Tábor Áron a Kirk-merényletről: Ha túl sokat és nem elég felelősen beszélünk a politikai erőszakról, az tovább gerjesztheti azt
Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb hajtóvadászata folyik Charlie Kirk gyilkosa után, akit még mindig nem sikerült kézre keríteni, sőt, azonosítani sem. Mindez egyre kínosabb Kash Patelnek, az FBI igazgatójának, aki az elmúlt időszakban komoly tisztogatásokat hajtott végre a nyomozóirodán belül, hogy megfeleljen Trump elvárásainak. Kirköt a Utah Valley Egyetem kampuszán, egy nyílt fórumon érte a lövés a nyakán, amibe nem sokkal később belehalt. Merénylője egy közeli épület tetejéről tüzelt, majd nyoma veszett. A fegyverét később egy erdőben találták meg.
Kirk halála megrázta az amerikai politikát. A konzervatív Turning Point USA 31 éves vezetőjeként Trump egyik személyes szövetségese volt, aki akkor is kiállt mellette, amikor első ciklusa után csak kevesen. Az elnök szerint az influenszer „az igazság és a szabadság mártírjává” vált. Trump a szélsőbaloldalt hibáztatta a merényletért, a gyilkosság szerinte annak a következménye, hogy démonizálják azokat, akikkel valaki nem ért egyet. A politikai merénylet következményeiről Tábor Áront, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatóját, Amerika-szakértőt kérdeztük.
– Őszintén szólva eddig nem hallottam Charlie Kirkről, de utánanéztem: 18 évesen egy komoly mozgalmat indított el a trumpi ideológiát támogatva. Ki az áldozat, miért volt ennyire fontos Amerikában és mennyire volt ismert egyáltalán?
– Pontos adatokat nem tudok, de biztos, hogy a legfiatalabb generáció, tehát az egyetemisták és a 30 év alattiak körében elég ismert személyiség volt. Volt egy podcastja, különböző egyetemi szervezeteket hozott létre, eredetileg egy egyetemistákat tömörítő ifjúsági szervezetet, és ennek hatása nemcsak az Egyesült Államokon belül, hanem külföldön is érződött. Ezekből az ifjúsági szervezetekből valamiféle hálózatot épített. A nagy jelentősége az lehetett, hogy
Hozzátartozik, hogy Trump és a republikánusok a korábbi választásokon, még 2020-ban is, elég gyengén szerepeltek a fiatalok között. Ehhez képest 2024-re a republikánus jelölt, Donald Trump a 30 év alattiak között már majdnem megközelítette Kamala Harris szavazatarányát, ha jól emlékszem, nagyjából 52-46 lehetett végül is Harris javára. Ez még mindig nagy különbség, de jóval kisebb, mint 4 vagy 8 évvel korábban. Nyilván nem lehet kizárólag a Kirk-féle mozgalom számlájára írni, de sok hozzáértő, és maga a Trump-kampány is úgy gondolta, hogy az ő szervezetének ebben komoly szerepe volt. Az is fontos, hogy a 2024-es kampányban Trump nem a hagyományos, hanem az internetes médiára támaszkodott, elment például a Rogan-podcastba is, amely a Kirk-féle közeg a fiatalabb generáció számára fontos mozzanat volt. Természetesen megosztó személy volt: a fiatalok között is sokan ismerték, de mivel erősen republikánus álláspontot képviselt, voltak, akik egyetértettek vele, és voltak, akik nem.
– Trump elnök úgy fogalmazott, hogy ide vezet a gyűlölet, a démonizálás. Nyilván arra célzott, hogy a közbeszéd egyre erőszakosabbá válik, és ez magával hozza az erőszakos cselekményeket is. Tényleg szignifikánsan erőszakosabb lett a közbeszéd az elmúlt években, és maga Kirk milyen stílusban kommunikált?
– A kérdés első részére azt mondanám, hogy egyértelműen látszik: a politikai erőszak az elmúlt években megemelkedett az Egyesült Államokban. Ezt többféle mércével lehetne alátámasztani, de biztos, hogy több ilyen incidenst tudunk felsorolni. Lényegében már a Covid-lezárások idején is beszéltünk a bűnözés és a lezárások kapcsolatáról. Akkor is volt egy élénkülés, és az erőszakos megnyilvánulások a lezárások elleni tiltakozások formájában kezdtek megjelenni. Ezek részben elégedetlenségből fakadtak, többnyire erőszakmentesen, de voltak erőszakos formái is. Akkor történt egy lefülelt kísérlet a michigani kormányzó, Gretchen Whitmer elrablására, a 2020-as választások után pedig a választási eredmény körüli viták tovább élezték a feszültséget. Maga 2021 január 6-a is erőszakos politikai incidensnek tekinthető, amikor Trump hívei megpróbálták megakadályozni a választási eredmények érvényesítését. És aztán ez az elmúlt években is folytatódott. Emlékezhetünk Nancy Pelosi házelnök férje elleni támadásra, vagy a tavalyi kampányban a Trump ellen elkövetett merényletre is. Idén is volt több incidens: például megpróbálták felgyújtani a pennsylvaniai kormányzó házát, illetve Minnesotában a törvényhozás demokrata képviselői ellen követtek el merényleteket, egyikük meg is halt. Látszik, hogy a politikai erőszak mindkét oldalt érinti: republikánusok és demokraták is elszenvedői.
Persze ez nem elég: biztosan kell hozzá egyéni motiváció vagy mentális állapot is, nem tudjuk, mi az indíték az adott elkövetőnél. Ha jól emlékszem, egy tavalyi felmérés szerint az amerikai társadalomban nagyjából 4–5% azok aránya a meggyőződéses republikánusok és demokraták körében, akik valamilyen erőszakos cselekményt is támogatnának pártpolitikai ellenfelekkel szemben. A 4–5% nyilván nem többség, de ha az egész társadalomra vetítjük, ez milliós nagyságrend. A nagy részük soha nem fog cselekedni, de elég egyvalaki, aki bizonyos körülmények között úgy gondolja, saját kezébe veszi az ügyet. Ami Kirket illeti: nem láttam tőle kifejezetten provokatív, erőszakra uszító megnyilatkozásokat. Kamala Harris-t kommunistának nevezte, a demokratákat marxistának, voltak bevándorlókkal és kisebbségekkel kapcsolatos erős állításai, de erőszakra való felhívást nem olvastam tőle. Arra volt büszke, hogy a hagyományosan liberálisabb egyetemi közegben meghonosította a konzervativizmus melletti kiállást, és ezt vitával akarta megvalósítani. Ugyanakkor voltak olyan megjegyzései, amelyeket egyes kisebbségek súlyosan sértőnek éreztek.
– Kik lehettek rá dühösek? Volt-e valamilyen különleges ügy körülötte, ami felkavarta a személye körüli vitákat?
– A szervezetével sok egyetemi kampuszra elment, és ezek a megjelenések rendszerint nagy vitákat váltottak ki. Az egyetemi kampuszok körüli politika amúgy is feszültséggel teli kérdés az Egyesült Államokban, amit a gázai háború csak tovább növelt: kiállhat-e bárki, meg lehet-e hívni provokatív nézeteket valló szereplőket, meddig terjed a szólásszabadság? Kirk ebben élesen a konzervatív oldalon állt, és a „woke” ideológia nagy ellenfeleként írta le magát, azzal vádolva az egyetemi közegeket, hogy elnyomják az ellenvéleményt. Hajlandó volt általa ellenségesnek gondolt környezetbe is elmenni. Pont azon a helyszínen, a Utah-i Egyetemen, ahol a merénylet történt, indítottak is egy petíciót (ilyen máskor is előfordult). A retorikáját az LMBTQ-közösséget sértőnek tartották, a nőkkel kapcsolatban hagyományosabb családi szerepeket javasolt, voltak olyan megjegyzései, amelyeket rasszistának értékeltek. Ezekre hivatkozva kérték, hogy ne lépjen fel, de az egyetem ennek ellenére is meghívta.
A fegyvertartást úgy ítélte meg, hogy az olyan alapvető jog, amelyet hatósági eszközökkel nem lehet korlátozni.
– Ilyenkor elindulnak a keretezések: hogyan építi fel a történetet a republikánus és hogyan a demokrata oldal?
– A republikánus narratívát részben már hallottuk: Trump szerint ez a republikánusok démonizálásának következménye. Ha valaki Hitlert kiált, akkor lesznek, akik úgy gondolják, hogy a „Hitlert” mindenáron meg kell állítani, tehát a hithű támogatói ellen is minden eszköz megengedett.
A másik oldal kevésbé egyértelmű: a demokrata politikusok eddig leginkább azt hangsúlyozták, hogy a politikai erőszak nem vezet sehova, elítélték a támadásokat. Alexandria Ocasio-Cortez demokrata politikus például lemondta az egyik aznapi rendezvényét: egyrészt hogy tiszteletet adjon Kirk emlékének, és ne politizáljon ezen a napon, másrészt biztonsági megfontolások miatt is, hiszen most mindenhol felmerül, megfelelően biztosítottak-e a rendezvények. A demokraták részéről az üzenet inkább az, hogy mindkét oldalnak vissza kell vennie a retorika hevességéből. Én is azt látom, hogy nem lehet azt mondani, hogy a politikai erőszak csak az egyik oldalt érintette volna. Ahogy a politikai diskurzus „hőmérséklete” emelkedett és a feszültség éleződött, mindkét oldalon akadtak, ilyen-olyan okokból, akik erőszakhoz nyúltak. Idén demokrata áldozatai is voltak ennek. Időnként nem is egyértelmű az elkövetők politikai identitása: a tavaly nyári, Trump elleni merényletet elkövető fiatal nézetei sem voltak könnyen behatárolhatók. Mivel Trump megkerülhetetlen szereplő, könnyebben válik célponttá, de
Sokszor olyan embereket találnak meg, akikről tudják, hogy ha velük történik valami, az nagyot szól.
– Még messze vannak a félidős választások, de lehet-e lélektani hatása ennek a merényletnek? Trump ellen történt merénylet után is hozott neki pár százalékot a szimpátiahullám.
– Ezt most nagyon nehéz megmondani. Érdekes, hogy a Kirk-féle mozgalom és a podcastvilág hozzájárult ahhoz, hogy Trump sokat javított a fiatalok körében, a korábban többségében liberális fiataloknál kiegyenlítettebb lett a kép. Igen ám, de idei kutatások szerint épp ez az a része a Trump-támogatóknak, amely a leghamarabb lemorzsolódott. Ebből arra következtetnék, hogy ezek a fiatalok nem koherens ideológia miatt szavaztak Trumpra, hanem általános elégedetlenségből: ez az a generáció, amely a Covid idején járt iskolába vagy egyetemre; voltak ellenérzéseik a lezárásokkal szemben, elégedetlenek az amerikai gazdaság állapotával, és a fiatalok életlehetőségeivel kapcsolatban. Részben Trump karcos retorikája nyerte meg őket, de inkább az elégedetlenségüket fejezték ki azzal, hogy a fennálló rend legmarkánsabb bírálójára szavaztak. A kérdés az, hogy most, egy ilyen esemény hatására visszatérnek-e a republikánusokhoz. A fiatalok kevésbé konzisztensen szavaznak, és kevésbé biztos, hogy részt vesznek-e a választásokon. Szerintem hónapok múlva lehet majd feltenni a kérdést, amikor a félidős választásokra a készülés igazán beindul, hogy ennek a generációnak a részvételét mennyire befolyásolják ezek az események. Most még nagyon messze vagyunk ettől.
– Van-e a Kirk-mozgalomban olyan személy, aki át tudja venni az ő szerepét?
– Nem tudom; ennyire nem tanulmányoztam őket. Azt tudom, hogy nem ő az egyetlen a fiataloknak szóló podcastvilágban, sokan próbálkoznak hasonlóval. Kirknek volt egy sajátos személyisége, karaktere, amely a fiatalabb közönség számára megnyerő volt, nem biztos, hogy ezt könnyű átvenni. Biztos lesznek próbálkozások, hogy valaki hasonló szerepet töltsön be.
– A merénylőről egyelőre nem tudni semmit, csak annyit, hogy valószínűleg elég profi volt: egyetlen, nagyon pontos lövést adott le messziről. A puskát megtalálták, egy egyetemista korú elkövetőt keresnek. Közzétettek egy fotót is, de a rajta szereplő napszemüveges férfit egyelőre nem sikerült azonosítani. Van-e más információ?
– Egyelőre nem sokkal több. A puskát valóban megtalálták, és egy egyetemista korú merénylőt keresnek. Annyit tudunk, hogy nagyjából fél órával az esemény kezdete előtt jelent meg a helyszínen. Valószínűleg a hatóságok jóval több információval rendelkeznek, csak a nyomozás érdekei miatt még nem hozzák nyilvánosságra. A meglévő felvételek alapján próbálták különféle technikákkal beazonosítani, és gondolom ez nem sikerült, ezért hozták nyilvánosságra a képét. Arra számítok, hogy a következő napokban sokkal többet megtudunk róla.
– A politikai erőszakról óvatosan kell fogalmazni. Könnyű „erőszakhullámot” vizionálni, mert Szlovákiában rálőttek Ficóra, most Babiš kapott fenyegetést, vagy akár a magyar közbeszédben is vannak nagyon erőszakos beszólások. De ennyi után beszélhetünk-e valódi politikai erőszakhullámról?
– Nehéz kérdés. A politikai erőszakról, mint a terrorizmusról beszélni, megérteni, kutatni muszáj, de nem szabad abba a végletbe esni, hogy úgy tálaljuk, mintha ez lenne a legsúlyosabb és egyetlen probléma, vagy úgy, hogy ezzel akár újabb cselekményeket is inspiráljunk. Szeptember 11. évfordulója van éppen, ami az amerikai történelmet súlyosan meghatározó esemény volt: az ikertornyok ledőlése és a több ezer áldozat jelentősége óriási. A kérdés az, hogy az amerikai politika 9/11-re adott reakciója nem rontott-e a helyzeten, nem generált-e további terrorizmust. Hasonló hatás lehet most is:
Azt is mondtam, hogy 4–5% körüli azok aránya, akik elfogadhatónak tartják az erőszakot, ami azt is jelenti, hogy a két nagy párt támogatóinak túlnyomó többsége viszont elutasítja azt. Ezt kell tudatosítani, és arra lenne szükség, hogy mindkét oldalon, és a világ más részein is, hogy a politikai vezetők felelősen beszéljenek az ilyen esetekről, hangsúlyozva: ha valaki erőszakhoz nyúl a politikában, olyan lángot gyújthat, amit utóbb már nem lehet kontrollálni.