KULT
A Rovatból

Schwarzenegger sehol sem lenne a barátai nélkül – megnéztük az Arnold című netflixes doksit

Egy ember, három élet. Arnold Schwarzenegger hihetetlen életéről készült most egy háromrészes dokumentumfilmsorozat a Netflixen. Nem igazán megy a dolgok mélyére, de tisztességes és szórakoztató lett a végeredmény.

Link másolása

Először is szeretném tisztázni: Arnie az egyik gyerekkori hősöm. Pont jókor voltam jó helyen, hogy rajta keresztül ismerkedtem meg a hollywoodi filmek összes zsánerével. A vígjátékot az Ikrekkel és az Ovizsaruval, a horrort a Ragadozóval, az akciót a Kommandóval és az Utolsó akcióhőssel, a sci-fit a Terminator szériával és Az Emlékmással szerettem meg, így elmondhatom, hogy behatóan ismerem elpusztíthatatlan hősünk filmes karrierjét. Így magam is meglepődtem, hogy a Netflix-széria még nekem is tudott újat mutatni.

A háromrészes sorozat első epizódja hősünk sportolói karrierjéről és a fiatal koráról szól, viszonyáról a világháborúból vesztesként hazatérő apjával, aki megkeserítette gyerekkorát. Bátran elmondhatjuk, hogy amin fiatal korában Arnold és bátyja átment, az a mai világban kimeríti a gyermekbántalmazás minden fogalmát. Apja rendszeresen verte fiait és folyamatosan egymással versenyeztette a testvérpárt, direkt egymás ellen uszította őket.

Nem csak fizikai bántalmazásról beszélünk, hanem kemény lelki terrorban is részük volt.

Ez volt a legnagyobb hajtóerő az életében és valószínűleg ennek köszönheti, hogy elképesztő akaratereje és kitartása van. Ez segítette, hogy mihamarabb elszabaduljon szülővárosából, Thalból. Ugyanakkor testvére kevésbé volt szerencsés. Egészen fiatalon, mindössze 25 évesen, alkoholmámoros állapotban egy autóbalesetben vesztette életét.

Arnold nem hibáztatja az apját, próbálja megérteni az ő helyzetét is. Egy rettenetesen depresszív időszak volt ez Ausztria történelmében, apja poszttraumás stresszben szenvedett és emellett még alkoholista is volt. Fiatal korában a menekülést a sport jelentette. Külön érdekesség a motivációja. Moziban látta a Reg Park főszereplésével készült Herkules című filmet és

egyszerűen megszállottja lett a tökéletes férfi izomkolosszusnak.

Míg más fiúknak szép nők képeivel volt tele az ágya feletti fal, addig Arnoldnak félmeztelen, olajozott férfiakkal. Hiába tiltakozott ellene a családja, elkezdte kalandjait a testépítés világában, és hihetetlen sikereket ért el egészen fiatalon, mindennemű családi támogatás nélkül. Szinte mindent megnyert 28 éves korára, amit a testépítés világában el lehet érni.

Ekkor lépünk át a filmek világába a második résszel. Amikor visszavonult a testépítéstől, átköltözött Amerikába és a barátai segítségével gyorsan nagy vagyonra tett szert. Korábbi ügynöke kitanította a pénz világáról is, és jó befektetéseknek köszönhetően a színészi pályafutását már milliomosként kezdte, így nem volt szüksége a kis szerepekre. A legfőbb problémája az volt, hogy nem vették komolyan. Ő nem csak színész akart lenni, hanem filmsztár. Első szerepe a Herkules New Yorkban című szörnyűség, ami hatalmas bukásnak bizonyult.

Érdekesség, hogy nem csak a testépítő karrierjét köszönhette Herkulesnek, de a filmes karrierjében is ez volt az első megálló.

Legelső sikere a Pumping Iron című dokumentumfilm, majd a szintén testépítőkről szóló Stay Hungry volt. Ez a két sikeres film egymás után kinyitotta számára azokat a bizonyos hollywoodi ajtókat.

Több kisebb szerep után elérkeztünk az áttöréshez: Conan, a Barbár. A film producere nem akarta elsőre Svarcit, mert nem találta szimpatikusnak, de a Conan rendezője kizsarolta, hogy az izompacsirta lehessen a főszereplő, és innentől nem volt megállás. Terminator - A halálosztó, egy kis költségvetésű akciófilmnek indult, de Arnie annyira jó választásnak bizonyult a gyilkológép szerepében, hogy a 80’-as évek közepére megkerülhetetlen névvé vált a filmes piacon.

Egymást követték a sikerek: Kommando, Predator, A menekülő ember, A vörös zsaru, Ikrek, Terminátor 2 – Az ítélet napja.

Bár néha akadt egy-egy kudarc, nem lehetett megállítani. Silvester Stalonne-val való rivalizálására is kitérnek a sorozatban, megszólal például maga Sly is. Ez az epizód nagyon erős star-powerben. Az interjúk egytől-egyig érdekesek és olyan apró részleteket osztanak meg Arnie életéből, hatalmas nevek kíséretében, melyekről még én se tudtam. Elég, ha csak James Cameron, Danny DeVito, Jamie Lee Curtis vagy Linda Hamilton nevét említjük Sly mellett. De rajtuk kívül is akadnak még sztárok a filmgyárból, akik bepillantást engednek Schwarzenegger múltjába.

Végül jött a harmadik, egyben utolsó rész, ami a hollywoodi csillogás utáni életére koncentrál. A sorozat külön kiemeli, hogy politikai karrierje során mennyire próbálta a „bipartizan” hozzáállást erősíteni, miután megválasztották Kalifornia állam kormányzójának. Ez azt jelenti, hogy hiába volt republikánus jelölt, mint kormányzó, meghallgatta a demokraták véleményét is. Például a kampányfőnöke egy demokrata, leszbikus, abortusztámogató hölgy volt, ami a nyitott szemléletét is jelzi. Egész élete folyamán jó emberekkel vette körbe magát, Arnold hangsúlyozza is, hogy sértőnek érzi, amikor „self-made man”-nek nevezik, mert nem csak magának köszönhette a szerencséjét.

Schwarzenegger hiába kitartó és tehetséges, barátai nélkül sehol nem lenne.

Hihetetlen kisugárzásának, pozitív hozzáállásának, valamint szó szerinti és átvitt értelem vett karizmájának tulajdonítja sikereit. Politikai pályája is nagyon érdekes volt, a sikeréhez vezető út is, illetve a folyamat, amit azért túlzottan pozitívan mutatnak be, valószínűleg azért, mert Arnie-hoz közeli forrásokból származtak az információk. Úgy gondolom, ha Amerikában született volna, akár az elnökségig is elviszi a politikai karrierjét.

Nem mondom, hogy tökéletes dokumentumfilm az Arnold, de szórakoztató és informatív. Nagyon jók az interjúk, egyértelműen Arnie hírnevét öregbítik és próbálják pozitív fényben feltüntetni, nem érdemtelenül. Az időzítés sem a véletlen műve, a Fubar című sorozatának most volt a premierje a Netflixen,

ez azért jó reklám mindkét tartalomnak.

Fontos kiemelni, hogy a negatív történéseket is próbálják szépíteni. Említik a zaklatásokat a kilencvenes évekből, illetve a zabigyerekét is. Nem véletlen, hogy exfelesége, Maria Shriver sem szólal meg a sorozatban. Ha ezeket a problémákat is jobban bemutatják, sokkal jobb lehetett volna a széria.

Úgy gondolom, ha valaki nem igazán ismeri Arnold életrajzát/filmográfiáját, de azért otthon van a testépítés, Hollywood, vagy a politika világában, annak érdekes lehet a doksi. Aki pedig rajongója az osztrák óriásnak, annak egyenesen kötelező Lesley Chilcott filmje. Jó érzéssel álltam fel a képernyő elől és mindenkit csak buzdítani tudok a megnézésére. Sose feledjük Arnold mottóját:

legyél bármiben is ügyes vagy ügyetlen, próbálj meg mindig hasznos lenni.

Az Arnold című, háromrészes dokumentumfilm-sorozat megtekinthető a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: