SZEMPONT
A Rovatból

„Egyetlen néni miatt is nyitva maradt a szálloda” - egy hoteligazgató az elmúlt egy év erőfeszítéseiről

A járványidőszakban más cégeknél is próbált munkát keresni a csapatának, hogy együtt maradva vészeljék át a krízist.


Forsthoffer Ágnes balatonfüredi hoteligazgatót tizennégy éves korom óta ismerem. Idén télen olyan történettel lepett meg, amit úgy éreztem, el kell itt is mesélnie. Hogy lássunk egy szép példát arra, amikor a főnök nagyobb áldozatot hoz, mint ami egy válsághelyzetben is elvárható tőle. És közben még erősebb közösséget is kovácsol.

-Meséld el nekem, pontosan hol dolgozol, milyen pozícióban, és hogy mit kell tudni általánosságban a szállodátokról?

- A családunk a tulajdonosa a balatonfüredi Hotel Margaréta szállodának. Én ügyvezetőként napi szinten foglalkozom a teendőkkel. A Margaréta 1982-ben nyitott. Régi, emblematikus szállodája Fürednek. Az első szálloda volt a városban, ami fűthető volt, a többi mind szezonális nyitvatartásra épült. 2006 őszén vettük át a hotelt egy kínai tulajdonostól, azóta üzemeltetjük, s rengeteg fejlesztést végrehajtottunk rajta. A legnagyobb a 2014-ben átadott új épületszárny volt, ami megnövelte a lehetőségeinket, mert lett rendezvénytermünk, wellness-részlegünk és szép új szobáink. Azóta is folyamatosan szépülünk.

- Ha jól tippelek, akkor a tavalyi év elejéig, azaz a járványidőszak indulásáig jó volt a vendégforgalmatok.

- Abszolút. Évről évre tudtunk fejlődni, szép ívet járt be a cég. A tavalyi év nagyon komolyan indult. Korábban annyi foglalást, előfoglalást nem láttam még, amennyi 2020-ra kinézett. Nálunk közepesen szokott sikerülni a március-április, csak az ünnepnapokra építve lehetett pozitív eredményben reménykedni. Tavaly azonban rengeteg csoport és rendezvény volt beírva, valamint tizenkét esküvő tavaszra... Az látszott, hogy szinte csoda fog történni ebben az évben. Ezen is felbuzdulva, illetve korábbi felmerült igények miatt január negyedikén nekifogtunk egy nagy, 50 szobát érintő felújításnak. Március 15-én terveztük átadni a szobákat. Ez alatt az idő alatt is folyamatosan szaporodtak a foglalások. Amikor az utolsó simításokhoz közeledtünk, akkor értesültünk a vírusról, de bíztunk benne, hogy nem jut el hozzánk.

Sosem felejtem el, hogy március 13-án sorra érkeztek az emailek, telefonok, hogy ezek a csoportok nem fognak megérkezni. Lesokkolt minket. Gondoltuk, majd 1-2 hét és lemegy ez az egész, de azt álmunkban sem sejtettük, hogy végül milyen hatással lesz ez ránk.

Az elkövetkező két hónap lesújtó volt: folyamatosan töröltük a berögzített foglalásokat, fizettük vissza az előlegeket, bonyolult jogi helyzeteket oldottunk meg.

- Mi lett az alkalmazottakkal?

- Minden kollégát azonnal szabadságra küldtünk, hogy első az egészség, vigyázzanak magukra. Április közepéről azonban már heti egy-egy napon bejöttek dolgozni. Kertészkedtünk, karbantartottunk.

- Ekkor már nem is voltak foglalások?

- Nem. Hosszú idő után az első teljesen üres húsvétunk volt. Sok kollégának is hosszú évek után ez volt az első szabad húsvétja, hiszen aki a vendéglátást választja, ünnepeken, hétvégeken dolgozik a leginkább. Megható volt látni, hogy megdöbbentek, hogy otthon lesznek a családjaikkal... én pedig arra gondoltam, mennyi áldozatot hoznak folyamatosan azért, hogy mások jól szórakozzanak. A bezárás ellenére a szállodában elkészült a húsvéti dekoráció. Még egy mesét is megjelentettünk, amiben egyedül a húsvéti nyulat szolgáltuk ki a teljesen üres szállodában. Költségtakarékosság miatt újra magunk vettük kézbe a Facebook-oldalunkat. Elkezdtünk személyes irányba menni.

Más téma híján sokszor a „kínlódásainkat” mutattuk be. Meglepő volt, milyen magas eléréseink voltak ezekkel a posztokkal. Nyitottak voltak rá az emberek, hogy belelássanak a problémáinkba és együtt is éreztek velünk.

Kárpótlás volt a sok üzenet, hogy tartsunk ki, és majd jönnek, ha tudnak. Július közepére aztán berobbant last minute foglalásokkal a nyári forgalom, amit egy gyenge ősz követett.

- Aztán jött a második hullám.

Amikor beköszöntött az ősz, már lehetett értesülni arról, hogy ez a vírus bizony „hullámozni” fog. Beleálltam a témába: meg kell oldani a helyzetet, ha majd le kell megint állnunk. A szeptemberem-októberem azzal telt, hogy közös munkalehetőséget kerestem a csapatunknak. Félelmem nem is volt alaptalan, hiszen november 10-től be kellett zárni a kapukat a szabadidős vendégek előtt. Először összehívtunk egy megbeszélést a kollégákkal, ötletbörzét tartottunk.

Az volt a cél, hogy senkinek ne kelljen a munkaviszonyát megszüntetni, találjunk többletjövedelemre fedezetet, s hogy egyben maradjon a csapat. Utána felajánlottam például egy közétkeztető cégnek a konyhánk kapacitását.

Sajnos azonban egyik próbálkozásom sem vezetett eredményre, amiben a saját szakmánkra, eszközeinkre és képességeinkre építettünk volna. Aztán felkerestem az összes nagy partnerünket, hogy nem tudunk-e náluk a csomagolástól kezdve bármilyen részfeladatban munkát vállalni. Végül összehozott a sors egy veszprémi szolgáltató céggel, akik elképesztően megértőek voltak. Ők a teljes csapatunkat felvették egy nagyon könnyű, ülő fizikai munkára, tulajdonképpen egy alkatrész-válogatós feladatra. Nagyon hálás vagyok nekik. A kollektív bejárást is megoldottam volna, de ez sajnos már nem valósult meg.

- Miért?

- Mert végül a kollégáink egy csoportja mégsem volt ez iránt a munka iránt olyan lelkes és rugalmas. Lehet, hogy én értelmeztem félre őket. Csalódott is voltam, meg nem is. Úgy éreztem, hogy ebben mindenki benne lesz, de be kellett látnom, hogy a vendéglátás más típusú embereket vonz. Aki azért lesz felszolgáló, mert nem szereti a monotonitást, vagy nem bír 8 órát egy helyben ülni, hanem inkább szeret folyamatosan jönni-menni és kommunikálni, annak ez a másik feladat valóban erősen kívül eshet a komfortzónáján. Akkor is, ha nem lett volna nehéz. Ezt el kellett fogadnom. Sokat tanultam ebből emberileg.

- Ezek szerint te is mentél volna velük dolgozni.

- Igen. Én és a vezető kollégáim is. Ez nem is volt kérdés. Többen kifejezetten vártuk, hogy megtapasztaljunk valami mást is - hogy igazán tudjuk értékelni, amit csinálunk. Mindenesetre vezetőként teljesen tiszta lelkiismerettel mentem bele a kettes számú "nihilbe". Azt hiszem, tényleg mindent megpróbáltam.

- Senkit nem küldtél el?

- Nem. Ennek több oka is van. Legfőképp nem lett volna etikus válogatni, mert ez nem az a helyzet, amikor valaki sír és valaki nevet. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

- Tehát megint a humánus, empatikus szempontjaid léptek elő.

- Így volt, és a család is ezt támogatta.

Bár ma már látjuk azt az óriási veszteséget, amit termeltünk, de én továbbra is nagyon optimista tudok lenni: ha lesz egészségünk, akkor úgyis újra felállunk. Most majd kell egy kis hitel, de le fogjuk dolgozni. És utólag is azt szeretném mondani, hogy jó döntés volt emberileg helytállni.

- Hálás visszajelzéseket kaptál, hogy a cégetek fizeti továbbra is munkabérüket?

- A bérekhez december óta ötven százalék támogatást is kapunk, de a természetesen másik felét is elő kell teremteni, a sok egyéb költség mellett. Hála? Nemrég olvastam egy könyvben egy nagyon jó tanácsot az élethez: a hálát nem szabad elvárni, mert az az emberi természetből kiindulva nem alapvető, és csalódáshoz vezethet, ha az ember pusztán azért tesz valamit, hogy hálásak legyenek neki. Az emberek normálisnak tartják, hogy van munkahelyük, mert eddig is itt dolgoztak. A hála nem feltétlenül fogalmazódik meg az emberekben - ami nem is baj. Lényeg, hogy tettekben lehessen egymásra számítani. Azóta is ténykedünk a házban, és sok kollégán látom, hogy megértő a helyzet iránt. Ha kell, burkol, ha kell, festi a falat. Ez jó visszacsatolás, hogy fontos nekik a munkahelyük. Lehet, hogy nem öntik szavakba, de tetteikből és az együttműködésükből látom, hogy értékelik.

- Ez egy emberi happy end, igaz? Financiális és emberi energiát fektettél bele - és visszakapod?

- Igen, lélektanilag mindenképp. Most lehetne sírni azon, hogy öt évig nem hozzuk vissza nullára, satöbbi... De csatlakozott hozzánk például egy kolléga, aki tizenhét évig Ausztriában dolgozott, és életében először töltötte a családjával otthon a szentestét. A kislánya lerajzolta... Én ilyen örömöket élhettem meg velük, még ebben a nyomasztó helyzetben is. Az élet sok pozitív üzenetet közvetített felénk a kollégák által. Van, aki elsőszülött unokájával tudott többet lenni, és ennek örültünk. És jutott idő arra, hogy igazi társak váljanak a munkatársakból.

- De ehhez az kellett, hogy te eleve empatikus legyél főnökként.

- Biztosan. Ez tényleg családi vállalkozás, erősek a személyes szálak. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, de ilyen helyzetben alapvető számunkra az empátia. Ez az emberi, ez a helyes.

Úgy érzem, az elmúlt időszakban mindenkiben megerősödött, miért is szereti a vendéglátást: mert kiszolgálni valakit jó, kedvesnek lenni jó, és jó látni, ha más jól érzi magát. Ez is az empátián alapul, és nekünk itt ez az élethivatásuk.

Az empátiát egyébként a másik oldalról is megérezhettük. Láttuk, hogy a szívből jövő, nem mű-marketingelt posztjaink is milyen sok emberhez eljutnak. Az egyik képemen belesöpörtem a hóba a "Hiányoztok, vendégek", feliratot, s ezt például közel kilencezer ember tekintette meg rövid idő alatt, fizetett hirdetés nélkül.

- Egyszer meséltél egy néniről, aki egyedül volt vendég.

- Igen. December 27-én foglalt két éjszakára, üzleti célból. Meg is érkezett, és annak ellenére fogadtuk, hogy mindannyian tudjuk, ennek iszonyú költségei vannak. Egy darab vendég miatt felfűteni egy szállodát.

A vendégkiszolgálás nagyjából így zajlott: "Mikor tetszik megérkezni? Hány fokot tetszik szeretni a szobában? Mit tetszik kérni reggelire és hány órára? Mit főzzünk vacsorára?" Mindig is személyre szabott volt a szolgáltatásunk, de ez mindent vitt...

- Mennyibe került a néni?

- Nyilván sokszorosába, mint amennyit ő fizetett. Felfűtöttünk egy szállodát, elmentünk az ellátásához bevásárolni, de az alapanyagokat egy főre nem lehet gazdaságosan kiszámolni... Abban a három napban folyamatos műszakban dolgoztak a kollégák. Kellett mindenki: recepció, takarítás, felszolgálás, konyha, ha esetleg bármikor megéhezne vagy kérne egy kávét...

- Ez nagyon bájos történet. Kellett-e bért csökkentened?

- Az alapbéreket nem változtattuk, néhány esetben pozitív korrekció is történt. Munkaidőt sem csökkentettünk, mindenki maradt nyolc órás. Bevallom, azt gondoltam, rövidebb ideig kell kibírni. Ha előre tudom, - amit még most sem tudok-, hogy mikor felejthetjük el végleg a pandémiát, racionális lett volna másként dönteni. Az ilyen módon lehetséges megtakarítás összege azonban nem nyújtott volna elég kárpótlást azzal a rossz érzéssel szemben, amivel egy csoportos leépítés járt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk