SZEMPONT
A Rovatból

Miért vagyunk ilyen bunkók az interneten? Online suttyóságaink, amikkel megkeserítjük egymás életét

Tiltás, törlés, ghostolás: sokszor akkor vagyunk a legbántóbbak, amikor kíméletesnek hisszük magunkat.

Link másolása

Elcsépelt szöveg, hogy az online világ kiöli a személyességet a kapcsolatokból - pedig a helyzet évről évre romlik. Minél ritkábban kell szemtől szembe képviselnünk magunkat, annál lejjebb csúszunk a lejtőn: suttyósodni kezd a viselkedésünk. A virtualitásban úgyis megúszható minden. Vagy mégsem? Hát, nem éppen.

Nem, itt most nem a kommentelőkre gondolunk, akik Karácsony Gergely szemüvegkeretén vitázva küldik egymást a pokol hetedik bugyrába - ezzel a jelenséggel már foglalkoztunk.

A helyzet ugyanis nem csak a kommentháborúkban ember alatti, hanem az ismerősök közt is: sokan akkor vagyunk a legbántóbbak, amikor éppen kíméletesnek hisszük magunkat.

Íme, néhány taplóságunk, amit soha nem tudnánk a másik arcába nézve művelni!

Azonnali tiltás, törlés

Ki ne ismerné a gyomorrándító érzést, amikor azzal szembesülünk, hogy a beszélgetőtársunk megszűnt létezni? Az imént még ott volt a neve, a fotója, a csevegés előzményei - most meg olyan, mintha az egész meg sem történt volna. Nem csak ő párolgott el a világunkból, hanem mi is az övéből. Gyakorlatilag virtuálisan kinyírt minket. De mégis miért?

A törlés a randiappokon sokak szerint bocsánatos bűn. Igaz, beszédes, ha az 5 centivel alacsonyabb testmagasság vagy épp az 5 kilométerre fekvő lakhely elég hozzá, hogy az űrbe lőjük ki a másik ember profilját.

Pedig a fentieket pár másodperc lenne megfogalmazni: a tiltó fél közölhetné, hogy nem érdekli egy Békéscsaba-Kecskemét vonalon működő távkapcsolat, cserébe a letiltott sem töprengene, hogy vajon a szelfije volt-e ilyen kiábrándító.

Egész más a helyzet, ha egy kiadós szócsatát zárunk tiltással. Az indulatok olykor érthetőek, mégis fontos mérlegelnünk: megéri odadobni egy emberi kapcsolatot néhány mondatért? Persze, simán lehet, hogy az illető könnyűnek találtatik.

Utólag észlelt tiltás, törlés

Külön válfaja a közösségi médiás szorongásnak, amikor egy régi ismerős profiljára rákeresve már csak az “Ismerősnek jelölés” gomb vigyorog ránk. Bizony, már nem kér belőlünk az általános iskolai tesitanárunk, az Erasmuson megismert svéd csaj, vagy az a csávó, akivel tavalyelőtt még közösen váltottuk meg a világot egy romkocsma pultja mellett.

A kukázás már csak azért is fájdalmas, mert az okára gyakran nem derül fény. Ráadásul a másikat elég lenne kikövetni, ha nem érdekel - így nem csoda, ha a szívünkre vesszük az elutasítást. Joggal érezhetjük: ez az arc valójában soha nem kedvelt minket, csak az illem kedvéért jelölt vissza, aztán amint “hátat fordítottunk neki”, már szúrta is belénk a tőrt.

Na jó, ez talán túlzás - de ha valaki általános nagytakarítást végez a barátlistáján, azt azért érdemes egy posztban jelezni. A megbántottaknak ugyanakkor megéri elgondolkodni: mennyit jelentett nekik az, akinek csak hetek, hónapok, évek múltán tűnt fel a hiánya?

Ghostolás, azaz “kísértetkedés”

Klasszikus társkeresős műfaj, de azért barátságokban vagy adás-vételi ügyekben is előfordul. Az elkövető eleinte lelkesen bombáz az érdeklődésével: minden nap egy friss üzenettel indul, oda-vissza cikáznak a szövegbuborékok. Aztán egy nap, minden átmenet nélkül beáll a csend. Ha rákérdeznél az okára, talán nem is válaszol. Esetleg egy “sűrű a hetem”, vagy egy “nem felejtettem el, csak éppen ellik a csincsillám” következik. A kérdést tehát csak annak érdemes feltenni, akinek szeretnénk kínos perceket okozni a magyarázkodással.

Az érzelmek gyorsan változnak, és nincs annál megsemmisítőbb, mint bevallani, hogy egész egyszerűen nem érdekel már a másik - hiszen ezzel teljes lényében utasítanánk el. A ghosting tehát a könnyebb út, főleg, ha “slow fade”, azaz lassú, fokozatos elpárolgás formájában történik. Az elszenvedő félnek a megoldás minden esetben ugyanaz a bölcsesség: “Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.”

Ez a helyzet azért nem összekeverendő a “tengeralattjárózással”: azzal a játszmával, amikor valaki minden páros héten eltűnik, aztán a páratlanokon felbukkan, hogy kicsit szórakozzon veled. Már ameddig meg nem unod, és el nem küldöd a francba.

Klasszikus lesz.rás

Rossz érzés, ha egy ismerős arra sem veszi a fáradságot, hogy néhány szóban reagáljon nekünk, pláne, ha magát az üzenetet sem nyitja meg napokon keresztül. Persze, az már a kapcsolat minőségétől függ, hogyan éljük meg a dolgot.

Könnyen lehet, hogy valóban összecsaptak a hullámok a feje fölött - egy perce sem volt írni, azután el is felejtette, esetleg bármilyen munkahelyi vagy magánéleti nyűggel küszködik. Ha azonban egy később küldött emlékeztető üzenetre sem reagál, bátran nyugtázzuk: a lesz.rás az lesz.rás, ami sajnos az illető állampolgári joga. A miénk pedig szerencsére az, hogy annak írjunk, aki nem sz.r le minket.

Ellentétpárja: az üzenetbombázás

Van az úgy, hogy nem adjuk valaki alá a lovat, az illető mégis rendszeresen betalál: szid, bókol, kérdez, minősít, és ha kell, századjára is ránkköszön. Végül vérig sértődik, és önmagával bonyolódik dühös monológba.

Na persze, ebben az esetben mi ghostolunk, tehát áldozatból elkövetők leszünk - de azért ne keverjük össze a két jelenséget. Hiszen az emberi kapcsolatok az interneten is a kölcsönösség talaján jönnek létre.

Ha valaki élőben jól ismer(t), vagy elmélyült vele az online beszélgetés, joggal érezheti fájónak az eltűnésünket. Ha azonban már az elején jeleztük, hogy nem vagyunk nyitottak felé, akkor nem kéne tukmálnia a társaságát, pláne nem lelkifurdalást keltve bennünk.

Kerülgetés, vagy “orbitálás”

A fenti játszma része, hogy valaki rég nem keres, vagy nem áll szóba veled - mégis minden online megmozdulásodra elsőként reagál. Mindent lájkol, mindent megtekint, körbeszimatol, ólálkodik. Az angol erre az “orbiting”, keringés szót használja. Fontos: itt azokról van szó, akik korábban eltűntek az életünkből. Természetesen nem minden ismerős “orbitál”, aki rendszeresen lájkol.

Az illető tehát csak kering, kering körülötted, mint egy kisbolygó, finoman érzékeltetve, hogy majdnem érdekled, de azért olyannyira mégsem, hogy közelebb merészkedjen. Egyszóval talonban tart az ínségesebb napokra - legyen szó munkáról, flörtről vagy állítólagos barátságról.

Az orbitálás már csak azért is bosszantó jelenség, mert senki sem számon kérhető érte, ahogyan a kavarógép kollégádat sem lehet a HR-en jelenteni, csak mert folyton belebotlasz a folyosón, és sunyi tekintettel méreget téged.

És ha mindez bűn, mi az ítélet érte? A gyakorlatban semmi, hiszen mindannyian elkövetjük a magunk suttyóságait. Éppen csak hosszú távon kiüresednek, megromlanak, elértéktelenednek az emberi kapcsolatok.

Tenni akkor tudunk ellene, ha egy picivel is, de tudatosabban kommunikálunk, és legalább néha feltesszük magunknak a kérdést: miért bánunk úgy másokkal az interneten, ahogyan élőben sosem tudnánk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: