Ahol évente több ezer sérült madár kap új esélyt – így segíthetsz a Mályi Madármentőknek az adód 1%-ával

Vannak történetek, amelyek egészen apró pillanatokkal kezdődnek, és később sokkal nagyobb jelentőséget kapnak, mint azt az elején bárki gondolná. A Mályi Természetvédelmi Egyesület története is egy ilyen emlékkel indul: egy sérült kis fecskével, amely egy kilencéves fiú, Lehoczky Krisztián kezébe került. A madarat végül nem sikerült megmenteni, de az élmény olyan mély nyomot hagyott benne, hogy évekkel később ez a gyerekkori tapasztalat lett az egyik kiindulópontja annak az útnak, amely a Mályi Természetvédelmi Egyesület – és később a madármentő állomás – létrejöttéhez vezetett.

Több mint egy évtized telt el a szervezet megalakulása óta, és mára országszerte ismertté vált az állatmentők és természetvédők körében. Az egyesület tagjai az év minden napján azon dolgoznak, hogy sérült vagy bajba került madaraknak és kisemlősöknek adjanak új esélyt az életre.

Egy természetvédelmi kezdeményezésből lett madármentés

A Mályi Természetvédelmi Egyesület 2012 decemberében alakult azzal a céllal, hogy az állami természetvédelem munkáját kiegészítve segítse a helyi élővilág megóvását. A kezdeti időszakban elsősorban klasszikus madárvédelmi feladatokra koncentráltak: odútelepeket alakítottak ki, figyelték és védték a költőhelyeket, valamint madártani felméréseket végeztek Mályi kül- és belterületén, hogy minél pontosabb képet kapjanak a környék madárvilágáról.

A szervezet tehát eredetileg nem madármentő állomásként működött, a mentések felé vezető út inkább fokozatosan, szinte észrevétlenül alakult ki. A fordulat egy egészen hétköznapi helyzettel kezdődött: egy barát szólt Krisztiánnak, hogy egy kék cinege nekirepült az ablakának, és segítségre lenne szüksége. A madarat elvitták, dobozba tették, gondoskodtak róla, és szerencsére sikerült felépülnie. A történetet megosztották az egyesület közösségi oldalán, ez pedig váratlanul nagy visszhangot keltett.

Az egyesület így egyre gyakrabban találta magát mentési helyzetekben, és a természetvédelmi munka mellett fokozatosan a madármentés is a tevékenységük szerves részévé vált. Amikor pedig hivatalosan is megkapták a szükséges engedélyeket, együttműködést kötöttek a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkkal, ami új szintre emelte a munkájukat.

A számok jól mutatják, milyen gyorsan nőtt a feladat: az első fél évben még 46 madár érkezett hozzájuk, ma már viszont egészen más léptékben dolgoznak.

A konyhapulttól a madármentő központig

A számok növekedése azonban nemcsak a mentések jelentőségét mutatta meg, hanem azt is, hogy az egyesületnek egyre komolyabb háttérre lesz szüksége a feladatok ellátásához. A kezdetek ugyanis meglehetősen családias körülmények között zajlottak: a mentett madarak sokáig szó szerint Krisztiánék otthonában lábadoztak. Előfordult, hogy a konyhapult tele volt kisebb-nagyobb dobozokkal, bennük apró madarakkal, amelyek épp erőre kaptak, vagy gondoskodásra vártak.

Ahogy azonban egyre több bejelentés érkezett és a mentett állatok száma folyamatosan nőtt, világossá vált, hogy hosszú távon szükség lesz egy nagyobb, kifejezetten erre a célra kialakított helyre.

Az új helyszínen több lábadozó, röpde és különböző gondozóhelyiségek segítik az állatok rehabilitációját, és a tervek szerint egy sétaparkkal kiegészülő látogatóközpont is várja majd az érdeklődőket, ahol a természetvédelem iránt érdeklődők közelebbről is megismerhetik a madármentés mindennapjait.

A központ működtetése természetesen rengeteg munkát igényel, amelyből az alapító családja és az egyesület tagjai is aktívan kiveszik a részüket. Sok önkéntes segíti az állatok gondozását, hiszen a madármentés valójában egy folyamatos, napi szintű feladat. A fiókákat például gyakran ugyanabban a bioritmusban kell etetni, ahogy azt a természetben a szülőmadarak tennék – vagyis akár óránként –, így a gondozás sokszor egész napos odafigyelést igényel.

A cél mindig ugyanaz: vissza a természetbe

Ez a folyamatos gondoskodás azonban nemcsak a fizikai ellátásról szól, hanem arról is, hogy a mentett állatok valóban visszakaphassák azt az életet, amelyet a természetben élhetnének.

Ez első hallásra egyszerű célnak tűnhet, a gyakorlatban azonban komoly szakértelmet, tapasztalatot és nagyfokú odafigyelést igényel.

A gondozók ezért igyekeznek minimálisra csökkenteni az ember és az állat közötti kapcsolatot, hiszen ha egy vadmadár túlságosan megszokja az ember közelségét, később könnyen elveszítheti azt az ösztönös viselkedést, amelyre a természetben szüksége lenne. Ez a szemlélet különösen fontos a védett és fokozottan védett fajok esetében, amelyekkel rendszeresen találkoznak, és amelyeknél minden apró részlet számít abban, hogy a gyógyulás után valóban sikeresen térhessenek vissza a vadonba.

Egyre több veszély leselkedik a madarakra

A madármentők tapasztalata szerint az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott a madarak élettere, és ezzel együtt az is, milyen problémákkal kerülnek hozzájuk az állatok.

Különösen aggasztó például a fecskék helyzete. Az elmúlt évtizedekben drasztikusan visszaesett az állományuk: egyes becslések szerint akár 60 százalékkal is csökkent a számuk. Pedig ezek az apró madarak kulcsszerepet játszanak a természet egyensúlyának fenntartásában, hiszen egyetlen fecske évente körülbelül egy kilogramm rovart fogyaszt el. Ha eltűnnek, az nemcsak a madárvilágot érinti, hanem az egész ökológiai rendszert.

A gólyák helyzete sem sokkal egyszerűbb. Ahogy közelebb húzódtak a településekhez és alkalmazkodtak az ember közelségéhez, új veszélyekkel is szembe kellett nézniük. Az áramütések, a gázolások, a táplálékhiány vagy éppen a hulladékok okozta problémák miatt sok gólya kerül bajba – ilyenkor pedig gyakran a madármentők jelentik számukra az utolsó esélyt.

A madármentés sokszor tanácsadással kezdődik

A Mályi Madármentő Állomás munkája azonban nem merül ki abban, hogy a hozzájuk kerülő sérült állatokat ellátják. Legalább ennyire fontos része a tevékenységüknek az is, hogy segítséget és útmutatást adjanak azoknak, akik bajba jutott madárral találkoznak. Az állomásra ezért nap mint nap érkeznek telefonhívások olyan emberektől, akik egy talált madár miatt kérnek tanácsot.

Nem ritka ugyanis, hogy jó szándékú emberek olyan fiókákat hoznak el a fészek közeléből, amelyek természetes módon kerültek a földre, és a szüleik továbbra is gondoskodnak róluk. Sok madárfaj fiatal egyedei ugyanis már akkor elhagyják a fészket, amikor még nem repülnek tökéletesen: ilyenkor a bokrok között mozognak, miközben a szülők a közelben figyelik és etetik őket.

Éppen ezért a madármentők egyik legfontosabb tanácsa, hogy ha valaki sérültnek tűnő madarat talál, először mindenképpen kérjen szakértői segítséget. Egy telefonhívás sokszor elegendő ahhoz, hogy eldőljön, valóban szükség van-e mentésre – és ezzel akár egy egész fészekaljat is meg lehet óvni a felesleges beavatkozástól.

Egy kis segítség, ami rengeteget jelent!

Egy madármentő állomás működtetése komoly költségekkel jár: az állatok ellátásához speciális táplálékra, állatorvosi kezelésekre, felszerelésekre és megfelelő infrastruktúrára van szükség, miközben a gondozás sokszor napi szintű, folyamatos jelenlétet kíván.

Ebben jelent hatalmas segítséget az adó 1% felajánlása, amely a civil szervezetek számára sokszor az egyik legfontosabb támogatási forrás. A Mályi Természetvédelmi Egyesület számára ezek a felajánlások közvetlenül hozzájárulnak ahhoz, hogy továbbra is fogadni és ellátni tudják a bajba került madarakat és kisemlősöket, valamint fejleszteni tudják a mentőállomás működéséhez szükséges feltételeket.

A felajánlás ráadásul mindössze néhány percet vesz igénybe, és nem jelent plusz kiadást, hiszen a már befizetett adó egy részéről rendelkezel. Az egyesület számára viszont ez a támogatás újabb mentéseket, kezeléseket és fejlesztéseket tehet lehetővé, amelyeknek köszönhetően még több állat kaphat esélyt a felépülésre.

Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.

A KFT legendás slágerét, az Afrikát éneklik magyarul ruandai utcagyerekek egy videón, ami február elején valósággal letarolta a magyar internetet.

A megható produkció mögött azonban egy sokkal mélyebb történet húzódik meg. A Közel Afrikához Alapítvány számolt be arról, hogy

Eljátszották a puputevés részt, belevittek akrobatikát, sőt, az elejére egy edényeken dobolt ritmust is rögtönöztek. Minden, ami a videón látható, az ő kezdeményezésük és fantáziájuk eredménye.

A videóban szereplő gyerekeket a Közel Afrikához Alapítvány önkéntesei támogatják, együttműködve a helyi Akagera Good Neighbors szervezettel. A közös zenélés mellett a mindennapokban is segítik őket: korrepetálnak, sportolnak, drámajátékokat játszanak velük. A cél a stabil háttér megteremtése és az iskoláztatás.