálhattuk volna, ha tudtuk volna, hogy mit kell csinálni. Ha lett volna egy erős középosztályunk, amely kiköveteli, hogy ez történjen. Nekem az a nagy reményem, hogy mostanában jönnek rá arra, hogy ez nem fog menni, ha nincsen rendes oktatási rendszer. Most, hogy már megvannak az autópályák, megvan a vasút, már minden ehhez hasonló infrastruktúrát megépítettek, szerintem rá fognak jönni a lengyelek is, meg mások is. Vannak is erre jelek, a lengyelek például már nagyon sokat költenek kutatás-fejlesztésre. Az oktatással is kezdtek valamit. Igen, igen. Mintha lennének ilyen zöld rügyek itt a térségben is, és talán-talán eljutunk oda, hogy valami hasonlót csináljanak. De hát az a szomorú ebben, hogy a Távol-Keleten ezt csinálták az első pillanattól. Tehát Koreának, Tajvannak, Szingapúrnak, Kínának az első pillanattól világos volt, hogy a humántőkébe kell befektetni.

— Magyarországon a Fidesz-éra a rendszer fokozatos radikalizálódásáról szólt. A nagy kérdés, mennyire határozza meg az egyén a történelmet. Mintha Orbán Viktor személyes útja lenne 1989 óta Magyarország útja is, függetlenül attól, hogy éppen ellenzékben van-e vagy kormányon.

— Nagyrészt igen, de azért ebben benne van Gyurcsány Ferenc is. Szerintem ő egy elképesztően fontos szereplő, aki gyakorlatilag tönkretette a másik oldalt.

Ha Gyurcsány nem tette volna tönkre a másik oldalt, akkor nem alakult volna ki ennyire torzan az egyik irányba elbillenő politikai rendszer, és akkor Orbán nem nyert volna folyamatosan kétharmadokat.

Ehhez kellett az az elképesztő rombolás is, amit Gyurcsány csinált, meg az, hogy nem volt hajlandó eltűnni a politikából. Tehát igen, mind a kettő kellett hozzá.

— Itt vagyunk 2026-ban. Hogyan tovább?

— Az a nagy kérdés, ha most az Orbán-rendszer megdől, és jön egy új kormány, akkor mennyit értettek meg ebből. Mert a TISZA Pártnak alapvetően az a nagy összetartó ereje, hogy korrupció, elszámoltatás. Ha csinálnánk egy szövegfelhőt Magyar Péter beszédeiből, akkor annak a nagyon-nagyon nagy része a korrupcióról és az elszámoltatásról szólna. A TISZA egy ernyőszervezet, vannak benne konzervatívok, szocdemek, liberálisok, zöldek, nácik, bármi.

Itt nagyon sokfajta ember jött össze, és ezeket egy dolog tartja össze: a korrupció elszámoltathatósága. Most, ha ez megtörténik, az egy olyan élmény lesz a magyar társadalomnak, amit gyakorlatilag generációk óta nem élt meg.

Minden generáció azt tanulta meg, legyen az a ’45 utáni időszak, amikor átálltak a nyilasok kommunistának, legyen az 1989, amikor senkit nem számoltattak el, vagy 2010, amikor hiába ígérte a Fidesz, de senkit nem számoltatott el, hogy itt nincsenek következmények. Vagy nézzük azt a filmet, ami most jött ki a Kutyapártról: hiába ígéri Kovács Gergő, hogy elszámoltatja Pokornit, nem számoltatja el.

Folyamatosan azt éli meg a magyar társadalom, hogy itt nincsenek elszámoltatások.

Ez egy első, de döntő kérdés: megadja-e magának a magyar társadalom azt az élményt, hogy igenis lehet ebben az országban elszámoltatást csinálni? Vagy azt az élményt adja meg magának, hogy itt mindenki mindent megúszik? Mert ha igen, akkor ez még generációkra belekódolja a magyar társadalomba, hogy legyen itt bármi, mindig együtt kell dolgozni a rendszerrel. A másik pedig az, hogy érti-e a Tisza Párt, hogy nem elég csak ez, hanem el kell kezdeni építkezni is. Tehát oktatás, egészségügy, vasút: kineveznek-e olyan embereket, adnak-e nekik elég pénzt, elindul-e egyfajta építkezés, vagy nem? Szerintem ez a két nagy kérdésünk.

— 1989-ben a külpolitikai konstelláció adott egy lehetőséget, most viszont külpolitikai ellenszélben kellene rendszert váltani. Ez adhat a társadalomnak egy plusz szabadságélményt, ami segíthetné a polgárosodást, hogy saját erőből érte el a sikert?

— Szerintem igen, óriási lendülettel le lehetne söpörni az összes olyan érvet, hogy a magyarok nem képesek összefogni. Mert minden passzivizmus ellenére, ami az elmúlt évtizedekben jellemző volt Magyarországra, egy bizonyos ponton mégis megtörtént valamifajta összefogás, ami elsöpörte Gyurcsányt, és valószínűleg elsöpri Orbánt is.

— Visszatérhet Orbán még?

— Ha az nem történik meg, amit az előbb mondtam, akkor simán. Tehát ha az elszámoltatás nem történik meg, és ha nem indul el egyfajta építkezés, akkor simán. Azt megint csak hangsúlyozzuk, hogy egy szivárványpárt, egy ernyőpárt a Tisza. Itt nagyon nagy az esélye annak, hogy előkerülnek a különböző nézetek, tehát nagyon nehéz egyben tartani egy ilyen pártot. És ha nincsen előremozdulás, hanem beállunk arra, hogy se elszámoltatás, se építkezés, akkor akár hónapokon belül kormányválság lehet belőle. Én azt gondolom, hogy akár egy fél éven, egy éven belül is kormányválság lehet, ha nem kezd el érdemben dolgozni ez az új kormány. Akkor nagyon könnyen visszajöhet Orbán Viktor, igen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Egy 8 éves kislány a Híradótól rettegve akart elmenekülni az országból - személyes történettel illusztrálta a propaganda mérgező hatását Pottyondy Edina
A youtuber egyik ismerőse a „háborúpárti, éhező, fázó nyugatról” látogatott haza a húsvéti ünnepekre, és esténként az M1 és a TV2 híradóit nézték.


„Apa, azonnal menjünk haza, mert itt háború lesz” – Pottyondy Edina szerint egy nyolcéves kislány mondta ezt az apjának, miután pár napot Magyarországon töltött és megnézte a híradókat. A youtuber egy Facebook-bejegyzésben ezen a történeten keresztül írt arról, szerinte milyen pszichológiai hatással van a kormányzati háborús kommunikáció a gyerekekre és a társadalomra.

Pottyondy azzal kezdi a posztját, hogy egy ismerőse a „háborúpárti, éhező, fázó nyugatról” látogatott haza a húsvéti ünnepekre. A család estékenként megnézte a Híradókat az M1, az RTL és a TV2 csatornákon.

„A harmadik nap, fektetéskor a nyolcéves kislánya felült az ágyban, nagy, komoly szemekkel ránézett, és azt mondta: »Apa, azonnal menjünk haza, mert itt háború lesz.«”

A youtuber szerint nem egyedi esetről van szó.

Azt írta, mióta meséli ezt a történetet, a barátai rendre azzal válaszolnak, hogy az ő ismeretségi körükben is van olyan gyerek, aki szorong a háború miatt. „Hallottam olyan kislányról, akinek az óvónők pszichológust javasoltak, mert annyira szorongott” – tette hozzá.

Pottyondy a kormányzati kommunikációt tette felelőssé a jelenségért.

„Ez az iszonyú göbbelsi gonoszság hatással van mindannyiunkra. Mérgez bennünket a propaganda, a hazugságok, az összeesküvés-elméletek, a paranoia, a háborús pszichózis, a polgárháborús logika.”

A „háborús pszichózis” vádja nem új a kormánykritikus oldalon. Korábban Magyar Péter is azzal vádolta a kormányt, hogy „évek óta háborús pszichózisban és riogatásban tartja az országot”.

Pottyondy a bejegyzésében a saját tapasztalatairól is beszámolt, utalva a kegyelmi botrány után szervezett influenszer-tüntetésre.

„Minket, az influenszer-tüntetés szervezőit azért kergettek szorongásba, álmatlan éjszakákba, valakit majdnem a halálba, mert YouTube-videókat készítettünk, és politikusi ambíció nélkül felszólaltunk valami ellen, ami baszta a csőrünket.”

Úgy látja, a legrosszabb következmény a társadalmi megosztottság, hogy „magyar gyűlöl magyart, mert mást gondol a politikáról”.

Bejegyzését egy felhívással zárta: „Most itt a lehetőség véget vetni az őrületnek. Hajrá!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Videó: „Fogadtam a papámmal 40 ezer forintban, hogy a Tisza fog nyerni” - A Rendszerbontó Nagykoncerten jártunk
A koncerten részvevőktől kérdeztünk. Az eseményen Pankotai Lilit és Szendrői Csabát is elkaptuk. Riport.


Már három órája tartott a Rendszerbontó Nagykoncert a Hősök terén, a tömeg mégis folyamatosan özönlött. A zene sokak számára már csak háttérzaj volt.

Ez a hatalmas tömeg praktikus gondokat okozott, ahogy egy fiatal nő megjegyezte: „Én csak nagyon bízom benne, hogy nem lesz ilyen insane (őrült) sok ember, és ki tudok menni WC-re.” A hangulatot főképp a humor jellemezte: a hazafiságot jelképező sál mellett feltűnt a „fizetve vagyok” felirat is, amire viselői rákontráztak, mondván, ők nem ukrán, hanem Pick-szalámis, vagyis „szegedi kémek”.

Az egyik résztvevő elárulta, hogy „Én fogadtam a papámmal 40 000 forintban, hogy a TISZA fog nyerni.” Majd a kormányváltástól tartóknak, köztük a saját nagyszüleiknek azt üzente, hogy tájékozódjanak több forrásból.

„Ne csak a tévét nézzük, ne csak az adott médiafelületeket; tényleg mindent nézzünk át, hogy mi az igazság” – mondta egyikük. Egy másik fiatal pedig egyenesen a nagyszüleinek címezte szavait: „Igazából a mi jövőnket nézzék.”

A fideszes szavazók aggodalmaira is reagáltak. Arra a felvetésre, hogy a kormányváltással „odavész a haza”, Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar frontembere határozottan felelte: „Nem fog odaveszni, és nagyon vigyázni fogunk rá mi is.” A távozó politikusoknak pedig szarkasztikus állásajánlatokat tettek: „Például a Szijjártó Peti menjen el szíjat gyártani, a Deutsch Tomi legyen némettanár.”

A helyszínen feltűnt Pankotai Lili is, aki egy „Mocskos NER” matricát adott az egyik riportalanynak. A kérdésre, hogy mit üzen a katasztrófát vizionálóknak, a demokrácia alapvető működését hangsúlyozta:

„Nem tudom, hogy jobb lesz-e, de te honnan tudod, hogy rosszabb? Ha esetleg rosszabb lenne, akkor elzavarjuk közösen őket is akár. Erről szól a demokrácia: verni kell az asztalt, amíg azt nem kapjuk, amit akarunk.”

A kormánypropaganda egyik fő eleme, a háborús félelemkeltés a családi beszélgetésekben is megjelent. Egy fiatal elmesélte, hogy a nagymamája csak azért fideszes, mert fél, hogy az unokáit elküldik Zelenszkijhez katonának. A válasza erre egyértelmű volt: „Azt mondtam neki, odáig eljutottam, hogy én ezt szívesen csinálnám, hogyha emiatt muszáj lesz.”

Egy megszólaló pedig már a jövőbe tekintett, és elvárásokat fogalmazott meg a leendő hatalommal szemben: „Azt remélem, hogy tudnak tanulni abból, amit ez a váltás remélhetőleg hozni fog. És hogyha négy év múlva indulnak, akkor tudnak ebből tanulni, és ezeken változtatni, amit csináltak 16 évig.”

Riportunk a Rendszerbontó Nagykoncertről:

Link másolása
KÖVESS MINKET: