A Rovatból

Önmagad elől nem tudsz elmenekülni

Egy ember számára a második legveszélyesebb élőlény a Földön egy másik ember. Az első önmaga.


A Használd fel! blog szerzője azt mondja: nem létezik olyan tapasztalat - legyen az pozitív vagy negatív -, amit ne tudnál felhasználni életed jobbá tételére, céljaid elérésére, önmagad valódi kifejezésére.

Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. A szerző pontosan tudja, hogy milyen igazán mélyen lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!

Bár másoktól könnyen elszenvedhetsz súlyos lelki vagy testi sérüléseket, de amint ezt megelégeled, ki tudod zárni az ilyeneket az életedből. Akár azonnal is, de ha a körülmények miatt úgy nem megy, akkor megfelelő stratégiát követve záros határidőn belül kulcsra zárhatod előttük az ajtódat. Önmagad elől azonban nem tudsz elmenekülni.

Átmenetileg persze elhitetheted magaddal, hogy igen – ezért van annyi üres tekintetű, az életébe belefásult, közönyös ember, ezért van annyi szenvedélybeteg, és ezért van annyi másokat lenyomni próbáló seggfej is –, azonban idővel egész biztosan elbuksz ebben a versenyben. Aki önmagának árt, az vereségre van ítélve.

Sokan mégis ezt teszik. Rengetegen okoznak kárt maguknak fizikailag (akár szándékosan, de többnyire inkább csak leszarva az egészségüket – egészen addig, amíg el nem veszítik azt), és még többen vannak azok, akik saját elméjüket állítják az önpusztítás szolgálatába. Ennél hatékonyabb fegyver nem is létezik. Amit ugyanis a fejedben megalkotsz és valóban elhiszel, az válik fizikai valóságoddá – akár pozitív, akár negatív dologról van szó.

Nem, semmi vonzás törvénye, "az egész Univerzum a Te seggedet nyalja", meg hasonló, manapság nagyon divatos szlogeneket nem kívánok lobogtatni. Egyszerű tapasztalatról beszélek. Arról, hogy hajszoltam már magamat stroke-ba, és álltam már fel onnan. Arról, hogy sok olyan embert ismerek, aki még nálam is mélyebbről jött vissza, holott orvosilag az esélye gyakorlatilag nulla volt. És arról, hogy láttam már végleg elveszni olyan embereket, akiknek sikerülhetett volna visszatérni az életbe, ha hittek volna benne.

onmagad1

Az emberi agy csodálatos dolgokra képes – akár építésről, akár rombolásról van szó. Ez utóbbinak rengeteg módja van, de most kifejezetten egyet nézzünk meg. Az egyik legveszélyesebbet. Egy olyan csapdát, amit saját magunknak gyártunk, aztán egyből bele is sétálunk.

Bezzeg ő...

Mindig egy apró gondolatfoszlánnyal kezdődik. Egy ártatlannak tűnő gondolattal, ami aztán rákos daganatként vészes gyorsasággal nő egyre nagyobbra és nagyobbra, felfalva az egészséges gondolataidat. Valami nem jön össze, vagy már alapból sem érzed jól magad a bőrödben, és körbenézve azt látod, hogy másoknak mennyivel jobb. Ezzel pedig már meg is alkottad a biztos kudarc receptjét.

Ha szeretnéd garantáltan megkeseríteni az egész életedet, akkor hasonlítgasd magad másokhoz:

"Bezzeg ő gazdag és sikeres, nekem meg szar sem jutott!"

"Bezzeg ő még két gyerek mellett is tud időt szánni magára, én meg ilyen selejt vagyok!"

"Bezzeg ő boldog párkapcsolatban él, én meg már mióta egyedül rohadok!"

"Bezzeg ő könnyű életet él, engem meg sorra érnek a csapások!"

Ami ilyenkor történik, az nem más, mint az instant áldozatszerep felvétele. A saját értékeidet megtagadva, másokét pedig felmagasztalva felállítasz egy emberek közötti rangsort (mintha létezhetne ilyen), amelyen természetesen jó alulra helyezed magad. Mindez nem jelentene akkora veszélyt, ha ugyanilyen gyorsan észre is vennéd, hogy mi történik éppen, és feltennéd magadnak a kérdést: te jó ég, mi a francot csinálok?

Lent vagyok a gödörben, erre még lejjebb ások? Mert aki saját kudarcait mások sikereivel méri össze, az pontosan ezt teszi. Mintha élete során nem rúgnának belé elegen amúgy is, rúg magába ő is még párat.

onmagad2

Amikor a halak fára másznak

Amikor ilyen értelmetlen hasonlítgatásokat látok (ami nagyon gyakori személyes formában is, de intézményes keretek között az oktatási rendszerben, a munkahelyeken és még nemzeti szinten is), akkor mindig eszembe jut egy Einsteinnek tulajdonított, valószínűleg nem tőle származó idézet. De nem is a szerző személye a fontos, hanem maga a gondolat, ami így szól: "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy mennyire tud fára mászni, akkor egész életét abban a hitben éli le, hogy hülye."

Így van ez akkor is, ha mások sikere alapján ítéled meg a saját életedet. Ennek a versenynek semmi értelme nincsen. Nem is ugyanazon a pályán futtok. Megélted valaha is azt, amit a másik ember, akihez hasonlítgatod magadat? És ő megélte azt, amit Te? Ugyanazt a nevelést kapta, ugyanabban a környezetben nőtt fel, ugyanazok a hatások érték, ugyanazok az akadályok kerültek az útjába, ugyanazok az életkörülményei, ugyanolyan képességekkel rendelkezik, és pontosan ugyanannyira tudja fejleszteni ezeket? És ha valamiben jobb vagy "szerencsésebb" nálad, vajon az életének minden területére igaz ez?

onmagad3

A válaszon Te sem gondolkodtál sokat, igaz? Akkor azon miért agyalsz annyit, hogy másoknak milyen az élete, és a Tiéd miért nem olyan? Nem is biztos, hogy jól járnál egy olyan élettel, mint azé, akihez a sajátodat hasonlítod. Nem tudhatod, hogy ő milyen terheket cipel, amik számodra láthatatlanok. Nem tudhatod, hogy segítik-e őt mások, és nem tudhatod azt sem, hogy később hogyan alakul majd az élete. Nem tudhatod, és nem is rád tartozik.

Még ha valóban jobb helyzetben is van éppen valaki nálad, akkor sincsen értelme ezen agyalnod, mert két élet soha nem csere-kompatibilis egymással. Ő éli az övét, te éld a sajátodat. Például azt az időt és energiát, amit hasonlítgatásra és önmarcangolásra szánsz, akár az életed szebbé tételére is fordíthatod.

Mélyre nyúló gyökerek

Természetesen ennek a sokakra jellemző, eleinte csak improduktív, később azonban veszélyesen önpusztítóvá is váló gondolkodásnak is megvan a pszichológiája. Egy gyermekkorból hozott, nevelés által átvett, torz értékrend eredménye ez, amire evolúciós örökségünk, valamint a technikai fejlettségünkből adódó emberi arroganciánk is rásegít.

onmagad

Kezdjük a neveléssel, mert ennek van a legnagyobb szerepe. A hasonlítgatás szülői minta, amit már az anyatejjel együtt magába szív rengeteg gyermek. Amikor a felnőttek azt hiszik, hogy nem is érti még, mi zajlik körülötte, ő már figyeli a szavakat (eleinte az értelmüket ugyan nem tudja még, de a hangsúly, a hanglejtés és a nonverbális kommunikáció minden eszköze nagyon hamar érthetővé válik számára), figyeli a tetteket, és figyeli az ismétlődő mintákat.

Amikor a szülők irigykednek másokra, vagy szidnak másokat, akkor a gyermek megtanulja, hogy vannak, akik jobbak, és vannak, akik rosszabbak. Nem egy-egy dologban, hanem általánosan. Felépül benne egy mesterségesen generált, teljesen szubjektív rangsor, amin vagy mások fölé, vagy mások alá helyezi önmagát.

Sok szülő ráadásul közvetlenül össze is hasonlítgatja gyermekét másokkal: "Bezzeg a Pistike ötöst kapott, te meg egy szaros hármast! Bezzeg az én gyerekem nem tud megmaradni a seggén, a Juliskáéké meg olyan nyugis!" A gyermek pedig szépen cipeli a zsákjában ezt a szülőktől, más felnőttektől és az iskolától kapott terhet, ami akár egész hátralévő életében nyomhatja a vállát.

Ehhez jön hozzá az az evolúciós folyamat, ami az emberi agy jelenlegi működéséhez vezetett. Az agyunk egyszerűsít. Túl sok az inger, ezért csak a lényegre koncentrálunk – minden mást hamar kidobunk, vagy még a bejutása előtt kiszűrünk. Annak van súlya, ami a túlélésünk, a boldogulásunk szempontjából fontos – ha pedig némi érzelmi intelligencia is szorult belénk, akkor annak is, ami a környezetünk számára jó.

Agyunk szelekciós munkája evolúciós szempontból is előnyös, és az életünket is sok szempontból egyszerűbbé teszi, azonban könnyen csapdába is eshetünk általa. A kategorizálás és egyszerűsítés ugyanis szükségszerűen kivetítéshez, általánosításhoz vezet, aminek egyenes következménye, hogy nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni akarunk.

Torz gondolkodásunk harmadik oka az emberi arrogancia. Ez vezet azokhoz a buta kérdésekhez, amelyek nagymértékben hozzájárulnak az áldozatszerepben ragadáshoz. "Miért pont én? Miért pont velem történt ez? Miért nem lehet nekem is olyan jó az életem, mint másé? Miért csak én szívok? Miért van ellenem a világegyetem?" Erre egész egyszerűen azt lehet válaszolni, hogy "miért ne?".

Miből gondolja bárki is, hogy a világ működésének egyetlen célja az ő boldogságának biztosítása? Mintha a Nap kizárólag érte kelne fel, a táplálékát biztosító élőlények azért születtek volna meg, hogy érte haljanak meg, és minden embertársa azért létezne itt a Földön, hogy az ő ideális körülményeit biztosítsa. Hát mi ez, ha nem ostoba arrogancia?

Aki gyermekként azt kapja útravalóként, hogy a saját értékét másokhoz kell mérni, annak felnőttkorára nagyon nehézzé válik a zsákja. Márpedig a legtöbb ember ezt kapja. A jó hír viszont az, hogy bárki bármikor dönthet úgy, hogy csak a valóban hasznos tudást őrzi meg, és a szemetet kitakarítja. Mert gyermekként még senkinek nem felelőssége a saját életének irányítása, de felnőttként már igen.

onmagad4

A legjobb önmagad

Természetesen nem kell mindennel szembemenned, ami eddig az agyadban valóságként létezett. Nem is tudnál. Agyunk működéséből fakadóan óhatatlanul észreveszed, ha valaki jobb vagy szebb nálad. Azt viszont érdemes tudnod, hogy ez a másodperc töredéke alatt meghozott ítéleted milyen körülmények között született.

Először is, az önmagadról kialakult teljes képet (ami akár igaz, akár nem, de számodra teljes) összehasonlítod egy másik emberről látott kép részlettel. Mert az ő teljes képét egészen biztosan nem láthatod. Ez így igazságtalan és félrevezető. Mintha egy egész festményről akarnál véleményt mondani az alapján, hogy az azt takaró vásznon lévő pici lyukon néhány ecsetvonást megláttál belőle.

Aztán a "jó" fogalmán is érdemes elgondolkodnod. Mert mi a jó és mi a rossz valójában? Az, amit te annak gondolsz. Ha megeszed a csirkét vagy a répát, az neked jó, mert nem maradsz éhes, ők viszont nem biztos, hogy osztoznak veled az örömödben. De még ha azt hiszed, hogy jót teszel valakivel, akkor sem biztos, hogy igazad lesz. Gondolj csak arra, amikor segíteni akartál egy másik embernek, de csak nagyobb gondot okoztál neki, mint ami azelőtt volt.

A mércéd tehát relatív. Ha valaki valamiben jobb nálad, az nem azt jelenti, hogy mindenben jobb az élete, vagy hogy bármilyen szempontból is fölötted áll. Mindössze annyit jelent, hogy abban az egy (vagy néhány) dologban szerinted jobb helyzetben van. Vagy azért, mert megdolgozott érte, vagy azért, mert a körülményei kedvezőbbek voltak. Senki nem jobb vagy rosszabb nálad; egyszerűen csak más.

Ha idáig eljutottál, akkor rájössz, hogy a hasonlítgatásnak semmi értelme nincsen. Az egészséges inspirációnak van: megnézheted, hogy valaki mit csinál jól, milyen körülményei vannak, mit ért el önmagához képest, és mi az, amit te mindebből hasznosítani tudsz.

Hogyan jutsz közelebb a saját céljaidhoz ezáltal? Akár úgy, hogy tanulsz tőle valamit, akár úgy, hogy leszarod és mész tovább az utadon, nem pazarolva fölösleges energiát arra, hogy miért nem vagy olyan, mint ő. Nem leszel olyan. És ez nagyon jól van így.

Nem azért vagy itt a Földön, hogy valaki másolata legyél. Sem a tulajdonságait, sem a képességeit, sem az életét, sem a vélt vagy valós boldogságát nem kell lemásolnod. Nem is fog menni – így legfeljebb egy folyton görcsölő, hiteltelen másolat lehetsz. Az irigykedés, a görcsölés, az önostorozás mind negatív energia, ami csak blokkol abban, hogy teljes, kiegyensúlyozott életet élj. Olyan életet, ami a Te körülményeiddel, a Te lehetőségeiddel, a Te képességeiddel a Te boldogságodat eredményezi.

onmagad5

Ne olyan akarj lenni, mint mások, hanem legyél önmagad. Ne mindenben a legjobb akarj lenni, hanem legyél a legjobb önmagad. Az egyetlen ember, akihez igazságosan hasonlíthatod magad, az a tegnapi önmagad. Ha jobb, bölcsebb, boldogabb, értékesebb vagy nála, akkor jó úton haladsz. Ő az egyetlen valódi ellenfeled. Ellenfeled, nem pedig ellenséged. Önmagad ellenségévé akkor válsz, ha másokhoz hasonlítgatva elkezded ostorozni magadat.

Az emberi agy csodálatos dolgokra képes – akár építésről, akár rombolásról van szó. És a legcsodálatosabb dolog az, hogy a kettő közül te választhatsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jelentős változás a boltokban: nem minden tejföl lesz tejföl a jövőben
A kormány megelégelte a trükközést, és rendet tesz a tejtermékek piacán. Hamarosan alaposan meg kell néznünk, mit teszünk a kosarunkba.


Az Agrárminisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Magyar Élelmiszerkönyv tejfölre vonatkozó előírásának módosítását – írta a Portfolio. A javaslat értelmében

a jövőben csak azokat a termékeket lehet „tejfölnek” nevezni, amelyek megfelelő számú tejsavbaktériumot tartalmazó élőflórával rendelkeznek. Az utóhőkezelésen átesett termékek nem viselhetik többé ezt a megnevezést, azokat „utóhőkezelt savanyú tejszínkészítmény” néven kell majd forgalmazni.

A tervezet 15 napig véleményezhető, a gyártók és forgalmazók pedig a rendelet hatálybalépése után egyéves türelmi időt kapnának az átállásra.

A javaslatcsomag az élelmiszer-adalékanyagok jelölését és alkalmazását is pontosítja a tejtermékeknél, a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatása érdekében. A várható piaci hatások közé tartozik, hogy a hőkezelt termékeket gyártó márkáknak le kell cserélniük a címkéiket, termékmegnevezéseiket és marketinganyagaikat. Bár ez rövid távon átállási költségekkel jár, középtávon a vásárlók számára átláthatóbb lesz a kínálat, és egyértelműbben megkülönböztethetők lesznek a valódi tejfölök a tejföl-alternatíváktól.

A mostani szigorítás illeszkedik a kormány 2025-ös élelmiszer-szabályozási törekvéseibe.

Márciusban a minisztérium már módosította a tejtermékekről szóló előírásokat, szigorítva többek között a „kecskesajt” és a „félzsíros tej” megnevezését, valamint egységesítve a laktózmentes jelölést.

Októberben külön rendelet született a trappista sajtról, amely részletesen meghatározta annak összetevőit, érzékszervi tulajdonságait, és korlátozta a hasáb alakú tömbök forgalmazását. A trappista szabályozását a szakmai szervezetek, köztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Tej Terméktanács is üdvözölték.

A tejtermékekre vonatkozó kormányzati tervezetek az Európai Unió előzetes bejelentési eljárásán mennek keresztül a véglegesítés előtt. A kormányzat a mostani javaslatot is a fogyasztóvédelemmel, a minőségi és hagyományos termékek védelmével, valamint a megtévesztés csökkentésével indokolja. Az iparági szereplők részéről felmerülhetnek kritikus szempontok, mint az átállás költségei vagy a névváltás miatt „lefokozott” termékek versenyképességének romlása. Konkrét állásfoglalások a gyártóktól és kereskedőktől a most futó véleményezési időszakban várhatók.

A következő hetekben dől el a társadalmi egyeztetés eredménye, és ezt követően jelenhet meg a végleges rendelet, amely a hatálybalépés pontos dátumát és az átmeneti időszak hosszát is tartalmazni fogja. A szabályozás olyan gazdasági környezetben érkezik, amikor a tejtermékek világpiaci ára jelentősen ingadozik, a tejföl hazai ára pedig 2025 több hónapjában is csökkent. A kategóriaszabályok szigorítása ilyen helyzetben a minőségi alapú piaci szegmentációt erősítheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A boszorkányság egyszerre tudomány és művészet” – interjú Saddie LaMorttal, aki harminc éve foglalkozik okkultizmussal
A magyar előadó-zenész szerint manapság inkább naivitást társítanak a boszorkányokhoz, mintsem gonoszságot. Saddie mesélt nekünk közérthető módon a wicca nevű misztériumvallásról és a szabadkőművességről, hogy eloszlasson néhány tévhitet.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Saddie LaMort saját bevallása szerint szabadkőműves, az Ordo Templi Orientis, és a gardneriánus Wicca avatottja, valamint az egyetlen magyar nyelvű, Aleister Crowley okkultista mágus életét és munkásságát feldolgozó könyv egyik szerzője. Előadásait Rómától Hamburgig, az ELTE BTK könyvtárától a prágai Károly Egyetemig szeretettel fogadták.

– Nemrég a viktoriánus kor okkult reneszánszáról tartottál előadást Budapesten, de Európa-szerte sokfelé voltál már vendégelőadó – nem alaptalanul, hiszen bő három évtizede foglalkozol okkultizmussal. A köznyelvben szokás egyenlőségjelet tenni a boszorkányság és az okkultizmus közé, mennyire helytálló ez az összemosás?

– Az „okkult” azt jelenti, rejtett, titkos. A boszorkányság innen nézve valóban az okkultizmus egy fajtája, hiszen titkos tanokat, rejtett tudást kapunk meg és adunk át. Többfajta boszorkányság létezik, a titkos dolgok tanulása ezek mindegyikére jellemző motívum. Azonban az okkultizmust, mint kifejezést, elsősorban a középkori varázskönyvek hagyományaira szokták használni, ezek viszont nem minden boszorkányságnak részei. Annak, amit én képviselek, igen.

– Te magad az úgynevezett wicca vallást gyakorlod, amely egy természeti pogány ősvallás. Melyek eme vallás főbb alapkövei, azaz hogyan mutatnád be a wicca irányzatot egy laikus számára néhány mondatban?

– Ezt a vallást egy Gerald B. Gardner nevű angol író dolgozta ki. Nagyon érdekelte a történelem, a néprajz, a népi mágia. Több különböző olvasmányélmény hatására hozta létre a világ első, bizonyíthatóan vallás jellegű boszorkányságát. Eredetileg a vallásunk neve boszorkányság, a követőket boszorkánynak hívjuk, a követők összessége a Wicca, s ezt a szót úgy használjuk, ahogy a „Testvériség” kifejezést (a Wicca ugyanis egy mágikus család). Egy istenpárt tisztelünk: a Holdistennőt, és az Agancsos Istent. Rítusaink a természet ritmusát követik – az aratásokat, a nap-éj egyenlőségeket, a napfordulókat, illetve a teliholdakat. Vallásunk része a mágia, mellyel segíteni igyekszünk az arra rászorulóknak, és a természetnek.

– Sokan kizárólag ártó, gonosz tevékenységeket társítanak a boszorkánysághoz – hogyan szoktad ezeket a prekoncepciókat felülírni?

– Számomra is meglepő, de viszonylag kevés olyan emberrel találkoztam az elmúlt harminc évben, aki így gondolt volna a boszorkányokra. Általában inkább túlzott jóságot, naivitást feltételeznek rólunk. Van egy mondat, ami rendszeresen megjelenik velünk kapcsolatban, és ezt gyakran még a magukat wiccának valló emberek is hajlamosak félreérteni. Ezt úgy hívjuk, hogy Intelem, s így szól: „Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz.” Sokan hiszik, ez azt jelenti, ne árts. Ha azonban a mondatot értő módon olvassuk, rájövünk, csak annyiról szól, tudatosan végezzük dolgainkat, folyamatosan gondolva arra, vajon árt-e valakinek. Szóval sokkal inkább azt a prekoncepciót kell felülírnunk, hogy nem lesz következménye, ha valaki minket, vagy szeretteinket bántja.

– Szükséges a boszorkányság gyakorlásához az ezoterikus és spirituális érdeklődésen túl felül valamiféle speciális, például természetfeletti képesség?

– A boszorkányság egyszerre tudomány és művészet. Bárki el tud sajátítani eleget ahhoz, hogy megkönnyítse saját és környezete életét. Vannak, akiknek tehetségük is van, ők megfelelő szorgalommal sokkal többet tudnak elérni. Azonban szívesebben tanítok valakit, aki nem annyira tehetséges, de szorgalmas, mint egy lusta tehetséget – a kitartás, a szorgalom mindig többet ér a tehetségnél.

– Azt a tényt is megosztottad a közönségeddel, hogy szabadkőműves beavatott vagy, illetve hogy máig vannak Magyarországon ilyen beavatások. Mit jelent pontosan az avatás, illetve milyen hatása vagy jelentősége van manapság a szabadkőműves páholynak?

– A szabadkőművesség az első olyan rendszer volt, amely a mai napig létezik, és szimbólumokon, misztériumokon keresztül adja át tanításait. Minden modern misztérium-irányzat vagy innen vett át elemeket, vagy az alapítók avatottak voltak, és a létező fokozatokat gondolták tovább. Aki komolyan foglalkozik a mágia hiteles rendszereivel, nem tudja megkerülni.

Az avatásokat sok szempontból lehet vizsgálni. A legfelszínesebb szinten egy olyan rituális színház, amely élettanácsokkal látja el az avatottat, és olyan szimbólumokat ad neki, amelyek segítenek jobb emberré válni. Ha egy kicsit mélyebben vizsgáljuk, mitologikus, vagy vallási jellegű jeleneteket dolgoznak fel ezek az avatások, és ezen keresztül az avatott közelebb kerül az isteni mivolthoz. Olyan természetes folyamatokat dolgoznak fel, mint a születés, a termékenység, illetve a halál, amelyek az emberiség egészének közös tapasztalata – olyan módon, amely megmutatja a világ isteni jellegét. Már az ókori misztériumvallások avatottjai is abban értettek egyet, hogy egy avatott halálélménye gyökeresen más lesz, mint egy avatatlané.

A szabadkőművesség célja jó emberekből jobb embereket faragni. Olyan emberek találkozhatnak a páholyban, akik amúgy soha nem ismerték volna meg egymást, ezáltal a beszélgetések és előadások során a sajátunktól akár radikálisan különböző véleményeket is megismerhetünk olyan környezetben, ahol mindenki a legjobbat feltételezi a másikról, és jóindulattal áll hozzá. Ennek eredménye egy olyan szellemi közösség, amely minden tagját gazdagabbá teszi. Két téma van, amiről nem beszélünk: a politika és a vallás, mindkettő mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva.

– Akit ezek a témák bővebben érdekelnek, legközelebb milyen időpontokban és helyszíneken lehet téged meghallgatni?

– November 2-án az Európai Élő Folklór Egyesület rendezésében a Dürer Kertben lesz egy Boszorkányfesztivál, ahol a druidizmusról, a gardneriánus wiccáról, a teozófiáról és a szabadkőművességről is lesz előadás, majd kerekasztal-beszélgetés keretein belül közös értékeinkről fogunk eszmét cserélni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos égési sérülést okozhat a mikróban melegített víz, pedig látszólag nem is forr
A csendes, buborékmentes víz egy alattomos csapda. Valójában brutálisan forróbb a forráspontnál, és a legkisebb mozdulatra is robban.


Aki mikróban melegít vizet egy sima falú bögrében, könnyen pórul járhat egy látszólag ártalmatlan jelenség, a szuperhevülés miatt. Ilyenkor a víz hőmérséklete akár 20 Celsius-fokkal is meghaladhatja a forráspontot anélkül, hogy egyetlen buborék is megjelenne benne. A legkisebb zavaró hatásra – például a bögre megmozdítására, vagy egy teafilter, kanál cukor hozzáadására – a folyadékban felgyülemlett energia

robbanásszerűen szabadul fel, ami forró gőz és víz kifröccsenésével jár, súlyos égési sérüléseket okozva.

Szerencsére a kockázat egyszerű lépésekkel csökkenthető. Érdemes a vizet rövidebb szakaszokban melegíteni, közben megkeverni, vagy eleve egy fakanalat, pálcikát helyezni a bögrébe. A kávéport vagy cukrot is célszerű még a melegítés előtt a vízhez adni, mert ezek a szemcsék nukleációs pontokként szolgálnak, ahol a buborékok biztonságosan kialakulhatnak. A teljesen sima falú edények helyett érdemesebb olyat használni, aminek a felülete picit érdesebb, és a mikróból kivett forró folyadékot mindig óvatosan kell kezelni.

A jelenség hátterét a Live Science tudományos portál járta körül. A probléma gyökere a mikrohullámú sütők működési elvében rejlik. Míg a tűzhelyen az edény alulról melegszik, és a forró pontokon megindul a buborékképződés, addig a mikró az egész víztömeget egyszerre, egyenletesen hevíti. Így hiányoznak azok a lokális túlhevült részek, ahol a forrás elindulhatna.

A sima falú üveg- vagy kerámiabögrék pedig tovább rontanak a helyzeten, mert felületükön nincsenek olyan mikroszkopikus egyenetlenségek, ahol a gőzbuborékok meg tudnának kapaszkodni.

„A forráspont azt jelenti, hogy ezen a hőmérsékleten felül a molekulák inkább gáz fázisban ‘érzik magukat otthon’ mint folyadékban” – magyarázta Jonathan Boreyko, a Virginia Tech áramlástani kutatója. „De ahhoz, hogy a forrás ténylegesen meg is történjen, buborékot kell létrehozni – ez pedig energiába kerül.” A mikróban a buborékképződéshez szükséges aktiválási energia hiányzik. „Az elektromágneses hullámok áthatolnak a folyadékon, és az egész térfogatban gerjesztik a vízmolekulákat, vagyis a víz nagyon gyorsan és egyenletesen melegszik fel, míg a tűzhelyen az edény alja a legforróbb” – tette hozzá a szakértő.

Mirko Gallo, a római Sapienza Egyetem kutatója szerint a hagyományos forralásnál több tényező is segíti a buborékok kialakulását. „Az oldott gázok, a szennyeződések a vízben, illetve az edény felülete mind csökkenthetik a buborékképződés energia-gátját.”

Ezért indul a forrás szinte mindig az edény falán vagy peremén, ahol az egyenetlenségek megkönnyítik a dolgot.

„Ha egy élen alakul ki a buborék, az csak félgömb, tehát kisebb a felülete, és kevesebb energiát igényel. Ezért jelennek meg az első buborékok mindig az edény peremén vagy falán.”

A szuperhevülés jelensége nem csak a vízre korlátozódik, elvileg bármilyen folyadékkal előfordulhat. Boreyko szerint „a víz felületi feszültsége a legtöbb folyadékhoz képest nagyon magas, de alapvetően minél nagyobb a felületi feszültség, annál drámaibb a hatás.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk