Pénz beszél, félrenéz a Nyugat – Szaúd-Arábia rákontráz a katari modellre Ronaldo és Messi szíves közreműködésével
A Nyugatot eddig sem zavarták az emberi jogsértések, márpedig a szaúdi diktatúra ebben az elsők közt van a világban.
Szaúd-Arábia, amely eddig mindenekelőtt olajhatalmáról és kőkonzervatív iszlám rendszeréről volt nevezetes, tetszik, vagy nem, felkerült a futball világtérképére, és e törekvés mögött komolyabb ambíciók is húzódhatnak.
Novemberben felhördült a futballvilág, amikor a katari vb csoportkörének első fordulójában Szaúd-Arábia legyőzte Argentínát. Bár a királyság válogatottja nem jutott tovább, a győzelemnek még nagyobb lett az értéke azzal, hogy kék-fehér csíkosok végül elnyerték a vb-trófeát. Aztán legalább ekkora visszhangja volt annak, amikor véglegessé vált, hogy az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo két és fél évre a szaúdi al-Nasszr csapatához szerződik 212 millió dollárért, és ezzel minden idők legdrágább játékosa lesz.
Természetesen jár neki a luxuslakás Rijádban, és még az ország szigorú törvényei alól is mentesült, miután engedélyezték neki, hogy együtt élhessen gyermekei anyjával, akivel idáig nem házasodtak össze. Igaz, hogy a portugál megasztár az utóbbi időben inkább manchesteri hisztériái miatt kapott szalagcímeket, a katari vb-n sem nyújtott emlékezeteset, de azért még zenitjén túl is olyan játékos – és nemcsak médiaszemélyiség –, akit nem lehet azzal elintézni, hogy „elment levezetni jó pénzért”.
Szaúd-Arábia pedig azt üzeni a világnak: ezt is megengedheti magának, és kifizethet CR7-ért egy olyan összeget, amit már a nagy európai klubok nem voltak hajlandók.
Közben, hogy az élfoci vérkörébe is bekerüljenek, már tavaly megvásárolták a Newcastle United csapatát, és Ronaldo záradékába bekerült, hogy ha a következő idényben a „Szarkák” bekerülnek a Bajnokok Ligájába, hozzájuk igazolhat.
És ezek csak az első lépések a katari modell követésében, amely szintén úgy kezdődött, hogy leszerződtettek néhány kiöregedőfélben lévő világklasszist, Batistutát, Effenberget, Xavit, Raúlt, akik aztán jó hírét vihették a világban az öbölmenti emírségnek. 2019 után újra olasz szuperkupa-döntőt rendeztek szerdán a rijádi Fahd király stadionban az Internazionale és az AC Milan részvételével, nemrég pedig lezajlott egy barátságos al-Naszr-Paris-St.Germain mérkőzés, ahol bepótolták a vb-n elmaradt Messi-Ronaldo összecsapást. (A meccset egyébként a francia csapat nyerte, és mindkét világklasszis lőtt gólt.)
De ezek mind csak apró bizniszek a tervezett nagy fogáshoz képest: december utolsó napjaiban Szaúd-Arábia hivatalosan bejelentette, hogy megpályázza a 2030-as futball vb rendezési jogát. Mivel azonban a FIFA hagyományos rotációja miatt nem lenne esélye – elvileg a 2026-os észak-amerikai vb után Európának kellene következnie – Rijádban azt eszelték ki, hogy Görögországgal és Egyiptommal közösen pályáznak. Természetesen a három ország közül a wahabita királyságé lenne a vezető szerep.
És bár korábban úgy tűnt, Spanyolországnak áll a zászló, ahogyan ezt még Gianni Infantino, a nemzetközi szövetség sokat vitatott svájci elnöke is megerősítette, akárcsak Katar esetében „lesz az a pénz”, amiért Szaúd-Arábia lesz a befutó.
És a szaúdiak semmit sem bíztak a véletlenre: még a világbajnokság előtt évi 30 millió dolláros szerződést kötöttek Lionel Messivel, hogy az ország „vb-nagykövete” legyen. A hétszeres Aranylabdás személye pedig a világbajnoki győzelemmel még jobban felértékelődött. „Leótól” azt is várják, hogy fellendítse az ország turistaforgalmát, hiszen ez utóbbi nagyrészt még mindig az évenkénti nagy mekkai zarándoklatokat jelenti.
Ahogyan Katar esetében, itt sem kell nagyon tartani attól, hogy a FIFÁ-nak aggályai lennének Szaúd-Arábia és esetleg a szintén tekintélyelvű, katonai kormányzás alatt álló Egyiptom emberi jogi helyzete miatt, hiszen 2018-ban Oroszország is megkapta a rendezés jogát, sőt, 1978-ban a véres argentin juntának lehetőséget adtak arra, hogy az amúgy a hazaiak javára szemérmetlenül elcsalt világbajnoksággal valamennyire szalonképessé tegyék a diktatúrát.
Mindez pontosan belevág a Mohamed bin Szalman trónörökös herceg, miniszterelnök, az ország tényleges ura vonalába, aki a 88 éves apja, Szalman árnyékában a királyság „modernizálójának” szerepében tetszeleg.
Voltak ugyan kisebb reformok, mindenekelőtt a női jogok terén: most már vezethetnek autót és valamit enyhítettek a felettük való férfigyámság szabályain is: nem lehet visszakényszeríteni őket elhagyott férjükhöz, de semmilyen anyagi igényt nem támaszthatnak volt házastársukkal szemben. 2020-ban eltörölték a többszáz korbácsütéses büntetési formát. Ezeket ki lehet tenni a kirakatba a sport mellett, már csak azért is, hogy Szaúd-Arábia az elmúlt évtizedek bezárkózása újra visszaszerezze tekintélyét a regionális riválisokkal szemben, miközben a rendszer alapjaiban nem változik.
Szaúd-Arábia megmaradt autoriter monarchiának, ahol ma sem tűrik az ellenvéleményt, a civil társadalom bármilyen fellépését. Az öt évvel ezelőtt Törökországban halálra kínzott és feldarabolt szaúdi újságíróra, Dzsamál Hasogdzsira ugyan már most is kevesen emlékeznek, miként kevés szó esik a kivégzésekről is.
Az Amnesty International adatai szerint 2021-ben 65 emberen hajtottak végre halálos ítéletet, ennél többet a világon csak Kínában, Iránban és Egyiptomban. A Human Rights Watch tavalyi jelentéséből kiderül, hogy hosszú börtönbüntetésekre számíthatnak az emberi jogi aktivisták, vagy azok, akik a közösségi médiában adnak hangot a rezsim elleni kritikájuknak. A politikai foglyoknak a legbrutálisabb bánásmódban van részük a szaúdi börtönökben. Az önkényes fogva tartásoknak még a királyi család tagjai is áldozatul eshetnek. Közéjük tartozik a korábbi uralkodó, Abdalláh fia, Faiszál bin Abdalláh herceg, a szaúdi Vörös Félhold volt elnöke, akinek sorsa 2020 márciusa óta ismeretlen. Őt már 2017-ben is őrizetbe vették többszáz üzletemberrel egyetemben, végül minden bírósági tárgyalás nélkül, vagyonuk jelentős részének átadása fejében szabadon bocsátották őket.
Ugyancsak jellemző eset, hogy koholt vádak alapján 9, illetve 6 és fél évi börtönre ítélték egy külföldre szökött volt titkosszolgálati tiszt felnőtt gyermekeit, hogy apjukat hazatérésre kényszerítsék. Szaad al-Dzsabri azután vált a rendszer ellenségévé, hogy egy amerikai bíróságnál pert indított Szalman herceg ellen, azt állítva, hogy a trónörökös bérgyilkosokat küldött rá 2018-ban, Kanadában. Az ítéletek alapja az iszlám törvénykezés (sária), amelyet rendszerint önkényesen értelmeznek. A vád legtöbbször „felségsértés”, vagy „a királyság jó hírének megsértése.”
A vallási türelmetlenség kihat még az ország muszlim kisebbségeire, a siítákra és a szufikra is. Ugyancsak a vallási erkölcsök semmibevételének tekintik a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat, beleértve azokat, akik az interneten ismerkednek.
Szaúd-Arábiában hasonló a vendégmunkások helyzete ahhoz, amiről a világ Katarból értesült a vb előtt.
A királyságban közel 6,5 millióan dolgoznak, de az ország munkajogi törvényei rájuk nem érvényesek, és teljesen ki vannak szolgáltatva munkaadók kényének-kedvének.
A világ legnagyobb olajexportőre, amely 2021-ben csatlakozott a világ dekarbonizációját célzó Net-Zero Producer Forumhoz, gazdagsága révén eddig is számíthatott a Nyugat támogatására, cinkosságára. A jelenlegi energiaválságos helyzetben ebben aligha lesz változás. És nem Rijád futball-ambíciói lesznek azok, amelyeknek keresztbe tesznek a „demokrácia védelmezői”.
