Csak a szokásos fejetlenség – kivégzésére vár a magyar napelemes piac
Amikor Gulyás Gergely szombaton bejelentette, hogy aki még október 31-ig beadja a jelentkezését napelem telepítésére, az benne maradhat a visszatáplálásos rendszerben, a bejelentése több kérdést hagyott megválaszolatlanul, mint amennyi bizonyosságot teremtett. Érezhette ő is, mivel hozzátette, hogy hétfőn, vagyis október 24-én kijön a Magyar Közlöny, és abban minden részletesen le lesz írva.
Röviden arról van szó, hogy a napelemekkel megtermelt felesleges energiát az elektromos hálózat átveszi. Ez jó a napelem tulajdonosának, mert valamilyen elszámolási formában haszna van belőle, de ugyanennyire jó a magyar gazdaságnak, mert olcsón, itthon termelt villamos energiát táplál a rendszerbe. Márpedig, amit itthon előállítunk, azt nem kell importálni. Ez a lehetőség szűnik tehát meg most.
Tegnap, ameddig csak ébren voltam, rendszeresen frissítettem a Magyar Közlöny oldalát, de sokáig semmi sem jelent meg. Majd ami megjelent, abban leginkább a honvédelem, polgári védelem kérdéseit szabályozták, illetve a végén egy főispáni kinevezés örvendeztette meg a lelkünket.
Mert persze lényeges kérdés, hogy mit jelent a jelentkezés, elég-e egy szolgáltatónál jelentkezni, vagy szerződéssel kell-e bírni, esetleg a jelentkezés előfeltétele-e a három fázis megléte, vagy ha az is, kivételt tesznek-e most, a kivételes helyzetre való tekintettel. De ezek a részletek. Ami a lényeg, az nem kevesebb, mint az, hogy energiaválság van, és miközben az európai országok mindent elkövetnek az energiafüggetlenség megteremtése érdekében, a rendeletileg kormányzott Magyarországon, melynek immáron papírja is van róla, hogy nem demokrácia, újfent bármiféle szakmai egyeztetés nélkül ellehetetlenítenek egy iparágat. Persze, még az is lehet, hogy volt szakmai egyeztetés a Bábaszövetséggel.
Ami most van, ezer sebből vérzik. Nézzük sorban.
A kapkodás
1989 novemberében, midőn az egykori NDK-ban már Egon Krenz vette át a méltán elfeledett Erich Honecker nevű aggastyán kommunista vezető helyét, a keletnémet társadalom napról napra erősebb tiltakozásait egy utazási rendelettel akarták lecsillapítani. Ez volt az az este, amikor egy tökéletesen szürke pártbürokrata előtt megnyílt a történelem főbejárata, és ő be is masírozott rajta. Nem kevesebbet cselekedett, mint ledöntötte a berlini falat – tévedésből. A nagy kapkodásban ugyanis a cédulára felfirkantott hírt, tudniillik az utazási könnyítéseket, minden háttérinformáció nélkül volt kénytelen elmondani a keletnémet Kormányinfón. De sajnos a sajtó képes volt kérdésekkel provokálni, és hát arra a keresztkérdésre, hogy mindez mikor lép életbe, annyit válaszolt, nyilván nem alaposan átgondolva, hogy „azonnal”. A többi már történelem.
Apparatcsik, aki nem tud semmit, régenMindezt azért írtam ide, mert nekem egy ideje egyfolytában Günther Schabowski, a fent emlegetett apparatcsik jut eszembe, amikor a fideszkormány kétségbeesett rögtönzéseit látom. Ha most eltekintünk attól, amit akár a KATA, akár a rezsicsökkentés körül műveltek (nehéz eltekinteni), akkor is tisztán látszik, hogy itt olyan mértékű rögtönzés és kapkodás folyik, hogy az lassan már az első német munkás-paraszt állam végnapjait idézi.
A megújuló energiákkal egyébként is folyamatosan mellélő a kormány. Emlékezetes, hogy egy szellemesen szövegezett „szabályozással” praktikusan lehetetlenné tették a szélturbinák létesítését Magyarországon, nyilván azért, mert nem fúj a szél mifelénk sosem. A napelemekről azt találta mondani L. Simon László még 2014-ben, hogy „azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Nyilván az egész világ ostoba, csak mi nem.
Emlékezetes az is, hogy a lassan egy éve beadásra került 100%-os támogatású energetikai pályázatokat mind a mai napig nem sikerült megvalósítnai, ami persze nem kis részben köszönhető annak is, hogy az annak forrásául szánt összeg még mindig a „brüsszeli” széfekben pihen.
De hát nem tetszett, és mivel minden kis lépés, amivel a fideszes államot az önkényuralom lazítása felé terelgeti olyan fájdalmas a hazai hatalomnak, mintha a fogát húznák, az idő csak telik, napelem támogatás sehol. Közben cserébe annyira elszállt az előbb csak sima, majd „háborús”, később „szankciós” infláció, hogy a jellemzően nem is euróért, hanem dollárért importált alkatrészek miatt a telepítendő rendszerek mára milliókkal ez elnyerhető keretösszeg fölé csúsztak.
Ugyanennek a pályázatnak a második fordulóját egyszer meghirdették ez év őszére, majd elhalasztották jövő tavaszra, majd hirtelen mégis visszahozták ez év őszére, és most újfent elhalasztották.
Még jó, hogy a kormány a helyén van.
Szakmai egyeztetés, a nyilvánosság és a párbeszéd hiánya
Hónapok óta figyelemmel kísérem, ami történik ezen a téren. Nem meglepő, hogy a sok kapkodó döntést nem előzte meg semmilyen szakmai egyeztetés. Több alkalommal, több fordulat kapcsán mindig megkérdeztem, hogy volt-e szakmai egyeztetés, és a válasz mindig az volt, hogy nem. A legjobb esetben is csak annyi, hogy majd, talán leülnek, később, valamikor, valakikkel.
Én magam is, bármikor próbáltam kapcsolatba lépni a kiíró féllel, hogy az olvasók számára tájékoztatást tudjak adni, kérdéseket feltenni, kemény falba ütköztem.
Az úgynevezett sajtókapcsolati e-mail, telefon csupán azért van, hogy azon keresztül küldözgethesse az ember az üzeneteit az internet legsötétebb fekete lyukába. Ha pedig telefonon keresztül próbálom elérni a sajtóst, a portás azt sem tudja, hogy van ilyen a minisztériumnál, nyilván már nem keresi senki telefonon.
Megígéri, hogy másnapra kideríti. Másnapi hívásomra ingerülten válaszol, hogy fogalma sincsen (gyanítom, tudja egyébként, csak nem szabad megmondania), majd ezek után soha többet nem elérhető a számomra. Nyilván kérdéseimmel provokáltam.
Mindez azért fontos, mert más esetben, tulajdonképpen minden esetben így kommunikál Orbán állama a sajtóval. És így bánik a szakmai szervezetekkel.
Apparátcsik, aki nem tud semmi, mostAz egyeztetések hiánya a döntések megalapozottságát gyengíti és vezet az előző pontban ismertetett kapkodáshoz, a sajtó ignorálása pedig információhiányhoz vezet, ami egyenes táptalaja a leghajmeresztőbb találgatásoknak (szép számmal olvasok is ilyeneket a kérdéssel foglalkozó facebook-csoportokban).
A terv minden józan számításnak ellentmond
De hát ezt is megszoktuk. Amikor betiltották a villanyoszlopokra erősített hirdetéseket, kivárták, hogy csődbe menjen a cég, majd hirtelen engedélyezték, amikor egyik napról a másikra tiltották be a játékgépeket (amit én mondjuk nem bántam), de amint akadtak jó elvtársak, a kaszinókban hirtelen újra engedélyezték, vagy amikor Simicska Lajos hirdetőoszlopait csak azért kezdte el Tarlós eltávolíttatni, mert érdekes módon pont akkor hoztak egy új szabályozást, amikor az ország ura összeveszett korábbi barátjával, akkor itt nincs jogbiztonság. És ha ilyen esetek szép számmal már eddig is megtörténtek, akkor
Más okot nem látok ugyanis. A szakma hozzáértő vezetői és résztvevői szerint előfordulhat ugyan, hogy bizonyos területeken technikailag nem hozzáférhető a betáplálás, de országos szinten ez a probléma egyelőre nem áll fenn. Eddig is egyedileg vizsgálták ki az igényeket, ennek a gyakorlatnak a leállítását semmi sem indokolja.
Persze tudjuk, hogy az elmaradt karbantartások és fejlesztések miatt a hazai elektromos hálózaton bőven van mit fejleszteni, de futná talán megtámogatni az ágazatot. Vagy hát hogy is van ez? Nem éppen arról van szó, hogy az olcsón megtermelt hazai áramot közel világpiaci áron értékesítő szolgáltatóktól extra adót vár az állam? Mi lenne, ha otthagyná az adó egy részét a hálózatot üzemeltető cégeknél, hogy ugyan már, fejlesszenek egy kicsit, így talán mindenhol biztonsággal elérhető a napelemes betáplálás a rendszerbe. Ami, már ma is 3400 mW volt idén csak az első félévben.
Mindenesetre, bármi is jelenjen meg a közlönyben, egy biztos: Magyarország ezen a területen is szembe menetel a világgal. S hogy a Közlöny miért jött ki időre? Nyilván még diktálja az, aki diktálni szokott mifelénk.
