A háborús célponttá váló atomerőműveknél nem a reaktorok felrobbanása az egyetlen veszély
Bár az orosz nukleáris haderők riadókészültségbe helyezése is felébresztette a világban az atomháború rémét, sokkal reálisabb veszéllyel kellett szembenéznünk március 4-én, amikor orosz tűzérségi támadás érte a zaporizzsjai erőművet. Nem lehetett nem gondolni az 1986. áprilisában, békeidőben történt csernobili balesetre, amikor egy reaktor-robbanás, és annak leolvadása egész Európára kiterjedő radioaktív felhőt bocsátott ki.
Az Ukrajna délkeleti részén fekvő atomerőműben keletkezett tüzet szerencsére hamar sikerült eloltani, és úgy tűnik, jelenleg nem fenyeget radioaktív szivárgás sem, a reaktorok sértetlenek maradtak.
Az ukrán vezetők azonban nem győzik hangsúlyozni az orosz támadás veszélyességét. Dmutro Kuleba külügyminiszter tweetjében figyelmeztetett: egy esetleges robbanás a csernobilinek tízszerese lehetett volna.
Mark Wenman, a londoni Imperial College kutatója szerint annak a veszélye, hogy maga a reaktor felrobban, nem volt nagy.
„A reaktorok fő elemeit, ellentétben a csernobilivel, olyan, acéllal megerősített betonépítménybe ágyazták, amely extrém külső hatásoknak is ellenáll, legyenek azok természeti jelenségek, vagy ember által okozottak, például ha robbanás történik, vagy esetleg rázuhan egy repülőgép. A reaktor magját ezen kívül még egy 20 cm vastag acélfalú nyomáskamra védi” – mondta a New Scientist-nek.
Mint kiderült, az egyes számú reaktor épületét valóban eltalálták, de a vastag falat a lövedék csakugyan nem törte át.
De ahhoz, hogy a legrosszabb bekövetkezzen, nem kell, hogy felrobbanjon valamelyik reaktor. James Acton, a washingtoni Carnegie békealapítvány nukleáris politikai programjának társigazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy a reaktorok hűtése külső erőforrást igényel, és ha ezt elvágják, fennáll a leolvadás veszélye, mint ahogyan az 1979-ben a pennsylvaniai Three Miles Island-ben, 1986-ban Csernobilban, majd 2011-ben Fukusimában történt.
És nem csak a reaktorok veszélyeztetettek. A zaporizzsjai atomerőmű Európa legnagyobb ilyen létesítménye. Az ott elhasznált fűtőrudakat a környékbeli tározókban hűtik. Ezek mintegy 30 tonnányi, erősen mérgező hatású plutóniumot tartalmaznak.
Éppen ezért a szakértő szerint rendkívül fontos, hogy szűnjenek meg a harcok az erőművek körül.
A zaporizzsjai erőmű ellen egyébként 2014-ben egyszer már kíséreltek meg támadást. Akkor a magát Jobboldali Szektornak nevező szélsőséges csoport 40 tagja próbált bejutni, de az őrség ezt megakadályozta.
Az atomerőműveket világszerte potenciális terrorista célpontnak tekintik. Még soha nem sikerült egyetlen ellenük indított akció sem, igaz, olyan sem fordult elő eddig, hogy háború idején megtámadják ezeket a létesítményeket. Az atomerőművek elleni tűzérségi támadás ellenkezik a Genfi Konvenció előírásaival is.
Nyikolaj Sztejnberg, Csernobil egykori főmérnöke a támadást az egész emberiség ellen elkövetett „erkölcstelen és barbár cselekedetnek” nevezte.
Szakértők szerint az orosz támadás egyik lehetséges célja az volt, hogy az atomerőművek kikapcsolásával fokozatosan megsemmisítsék Ukrajna energiahálózatát. Ezt a feltételezést erősíti, hogy miután elfoglalták a zaporizzsjai létesítményt, a hírek szerint az ország második legnagyobb atomerőműve felé vették az irányt.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának pénteki ülésén Vaszilij Nyebenzja orosz nagykövet ugyanakkor tagadta, hogy szándékosan támadták volna meg a zaporizzsjai komplexumot. Azt állította, hogy a kiképzési célokra szolgáló épületből ukrán katonák lőttek rájuk, és ők csak viszonozták a tüzet, sőt, a nagykövet szerint magát az épületet is az ukránok gyújtották fel.
