KULT

A kilencvenes években tombolt az eredetiség – Kovács Gellért Filmszerész és Koltai Róbert a korszak mozijáról

Megszámlálhatatlan filmes klasszikus, újfajta kísérletek, születő világsztárok. Kovács Gellérttel a 90-es évek filmes világáról, Koltai Róberttel pedig saját műveiről, közte a Sose halunk meg-ről és A miniszter félrelép-ről beszélgettünk. Itt az Emlékszem, amikor, a Szeretlek Magyarország 90-es évek tematikájú podcastjának második adása.

Link másolása

Neked mi a kedvenc filmed a 90-es évekből? A Reszkessetek, betörők!, a Jurrasic Park, a Hetedik, A függetlenség napja, a Szemtől Szemben, a Harcosok klubja, a Pokoli lecke, a Ha eljön Joe Black, a Szerelmes Shakespeare, a Mátrix, netalán a Toy Story?

Ugye, mennyi jó film készült a 90-es években, számos stílusban, zseniális rendezőkkel, lenyűgöző színészek főszereplésével. Ebben az évtizedben futotta ki magát igazán Spike Lee, David Fincher, Tim Burton, ekkor szembesült a világ Quentin Tarantino zsenialitásával, de élete egyik legjobb szakaszának mondhatja a kilencvenes éveket Barry Levinson, Michael Mann vagy Steven Spielberg is. És akkor még szót sem ejtettünk olyan felfedezettekről, mint Brad Pitt, Johnny Depp, Leonardo DiCaprio, Jim Carrey, Ethan Hawke, Keanu Reeves vagy Will Smith. Felfutása volt ez az animációs filmeknek is: jött az Aladdin, majd az Oroszlánkirály, és radikálisan megújította a műfajt a Toy Story, majd nyomában Zé, a hangya és az Egy bogár élete. És akkor még csak az igazi kasszasikerekről beszéltünk...

Az 1990-es évek kétségtelenül színes és izgalmas időszaka volt a hollywoodi filmvilágnak. Az utolsó évek, amikor még futószalagon jöttek az igazi klasszikusok minden műfajban, még ha be is csúszott közéjük számos – máshogyan klasszikus – Steven Seagal-, Dolph Lundgren- vagy Jean-Claude Van Damme-alkotás is. De ezeket is szerettük nézni, jellemzően kódolatlan hétvégéken vagy „okosban” beszerzett HBO-dekóderrel – és persze a három utcánként felbukkanó videótékákból kölcsönözve.

Ahogy vendégünk, Kovács Gellért Filmszerész fogalmazott, volt egyfajta giccs (sőt olykor akár ízléstelenség) a 90-es évek hollywoodi filmjeinek egy jó részében (elég, ha csak a Több mint testőr vagy a Titanic Oscar-díjaira gondolunk), de emellett olyan alkotások is megszülethettek, mint a világról radikális dolgokat állító Harcosok klubja, a sokkoló Hetedik, a közönség véleménye alapján a világ legjobb filmjévé avanzsált A remény rabjai vagy az évtizedet (minden szempontból) lezáró Mátrix. Ahogy fogalmazott:

„a 90-es években Hollywoodban tombolt az eredetiség”.

VIDEÓ: 90-es évek filmjeit idézzzük fel Koltai Róbert színész-filmrendezővel és Kovács Gellért Filmszerész filmkritikussal

Hozzátette azt is: a korszak és a mai filmipar közötti alapvető különbség, hogy a '90-es években a rendezők sokkal inkább kommunikáltak a nézőkkel, mintsem kiszolgálták őket.

Kovács Gellért az adásban mesélt arról is, hogy kritikusi pályafutása előtt már tizenévesen beleszeretett a filmek világába, amihez nagyban hozzájárult, hogy egészen korán egy videótékában dolgozott. Az szinte természetes, hogy a 90-es évek filmjeiről szóló adásban szóba kerültek ezek a tékák is – némi defnícióval is szolgálva a fiatalabb hallgatóknak, akiknek könnyen lehet, hogy nem is annyira egyértelmű, hogy valaha létezett ilyen intézmény.

Gellértel szóba került még az animációs filmek forradalma, a hazai filmgyártás mostoha helyzete az 1990-es években, és beszéltünk arról is, miben és mennyire hozott újat az évtized egyik nagy felfedezettje, Quentin Tarantino.

Ha körülnézünk a 90-es évek felbolyduló és nyüzsgő Magyarországán, a helyzet már korántsem olyan rózsás mint a tengerentúli filmgyártásban. Míg divatban, gasztronómiában, zenében, fesztiválokban, és úgy általában: fogyasztásban tombolt a berobbanó kapitalizmus színes világa, a filmművészet egyértelműen az évtized mostohagyereke volt. Egy-egy évből jó, ha egy kiemelkedő, de legalábbis jónak mondható magyar filmet tudunk mondani. Alternatív és művészfilmes vonalon érezhető volt némi pozitív változás, de a nagy (1998-tól már plázás multiplex) mozikat jellemzően nem a hazai alkotásra kíváncsi nézők töltötték meg.

Ezért is volt üdítő kivétel az addig a Kaposvári Színházban és számos filmben színészként már addig is brillírozó Koltai Róbert rendezői próbálkozása: a Sose halunk meg 1993-ban mondhatni finoman szólva is nagyon „összeállt”. Egy letűnt korszakot bemutató „coming of age” filmként azonnal belopta magát a haza nézők szívébe, Koltait pedig egy csapásra az egyik legkomolyabban veendő rendezővé tette.

A művésszel beszélgetve kiderült, hogy a film ötlete már jóval korábban megfogant, csak a vajúdás és a megszületés volt hosszas és nehézkes. Volt olyan időszak, amikor a később Oscar-díjra is jelölt film elkészülte finoman szólva sem tűnt biztosnak, és Simó Sándor – szó szerint – jó szimata kellett hozzá, hogy végül elfoglalja méltó helyét a magyar filmtörténelemben. Koltai Róbertet pedig hogy elindítsa azon a rendezői pályán, amin később elkészül majd a Szamba vagy épp a Csocsó.

És ha már Koltai Róbert: nem lehetett elmenni szó nélkül a rendszerváltás utáni magyar filmgyártás azóta is legsikeresebb magyar műve, A miniszter félrelép mellett – nem is mentünk. A Koltai mellett rendezőként Kern András által rendezett film radikálisan új szemléletet hozott a magyar közönségfilm műfajába – erről is beszélgettünk Koltai Róberttel.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: