Puskás Tamás a magánszínházak helyzetéről: „Mi úgy futjuk a versenyt, hogy később startolunk és hátizsákot cipelünk”

Eva Jacqueline Longoria 1975. március 15-én született a texasi Corpus Christiben, és ott is nőtt fel. Családjának texasi gyökerei egészen 1603-ig nyúlnak vissza, amikor az egyik őse, Lorenzo Longoria Spanyolországból áthajózva megérkezett az Újvilágba. 1767-ben aztán Eva valamelyik sokadik ükapja ajándékot kapott a spanyol királytól: egy közel 4000 hektárnyi földet a Rio Grande mentén, amely több mint egy évszázadon át a családja tulajdonában maradt.

Eva a negyedik lány volt a családban Elizabeth, Emily és Esmeralda után. Édesanyjával, Ellával és édesapjával, Enriquével mindannyiuk neve E betűvel kezdődik, Eva elmondása szerint pedig ezt a családi hagyományt még az anyai nagymamája vezette be. „Az anyukám testvéreinek nevei is mind E betűvel kezdődnek. Az összes nagynéném, Elda, Elsa, Edna és a többiek. Kilencen vannak. Őrület” – mestélte erről egy interjúban.

Eva római katolikus neveltetésben részesült egy abszolút angol nyelvű közegben, csak a harmincas évei közepén tanult meg spanyolul.

„Ez tényleg egy ajándék. Megbecsülöd a természetet, az állatokat, a kertészkedést és azt, hogy honnan származik az élelmiszer. Apám soha nem engedte, hogy gyorséttermi kaját együnk, mert annyi zöldséget termesztettünk. Azt mondta, nincs okunk arra, hogy valaha is étterembe menjünk. A sárgarépát a földből húztuk ki, és csak úgy megettük. Még a piszkot sem mostuk le róla. Vademberek voltunk a farmunkon. Egész nap rohangáltunk” – emlékezett vissza Eva erre az időszakra.

A belső és külső szépség

Eva gyermekkorára az egyik legnagyobb hatást az értelmi fogyatékos nővére, Elizabeth gyakorolta, akit mindenki csak Lizának hívott. Az édesanyjuk eltökélt szándéka volt, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa a lányai számára. Olyannyira, hogy gyógypedagógus lett, és elérte azt is, hogy Liza állami iskolába járjon. „Egy speciális igényű testvérrel felnőni önzetlenné tesz. Először mindig másokra gondolsz” – mondta egy interjúban Longoria.

Annak ellenére, hogy az apjuk, Enrique szerszámgépészként és farmerként dolgozott, és az anyjuknak, Ellának is teljes munkaidős állása volt, az anyagi lehetőségeik szűkösek voltak. Évekkel a quinceañerája (a latinok hagyományos felnőtté válási ünnepsége) előtt Eva rájött, hogy nem lesz pénz a partira. Állítólag még 15 sem volt, amikor lenyúlta a nővére személyi igazolványát, amivel munkát vállalt egy Wendy's gyorsétteremben, hogy elég pénzt keressen az ünnepségre (majd összesen három évig dolgozott ott részmunkaidőben).

A Roy Miller Gimnáziumban Eva nemcsak három sportágat (kosárlabdát, atlétikát és tornát) űzött egyszerre, hanem bekerült a szurkolócsapatba és a fődobosok közé is. Ezek a tanórán kívüli tevékenységek vezettek ahhoz, hogy a Kingsville-i Texas A&M Universityn pompomlány-ösztöndíjat kapott.

„Mindig csodálatos, ha szépnek mondanak, vagy ha a legszebbek listáján szerepel az ember. Közhelyes azt mondani, hogy a szépség belülről fakad, de tényleg így van. Nincs szebb egy nőnél, ha magabiztosságot, intelligenciát és önállóságot tud sugározni. És ez nem feltétlenül a sminkből és a frizurából fakad, hanem abból, hogy tudod, ki vagy. Ez a szépség abból fakad, hogy erős vagy a munkádban és stabil a kapcsolataidban. Annyi minden van, amivel én személy szerint azonosulni tudok a szépséggel kapcsolatban, és szerintem ennek nagyon kevés köze van a külsőhöz, de én már idősebb vagyok. Odáig fejlődtem, hogy tényleg megértettem és tudom, hogy a szépség egy mélyről jövő állapot, és nagyon kevés köze van a felszínhez” – nyilatkozta később.

Azt tervezte, hogy a kineziológiából szerzett alapdiplomája után sportorvosi mesterdiplomát szerez, a szépségkirálynői koronával járó díjak egyike azonban egy repülőjegy volt Los Angelesbe, hogy részt vehessen egy rangos modell- és tehetségkutató versenyen. Eva úgy döntött, szerencsét próbál, a megmérettetés végére pedig összesen 28 ügynök akarta képviselni őt, így Longoria másik szenvedélyének, a színészetnek is hódolhatott végül.

A nyughatatlan sztárjelölt

„Emlékszem, hogy amikor megérkeztem Hollywoodba, azonnal meg akartam nézni a híres táblát a hegyoldalon. Minden vágyam az volt, hogy ott éljek, és hogy amikor hazaírok az anyukámnak, a borítékon a kaliforniai Hollywood lehessen a címem” – mesélte Eva, a siker azonban egyáltalán nem jött könnyen. Hogy meg tudjon élni, először egy fejvadászcégnél dolgozott (majdnem négy éven keresztül), elmondása szerint egyébként nagy sikere volt ebben a szakmában is.

Longoria később nyilvánosan is elismerte, hogy Jennifer Lopez inspirálta őt a karrierje elején. „Jennifer olyan sok ajtót tört be, hogy mi már könnyebben tudtunk belépni rajtuk. Ezt ő érte el, és nem voltak éppen könnyűek azok az ajtók." Ettől függetlenül a spanyolajkúaknak kínált szerepekből továbbra sem lehetett Dunát rekeszteni Hollywoodban. Eva nagy álma eleinte az volt, hogy állandó szerepet kapjon egy szappanoperában. Ez az vágya pedig össze is jött pár évvel később, de előtte még kipróbálta magát néhány sorozatban.

Először 2000-ben lehetett őt látni a Beverly Hills 90210 utolsó évadában egy légikísérő szerepében, majd ugyanebben az évben a General Hospitalban is feltűnt. S bár ezek kvázi statisztaszerepek voltak, arra mégis elegendőnek bizonyultak, hogy 2001-ben valóra váljon az álma, és felkérjék az 1973 óta futó Nyughatatlan fiatalok című szappanoperában Isabella szerepére, akit két éven és 303 epizódon keresztül alakított, egészen 2003-ig.

Született színésznő

A Nyughatatlan fiatalok pedig tényleg meghozta a szerencséjét, hiszen felkeltette az érdeklődését egy tervezés alatt álló, új ABC-sorozat, a Született feleségek alkotóinak, akik őt választották ki Gabrielle Solis szerepére, s ezzel végleg a sztárok közé emelték Longoriát.

A többi főszereplőnőt, Teri Hatchert (Tango és Cash, Lois és Clark, A holnap markában), Marcia Crosst (Melrose Place, Everwood) és Felicity Huffmant (A szerencse forgandó, Az aranykor, Magnólia, Esti meccsek, Frasier: A dumagép) akkor már jól ismerte a mozis és a tévénéző közönség, Eva Longoria azonban teljesen ismeretlen volt, de ebből semmilyen hátránya nem származott. A dögös, csalfa és pimasz latin feleség szerepében üstökösként robbant be a legnagyobb tévésztárok közé, s az sem véletlen, hogy az alakításáért Golden Globe-ra jelölték 2006-ban (ahogy egyébként a másik három partnernőjét is abban az évben, az öt jelöltből négyet ők tettek ki, mégis a nevető ötödik, azaz Mary-Louis Parker került ki győztesen közülük a Nancy ül a fűben című sorozatért).

A Született feleségek sugárzása alatt természetesen a mozifilmek alkotói is lecsaptak rá, meg kellett lovagolni a tévés népszerűséget. Eva első szélesvásznú filmje a 2005-ös Nehéz idők című akció-krimi lett, amelyben Christian Bale, Freddy Rodriguez és J.K. Simmons voltak a partnerei, még nagyobb sztár volt már azonban a 2006-os A testőrben, itt Michael Douglasszel és Kiefer Sutherlanddel játszhatott együtt. A 2007-es Agyő, nagy Ő után pedig 2008-ban már övé lehetett az abszolút főszerep a Csak a testeden át című fantasy-vígjátékban.

Inkább dirigálni szeret

A közéletben játszott szerepei messze túlmutattak ezen a néhány nevezetes mozgóképes szerepén, és ahogy a csillaga egyre magasabbra emelkedett, elkezdett felbukkanni a férfi és női divatmagazinok kiemelt reklámkampányaiban, valamint a Vogue, a People, a Harper's Bazaar és a Marie Claire számos címlapján. 2005-ben a L'Oreal Paris szóvivője lett, 2018-ban pedig megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ahogy telt az idő, Eva kibővítette a kreatív energiáit (a színészkedés csak a kezdet volt), és az UnbeliEVAble Entertainment nevű cégének keretében saját projekteket is készített.

Hogy tovább erősítse aktivizmusát, 34 évesen visszatért az iskolapadba, hogy mesterdiplomát szerezzen a Cal State Northridge Egyetemen chicano (azaz latin) tanulmányokból. Tisztában volt ugyanis a latin embereket érintő egyenlőtlenségekkel, és mivel javítani akart a helyzetükön, 2012-ben létrehozta az Eva Longoria Alapítványt, amelynek küldetése, hogy „segítsen a latinoknak jobb jövőt építeni maguk és családjaik számára az oktatás és a vállalkozói szellem segítségével.”

A legfőbb rendezői álom pedig 2023-ban vált valóra, ebben az évben jött ki ugyanis Eva első nagyjátékfilmes rendezése, a Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet, amelyet a bevándorló gyári munkás, Richard Montañez élete ihltetett, akit, miután otthagyta az iskolát, a Frito-Lay alkalmazott gondnokként, később pedig a vállalat vezetője lett. Legismertebb állítása, hogy ő találta fel a Flamin' Hot Cheetost, amit egyébként a Frito-Lay és más alkalmazottak vitatnak. Ám ez nem von le semmit a film értékeiből, amit a kritikusok szinte egyöntetűen dicsértek, megjegyezve, hogy Eva Longoria kifejezetten tehetséges rendező, és van jövője ezen a poszton is. Eva pedig nem is áll lett itt: már előkészületi fázisban van a 24-7 című egész estés vígjátéka, valamint a Confessions on the 7:45 című drámasorozata Jessica Alba főszereplésével.

Azért persze színésznőként sem kell hiányolnunk, legutóbb például a Gyilkos a házban című sorozat 4. évadában láthattuk, ahogy önmagát alakította, természetesen tele öniróniával.

Harmadszorra betalált

Eva pedig nemcsak a munkákat és az életet habzsolta eddigi 50 éve alatt, hanem a férjeket is, hiszen eddig háromszor mondta ki a boldogító igent. Először 2002 januárjában, 26 évesen állt az oltár elé, hogy a General Hospital sztárja, a színész Tyler Christopher felesége legyen. A házasságuk azonban nem tartott sokáig, majdnem napra pontosan két évvel később, 2004 januárjában váltak el hivatalosan. 2004-ben aztán pár hónapig együtt volt az NSYNC egyik tagjával, JC Chasezzel, majd következett a sorban a francia kosárlabdázó, Tony Parker, ő lett a második férje. Majdnem három év együttlét után 2007 júliusában álltak az oltár elé, három évvel később azonban szétmentek, a válásukat pedig 2011 januárjában mondták ki. Vagyis Eva még nem volt 36 éves sem, és már két sikertelen házasság volt mögötte.

Eva állítása szerint a második randijukon már teljesen bele volt zúgva. „Ő volt a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Annyira karizmatikus, bájos, édes és vicces volt.” A legjobb barátnője és koszorúslánya, Victoria Beckham által tervezett fehér ruhában Eva 2016. május 21-én egy naplementés ceremónia során ment hozzá Bastónhoz a mexikói Valle de Bravóban lévő otthonában. Három évvel később, 2019 júniusában, azaz 44 éves korában pedig életet adott a fiuknak (egyben első gyermekének), Santiago Enriquének, vagyis Santinak.

Annak ellenére, hogy a család mindig is fontos volt Eva számára, mégis úgy döntött, hogy csak később vállal gyermeket, ami hatalmas változást hozott az életébe. „Az anyaság teljesen kicserélt. Az emberek néha azt mondják: »Az életed olyan bonyolult lett most, hogy van egy gyereked.« Én meg azt mondom: nem, valójában leegyszerűsítette az életemet, mert már nem én vagyok az univerzumom középpontja. Mindig úgy éreztem, hogy valamiből kimaradok, szóval mindenre igent kellett mondanom. Most pedig már olyan könnyű nemet mondani, ha az elvesz a fiammal töltött időből. Az idő értékes, a legnagyobb erőforrásom. Így nekem könnyű volt átszervezni az életemet, mert most ő a legfontosabb” – nyilatkozta Longoria, aki 50 évesen boldogabb, mint valaha: a magánéletében és a karrierjében is a csúcson van, így állítása szerint alig várja, mit hoznak számára a következő évek, évtizedek.

Sosem értettem, hogy híres emberek miért tartják jó ötletnek elmenni egy műsorba, ami egyértelműen olyan képességekre épül, amelyekkel ők nem rendelkeznek. Magyarán: miért megy énekes műsorba az, akinek nincs jó hangja, és egészen nyilvánvalóan nem tud énekelni? Jó, tudom, pénzért, na de ennyire? Hajdú Pétert még megértettem, őt hírhedten nem érdekli, mivel kerül be a hírekbe. És ismerjük el, tényleg mindegy. Na de az amúgy tehetséges emberek miért vállalják ezt be?

Bárhogy is van, hét év kihagyás után visszatért a TV2 képernyőjére A Nagy Duett, ami abból a szempontból kiemelkedik a hazai mezőnyből, hogy nem licenc műsor, hanem saját fejlesztés. Az ilyesmi ritka, mint a fehér holló.

Kicsit árnyalja a lelkesedésem, hogy a műsor hét évadának egyetlen fix embere Kasza Tibi. Jó, most csak gonoszkodom, Tibi mégis csak Toldy Máriához és a Kőbányai Zenei Stúdióba járt, ami azért nem rossz alap, és van a háta mögött annyi a popszakmában, hogy zsűrizhessen. Ízlésről pedig ugye nem vitázunk.

Rajta kívül még a műsorvezetők, Liptay Claudia és Tilla jelentenek némi stabilitást. Clau egy kivételével minden évadban szerepelt, hol Majkával, hol Tillával az oldalán. Abban az egy évadban pedig, amikor távol maradt, Tilla vitte egyedül a műsort.

Kasza Tibi mellé idén teljesen új zsűritársak érkeztek Szabó Zsófi, Horváth Tamás és Hajós András személyében.

A műsor celebshow, ahol egy-egy profi énekes vagy énekes színész („mester”) duót alkot egy olyan hírességgel, aki nem feltétlenül a zene terén alkotott kiemelkedőt (és persze akad olyan is, aki sehol).

Szabó Zsófi egyébként először zsűrizik tehetségkutató műsorban. Liptai Claudia gyorsan rámutatott, hogy aki A Nagy Duett zsűrijében ült hölgyként, eddig mindig teherbe esett – ami meglepő információ, és kíváncsian várom, ki mit hallott Balázs Klári eltitkolt gyermekéről. Akibe amúgy Hajós András szépen bele is rúgott, de erről majd később.

A műsor első duója, Nótár Mary és Aurelio Ricky Martin Maria című slágerét énekelte duettesítve. Habár Nótár Mary műfaja meglehetősen távol áll tőlem, annak idején a Sztárban sztárban kiderült, hogy remek énekesnő. VV Aurelióról is kiderült ez az elmúlt években. Az RTL valóságshowjában leginkább a „helikopterezéssel” hívta fel magával a figyelmet (akik lemaradtak volna, legyen elég annyi, hogy a rotor a lába között volt), aztán 2021-ben elítélték emberrablásért. De leülte, megbánta, jó útra tért. Higgyünk neki.

Engem kicsit nyomasztana, ha a legkeményebb munkával sem érném el azt a szintet, ami legalább elfogadhatónak nevezhető, például ezért hagytam fel a zongorázással.

Az ilyen típusú műsoroknak a legszórakoztatóbb eleme, ahogy a zsűri vért izzadva próbál véleményt mondani azokról a kollégákról, akikkel amúgy bármikor együtt találhatják magukat egy tévéműsorban vagy épp vidéki haknin. A nehézség persze csak akkor áll fent, ha nem akarják vérig sérteni az illetőt, de közben azért szeretnének szakmailag hitelesek maradni.

Legtöbbször elkerülő manőverekkel próbálkoznak. Ha arról beszélnek, hogy az illető mennyi munkát tett bele, milyen komolyan vette, mekkorát lépett előre magához képest, és mellé nagyon sokat vicceskednek, az általában azt jelenti, hogy az illető pocsékul énekel.

Azért Hajós megmondta az őszintét: „Egy férfi ha valamit elkezd, és az elejétől a végéig rossz, akkor is végigcsinálja.”

Erre Kasza Tibi is rácsatlakozott a maga módján, aki szerint,

Aztán elmondta, hogy a zsűritagok megfogadták: az első adásban szigorúak lesznek, és nem adnak magas pontokat. Ehhez képest csupa 7-est osztottak, ami Aurelio énektudása tükrében, ráadásul adásindító produkciónál, kicsit optimistának tűnik. Egyedül Hajós pontozott keményen, aki a szívével hallgatja a produkciót, de a fülével pontoz. Szerintem is az 5 pont volt a reális.

L.L. Junior és Szorcsik Viki következett. L.L-. Junior pályafutása sem tartozik azok közé, amelyet nagyon szorosan követnék, viszont az Azariah filmben meglepően szerethető volt. Az Aerosmith-tól énekelték a Cry-t, gyerekkorunk nagy slágerét, némileg megbolondítva.

Viki elárulta, már rég vágyott rá, hogy megmutassa, van köze „ehhez”. Én is örültem volna neki. Egyébként kíváncsi lennék, ha valakinek a műsor és a szereplők ismerete nélkül megmutatnánk ezt a felvételt, mit tippelne, ki a mester.

Az egy dolog, hogy bizonytalanok voltak a hangok, betudhatnánk az izgulásnak, de a legnagyobb baj, hogy unalmasan adták elő a dalt. Még az sem segített, hogy időközben Viki ledobta a bőrkabátot.

Tibi szerint amit láttunk az „az amerikai milliomos románca az animátorral”. Horváth Tomi nálam jóval elégedettebb volt, arra tudok gondolni, hogy élőben talán hatásosabb volt a produkció.

Hajóst két meglepetése érte. Az egyik, hogy Vikinek a hangja az már énekhangnak nevezhető. És ez már pozitívum, bár éreztette, hogy azért van még mit dolgozni rajta. Talán ennél is jobban meglepte, hogy Juniornak is van. Összesen ők is 26 pontot kaptak, mint Aurelióék.

Sydney van den Bosch nevével már találkoztam a Dancing With the Starsban, de bevallom, Pető Brúnóra rá kellett keresnem. Annyira nem meglepő, hogy eddig nem tűnt fel a boomer-radaron, amennyire a netről kideríthető, eddig leginkább azzal tűnt ki, hogy Marics Petivel versenyzett az Ázsia expresszben és ugyancsak vele feltűnt a Zsákbamacskában is versenyzőként, majd műsorvezetőként is.

Egyik kedvenc Hungária slágeremet énekelték, a Casino Twistet. Ennek a párosnak érdekessége, hogy bár elvileg Brúnó lenne a mester, de saját bevallása szerint ő csak rappelni tud. Ez magyarázza, miért énekelt olyan gyengén. Azt mondjuk nem, hogy miért nem volt képes időben belépni az énekkel. Az első taktusokban végig kullogott a kíséret után.

Tilla meg is jegyezte, hogy időnként nem lehetett tudni, ki a mester és ki a tanítvány, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Sydney annyira jó volt. Mondjuk ő legalább time-ban maradt.

A produkció tükrében végképp érthetetlen, miért konferálták fel Brúnót úgy, mint a 21. századi Fenyő Miklós. Egyrészt Fenyő Miklós generációja egyik legjobb énekese. Másrészt a Casino Twistet speciel Novai Gábor énekelte.

A zsűri viszont jól szórakozott, és úgy látszik, manapság ez is elég. Tibor szerint Sydney nagyon tüneményes és szerethető volt, de ez az összes pozitívum. Andrástól elhangzott egy merész mondat: „Biztosan tudom, hogy készül egy alkotmánymódosítás, amely szerint az ember vagy énekes, vagy nem.” Persze egy normális országban, normális időkben nem volna probléma, de a mai Magyarországon a TV2 képernyőjén...

A zsűri által kiosztott 23 pont így is a top 3-ba juttatta őket, igaz, csak is azért, mert ők voltak a harmadik produkció.

Következett a honi médiavilág kedvenc álompárja, akik a Krausz Gábor-Mikes Anna párost ütötték ki a képzeletbeli nyeregből a Dancing With the Stars őszi etapjában. Most fordult a szereposztás, ezúttal Mihályfi Luca lett Hegyes Berci mestere. Ennek megfelelőn egy modern Hófehérke feldolgozással érkeztek, ahol a Disney hercegnő ébreszti fel a koporsóban fekvő herceget, ráadásul a háttérben táncoló szakállas törpék egy része nő volt.

A Hol van az a lány Halott pénz által felturbózott változatát adták elő. Berci a korábbi amatőrökhöz – és Brúnóhoz – képest jobb volt, Luca viszont magához képest kicsit csalódást okozott. Az X-Faktorban tényleg fantasztikus énekléseket hallhattunk tőle, ez most nem volt az a szint.

Zsófi megfejtette a produkció alapján, hogy Luca és Berci nem véletlenül van együtt, és ő is szeretne egy ilyen herceget. Ehhez azért Lucának is lesz még talán néhány szava, de ez az ő dolguk. Hajós András ezen a ponton jegyezte meg:

Kicsit túlzásnak tűnik, Gyuri bácsiék meg most persze csinálják a fesztivált.

Az biztos, hogy Lucáéké volt eddig a legjobb produkció, ennek megfelelően mindenkitől 8 pontot kaptak.

Következett Déri Heni, aki hősiesen próbált jó képet vágni Győzikéhez, ami lássuk be, nem könnyű. Győzi szerencsére most a szerényebb arcát vette elő, elhatározta, hogy bizonyítani fog, elsősorban anyósának.

Némileg meglepett, hogy az RTL-es Fehér Krisztián Gyere kislány, igyunk valamit című dalát ötvözték az Acalari Bombával, ami Bangó Margit és Nádor Dávid slágere.

A legfőbb pozitívum: végre nem lehetett kétséges, hogy ki a párosból a mester. Dér Heni nagyon jó énekesnő. Egyébként Győzi sem volt rosszabb, mint Aurelio vagy Sdyney, és legalább tényleg jó hangulatot csináltak. Hajós szerint a legjobb, hogy Győző önmagát adta. Kicsit gonoszan megjegyezte: „A hangod semmit nem változott az évek alatt.” 26 pontot kaptak a zsűritől.

Geszler Dorottyától nem idegen a színpad, az éneklés annál inkább. Mestere Stohl András számos zenés produkcióban énekel – jó magam nem rég láttam a Mamma miában – és amikor esetleg nem megy úgy az éneklés, akkor is eljátssza.

A Bon-Bon együttes Holnaptól című dalát énekelték, aminek a klipjében hogy-hogy nem Geszler Dorottya szerepelt (az amúgy szintén remek színész, Kaszás Gergő oldalán). Stohl ide vagy oda, énekileg nem volt rendben ez a produkció, aminek Tibi és Tamás is hangot adott. Nem is értékelték túl őket. 23 pontot kaptak.

Visváder Tamás is olyan versenyző, akinek utána kellett néznem. Mint kiderült, vállalkozó, akik olyan műsorokban szerepelt, mint az Árulók (ebből emlékeznem kéne rá, de nem), a Farm VIP és a Nyerő Páros. Azt nem sikerült kiderítenem, pontosan mitől vált képernyős tényezővé.

A produkciónak azért volt két nagy előnye. Egyrészt Tamás Radics Gigit kapta partnernek, aki az egyik legjobb hazai énekesnő, és a Parno Graszt Már nem szédülök című dala talán a legjobb kortárs dal, amit a Petőfi Rádió hajlandó műsorra tűzni.

Egyébként Tamás sem énekel rosszul, a „tanítványok” között abszolút az élmezőnybe tartozik, és még kannázni is megtanult valamennyire. Az is igaz, hogy a szólama azért nem jelentett akkora kihívást énektechnikailag. 30 ponttal másodikok lettek a zsűri listán.

Schmuck Andor furcsa figurája a hazai közéletnek és médiának. Ha valaki megkérdezné, ki ő és mihez ért, nehéz lenne válaszolni. Hacsak nem úgy, ahogy Kiszel Tünde aposztrofálta önmagát: médiaszemélyiség. Akárhogy is nézzük, van benne valami szerethető, és legalább nem arcoskodik, mint oly sok nála jóval kisebb kvalitásokkal rendelkező celeb.

A nagyszerű Sári Évi oldalán elfogadhatóan hozták a Te rongyos életet. Évi remekül énekelt, Andor derekasan küzdött. Bár meg kell jegyezni, az ő robosztusságával és mozgáskultúrájával esélyes sem volt megközelíteni Rátonyi Róbert tánctudását. Igaz, nagy felelősség hárult rá: ha rálép Sári Évi lábára, gipszben viszik el az énekesnőt. Andor a fellépti díját jótékony célra adományozza, nyugdíjas otthonokat támogat vele. 28 ponttal a középmezőnybe kerültek.

Következett Lékai-Kiss Ramóna és Brasch Bence. A mester most is látható énekes produkcióban, a Pesti Színházban a Rémségek kicsiny boltjában tekintheti meg a publikum.

Ramit szokás leírni, mivel szappanoperában robbant be annak idején, és pechére még csinos is. De műsorról műsorra bizonyítja, hogy nem érdemtelenül van ott, ahol. Most énektudását villantotta meg, mert hogy az is van neki. Míg az eddigi – ének szempontból – amatőr szereplőknél mindig hozzá kellett tenni, hogy „ahhoz képest”, Rami némelyik mesternél is jobban énekelt. Ráadásul nagyon jó Bagossy Brothers dalt kaptak.

Érezhetően a zsűrinek és a közönségnek is az egyik kedvenc párosa, a műsor abszolút favoritjai. A zsűritől az est legtöbb pontját kapták, 36-ot.

Ezen a ponton már kezdett kicsit megviselni a maratoni hosszúságú műsoridő, vigasztalt, hogy már nem sok volt hátra.

Nem mondom, hogy AC/DC-t countrysan énekelni szentségtörés, de akkor legalább legyen jó. Feróék Thunderstruck feldolgozása azonban nagyon harmatosra sikerült. Sajnos be kéne látni a honi műsorkésztőknek, hogy Feró nem jó énekes. Feró egy valamennyire énekelni képes jó rockfazon, aki abban a műfajban, amit kitalált magának, jól működik a színpadon. Az, hogy manapság mennyire tekinthető még hitelesnek, azt hagyjuk. De tény, hogy vannak (voltak) olyan dalai és színpadi megnyilvánulásai, amik szerethetőek.

Arra viszont, hogy más előadók nagy slágereit adja elő, pláne feldolgozásban, alkalmatlan. Kivéve, ha a saját stílusára alakítja az adott dalt, mint anno a Pancsoló kislány esetében. 27 pontot kaptak, ami se nem sok, se nem kevés.

Volt vendégfellépő is, a Megasztár győztese, Gudics Máté érkezett egy dalpremierrel. Ezután következett az igazság pillanata. Mint sok hasonló műsorban, elsőként itt is választottak egy adásgyőztest. Mihályfi Lucáék örülhettek, ők már továbbjutottak. Ezután az utolsó 3 párosból egyet megmenthetett a zsűri. Különösebb indokot nem tudok rá, miért Feróékra esett a választásuk, de így történt.

A Stohl-Geszler és L.L. Junior-Szorcsik párosra újra indították a szavazást, és ezt a kört Buciék nyerték. Szorcsik Viki azóta több helyen is kétségeit fejezte ki a végeredményt illetően, de ezen sosem érdemes dühöngeni. Az ilyen műsorokban a tehetség és a teljesítmény meglehetősen hátul szerepel a fontossági sorrendben.

December 12-én került a mozikba a Hogyan tudnék élni nélküled? című film, amelyben Törőcsik Franciska, Ember Márk és Marics Peti is szerepel. Az alkotás hatalmas siker lett,

A Kormos Anett és Goda Kriszta forgatókönyvéből készült filmet Orosz Dénes rendezte, a producer pedig Kirády Attila volt. A történet 1994-be repíti vissza a nézőket, miközben Demjén Ferenc slágerei csendülnek fel. A produkció már az első hétvégén is rengeteg embert vonzott a mozikba, és azóta is tömegek kíváncsiak rá. A Filmforgalmazók Egyesületének adatai szerint pedig minden eddigi rekordot megdöntött.

A film megelőzte a korábbi csúcstartókat, a Miniszter félrelép és a Futni mentem című alkotásokat.

Demjén Ferenc is elmondta a véleményét a sikerrel kapcsolatban.

– mondta a Blikknek.

Amikor arról kérdezték, hogy a nagy sikerre való tekintettel várható-e folytatás, sejtelmesen csak annyit mondott: „Nem vagyok illetékes ebben, de úgy tudom, van valami mozgolódás…”

Mi Az Idő Kereke? Röviden: Robert Jordan könyvfolyamából készült Amazon Prime Video-os fantasy sorozat.

Robert Jordan könnyen olvasható, szórakoztató fantasykat írt, nem csoda, hogy majdnem 23 év alatt, 15 regény készült ebben az univerzumban. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy halála után is megjelent három regény a neve alatt, de ezeket már nem ő fejezte be, csak az ő tervei alapján végezték az utolsó simításokat. Csak nehogy ez történjen a Trónok harcával is…

Tehát az Amazonnak volt alapanyaga bőséggel.

Első szériája a Netflix első saját gyártású vámpíros-vérfarkasos sorozata volt, a Hemlock Grove aminek érdekessége, hogy a streaming szolgáltató már azóta levette a kínálatából, szerver felszabadítás címszóval. De dolgozott A SHIELD ügynökein, a Chuckon és az Uncharted-filmen is.

Az alkotónak nem volt könnyű dolga, fontos, hogy Az Idő Kereke világát jól felépítse és hogy honnan indítja meg a történetet. Ugyanis bármennyire is olvasmányosan írt Jordan, mégiscsak majdnem 12 000 oldalnyi anyagot kell adaptálni. Szerintem egyszerre jól és rosszul fogták meg a témát. Jól, mert érdekes helyzetből indulunk. Egy távoli jövőben kezdünk, szinte utópisztikus sci-fi világban, modern technológiával, ám egy apokalipszisnek köszönhetően visszatér az emberiség egy középkori szintre.

Ezt a különleges egyént sárkánynak nevezik, és van egy nagy gond ezzel a varázserővel. Csak a nők képesek kordában tartani, ha férfiakhoz kerül rendre megőrülnek, és akkor tönkreteszik a világot, mert a gonosz megfertőzte a férfimágia forrását. És akkor itt említeném meg, hogy miért indították rosszul: nagyon sok az információ, amit át akarnak adni és ez már az elején sokakat elidegeníthet a sorozattól.

A széria kezdetén megszületik a sárkány, és az első évad arra a kérdésköre épül, hogy az öt főszereplőnk közül ki is az. Érdekes felvetés, ügyes, hogy az öt karakterre koncentrálnak – vagyis négyre, de erről majd később –, itt el is térnek a könyvtől, mert ott ki lett mondva, hogy a Sárkány csak férfi lehet. A második évad pedig tovább tágította a világot. Rand al'Thor (Josha Stradowski) megpróbálta elpusztítani a sötétet, ám nem sikerült neki, csak kiszabadította az egyik legnagyobb erejű szolgáját, Ishmaelt (Fares Fares).

Ez nagyon erős a második évadban is: remek szálakat kaptunk, még kevésnek is éreztem a nyolc részt egy ekkora horderejű sorozatnak, de megértem, nagyon sokba került a megvalósítás. A második szezonról annyit, hogy nagyon ügyesen mozgatta a szálakat, és végül a nagy összecsapás remekül sikerült. Csak úgy éreztem, mire rendesen beindult a sorozat, véget is ért.

És ezzel  el is jutottunk a harmadik évadig. A Prime Video most tűzte műsorra az első három részt. Hogy sikerült? Nagyon hasonlóan, mint eddig. Egy igazán hatalmas, látványos varázslócsatával indulunk. Szinte háború tör ki a női varázslók között és megszületik a Fekete ajah, a gonoszt szolgáló Aes Sedai rend.

Majd ismét szétválik az ötfős főszereplőcsapat, és mindenki elindul útjára. Rand, az előző szezon végén kikiáltotta magát a Sárkánynak, így most sereget akar magának toborozni a nagy összecsapásra. Vele tart Moiraine (Rosamund Pike) a varázslónő, aki mindig is támogatta Randet és csapatát, az ő harcostársa, Lan (Daniel Henney) és Rand barátnője, az előző szezonban nagyon megkínzott hatalmas hatalmú varázslónő Egwene (Madeleine Madden).

A harmadik szál pedig a varázslónők fehér tornyából indul, ahol Nynaeve (Zoë Robins), Mat (Dónal Finn) és a trónörökös varázslótanonc Elayne (Ceara Coveney) elindulnak megkeresni a Fekete ajah-kat vezető kegyetlen boszorkányt, Liandrint (Kate Fleetwood).

Ebből a leírásból is két dolog látszik. Ha valaki nem ismeri az előzményeket, vagy már nem emlékszik annyira az előző évadokra, akkor nagyon nehéz dolga lesz a rengeteg szereplővel. Főleg úgy, hogy még a színészeket is cserélgetik. A Matet játszó Dónal Finn-t például az első évad után hozták be, mert elődje mentális problémákra hivatkozva otthagyta az első szezon forgatását egy COVID-szünet után.

Azt ki lehet jelenteni, hogy azoknak, akik nem olvasták Jordan könyveit, valószínűleg nehezebb dolga lesz. Nem is beszéltem az új antagonistákról. Az előző szezonban kis csapatunk legyőzte a sötétség egyik legnagyobb szolgáját, Ishmaelt (Fares Fares), de ő halála előtt a kiszabadította a sötét úr többi szolgáját, ami remek felvetés volt a harmadik eresztésre.

Eddig a legújabb évad legjobb része ezeknek a hatalmas erővel megáldott démoni lényeknek a folyamatos belső rivalizálásai és belharcai. Ugyanis mindenki máshogy gondolkodik a Sötét nagyúrról, csak ketten voltak igazán a Sárkány gonosz oldalra állítása mellett, Lanfear és Ishmael.

Már így is kaptunk bőséggel közönségkedvenc karaktereket, de nagyon kíváncsi vagyok azokra, akiket még nem láttunk. Az új szereplők között megismerjük még Andor királyságának az uralkodó családját és személyzetét. Tehát még tovább bonyolódik a helyzet, és bőségesen nő a karakterszám is. Egyébként eddig nagyobb hangsúlyt talán a fekete rend utáni nyomozás és Rand sztorija kapta, szegény Perrin története kicsit háttérbe szorult.

Az egész megvalósítás továbbra is figyelemre méltó. Gyönyörű képek, remek effektek, kellő brutalitás, jó zene. Minden a helyén van. A technikai háttérbe egyszerűen nem lehet belekötni. A színészek jók, sőt egyre jobbak. Rand karaktere az első évadban és a második elején néha zavaró volt, de valahogy az előző szezon közepe felé a színész megtalálta a karakterét.

Nagy kedvencem volt az előző szezonban Ceara Coveney, Andor birodalmának trónörököse szerepében, akit beírattak a varázslóiskolába, hogy ő legyen az első Aes Sedai-erejével bíró uralkodó. A céltudatos és okos nő, gyorsan közönségkedvenccé vált.

Én eddig is szerettem Az Idő Kerekét, és ez az első három szezonindító rész csak tovább erősítette az érzést. Tovább bővítették a világot, több misztikumot adtak az amúgy is összetett sorozatnak és még remek új szereplőket is behoztak. Kíváncsi leszek mikor jutnak el a régi kedvencek kiirtásához, olyan Trónok harca módjára.

Mindenesetre sokkal jobb, mint A hatalom gyűrűi, vagy a konkurens fantasy streaming sorozatok.