SZEMPONT
A Rovatból

Az önkényuralom maga készíti elő összeomlását – Vlagyimir Putyin és rendszere a történész szemével

Stephen Kotkin szerint Oroszország nagyhatalmi ambíciói mindig is meghaladták valóságos erejét.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2022. március 18.



Oroszország évszázadok óta a Nyugat elérésére, túlszárnyalására törekszik, miközben ma is ugyanabban az egyszemélyi hatalmi struktúrában él, mint a cárok idejében – vélekedik Stephen Kotkin, az orosz-szovjet történelem egyik legelismertebb amerikai kutatója. A princetoni egyetem professzorával a New Yorker készített interjút az orosz-ukrán háború kapcsán a putyini diktatúráról, az orosz hatalmi struktúráról és ennek várható következményeiről.

Kotkinnak a legnagyobb elismerést Sztálin-életrajza hozta meg, amelyből eddig két kötet jelent meg, és előkészületben van harmadik, amely a II. világháborútól Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig és a totalitárius örökségig tárgyalja az eseményeket. Az életrajz és más irányú kutatásai megerősítik azt a nézetet, mely szerint Vlagyimir Putyin rendszere mélyen gyökerezik az orosz történelemben.

Mindjárt a beszélgetés elején Kotkin elutasítja azt a felfogást, hogy a NATO kelet felé való terjeszkedése indította el a háborút. Úgy véli, hogy ez a NATO-terjeszkedés nélkül is bekövetkezett volna, mert ez következik az oroszok történelmi hagyományaiból.

Oroszország már a 19.században is autokrata, elnyomó, militarista állam volt, amely gyanakodva tekintett az idegenekre és a Nyugatra. Egyben hangsúlyozza, hogy a NATO keleti bővítésével a Nyugat jobb helyzetben van jelenleg, mint anélkül lenne, különben Lengyelországgal vagy a balti államokkal ugyanaz történne, mint Ukrajnával. Így viszont Lengyelország, amellyel szemben Oroszország már többször kudarcot vallott a 19.századtól egészen a Szolidaritásig, megerősítette a NATO gerincét a térségben.

A történész hat évvel ezelőtt írt egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy az orosz külpolitikát 500 éven keresztül, kezdve Rettegett Iván cár hatalmas területszerzéseivel, mindig olyan ambíciók jellemezték, amelyek meghaladták a képességeit. És hiába voltak nagy pillanataik Nagy Péter uralma idején, Napóleon, majd Hitler legyőzésével, Oroszország mindig is „gyenge nagyhatalom” maradt. Kotkin elismeri az orosz civilizáció nagyságát, de felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországban ma is él a világgal szembeni küldetéstudat, amely a keleti ortodoxiából ered. Ezzel magyarázhatók a nagyhatalmi törekvések, a Nyugat legyőzésének vagy legalább utolérésének igénye gazdasági és katonai téren. Ehhez egy erősen központosított államrendre van szükség, egy darabig látszólag sikerül is, de aztán falakba ütköznek, és jön a hosszú stagnálás, és újra nő a Nyugattól való távolság. Az orosz történelem e dinamikájának legrosszabb része, hogy az erős állam létrehozása helyett személyi diktatúrát építenek ki, amely általában despotizmusba torkollik, ahogyan ezt a hasonló modellt követő Iránban és Kínában is látjuk.

A putyinizmus nem azonos a sztálinizmussal, vagy a cárizmussal – hangsúlyozza a professzor. Az ország, a külvilág óriásit változott, éppen ezért döbbenetes, hogy mégsem képesek szabadulni ettől a modelltől.

„Egy autokrata, vagy ma már inkább despota van hatalmon, aki teljesen egyedül hoz döntéseket. Hatnak-e rá mások? Talán. Nem tudjuk, mi történik legbelül. Kap-e olyan információkat, amiket nem akar meghallani? Aligha. Azt hiszi, mindenkinél jobban tud mindent? Ez nagyon valószínűnek tűnik. Elhiszi-e saját propagandáját és a világgal kapcsolatos összeesküvés-elméletét? Ez is valószínű.

Mindezek csak feltételezések, mert nagyon kevés ember beszél Putyinnal. Mindenesetre magát felsőbbrendűnek tekinti. Ez a despotizmus problémája: egyszerre hatalmas és törékeny” – hívja fel a figyelmet Kotkin, aki szerint a despotizmus saját maga teremti meg összeomlásának körülményeit: egyre kevesebb az információ, növekszik a hízelgők száma, elapadnak az ellenőrző mechanizmusok, és mindezekből egyre több hiba következik.

A történész emlékeztet arra, hogy Putyin azt hitte, Ukrajna nem valóságos ország, népe pedig egy az orosszal. Nem vette komolyan az ukrán kormányt, azt hitte, hogy hadserege olyan szinten modernizált, hogy villámgyorsan elfoglalja Kijevet, és vagy bábkormányt állít fel, vagy pedig rákényszeríti a jelenlegit egy szerződés aláírására. Felidézi, hogy 1968-ban milyen nevetséges helyzet volt, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába az „emberarcú szocializmus” megállítására. Alexander Dubceket először letartóztatták, Moszkvába vitték, majd visszaküldték, és 1969 tavaszáig még hatalmon maradt.

A másik ballépés Afganisztán volt 1979-ben, amikor a szovjet különleges egységek legyilkolták a kabuli vezetést, és bábjuk, az addig csehszlovákiai száműzetésben élő Babrak Karmal alakított kormányt. Csakhogy az új rezsimet meg kellett erősíteni, egyre több katona érkezett, amely ellen az afgánok fellázadtak, és a tíz évig tartó háborút a szovjetek elvesztették. Feltételezhető, hogy Ukrajnában az afganisztáni forgatókönyv sikeres változatában bíztak, csak nem számoltak az ukránok hősiességével és ellenállásával és nem jött be Volodimir Zelenszkij elnök lejáratásának kísérlete sem.

De Putyin számára a legnagyobb meglepetés az volt, ahogyan Ukrajna felizzította a Nyugatot, amelyet ő hanyatlónak, dekadensnek tekintett.

A riporter Putyin és az oligarchák viszonyára is rákérdezett, felidézve, hogy az elnök figyelmeztette az orosz hipergazdagokat: megtarthatjátok vagyonotokat, de tartsátok magatokat távol a politikától. Aki nem így tett, az börtönbe került, mint Mihail Hodorkovszkij, elkobozták a vagyonát vagy külföldre menekült. Milyen ma az orosz rendszer és milyenek, akik lojálisak hozzá?

Kotkin szerint a katonai-rendőri diktatúra mellett van egy klikk, amely a legprofibb módon irányítja az ország makrogazdaságát. Jelentős külföldi valutatartalékkal rendelkeznek, kiegyensúlyozott a költségvetés, igen alacsony az államadósság, a GDP alig 20%-a. Csakhogy a makrogazdasági stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez normális nyugati kapcsolatok kellenek, a rezsim domináns, katonai-biztonsági része viszont ellenségnek tekinti a Nyugatot. E két érdekcsoport közti egyensúly most éppen az utóbbi javára dőlt meg, ahonnan maga Putyin is jött. Csak azok az oligarchák jártak jól, akik Putyinnak dolgoznak, köztük azok, akikkel még annak idején együtt szolgált a KGB-ben, Leningrádban.

Putyin újra egy olyan rendszert épített ki, amelyben a magántulajdon az uralkodótól függ. Így aztán mások tulajdonának, vállalkozásának kisajátítása országos jelenség lett Putyin hívei részéről. A rezsim egyre korruptabb, egyre megbízhatatlanabb és egyre népszerűtlenebb lett – ez a diktatúrák sajátja. Mint ahogyan az is, hogy a túlélésre játszanak, de ezt csak úgy érhetik el, hogy elvetnek minden politikai alternatívát, és minden ellenzéket börtönbe zárnak vagy száműzetésbe kényszerítenek.

„Ebben a rendszerben azonban csak egy elit prosperálhat, és nem a gazdasági növekedésből, hanem a lopásból. Ha megfizetik a lojális elitet, különösen a biztonsági szolgálatokat és a felső tiszti kart, ha hozzájuk áramlik minden pénz az orosz természeti kincsekből, mondhatják, hogy nincs szükségük a népre, mert nulla növekedéssel is jól élnek” – mondja a történész.

Számít-e vajon a népszerűség ilyen rezsimben? Kotkin szerint a titkosrendőrség, a háborúellenes tüntetések elfojtása mellett szüksége van a rendszernek az orosz nagyságról, az orosz nagyság feltámadásáról és küldetéséről, a belső és külső ellenségekről szóló történetekre, amelyeket bármikor előhúzhatnak. És ezek, ha nem is mindenkinél, de működnek, és a rendszer minden alkalmat megragad, hogy hirdesse őket.

Ami a gazdasági szankciókat illeti, Kotkin jogosnak tartja, hogy ezt a fegyvert használja a Nyugat, mert nem akar háborúba keveredni egy nukleáris hatalommal. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy milyen hatásuk lesz. Be lehet ugyan fagyasztani vagy akár elkobozni nyugati bankokban lévő orosz vagyonokat. Csakhogy Putyin kezében ott az egész orosz gazdaság, és ezt nem vehetik el tőle. A legsúlyosabb szankciók a professzor szerint azok, amelyek a csúcstechnológia átadását tiltják. Az amerikai gyártmányú szoftverek és más termékek a világ összes fontos technológiáját érintik, és ha ezekhez nem jutnak hozzá, teljesen lemaradhatnak a fejlődésben.

A háború kimenetelét illetően Kotkin úgy vélekedett, hogy ha Kijev ellenáll addig, amig a támadók az utánpótlások miatt némi szünetre kényszerülnek, vélhetően hosszabb ideig kitart majd. Emellett meggyőződése, hogy Oroszország nem képes sikeresen megszállni Ukrajnát, nincs meg hozzá sem a katonai, sem a közigazgatási ereje, sem pedig a nép támogatása, ráadásul olyan sincs, akik a bábkormányzást vállalná. És akkor még nem számoltak az ukránok fegyveres ellenállásával. Ismét egy történelmi példát említ: amikor 1940-ben a nácik megszállták Kijevet, elfoglalták az összes luxusszállodát. Néhány nappal később azonban egymás után robbantották fel mindegyiket.

Lehetséges-e egy palotaforradalom Putyin ellen? – kérdezte az újságíró, hiszen erre is volt már példa az orosz-szovjet történelemben: I. Pál cár gyilkosa saját környezetéből való volt, Hruscsovot pedig akkor buktatta meg Brezsnyev, amikor a főtitkár nyaralását töltötte. Kotkin nem zárta ki ennek lehetőségét. A Nyugat nem titkoltan dolgozik azon, hogy szökésre vegyen rá egy magas rangú titkos szolgálati vagy katonatisztet, aki kiáll a nyilvánosság elé. Történt már ilyen is: 1938-ban Genrih Ljuskov, a titkosrendőrség tábornoka Japánba menekült Sztálin katonai és biztonsági terveivel, és egy tokiói sajtókonferencián ítélte őt el.

Természetesen Putyin igyekszik minden erejével megakadályozni egy ilyen szökést. És számolni kell a rezsim „negatív szelekciójával" is. Olyan embereket választanak ki a fontos pozíciókra, akik nem annyira okosak, hogy puccsot eszeljenek ki. Putyin éppen ilyenekkel veszi körül magát paranoiája miatt. Ugyanakkor ez gyöngíti az orosz állam erejét is. Például olyan védelmi miniszterük van Szregej Sojgu személyében, aki táplálta Putyin Ukrajnával kapcsolatos lázálmait.

Ezzel együtt nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik a belsőbb moszkvai berkekben. Ez a helyzet Putyin állítólagos őrültségével is, hiszen elhíresztelésének célja lehet az is, hogy minél nagyobb félelmet keltsenek. Például a nukleáris fenyegetéssel. A probléma az, hogy ezt nem lehet csupán blöffnek tekinteni, mivel Putyinnak valóban megvan a lehetősége arra, hogy megnyomja a gombot.

Segíthet-e az Egyesült Államok és a NATO Oroszországnak abban, hogy véget vessen az inváziónak, mielőtt a dolgok még rosszabbra fordulnak? Kotkin szerint szükséges lenne rávenni Putyint olyan tárgyalásokra, amelyben lemondana maximalista követeléseiről. Ebben fontos szerep juthatna Szauli Niinistöö finn elnöknek, akit Putyin jól ismer és tisztel, vagy Naftáli Benet izraeli kormányfőnek, akivel már kapcsolatba is lépett. De szóba jöhet Hszi Csin-ping kínai elnök is, akinek sok mindenben hasonló a helyzete Putyinéhoz, de nem hagyhatja figyelmen kívül Európát, Kína legnagyobb kereskedelmi partnerét sem. Ezzel időt lehetne nyerni, közben az események, nem utolsósorban az ukrán ellenállás ereje, alakíthatják a helyzetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert: Ordítva és felháborodva kikérem magamnak, hogy háborúpártinak és hazaárulónak kiáltanak ki, mert nem rájuk szavazok
A Jászai-díjas színész-rendező szerint a háború támogatójának kiáltják ki őt és még több millió magyar honfitársát. Amiatt, mert nem a Fideszre szavaznak.


A Jászai-díjas színész-rendező, Alföldi Róbert a közösségi oldalán osztotta meg gondolatait az október 23-ai budapesti eseményekről.

„Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit.

Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója.

Nézem a két tábort, nézem a két tömeget.

Nem érdekel, melyik volt nagyobb,

mindkettő releváns és valóságos.

(Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.)

Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek,

és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem.

Csak figyelek…

…de nem tudok….

…azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.

Csak azért, mert nem nálunk menetelek, mert nem rájuk szavazok!

Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt.

Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.

És

háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.

Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút.

Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!

KIKÉREM MAGAMNAK!

NAGYON HANGOSAN,

ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!

Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot.

A Hazámat.

Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja.

És ezért hazaáruló és háború párti!

Nagyon nehéz nem káromkodni….

De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!

Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát.

Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.

Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre!

Mély főhajtás '56 hőseinek!

2025. október 23.” – írta Alföldi Róbert a Facebookon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Nagyobb bajban vannak, mint gondolták - interjú a Tisza Párt elnökével
Magyar Péter szerint tanulságos volt október 23-a, ami megmutatta, milyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje. Saját rendezvényüket méltóságteljesnek nevezte. Interjúnkban arról is beszélt, hogyan képzelik el a megbékélést.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 24.



Nemcsak a Hősök tere telt meg, az Andrássy úton is sokan álltak Magyar Péter október 23-i beszéde alatt. A Tisza Párt elnöke bejelentette, hogy ismét országjárásra indul, még hosszabbra, mint eddig. És azt is, hogy ha győznek, megbékélési törvényt nyújtanak be a parlamentben.

A Tisza Párt elnökével arról beszélgettünk, hogyan értékeli az október 23-i rendezvényüket, mennyire tartja nagy kihívásnak a kistelepüléseken élők meggyőzését, és hogyan képzelik el a megbékélést.

- Ilyenkor szokás értékelni azt, hogy mi történt a mai napon, és már láttam is néhány értékelést. A Híradó.hu-n sokat nem találtam, csak annyit, hogy Orbán Viktor bejelentette, győztek, mert kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Nemzeti Meneten. A Magyar Nemzetben Deák Dániel arról írt, hogy Magyar Péter csúnyán kudarcot vallott. Mit gondol ezekről?

- Nem szabad, hogy az ember elkövesse azt a hibát, hogy elolvassa a Híradó.hu-t, kivéve, ha stand upot akar nézni. Csodálkozom egyébként, hogy nem számoltak be, hiszen Császár Attila elvtárs ott volt végig a menetünkön, és feltett egy csomó kérdést, néhányra válaszoltunk is.

Szerintem a Nemzeti Menet méltó volt 1956-hoz, méltó volt a forradalmáraink emlékéhez. Én nagyon örülök, hogy rengeteg család volt ott, annak is, hogy tényleg sokan voltak. A TISZA megmutatta, hogyan tud békésen, jókedvűen áradni Budapest belvárosában.

Nagyon köszönöm azoknak, akik eljöttek, akár vidéki kistelepülésről, akár a Kárpát-medence bármely részéről, voltak Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből, sőt Kárpátaljáról is, és még az Egyesült Államokból is jöttek honfitársaink, nagyon hálás vagyok nekik. Szerintem mindenki látta, mekkora volt ez a menet, milyen méltóságteljes volt. Ugye nulla forint állami pénz van benne, töredékéből hoztuk ezt össze, mint az állampárt, amely sok milliárd forint adófizetői pénzt elégetett a monumentális, grandiózus - "very big", ahogy Trump elnök szokta mondani - rendezvényükre a Kossuth téren.

Azért csináltak ekkora színpadot, hogy a fél Kossuth teret elfoglalják, és úgy tűnjön, mintha tele lenne a tér.

Féltek attól, hogy nem lesz tele, és hát ez egy jó tanulság volt. Szerintem Kubatov elvtársat nem biztos, hogy megdicsérik ma, mert ha ilyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje, mint amit ma láttunk, hogy fenyegetéssel, zsarolással, ígérgetéssel, ingyenes falubuszokkal, élelmiszercsomaggal ennyit sikerült összehozni, akkor még nagyobb bajban vannak, mint gondolták.

- Út a győzelembe néven új országjárásra indul. Nem tudom, hogy mennyire látta Bedő Dávid videósorozatát, aki elment nagyon szegény településekre, és az látszott, hogy ott még nagyon kemény munkát kell a Tiszának elvégeznie, ha nyerni akarnak.

- Mi is rengeteg ilyen településen voltunk. Jártam az Ormánságban, Borsodi kisfalvakban, nagyon sok kicsi településen. Szerintem kicsit pesszimista volt a képviselő úr néhány összeállítása. Én nem ezt tapasztalom a magyar vidéken, a kis településeken sem.

Én azt tapasztalom, hogy olyan településeken, ahol mondjuk az Európai Parlamenti választáson egy szavazatot kapott a TISZA, ott is óriási érdeklődés van mind kérdésekben, mind javaslatokban, és azt látom, hogy magára hagyták a magyar vidéket.

A munkát nem fogjuk megspórolni, eddig sem spóroltuk meg, mi nem avatarokkal, nem digitális harcosokkal megyünk, hanem valódi hús-vér emberekkel dolgozunk, és velük jutunk el a 3155 településre, úgyhogy nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést, és nem is fogjuk. Én mindig arra biztatom a kollégáimat is, a jelöltjeinket is, a szakértőinket is, hogy menjenek ki az emberek közé. Ha van tanulsága az országjárásnak, akkor az az, hogy egy politikus nem lehet túl sokat, csak túl keveset az emberek között.

- Arról is beszélt, hogy benyújtják a Nemzeti Megbékélés törvényt. Hogyan lehet törvénnyel nemzeti megbékélést teremteni?

- Önmagában törvénnyel nem lehet. A törvény mindig egy szimbolikus dolog. Ezt is úgy szeretnénk majd összehozni, hogy lesz egy javaslatunk, amiben mondjuk tíz fontos pont benne lesz, és hagyjuk, hogy az óellenzéki pártok, a Fidesz, vagy akár más politikai erők, vagy társadalmi csoportok is hozzászóljanak. Nem csak erről a 15-20 évről szeretnénk ezt megtenni. Nagyon sok trauma van a magyar társadalomban: holokauszt, Trianon, a németek kitelepítése, felvidéki magyarok betelepítése, '89, a rendszerváltás vesztesei és az utóbbi 15-20 év is. Óriási árokásást hajtott végre ez a két politikai erő, ha mondhatom így finoman és diplomatikusan. Azon versenyeztek, ki tud nagyobb szeletet kiszakítani az országból, ki tud mélyebb árkot ásni magyar és magyar közé. Úgyhogy nagyon sok feladatunk van. A törvény egy szimbolikus dolog lesz, de azt is együtt fogjuk csinálni.

De szeretnénk a traumákat feldolgozni, és szeretnénk valós megbékélést. A rendszerváltás nem törvényekben zajlik le, nem feltétlenül választáson, hanem a lelkekben és a szívekben. Ahhoz pedig az kell, hogy az áldozatok az elkövetők szemébe tudjanak nézni.

Ahhoz az kell, hogy kibeszéljünk dolgokat, hogy kiderüljön, ki volt a bűnös, ki volt az áldozat. Ezt szolgálja például az ügynökakták megnyitása is.

- Medgyessy Péter már kísérletezett egyfajta árokbetemetéssel, az nem hozott nagy eredményt.

- Hát azért, amikor a farkas akar a vegánoknak étrendet javasolni, az nem annyira hiteles. Tehát aki látta és emlékszik a 2002-es választásra, a 23 millió románozásra és egyéb dolgokra, ráadásul Medgyessy Péter érintett volt az ügynökügyekben eléggé vaskosan, tőle nem hangzott ennyire hitelesen. Szerintem, aki látta a mai rendezvényünket, érezte azt, átélte, az pontosan tudja, mire gondolunk. Szerintem a Fidesz szavazók is, ha látták, akkor ők is egy ilyen országban szeretnének élni.

Interjú Magyar Péterrel


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, és a Tisza nem verte le a lécet sehol
A politikai elemző szerint a Tiszának azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal. Erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. október 24.



Török Gábor azzal kezdte a csütörtöki események elemzését, hogy véleménye szerint a politikusi beszédek túlértékeltek a magyar nyilvánosságban. Az emberek jelentős része nem követi őket, sokan csak tudósításokat, rövid részeket hallanak, de a szavazók elsöprő többsége, különösen pedig azok, akik még nem elkötelezettek, alig tudnak ezekről valamit. A politikai elemző szerint éppen ezért

a beszédek konkrét tartalmánál talán fontosabb is a rendezvények utóélete, hogy mit kezdenek velük az egyes táborok, illetve leginkább az az izgalmas, hogy mennyiben segítik érvényesülni azt a stratégiát, amelyet az adott politikai erő éppen követ.

Török szerint a Békemeneten és a Nemzeti Meneten is komoly tömeg vett részt.

„Azt nem lehetett várni, hogy a Fidesznél kevesen lesznek, de azt sem, hogy részvételi rekordot dönt az érdeklődés egy olyan helyzetben, amikor a párt támogatottsága minden kutatás szerint alacsonyabb, mint az 2010 után megszokott volt. Amit láttunk, az szerintem megfelelt a várakozásoknak: sokan voltak, de voltak már többen.

A Tiszának viszont azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal, hiszen erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.

Gondolhatunk bármit a két tömeg arányáról, de abban szerintem nincs vita, hogy ezt a lécet biztos átugrották” – írta az elemző, aki úgy véli: nem az a fontos, hogy melyik beszéd volt jobb. A lényegi kérdés az, hogy ki volt sikeresebb (vagy egyáltalán sikeres) a szavazók megszólításában, ki volt hatásosabb a téren lévő sajátjai körében, és kinek az üzenete talált utat azokhoz, akik még nem tartoznak egyik táborba sem.

„Sok valószínűleg igaz állítás hangzott el, de ezek inkább a szónokok helyzetértékelésére és stratégiájára érvényesek (Orbán Viktor valóban talán először beszélt úgy, mintha tényleg hátrányban látná a Fideszt, Magyar Péter valóban azt mutatta, mintha tényleg vezetne a Tisza), arról azonban keveset tudhatunk, hogy ebből mi és hogyan ment át, hatott azokra, akiknek a szavazata majd áprilisban dönteni fog” – fogalmazott Török.

A politikai elemző szerint egy szempont van csak, amelyben biztosak lehetünk, ez pedig az idő.

„Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, ráadásul úgy, hogy egy kiemelt esemény nem tűnik olyannak, amely jelentős változást, fordulatot hozott volna (ez azért általában elég jól látható azoknak, akik nem szemellenzővel néznek). Nyáron, amikor a két tábor helyzetéről, esélyeiről írtam, azt mondtam, hogy a Tisza számára lehet kockázatosabb a választásokig hátralévő idő. Részben azért, mert ők állnak jobban, részben azért, mert az erőforrásokban, arzenálban óriási a különbség, és leginkább azért, mert nekik kell folyamatosan olyan léceket megugorniuk (jelöltek, program, szervezet, rendezvények stb.), amelyekkel még nincs, nem lehet a Fideszhez hasonló tapasztalatuk” – elemezte a helyzetet Török Gábor.

„A 9-ből eltelt 3 hónap, és egyelőre a Tisza nem verte le a lécet sehol: a csütörtöki erődemonstráción sem.

Tudom, hogy ez nem sok, de mégis ez a legtöbb, amit felelősséggel ezen a ponton ki lehet mondani” – zárult a bejegyzés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
László Róbert: A miniszterelnök elismerte, hogy a Magyar Péter vezette ellenzéki párt ellépett a Fidesztől, magyarul előnyben van
A Political Capital elemzője szerint a kormányfő üzenete arra utal, hogy nemcsak a meglévő, hanem az elvesztett szavazókat is meg akarják szólítani. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa.


Orbán Viktor a Kossuth téren tartott beszédében arról beszélt, hogy „öt hónap múlva döntenünk kell a sorsunkról. (…) De a következő öt hónapban beszélnünk kell a megtévesztett magyarokkal is, egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért.” László Róbert választási szakértő szerint ez a kijelentés fontos fordulatot jelez a kormánypárt politikájában.

A Political Capital elemzője a 24.hu-nak azt mondta, a Fidesz még 2024-ben is úgy gondolta, hogy elegendő a saját szavazóit mozgósítania, és nem szükséges új választókat megszólítania. Ehhez képest jelentős változás, hogy most a kormányfő azok felé is nyitna, akik korábban nem a Fideszt támogatták.

Az elemző úgy látja, hogy

Orbán Viktor közvetetten elismerte: a Magyar Péter vezette ellenzéki párt előnybe került. László Róbert szerint ez ellentmond azoknak az adatoknak, amelyeket a kormányközeli intézetek közvélemény-kutatásaikban publikálnak.

A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a miniszterelnök a hét elején kiszivárgott zánkai beszédében azt mondta, „nem állnak jól”, vagyis nincsenek elegen. László Róbert szerint ez is azt mutatja, hogy a kormányoldal most már olyan választók megszólítására készül, akik az utóbbi időszakban elfordultak tőlük. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa – tette hozzá.

Az elemző szerint ez a helyzet több szempontból is eltér a 2022-es választás előtti időszaktól, amikor az ellenzék nem tudta tartósan meghaladni a Fidesz támogatottságát.

A mostani kampányban viszont a korábban még fideszes, de azóta más pártokhoz pártolt szavazók lehetnek a célkeresztben.

László Róbert nem számít jelentős változásra a kampány stílusában vagy hevességében, de szerinte

elképzelhető, hogy fiataloknak szóló üzenetekkel is megpróbálnak új szavazókat megszólítani.

Úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök egyszerre próbált erőt és magabiztosságot sugározni, miközben arról is beszélt, hogy új választói rétegeket kell elérni. A szakértő szerint ez azért fontos, mert több százezer olyan bizonytalan szavazó is van, akiknek a támogatása döntő lehet, és ők elsősorban az erőt, a magabiztosságot kereshetik a politikai szereplőkben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: