„Nincs olyan csodafegyver, amely a másik oldalra is hat” – Török Gábor szerint a két valóságérzékelés miatt a botrányok már nem mozdítják meg a másik tábort



A parlament utolsó ülésnapján a kormánypárti többség megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely visszamenőleges hatállyal próbálja törvényessé tenni az ukrán pénzszállító autókban talált pénz és arany lefoglalását, valamint lehetővé teszi, hogy 60 napig ne adják azt vissza Ukrajnának. Közben Lázár János nyíltan beszélt arról, hogy a TEK-es akció nem volt független a Barátság kőolajvezeték lezárástól, mert „mégse lehetünk olyan hülyék, hogy hagyjuk magunkat.” A Telex azt is kiderítette, hogy a NER-hez közel álló Garancsi István cége, a Criterion Készpénzlogisztikai Kft. rendszeresen végzett hasonló pénzszállításokat az ukránoknak, Ukrajna ugyanis az orosz támadás óta kénytelen közúton megoldani a készpénz és értékek szállítását.

Hogyan minősíthető jogilag a bécsi Raiffeisen Bank és a kijevi Oscsadbank közötti, bejelentett pénzszállítással kapcsolatos NAV-os akció? Hatással lehet-e ez a választásokra? Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel beszélgettünk.

— Hogyan lehet értékelni, ami történt?

— Ez egy törvényen kívüli történet. Tulajdonképpen, ha össze akarom foglalni, akkor egy útonállás. Minden eddigi értesülésünk szerint, és ilyenkor az értesülések tartalma valószínűleg igaz, mert ezek hitelesnek tűnnek, azóta szállítanak közúton ilyen pénzeket, amióta légtérzár van Ukrajna területe felett. Ez egy két bank közötti pénzszállítás, ami valóban rendszeresen történt. Ebben a rendszerességben egyetlen elemet most megakasztottak, és a később tanúként meghallgatottakat kifektették a betonra és megbilincselték. A pénzt pedig most visszatartják. Látom, hogy van egy törvényhozási próbálkozás, ami visszamenőleg próbálja törvényessé tenni ezt a törvénytelenséget, legalábbis azt a részét, hogy a pénzt visszatarthassák. Mindeközben egy felelős miniszter tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy ez a pénz itt marad addig, amíg a Barátság kőolajvezetéket meg nem nyitják újra, és hogy tulajdonképpen az egész azért történik, mert elzárták a csapot. Az egészet nem tudom beleilleszteni egy büntetőeljárás menetébe.

Másrészt azóta sem látunk gyanúsítottat, aki a pénzmosást elkövette volna. Harmadrészt nem nagyon tudom, mi az a jogellenes magatartás – magyarul bűncselekmény, amiből ez a készpénz származik, és ezért lehet tárgya egyáltalán pénzmosásnak. Bűnös származás nélkül ugyanis az ilyen anyagi javak pénzmosás tárgyai nem lehetnek. Szóval akárhonnan közelítem meg, jogtalanság jogtalanságra halmozódik.

Az, hogy a hét embert kiutasították Magyarországról, egy idegenrendészeti eljárás keretében elképzelhető, csak hát annak sem tudjuk az alapját. Az ügyben részt vevő ügyvédtől származó, nyilvános közlések alapján pedig olyan furcsaságok is fölmerültek, hogy a hatóságok félrevezették az ügyvédet, az ukrán nagykövetet és a konzult is arról, hogy egyáltalán hol, milyen eljárási cselekmények folynak, ha ezeket egyáltalán szabályos eljárási cselekménynek lehet mondani. Ezért aztán az ügyvéd és a nagykövet kóborolt Budapest-szerte, keresvén a bilincsbe vert embereket, meg az eljárást egyáltalán, sikertelenül. Ha a véleményemet kérdi erről, akkor mint ennek az országnak a polgárát és mint jogászt, büntetőjogászt, csak a szégyen tölt el.

— Az állam is elkövethet bűncselekményeket?

— Az állam, mint olyan, nem követhet el bűncselekményeket, csak természetes személy. Olyan személy, aki esetlegesen állami megbízásra hivatkozik, amikor a magatartását tanúsítja, vagy az államban valamilyen felelős pozíciót tölt be. Ilyenkor

Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy már csak az is megmagyarázhatatlan, hogy az M5-ösön haladnak, holott az M5-ösön sosem jártak. Szóval egy biztos: aki itt állami tisztségviselőként megnyilvánult, az szinte kizárólagosan hamis állításokat tett. Vagy pedig olyat tett, mint az egyik felelős miniszter, aki azt mondta, hogy ezt kvázi bosszúból teszik, mert elzárták az olajcsapot.

— Ha bosszú, akkor miért beszélnek pénzmosásról?

— A kettő együtt természetesen nem lehet igaz.

— Mi a helyzet a végrehajtókkal? A NAV-os, TEK-es parancsnokok, a nyomozók láthatták, hogy ez nem jogszerű. Kötelességük lett volna megtagadni a parancsot?

— Én nem tudom, hogy ők mit látnak. A TEK-et egyszerűen kiküldték, hogy ezt a két kocsit meg kell fogni, és aki benne van, azt ki kell fektetni a betonra. Egyébként ha megfognak valakit, és az ő értesülésük szerint bűnözőkről van szó, akkor maga a kifektetés és a bilincselés lehetett akár szabályszerű is. A kérdés az, hogy kaptak-e olyan információt, ami alapján kétségbe kellett vonniuk, hogy jogszerűen járnak-e el.

Ha nem kaptak ilyet, akkor természetesen az ő büntetőjogi vagy bármilyen felelősségre vonásuk nem állhat meg, hiszen lehet, hogy a TEK-et mint egy végrehajtó egységet küldték ki azzal, hogy a gyanú egyébként megalapozott, de az a részletek nálunk vannak. Ezt most még nem tudhatjuk. Természetesen a társadalom igényt tarthatna arra, hogy egy ilyen súlyos és szégyenletesnek látszó állami cselekvés esetén érdemi tájékoztatást kapjon az államtól. Ez itt természetesen nem valósult meg. Azért mondom, hogy természetesen, mert a jelenlegi hatalom viselkedésével ez tökéletesen összeillik. Ami a NAV-ot illeti, hogy ők miről értesültek, ott nem nagyon van ilyen kétségem.

— Ebben az esetben viszont, ha tudták, akkor kötelességük lett volna azt mondani, hogy ezt nem csinálom?

— Azt gondolom, hogy igen.

— Azt máig sem tudjuk, hova vitték ezeket az embereket, továbbá megtagadták tőlük a jogot, hogy ügyvéddel beszéljenek.

— Ez egy olyan, kifejezetten illegálisnak tűnő eljárás, amiben még visszamenőleg sem tudjuk tisztán látni ennek a hét embernek a státuszát. Tanúként hallgatták ki őket, de akkor meg nem ilyen módon járunk el velük szemben. Egyébként a tanúnak is lehet képviselője a büntetőeljárásban. Ha van képviselője, és a hatóság erről értesült, akkor lehetővé kell tennie, hogy a tanú képviselője jelen legyen. Ha pedig terheltként, gyanúsítottként hallgatják meg, akkor végképp lehetővé kell tenni, hogy a védője jelen legyen. Emellett,

Szóval ez, ami itt történt, egyszerűen nem minősíthető. Tudja, amikor túl sok baj van egy emberi cselekménnyel, akkor sokszor az ember azt se tudja, melyik végén fogja meg a történetet. Ebben a történetben minden rossz. És ezt koronázza meg az, hogy egy képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, egy elképzelést, hogy hogyan kellene utólag legálissá tenni valahogy a pénz visszatartását.

— A törvény elfogadása előtt Orbán Viktor is hozott egy rendeletet, amiben elrendeli a pénz eredetének vizsgálatát, azt is, hogy politikai szervezetek részesülhettek-e belőle. Elképzelhető, hogy az egész akció célja a TISZA Párt kizárása a választásból?

— A miniszterelnöki nyilatkozat a szürrealitások körébe tartozik. Természetesen lehet egy ilyen elképzelés, de a jelenlegi hatalom helyében én legalább mérlegelném, hogy egy állami cselekvésnek milyen társadalmi fogadtatása lesz. Az a reményem a magyar társadalom jövőjét tekintve, hogy az állami magatartások nem csúsznak át egy olyan szférába, ami már olyan mértékű nyugtalanságot kelt a társadalomban, amely aztán helyrehozhatatlan károkat okoz az országban.

— Orbán Viktor közben az ATV-ben azt is mondta, hogy létezik egy titkosszolgálati jelentés arról, hogy a TISZA Pártot Ukrajna finanszírozza.

— Mondott már ilyet, aztán a dokumentum sose került elő.

— Most viszont arra is biztatta az őt kérdezőt, hogy kérje a titkosítás feloldását.

— Hát intézkedjen ő hivatalból esetleg. Vagy kérje ő, mint magyar állampolgár.

— Közben több kormánypárti oldalon AI-jal generált képek jelentek meg az „ukrán aranykonvoj” lefoglalásáról, amik alatt tízezerszámra jelentek meg külföldi lájkolók. Lehet ebben az egészben szerepe az orosz szolgálatoknak?

— Nyilvánvalóan a tényállásnak ezt a részét nem ismerem. Azt tudjuk, hogy az orosz befolyásérvényesítés különböző technikákkal jelen volt választások idején akár Romániában, akár Moldáviában, akár Belaruszban. Sőt, arról is szárnyaltak fel hírek, hogy az USA-ban is jelen volt ilyen orosz akaratérvényesítés a legutóbbi és az azt megelőző választások idején is. Helytálló következtetés, hogy

Én ezt nem tudhatom, de logikus lenne, hogy fellépjenek. Ezt a magyar állam tagadja, az orosz állam is tagadja, de ettől még lehet igaz. És ugye van olyan értesülésünk, hogy egy külföldi, viszonylag elfogadottan működő titkosszolgálat erről értesítette is a magyar államot.

— Alig több, mint egy hónap van a választásokig. Tegyük fel, a Fidesz hatalmon marad. Egy ilyen, a jogállamiságot ennyire nyíltan sértő ügy után milyen következményei lehetnek ennek Magyarország maradék reputációjára nézve az EU-ban?

— Itt nem is a reputációról van szó, hanem arról, hogy egy bel- és külföldön túlnyomórészt teljesen hitelvesztett társaság gyakorolná továbbra is a hatalmat. Mert most a választás megnyerése érdekében olyan magatartást tanúsítanak a jelenlegi hatalom reprezentánsai, ami végképp hiteltelenné teszi őket. Már többször mondtam, és most is mondom: ha a Fidesz érdekét tekintem, vagy a Fideszben hívők és a Fidesz hatalmát gyakorlók érdekét, akkor én a helyükben azt kívánnám, hogy a hatalomváltás egy választás útján történjen meg, és nem másként.

Holoda Attila energetikai szakértő szerint lehetett számítani arra, hogy a kőolaj hordónkénti ára eléri a 100 dollárt. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy az áremelkedést nem önmagában az okozta, hogy nem lehet szállítani, hanem az, hogy a termelést is felfüggesztették. Példaként említette, hogy Kuvait, Katar és Irak is bejelentette a termelés leállítását. Irak esetében ez azt jelenti, hogy a napi 3,3 millió hordós exportja 800 ezerre esett vissza.

Kifejtette, hogy bár az olajtársaságok hatalmas tárolókapacitásokkal rendelkeznek, ezek már megteltek, ahogy a kikötőkben álló tartályhajók is. Holoda Attila szerint ez nagy probléma, mert egy olajmezőt nem egyszerű leállítani, és utána újraindítani sem, ezért a termelést a piaci zavarok ellenére is igyekeznek fenntartani.

A szakértő szerint már túl vagyunk a kezdeti „érzelmi reakción”, ami addig tartott, amíg a termelők abban bíztak, hogy a helyzet gyorsan rendeződik. Mivel ez nem történt meg, és a leállás komolyabb műszaki beavatkozásokat igényelt, az újraindítás is sokkal többe fog kerülni és problémásabb lesz.

„Nem fog egyik pillanatról a másikra hihetetlen sok nagy mennyiségű olaj megjelenni a piacon” – jelentette ki. Úgy véli, a kőolaj ára még sokáig a magas, 100-110 dolláros tartományban mozoghat.

Holoda Attila szerint a G7-országok és a Nemzetközi Energiaügynökség terve, hogy stratégiai készletekből szükség esetén 300-400 millió hordó olajat dobnak piacra, mindenképpen segít a helyzeten, de a feszültség ettől még megmarad a piacon. A problémát szerinte az is súlyosbítja, hogy az ázsiai országok, mint Kína, Dél-Korea és Japán, hatalmas felvásárlók, és ha nem jutnak elég olajhoz a Perzsa-öbölből, akkor megjelennek az európai piacon, és jobb ajánlatot tesznek a tankerekre, amivel az európai vásárlóknak versenyezniük kell.

A szakértő egy komoly válság veszélyére is figyelmeztetett. Szerinte a nagyon kritikus pont akkor jön el, amikor a stratégiai készletek elkezdenek lecsappanni. „Hogyha ebben az időintervallumban nem sikerül ezt lezárni akármilyen úton-módon... akkor ez egy újabb, egy nagyon árfejhajtó hatással fog jelentkezni” – mondta. Hozzátette, hogy a helyzet elhúzódása esetén a következmények „megközelítheti akár a 2008-as válságot is”.

A hazai helyzetre térve a miniszterelnök bejelentését, miszerint az ukrán olajblokád is hozzájárult az áremelkedéshez, Holoda Attila úgy kommentálta: „Azt megszokhattuk, mi a miniszterelnök szerint minden összefügg az ukrán-orosz háborúval, semmi köze ehhez, hogy mi most kapunk-e olajat vagy sem”.

A kormány által bevezetett „védett ár” és a korábbi „ársapka” között szerinte semmi különbség nincsen. „A múltkori ársapkát azonban már meghaladta az idő, nem akartak megint ársapkát bevezetni, azért új lánykori nevet kapott a keresztségben és most hívjuk védett árnak” – fogalmazott.

Az elmúlt napok hazai, drasztikus áremelkedéseit nem tartja indokoltnak, mivel a kutakra kerülő üzemanyagot még a korábban, olcsóbban beszerzett orosz olajból finomították.

Holoda Attila szerint nem az árakba kellett volna beavatkozni, hanem elég lett volna adótartalomhoz hozzányúlni. Önmagában ezzel szerinte „tudnánk 70-90 forinttal csökkenteni azonnal az árakat”. Magyar Péter 480 forintos hatósági árra vonatkozó követelésével sem ért egyet, mert szerinte az ugyanúgy áruhiányhoz vezetne.

„A 480 forinttal megint azt érnénk el, hogy áruhiány alakulna ki” – jelentette ki, mivel a külföldi beszállítóknak nem érné meg Magyarországra hozni az üzemanyagot.

„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – egyebek mellett ez a mondat is elhangzott abban a nagyinterjúban, amelyet Krasznahorkai László Nobel-díjas író adott, és ami komoly indulatokat kavart, miután március 9-én megjelent az olasz La Repubblica című lapban. A kijelentésekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Facebookon reagált.

Az író az interjúban a magyar nyelvhez és a magyarsághoz fűződő viszonyát is taglalta.

– fejtette ki Krasznahorkai.

„Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem” – írta Ókovács, aki úgy látja, Krasznahorkai nyilatkozata „a sértegetés és a hányinger határvidékén jár”, és azon az „übermensch lenézés is átsüt”. Az elmegyógyintézetes hasonlatra így tért ki:

Ókovács példaként hozta fel a közelmúlt magyar Nobel-díjasait – Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet –, akik szerinte méltó módon viselkedtek az elismerés után. Posztját ezzel a felkiáltással zárta: „»Itt élned, halnod kell.« Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!”

Mától nem lehet drágább a benzin 595 forintnál, illetve a gázolaj 615 forintnál a magyar autósok számára. Az üzemanyagárstop újbóli bevezetésével reagált a kormány a kőolaj hirtelen drágulására. Az egész világot megdöbbentette, hogy hétfőn 119 dollárig drágult egy hordó olaj, ami több mint 30 százalékos emelkedésnek felelt meg a pénteki árhoz képest. Később az ár némileg korrigált, de az így is egyértelmű, hogy a piac tartós ellátási problémákra készül.

Milyen következményekkel jár a tartós drágulás, és jó válasz-e erre a választási kampányban bevezetett védett ár? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.

— Korábban is volt ársapka az üzemanyagon, bár most ezt védett árnak nevezik. Most viszont a világban máshol is gondolkoznak a bevezetésén, Horvátországban és Dél-Koreában már be is vezették. Most ezek szerint van ebben ráció?

— Erre ma még nem lehet megalapozott választ adni. Ha hisztéria tört ki a piacon, azaz túlságosan kileng az ár, viszont feltételezhető, hogy a kiváltó ok elmúltával visszaáll a kereslet-kínálat aránya, akkor elfogadható a megoldás, hogy kormányzati árszabály tompítja, fogja le átmenetileg a nagy kilengést. Ha viszont mennyiségi hiány van, azaz a kínálati oldalon lépett fel baj, nem kerül elég olaj a piacra, vagy pedig tartós költségemelkedés következik be, akkor nincsen közgazdasági értelme annak, hogy egy szűkössé váló és drágább termék árát ne hagyják emelkedni. Eddig az elmélet. A gyakorlat már függ a politikától: amelyik kormányzat szeret beavatkozni, vagy választás előtt népszerűséget akar szerezni, az könnyen nyúl ilyen eszközhöz. Nálunk például nagy hajlandóság van az állami beavatkozásra.

A közgazdasági alapkérdés most az, hogy az iráni háborút illetően melyik esetről van szó? Kilő az olajár, aztán a krízis közeli elmúltával a piaci árak visszamozdulnak, de addig is a kormányzat megnyugtatja a kedélyeket azzal, hogy ár-plafont vezet be, amelyek majd kivezet, ha világpiaci szereplők megnyugodnak. Ez az egyik eset. A másik, hogy a most megmutatkozó drágulás tartós lesz. Nos, csak egy bő hét telt el ebből az újabb háborúból, de két dolog már látszik. Ez nem háromnapos háború. Az olajpiac eleinte még bízott ebbe, úgy 3–4–5 napig. Ezek a napok elteltek, és egyáltalán nem látszik a háború vége. A megtámadott fél elhúzza a háborút, a visszacsapásait kiterjeszti az térség olajlétesítményekre. Maga is elszenvedett támadást olajlétesítményei ellen. Azt is látjuk, hogy a tankerhajók beragadtak oda, ahonnan a világ olaj- és földgázellátásának olyan egyötöde jön.

Hogy mennyire, azt még nem tudni, a stratégiai elemzők meg az energiakereskedők óránként átgondolják a helyzetet. Én azt valószínűsítem a hírek és elemzések alapján, hogy az energiaárak sokáig magasan maradnak. A „sokáig” most azt jelenti, hogy nem napokon belül korrigálódnak vissza.

— Arról is szó volt, hogy a G7 országok felszabadítják a stratégiai olajtartalékaikat, hogy ezzel próbálják mérsékelni az olajárat. Ám ettől egyelőre elálltak...

— Tartalékok minden rendszerben vannak, ezek általában nem elhúzódó válságra, hanem havária-esetre vannak kalibrálva. Általában a 90 napos tartalék a norma, ami az elsőnek említett, azaz rövid lefutású esetre vonatkozik. Ám a beszélgetés pillanatában nem tudni, hogy ez az iráni háború meddig tart. A biztosítási díjak máris megemelkedtek, ez költségtényező. A tankerhajók, amelyek ott vannak egy hete, nem tudnak kijönni, teljes kapacitások esnek ki a hajózási piacról.

Ebből megint csak az következik, hogy a kínálati oldal gyengülni fog. A kereslet meg, ha pánik van, felmegy, ez egy önbeteljesítő jóslat. Az izgatottságot lehet lehűteni a központi készletek felszabadításával. De ez csak akkor életképes, ha ez a konfliktus a következő egy-két héten belül megoldódik.

— A világ olajellátásának kb. 20%-a esett így ki, ami a legnagyobb kiesés a '73-as arab olajembargó vagy a szuezi válság óta. De megmaradt még 80%. A többi nagy termelő felpörgetheti a kapacitásait, hogy mérsékelje az olajárat?

— Előbb a világpiaci árról. Igaz, hogy az itt beragadt olajat Kína, Japán szokta venni, de ha ekkora volumen kiesik a globális kínálatból, akkor az egész világban felmegy az ár. És így is lett. Az Egyesült Államokban, amelyik nagy piac is, de nagy kitermelő is – ott is felment a nyersolaj ára, és máris az egy héttel ezelőtti 2,90 helyett 3.50 az olcsóbb benzin gallonja. Ez az összekapcsolt hálózatok logikája: igaz, hogy a Kína által rendelt szaúd-arábiai olaj ragadt be, ami Kínának rossz elsősorban, de az áremelkedés elterjed a piacon.

Ami a folytatást illeti: a korábbi krízisekkel azért nehéz egy az egyben összevetni a mai helyzetet, mert a világ konjunktúrája kevésbé függ a nyersolajtól, mint a ’70-es években, amikor az nagyon nagy súlyú termék volt. Azóta komoly részt hasított magának az atom-, szél- és napenergia, de persze ettől továbbra is stratégiai súlyú termék. Arra a kérdésre, hogy növelhetik-e a termelők a kapacitásaikat, a válasz az, hogy igen, de a felfuttatáshoz idő kell, és a szereplők is nagyon különösek. Például Venezuelában rossz az olajipar technikai állapota, nem lesz képes gyorsan felfutni. Oroszországra embargó vonatkozik. Felmerült most, hogy az embargót az amerikaiak esetleg újragondolják, ami mutatja, hogy az egész nem volt végiggondolva.

Tehát ezekben a napokban mindenhol osztanak-szoroznak a nagy olajcégek meg az ipari felhasználók, a kormányzatok, és próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Átmeneti vagy középtávú kilengés? Kínos epizód, vagy pedig egy tartós, akár energiaellátási válságig, turbulenciáig elvezető ügy? De azért gazdasági világválságot nem mondtam.

— Nálunk már korábban elkezdődött az olajkrízis, amikor még nem is volt Iránban háború. Ez a helyzet még jobban felnyomta az árakat, ami miatt be kellett vezetni a védett árat a benzin és gázolaj esetében. Tehát ez az egész olajpiaci helyzet ránk nézve mit jelent?

— A magyar szituáció azért sajátos, mert bár negyedik éve folyik a háború, a magyar kormányzat bűnös feledékenységből vagy más okból, de nem készült fel arra az igen nagy valószínűségű esetre, hogy a keleti beszerzési vonalat baj éri. Nagyon kevés dolgot lehetett előre látni 2022 február végén, de azt igen a harmadik napot követően, hogy ha tőlünk keletre háború van, akkor arról a beszerzési forrásról sürgősen le kell válni. Az nem érv, hogy tíz százalékkal olcsóbb, mint más. Ugyanis

Tehát az, hogy a szabadpiacon az Urals-típusú olaj olcsóbb szokott lenni a többinél, meg hogy azt 1960-as évektől arra szokott rá a magyar olajfinomító, harmadlagos ügy ahhoz képest, ami várható volt. És ami most be is következett. Inkább az a csoda, hogy négy évig nem történt nagyobb baj. A mi ügyünk ezért alapvetően ellátásbiztonsági és volumen-kérdés: jön-e, és lesz-e elegendő kőolaj? Mesterségesen alacsonyan tartani az árat állami intézkedéssel? Nem jó stratégia. Láttuk ezt egyébként 2021-22-ban, amikor volt egy nagy és eléggé tartós világméretű áremelkedés, és az Orbán-kormány megint csak primér politikai okok miatt, a környezetünkhöz, sőt a beszerzési költséghez képest is abszurdan alacsony szinten rögzítette az üzemanyagárakat. A legrosszabb pillanatban adtak egy impulzust a kereslet növelésére. Akkor egyébként nem is annyira a kínálattal volt annyira baj, mint az árral. Most viszont ráadásul mennyiségi gond is van: a Magyarország felé irányuló kínálat technikai és egyéb okok miatt korlátos. Ezen egyáltalán csak ront az olyan ár-oldali szabályozás, amelyik a megtakarítás ellen hat.

Roppant népszerűtlen ugyan, de ki kell mondani: ha egy termék szűkössé válik, akkor az logikusan drágább, mint korábban. Csakhogy minálunk már évek óta, de most különösen nem logikák, hanem napi lejáratú politikai számítások érvényesülnek mindenben. Az ember már csak abban reménykedik, hogy a következő parlament és kormány felállásáig nagyobb baj ne következzen be, mert lehet látni, hogy ezzel a társasággal semmilyen komoly ügyet megoldani már nem lehet. Sőt, a mai Magyarországon a politika inkább generálja az ügyeket, de nem képes megoldani a tényleges bajokat.