SZEMPONT
A Rovatból

Jójárt Krisztián: Ukrajnában a felőrlő háború tovább folytatódik, és tartós béke akkor sem lesz, ha Putyin fegyverszünetet köt

Bárhogyan ér véget ez a háború, Oroszország átmilitarizált társadalom marad, Putyin pedig kiszámíthatatlan, így Európa jól teszi, ha felkészül - mondja a szakértő. Évértékelő sorozatunkban ezúttal az orosz-ukrán háború 2025-ös fejleményeit vesszük sorra.


2025 Donald Trump beiktatásával indult, aki azt ígérte, 24 óra alatt békét teremt Ukrajnában. Azóta eltelt egy év, és gyökeresen megváltozptt az amerikaiak hozzáállása a konfliktushoz, a béke mégsem került közelebb.

Az évet értékelő sorozatunk mostani részében Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértővel, a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem posztdoktori kutatójával beszélgetünk arról, mi történt az orosz-ukrán háború negyedik évében.

— Az orosz–ukrán háború lassan olyan régóta tart, mint a világháborúk Európában. Meddig lehet ezt így folytatni, mi történt valójában az elmúlt évben?

— Azt fontos látni, hogy ha a háború korai szakaszában nem sikerül döntő stratégiai vereséget mérni az ellenfélre, a háborúk elhúzódnak. Európában elszoktunk az ilyen típusú háborúktól szerencsére, de láttuk például az 1980–1988-as iraki–iráni háborúban, mennyire véres és hosszú tud lenni egy ilyen konfliktus.

Ha a kezdeti periódusban nem sikerül elérni a fő stratégiai célokat, akkor a háború jellemzően elhúzódó, felőrlő küzdelemmé alakul, ez történik most az orosz–ukrán háborúval is.

Ennek megfelelően érdemi változások alig látszanak a frontvonalon. Az elmúlt 1–1,5 év dinamikája nagyjából annyi, hogy havonta 400–500 négyzetkilométernyi terület cserél gazdát, az idén az oroszok november végéig körülbelül 4500 négyzetkilométernyi területet szereztek. Az orosz előrenyomulás rendkívül lassú. Moszkva elfogadta, hogy felőrlő háborúról van szó, ehhez igazította az államberendezkedést és a haderőt is: hosszú, anyagigényes konfliktusra rendezkedtek be. Nemrég Valerij Zaluzsnij, volt ukrán főparancsnok, most Ukrajna Nagy-Britanniai nagykövete, írt egy hosszú elemzést, amelyet a LIGA.net publikált. Kritikájának tárgya, hogy a háború során az ukrán politikai vezetés nem határozott meg olyan politikai célt, melyre koherens stratégiát lehetett volna alapozni. Ezzel szemben az oroszok politikai célja világos, és bár az eredeti stratégiájuk, a „különleges katonai művelet” terve kudarcot vallott, újraterveztek:

kivonták erőiket Kijev külvárosából és Ukrajna északi részéről, átcsoportosították őket keletre és délre, és felkészültek egy hosszú, felőrlő háborúra.

2022 őszétől meg is próbálták teremteni ennek a materiális feltételeit, hogy hosszú távon viseljék a terheket. Ezzel szemben Ukrajna és nyugati támogatói abban bíztak, hogy még mindig lehetséges gyors, döntő vereséget mérni az Ukrajnában állomásozó orosz erőkre, és így katonai erővel megnyerni a háborút. Pedig már akkor is látszott: még ha sikerül is a 2023-as nagy ukrán ellentámadás, és jelentős területeket visszafoglalnak, az sem zárta volna le a háborút, mert Oroszországra stratégiai vereséget akkor sem tudtak volna mérni. Moszkva viszont felkészült a hosszan tartó küzdelemre. Lényegében 2022 április–májusa óta felőrlő háború zajlik.

— Hogyan készítette fel az országát Putyin erre?

— Az orosz stratégia három pilléren áll. Az egyik: állandó nyomás a fronton: ez a nagyon lassú előrenyomulás, amit látunk, lehetőleg újabb részleges mozgósítás nélkül. Utóbbira 2022 szeptemberében került sor (300 ezer tartalékost hívtak be), de ezzel párhuzamosan majdnem egymillió orosz menekült külföldre a behívó elől. Márpedig a politikai stabilitás megőrzése abszolút prioritás a Putyin-rezsim számára, eddig sikeresen. A második pillér a nagy hatótávolságú csapásmérések rendszere, amellyel az ukrán társadalmi akaratot próbálják megtörni. A harmadik a diplomácia: Oroszország megpróbálja leválasztani Ukrajnáról a nyugati támogatókat, megbontani a Nyugat egységét.

Miután a Trump-adminisztráció közvetítőként bejelentkezett, Moszkva igyekszik az amerikaiakon keresztül rákényszeríteni Ukrajnára az Oroszország számára elfogadható kompromisszumokat. Ez megosztja az ukrán társadalmat, hosszú távon is destabilizálhatja az országot, és egy esetleges fegyverszünet után is politikai válságot idézhet elő.

Ezzel párhuzamosan az oroszok kompromisszumkészséget színlelnek: immár nem az összes, orosz jog szerint Oroszországhoz csatolt területet követelik, mely területeket Luhanszk megyét leszámítva egyébként sem sikerült teljes egészében elfoglalniuk. A háborút a jelenlegi kontaktvonal mentén befagyasztaná, viszont cserébe a Donbasz még ukrán kézen lévő részeinek harc nélkül való feladását várnák el Ukrajnától. A polgári lakosság szenvedésének növelése az elektromos hálózat elleni csapásokkal ennek a kikényszerítését célozza.

— Mit próbálnak elérni az ukránok ?

— Az ukrán stratégia az aktív védelem, legalábbis elvben: a fronton minél nagyobb veszteségeket okozni az oroszoknak, addig tartani egy adott pozíciót, amíg a veszteség aránya az ukrán félnek kedvez, ezzel párhuzamosan pedig a nagy távolságú csapásokkal gyengíteni az orosz katonai-gazdasági képességet. Emellett abban is reménykednek, hogy Oroszországban történik valami: az orosz hátország elleni ukrán csapások egyik fő célja a politikai destabilizáció előidézése. Csakhogy mindeközben a háború az információs térben és a diplomáciában is zajlik, ahol az ukrán vezetés úgy érzi, folyamatosan sikert kell felmutatni, mert a harcászati kudarc közvetlenül kihat Kijev pozíciójára a tárgyalóasztalnál. Különösen igaz ez most, amikor az amerikai vezetés álláspontja, hogy Ukrajna helyzete folyamatosan romlik, ezért olyan területek feladásába kellene beleegyeznie, amiket egy éven belül amúgy is el fog veszíteni, ahogy azt Dan Driscoll, az amerikai hadsereg minisztere nyíltan ki is mondta kijevi látogatásakor.

Vagyis a politikai szempontok gyakran felülírják a katonai észszerűsséget, ezért tartanak az ukránok sokszor a végsőkig egy-egy területet, akkor is, ha a veszteségarányok már kedvezőtlenek számukra.

Az információs hadviselésnek köszönhetően ugyanis a kudarcok vagy sikerek a harctéren a valós jelentőségüknél jóval nagyobbnak tűnhetnek. Erre a jelenségre utalnak az orosz hadtudósok akkor, amikor azt állítják, a harcászati szintű események az információs hadviselés hatására stratégiai jelentőségre tehetnek szert. Az ukránok tehát diplomáciai fronton is védekezni kényszerülnek: ellen kell állni az amerikai nyomásnak, megtartani az európai támogatókat, és az amerikaiakat is bent tartani a tárgyalási keretben. Legfőképp pedig elkerülni, hogy a tárgyalások kudarcáért a Trump adminisztráció az oroszok helyett Kijevet okolja. Ukrajnának ugyanis létfontosságú, hogy az amerikaiak legalább a hírszerzési támogatást továbbra is biztosítsák, és betartsák az európaiakkal kötött megállapodást, melynek keretében továbbra is szállítanak fegyvereket európai pénzen Ukrajnának.

– Érzik az oroszok, hogy háborúban élnek? Az ukránok meddig bírják? Az európai társadalmak hogyan viselik a terheket?

— Az orosz társadalom természetesen érzi, hogy háború van, függetlenül attól, mit állít a politikai vezetés. Az állami médiában is megjelennek a gazdasági problémák, a magas infláció, a strukturális gondok, és ezeket az emberek is érzik. A háború költségei ugyanakkor nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg, különösen az emberi veszteség tekintetében. Az állam ezt hatékonyan „letolta” a perifériára. A 2022 őszi részleges mozgósítás alig érintette a jelentős nagyvárosokat, azóta pedig nem rendelt el újabb mozgósítást az orosz vezetés. Ehelyett pénzügyi ösztönzőkkel biztosítják az utánpótlást a hadseregbe, és elítélteket és külföldi zsoldosokat is toboroznak, de a fő eszköz a pénz.

A szegényebb régiókban élőknek ugyanis reális perspektíva a belépés a haderőbe, a családnak pedig az átutalt pénz nagyon nagy segítség.

Ha elesik a fronton a családtag, akár 10–15 millió rubel (40-60 millió forint) kártérítés is járhat. Ez a periférián elképesztő összeg, máshogy szinte lehetetlen megkeresni ennyit. Így a háború emberi költségeit döntően a periféria viseli, miközben paradox módon anyagilag érdekeltté is válik a folytatásban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a társadalom más rétegei közömbösek a veszteségek iránt, hiszen a katonák nem kényszerből, hanem anyagi érdekből mennek harcolni Ukrajnába. Eközben Szentpétervár és Moszkva, a társadalmilag és politikailag legszenzitívebb nagyvárosok lakói kevésbé érzik közvetlenül a háború árát. Az ukrán nagy hatótávolságú csapások részben épp azt célozzák, hogy ez a réteg is megérezze a költségeket. Az olajfinomítók elleni támadások kevésbé az állami bevételek „kivételéről” szólnak, mivel Oroszország fő bevétele a nyersolaj-exportból jön, nem a finomított termékek kiviteléből. Sokkal inkább arról, hogy üzemanyaghiány legyen Oroszországban, az átlagember számára is kézzelfogható legyen a háború ára: sorok a benzinkutaknál, üzemanyaghiány.Ezek a csapások azonban eddig nem tudtak áttörést elérni.

Nem alakult ki üzemanyaghiány a fronton, az orosz társadalom pedig tolerálja a veszteségeket, mást aligha tehet; az elégedetlenség kifejezésének kockázata túl magas. Azaz a rezsim így nincs közvetlen veszélyben.

Ahhoz, hogy Ukrajna tartós nyomást tartson fenn, irgalmatlan mennyiségű drónra és más eszközre lenne szükség. Az orosz földi légvédelem elég hatékony, sok drónt és robotrepülőt lelő. A finomítói infrastruktúrát pedig viszonylag gyorsan helyreállítják: iparági szakértők szerint ugyanazt a célpontot heti két-három alkalommal kellene ismét támadni ahhoz, hogy tartós legyen a hatás. Nem látszik, hogy az ukrán csapásokkal érdemben növelni tudnák a háború orosz költségeit. Mindettől függetlenül a háború anyagi terhe óriási Oroszország számára, ezt hosszú távon nagyon nehéz fenntartani, a végtelenségig biztosan nem fog menni. De önmagukban az ukrán csapások szerepe ebben korlátozott.

Ukrán oldalon sem látszik a társadalmi akarat megtörése.

A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KIIS) friss felmérése szerint a társadalom 63 százaléka azt mondja: kitart, ameddig szükséges. A lakosság valamivel több mint 70 százaléka elfogadna olyan rendezést, amely a jelenlegi területi front, a kontaktvonal mentén „befagyasztja” a konfliktust, ha cserébe megfelelő biztonsági garanciák járnának. Ugyanakkor nagyjából 75 százalék számára elfogadhatatlan egy orosz feltételek szerinti rendezés, azaz hogy Ukrajna olyan területekről mondjon le, amelyeket az oroszok még nem foglaltak el, és ezért cserébe ne kapjon érdemi biztonsági garanciákat sem és még a haderejét is korlátoznia kelljen.

Az amerikai tervezetben megjelent követelés, a Donbasz még ukrán ellenőrzés alatt álló részének feladása szintén elfogadhatatlan többségüknek.

És az is, hogy nemzetközi jogilag elismerjék az elvesztett területek Oroszországhoz tartozását. Katonai elemzők szerint akár két–három év is kellhet, hogy Oroszország elfoglalja a Donbasz még ukrán kézen lévő részét, részben a nehezen bevehető erődvárosok, Kramatorszk, Szlovjanszk miatt. Ha viszont ezek közelébe jutnak, rövid hatótávú drónokkal folyamatosan tudják támadni őket, és a városok elnéptelenedhetnek.Az orosz kényszerítési stratégia tehát: kompromisszumokat kínálni a tárgyalóasztalnál, miközben a hátországot az elektromos hálózat elleni csapásokkal térdre kényszeríteni; ha elég közel kerülnek a településekhez, terrorbombázással, drónok és siklóbombák alkalmazásával, el is népteleníteni azokat.

A kérdés az, hogy az ukrán politikai és társadalmi preferenciák hogyan változnak, ha az orosz asztalon látszólag „korlátozott” követelés van: olyan területek, ahol már nincs polgári lakosság.

Ezek megtartása viszont az ukrán védelem szempontjából kulcsfontosságú, és egyébként sem ez az egyetlen orosz igény. Ha e dilemma mentén konflktust lehet szítani az ukrán társadalmon belül, vagy szembe állítani a politikai és katonai elitet egymással, az orosz siker.

– Európában sincs már teljes egység. Mit lát az európai hozzáállásból?

— Retorikai szinten megvan az egység, Magyarország kivételével. De a lengyel–balti–skandináv megközelítés egészen más, mint mondjuk a spanyol. A „hajlandók koalíciójában” különösen a baltiak, a lengyelek és a skandinávok gondolkodnak úgy: akár akarjuk, akár nem, egy fegyverszünet után is fenyegetést jelent Oroszország.

Szerintük addig kell lekötni az orosz erőket Ukrajnában, amíg lehet, és Ukrajnát be kell vonni az európai biztonság garantálásába.

Az ukrán haderő a legtapasztaltabb egy modern háborúban, az orosz mellett, és létszámban is a legjelentősebb európai erő. Így a tárgyalásokhoz való európai hozzáállás ez: nem szabad engedni, hogy egy fegyverszünet után érdemben csökkenjen az ukrán haderő létszáma, azt magas szinten kell tartani, mert ez a fő garancia Oroszországgal szemben. Más kérdés, hogy hogyan lesz képes Ukrajna hosszútávon egy ekkora haderőt fenntartani.

– Lehet-e olyan belpolitikai kataklizma Oroszországban, amely véget vet a háborúnak?

— Nehéz megmondani, mi történik a Kreml falain belül. Nem látszanak olyan jelek, amelyek érdemi törésre utalnának az elitben, vagy arra, hogy olyan erők vehetnék át a vezetést, akár palotaforradalomban, akik radikálisan másképp gondolkodnak a háborúról. Viszont az is igaz, hogy Putyin idős, bármi történhet vele, ez kiszámíthatatlan. Az orosz gazdaság háborús üzemmódra állt át; nincs azonnali kényszer a befejezésre. Sok érv szól a folytatás mellett, és ezek erősebbek, mint az azonnali lezárás mellettiek. Ha Putyinnal nem történik semmi, nincs szervezkedés ellene, és egészségileg is bírja, akkor a rezsim biztonsága, a hatalom fenntartása az elsődleges.

A háború hirtelen befejezése kevés politikai előnyt kínálna, mivel a hadiipari konjunktúra pörgeti a gazdaságot, erről nehéz letérni.

Ráadásul a befejezés a minimum területi célok nélkül (a Donbasz még ukrán kézen lévő részei), rezsimbiztonsági kockázat. A háború olyan elemeket és ideológiákat szabadított el Oroszországban, amelyek a Kremlnél is szélsőségesebbek. Körülbelül 700 ezer katona van Ukrajnában és közvetlenül a határos területeken, köztük sokan ideológiailag „sajátjuknak” érzik a háborút. Számukra nem lenne elégséges egy olyan befejezés, amelyben a minimum célokat sem érték el. Emiatt sem evidens, hogy a mielőbbi lezárás kedvezőbb volna a rezsimnek.

A 2023. júniusi Prigozsin-féle zendülés megmutatta: lehet, hogy törékenyebb az orosz rezsim, mint látszik. De nyílt forrásokból nem látszik olyan tényezőhalmaz, amely radikális fordulatra utalna a Kreml háborúhoz való hozzáállásában.

A politikai elit egy része ugyanakkor már régóta mondja: érdemes volna valamiféle fegyverszünetben megegyezni, mert az eredetileg kitűzött politikai célok (Ukrajna demilitarizálása, rezsimváltás), nem elérhetők. Ez a vonal taktikai fegyverszünetet képzel el, azaz Oroszország erőt nyer, kedvezőbb helyzetbe kerül, és a politikai célokat inkább a tárgyalóasztalnál próbálja elérni.

– Zelenszkij helyzete mennyire stabil?

— Egy friss felmérést szerint az elnök környezetét is érintő, ősszel kipattant korrupciós ügyről a lakosság túlnyomó része hallott. 59 százalék szerint Zelenszkijnek személyes felelőssége is van benne, mégsem esett a bizalom iránta, sőt 59-ről 61 százalékra nőtt. Bármely ukrán politikai elit számára politikai öngyilkosság lenne az orosz feltételek, például területfeladás elfogadása. Épp ezért követelik ezt az oroszok: számukra nyereség a területfeladás is, és az is, ha „kompromisszum” születik, mivel

az utóbbi könnyen a politikai és katonai elit szembefordulásához, vagy akár polgárháborúhoz is vezethetne egy méltánytalan béke esetén,

ahogy arra írásában Zaluzsnij figyelmeztet. Ha pedig Ukrajna elutasítja a javaslatokat, akkor folytatják az előrenyomulást. Ahogy mondtam, Moszkva nem közvetlenül az ukrán politikai elitre gyakorol nyomást, hanem a társadalmat próbálja megtörni az infrastruktúra elleni csapásokkal. Az orosz olvasat a korrupciós ügyről is sajátos: a NABU-t (Nemzeti Korrupcióellenes Iroda) és a korrupcióellenes ügyészséget amerikai mintára létrehozott, „kézivezérelt” szervezetnek tekintik. Hogy az ügy eléhetett az elnöki adminisztrációig, és ebbe Jermak belebukott, az nem lett volna lehetséges amerikai támogatás nélkül, szerintük Trumpék „furkósbotként” használják az ügyet a kompromisszum kierőszakolására. Ténylegesen nyilván nem erről volt szó, és az ukránok többsége sem vitatja a NABU vizsgálatának jogosságát, de tény, hogy a Trump adminisztráció lehetőséget látott abban, hogy a kialakult helyzetet a Zelenszkijjel szembeni nyomásgyakorlásra használja fel.

– Trump nem teremtett 24 óra alatt békét, de tárgyalóasztalhoz kényszerítette Ukrajnát és az oroszokat. Ez közelebb hozza a békét vagy a fegyverszünetet?

– Ttörtént némi közeledés.

Ukrán oldalon zajlik a „várakozások menedzselése”, a társadalom felkészítése fájdalmas döntésekre, akár a területfeladásra is.

Az európai szövetségesek is próbálnak jobban igazodni a realitásokhoz. De nem lehet megspórolni, hogy kiderüljön, el tudja-e még venni Oroszország a Donbasz maradékát vagy sem. Az ukránok nem adják fel harc nélkül, ez politikailag és katonailag is abszurd volna. Orosz részről viszont a rezsimbiztonsági megfontolások miatt ez minimum cél. E két álláspont kibékíthetetlen, ezért kétlem, hogy 2026 első felében fegyverszünet születhet.

– Közben Európában Rutte NATO-főtitkár és Merz kancellár is azt mondja, fel kell készülni a háborúra. Ez tényleg „háborús készülődés”?

— Ennek fő kiváltója az orosz agresszió, de az is fontos, hogy az Egyesült Államokról, mint szövetségesről alkotott európai kép Trump alatt jelentősen erodálódott. Felmerül, hogy Európa magára maradhat, és csak önmagára számíthat Oroszországgal szemben.

Rutte értékeléseit lehet vitatni, én nem látom, hogy Moszkva komolyan fontolgatná egy NATO-tag megtámadását. Ezek inkább erős figyelemfelhívások lehetnek.

— Lehet, hogy Oroszország támadni nem akar, de a dróntevékenység európai repülőterek környékén, balti tengeri kábelvágások nagyon is valóságosak. Azaz nem csak a levegőbe beszélnek a vezetők.

— Természetesen. Kommunikációs értelemben az a gond, hogy Európa évtizedekig alig költött védelemre, és „potyautasként” élt a NATO-ban az amerikai biztonsági ernyő alatt. Most ez megkérdőjeleződött, miközben nő az orosz fenyegetés. El kell „adni” a társadalmaknak a nagyobb védelmi költést, és meg kell indokolni, miért kell a forrásokat más területekről idecsoportosítani. A haderőket is növelni kell, másfajta védelemre van szükség, mint a hidegháború után. Ebben a kommunikációs kényszerben vannak ellentmondások. 2023-ban még azt hallottuk, hogy Ukrajna katonai vereséget mérhet Oroszországra, miközben azt is, hogy ha nem állítjuk meg őket Ukrajnában, tovább jönnek. A probléma ugyanakkor valós.

A védelemben öt–tíz évre előre kell gondolkodni, és most kell lépni. Európa pedig megkésett.

Bárhogyan ér véget ez a háború, Oroszország átmilitarizált társadalom marad, a hadiipar domináns lesz. Cél a másfél milliós haderő, csökkenés nem várható. A fenyegetés tehát a képességek szintjén reális, a szándékok pedig bizonytalanok. És ahogy arra éppen az ukrajnai háború rávilágított, nincs arra garancia, hogy Putyin pontosan méri fel a katonai erőviszonyokat és lehetőségeket. Az orosz drónos és hibrid akciók, a kritikus infrastruktúra elleni szabotázsok stratégiai jelzések: növelni akarják Ukrajna támogatásának költségét a szövetségesek számára. Presztízsveszteség, ha egy kormány nem tudja megvédeni a légterét, anyagi költség az utasoknak, ha drón miatt késik a repülő. Ezzel azt üzenik: tudunk költséget okozni, ha folytatjátok Ukrajna támogatását.

– De hát Európa népességben háromszor akkora, gazdaságban összehasonlíthatatlanul erősebb, ráadásul nukleáris fegyverekkel is rendelkezik. Miért bizonytalan?

— Van egy kognitív és társadalmi komponens: a jóléti berendezkedés. Nehéz eladni a társadalmaknak, hogy egy nagy léptékű háború Oroszországgal elképesztő veszteségekkel járna. Azokat a veszteségeket, amelyeket az ukránok és oroszok elszenvedtek, egy európai társadalom lehet, hogy nem viselné el. Ez feszül a politikai vezetés és a társadalmak kommunikációjában.

– Akkor még inkább fel kell fegyverkezni, és „beleállni” egy hidegháborúba, hogy ezzel biztosan elkerülhető legyen a forró konfliktus.

— Igen, de az európai hadiipar mennyiségben nem volt felkészülve erre. A háború előtt előállított mennyiségek, bár azóta van előrelépés, nem elegendők. 2024-ben a Bundeswehrnek mindössze 20 ezer darab 155 mm-es tüzérségi lőszere volt. 2022 nyarán volt, hogy az oroszok egy nap alatt ennek többszörösét lőtték el. Mennyiségi probléma van, és kulcsképességekben Európa nagyon függ Amerikától a légierő, a légvédelem, a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek terén. A britek és franciák által szállított Storm Shadow robotrepülőkből is nagyon kevés készül. Nagy intenzitású háborúban olyan ütemben fogynak az eszközök, amire nincs európai volumen. A hírszerzési és műholdas támogatásban is megkerülhetetlenek az amerikaiak, bár az európaiak ezen gőzerővel dolgoznak.

Jelenleg Európa sem harci tapasztalatban, sem eszközmennyiségben nincs készen egy nagy intenzitású háborúra.

Ukrajna már a háború előtt is tekintélyes képességekkel bírt, például földi telepítésű légvédelemben, önjáró tüzérségben és harckocsikban. A legtöbb európai ország nem rendelkezik ilyen mennyiségű és minőségű kapacitással.

– Ha most belenézne egy varázsgömbbe: egy év múlva mi várható? Ugyanez a „húsdaráló”, meg-megfeneklő béketárgyalásokkal?

— A harctéren nem várok drámai fordulatot. Az ukránok valószínűleg kénytelenek lesznek további területeket feladni. Persze ez nem feltétlenül lineáris, a területvesztés üteme felgyorsulhat vagy lassulhat is. Látunk majd minden bizonnyal ellentámadásokat is (mint a mostani sikeres ukrán művelet, ami Kupjanszk nagy részének felszabadítását eredményezte). Az időjárás, drónfelderítés, terep, mind számít, és természetesen a felek katonai képességeinek alakulása.

A felőrlő jellegből azonban nem tudnak kilépni. Nem látszik, hogy átszakadna az ukrán védelem, és hogy az oroszok képesek volnának nagy hadászati áttörést elérni.

Összességében, ha a mostani trend marad, jövő ilyenkor hasonló lesz a helyzet, legfeljebb néhány ezer négyzetkilométerrel előrébb lesznek az oroszok. Nem látszanak ugyanis olyan strukturális problémák egyik oldalon sem, amelyek rövidtávon megváltoztatnák a háború dinamikáját. Persze a „fekete hattyú” eseményeket lehetetlen előre jelezni, történhet például valami váratlan a Kremlben, vagy olyan globális esemény, ami alapvető hatással jár a háború menetére. A legnagyobb bizonytalanságot a tárgyalási front és az amerikai hozzáállás képezi.

A Trump-vezette adminisztráció kiszámíthatatlansága miatt nehéz előre jelezni, felállnak-e a tárgyalóasztaltól, vagy tovább erőltetik a rendezést,

illetve, hogy meddig hajlandók elmenni, hogy rákényszerítsék akaratukat a felekre. Lehet, hogy jövő decemberre lesz fegyverszünet, nem kényszerből, inkább azért, mert orosz szempontból a háború folytatása már egyre kevesebb haszonnal kecsegtet, egyre nagyobb költségek mellett, de tartós béke akkor sem lesz. Erre készül mindkét fél. Egy friss felmérés szerint az ukránok többsége úgy véli, még 2027-ben vagy azután is folytatódik a háború, és csak 21 százalék gondolja, hogy 2026 első feléig vagy korábban véget érhet. Én is inkább pesszimista vagyok, de a tárgyalásoknál nehéz megjósolni, mit tart Putyin elégséges feltételnek a megegyezéshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk