KULT
A Rovatból

Nyári Dia: Ha az élet úgy hozná, hogy a színészet már nem működne, biztosan edző lennék

Nyári Dia hosszú idő után a Hotel Margaret című sorozatban tért vissza a képernyőre. A színésznő mesélt nekünk a forgatásról, és arról is, miért volt számára nagyon izgalmas Betty karaktere. De beszélgettünk a Barátok köztről és nagy szenvedélyéről, az egészséges életmódról is.

Link másolása

Nyári Diát legtöbben a Barátok köztből ismerjük. Holman Hannát alakította, akkor hagyta ott a sorozatot, amikor megszületett kisfia, Zétény. Mivel a Barátok közt időközben véget ért, egy jó ideje nem láthattuk a képernyőn. A színésznő az RTL Klub új napi sorozatában, a Hotel Margaretben tért vissza.

Dia most a Szeretlek Magyarországnak mesélt az új sorozatról, a forgatásról és arról, miért volt számára nagyon izgalmas Betty karaktere. De beszélgettünk a Barátok köztről, a színészetről és második nagy szenvedélyéről, az egészséges életmódról is.

- Hogyan kezdtél színészettel foglalkozni, mindig is erre a pályára készültél?

- A keresztanyám színésznő, ő vitt be először a Győri Nemzeti Színházba. Tulajdonképpen a színfalak mögött nőttem fel, így nem is volt más opció számomra.

Nekem mindig a színészet volt az álmom, a nagy vágyam. Biztos voltam benne, hogy ezt szeretném csinálni. A Barátok közt pedig egy lehetőség volt, ahol döntenem kellett. Vagy ezt az utat választom, vagy továbbmegyek az addigin és igyekszem, hogy felvegyenek a Színművészetire. Aztán vagy lesz belőlem színész, vagy nem.

- A kisfiad születésekor szálltál ki a Barátok köztből. Ez végleges döntés volt, vagy visszamentél volna, ha nem ér véget a sorozat?

- Ez egy nehéz kérdés.

Sokáig nem szeretettem volna itthon ülni, de az, hogy visszamegyek-e a Barátok köztbe, attól is függött volna, hogy milyen más lehetőségeim vannak. Egyszer beszéltem a készítőkkel erről, de pont a kisfiam harmadik születésnapján szűnt meg a sorozat, így még gyesen voltam ekkor.

- A sorozat után egy kicsit visszavonultál, színésznőként nem láthattunk a képernyőn. Mi történt veled ebben az időszakban?

- Az első két évben a kisfiamra koncentráltam, minden időmet neki szenteltem. Aztán kisebb szabadúszó színházakban játszottam, egy ideig például Szarvason a Cervinus Teátrumban, illetve Kalocsán.

- A Barátok közt egy elég pörgős időszaka volt az életednek. Milyen volt a váltás?

- Én egyébként is egy nagyon pörgős életet éltem, így nagyon nehéz és szokatlan volt a váltás.

A gyereknevelés egy alapvetően más életvitelt igényel, és ilyenkor az ember számára teljesen megváltoznak a prioritások. Az én, az egyén abszolút háttérbe szorul. Emiatt ez egy nehéz időszak volt sok szempontból, de szerintem ezzel minden szülő így van.

Viszont nagyon örülök, hogy akkor és ott mindezt megélhettem, és egy kicsit megállhattam.

- Most az RTL Klub új sorozatában, a Hotel Margaretben térsz vissza a képernyőre. Hogyan talált rád ez a lehetőség?

- Korábban már voltam castingon a sorozat készítőjénél, Hámori Barbaránál. A Hotel Margaret kapcsán viszont kifejezettem Betty szerepére hívtak be, nem egy általános castingra. Egyébként nagyon érdekes, hogy Barbinak én jutottam eszébe erre a szerepre. Ugyanis nagyon távol áll tőlem ez a szerep, nem is szoktam hasonló karaktereket játszani. De igazán szerencsés találkozás volt, mert nagyon megszerettem Betty figuráját.

Fotó: Bielik István/RTL Magyarország

- A Hotel Margaret krimisorozat lesz, ami elég komolyan hangzik elsőre. A bemutatókból viszont az látszik, hogy egy elég színes sztoriról van szó, szórakoztató karakterekkel.

- Igen, a Hotel Margaret alapvetően egy krimisorozat, de ezt nem kell véresen komolyan venni. Nem egy CSI: Miami helyszínelőkről van szó. Nekem nem is feltétlenül a krimi jut eszembe róla. Bár valóban van benne egy bűntény, és a történet e köré épül, de nagyon vidám köntösbe bújtatva és nagyon könnyeden tálalva. Szóval a Hotel Margaret szerintem inkább egy szórakoztató sorozat lesz.

- Azt már említetted az előbb, hogy Betty karaktere nem állt annyira közel hozzád. Mennyire volt nehéz így a munka?

- Annak ellenére, hogy maga a karakter nem áll közel hozzám, nem volt nehéz a munka. Számomra pont az újdonság varázsa tette igazán izgalmassá. Szerintem Betty az egyik legérdekesebb szereplője ennek a sorozatnak. A megformálásához azért próbáltam ellesni néhány dolgot és fogást különböző filmekből, vagy kollégáktól, akik már játszottak hasonló szerepeket.

- Nyári Diaként mit gondolsz Bettyről?

- Nem valószínű, hogy mély barátságot ápolnék egy hasonló lánnyal, de egyébként nagyon kedvelem, ha egy társaságban van ilyen karakter. Nem feltétlenül azért, mert vele mély beszélgetéseket lehet lefolytatni. Szerintem egyébként nincs olyan baráti társaság, ahol ne lenne egy hasonló butácska lány. Ezzel pedig nincs is semmi baj szerintem akkor, ha alapjáraton jóindulatú ez az ember. És Betty nagyon jóindulatú...

Fotó: Bielik István/RTL Magyarország

- A sorozatot már nyáron leforgattátok. Ez most egy újabb pörgős időszak volt számodra. Hogyan tudtad összeegyeztetni a munkát a családdal?

- Összesen négy hónapig forgattunk, ebből egyet Tihanyban, hármat pedig a stúdióban. A férjem sportriporter, és a forgatás idején zajlott az olimpia. Úgyhogy húzós volt, de anyukám és a barátok nagyon sokat segítettek. Olyan is volt, hogy a család lejött hozzám pár napra. De már jó előre felkészítettem mindenkit körülöttem, hogy ez egy ilyen időszak lesz, szükség lesz a segítségre, így meg tudtuk ugrani ezt a feladatot. Egyébként a készítők is nagyon rugalmasak voltak, amennyire persze a munkatempó engedte.

- Tudom, hogy nagyon fontos számodra az egészséges életmód. Ilyen feszített tempóban hogyan tudtál erre odafigyelni?

- Ebben az a kulcs, hogy tényleg életvitelszerűen kell csinálni. Nagyon figyeltem arra, hogy mit eszem. Ha például olyan fogásokat kaptunk, akkor inkább elmentem a boltba, megvettem magamnak, amire szükségem volt, és azt ettem. Emellett pedig a sport ugyanúgy része volt az életemnek. A Balatonon is úszni, futni jártam, akár két forgatás között, ha volt rá időm. Számomra ez tényleg fontos, és a mindennapjaim része. Ha nem futok, olyan, mintha nem lélegeznék.

- Nemrég indult az év, milyen terveid vannak 2022-re?

- Még nagyon év eleje van, most jönnek csak be a megkeresések, lehetőségek.

De ebben az évben nagyon szeretnék ráfeküdni a színházra, hogy szeptemberben ott is tudjak játszani. Illetve nemcsak a színészetre akarok koncentrálni, hanem az egészséges életmód kapcsán is szeretnék tanulni és másoknak segíteni.

Ezért Dr. Tóth Tamással - aki segített nekem a fogyásban - közös előadásokat is fogunk tartani. Számomra nagyon fontos ez a téma, és szeretném, ha az embereknek nem csak a színészetről jutnék eszébe. Egyébként van egy edzői végzettségem is, de egyelőre nem mernék emberekkel foglalkozni. Viszont

ha az élet úgy hozná, hogy a színészet valamiért már nem működne, akkor biztosan ehhez a papírhoz nyúlnék, és elkezdeném tovább képezni magam. Azért, hogy utána készen álljak rá, hogy másoknak segítsek. Ez egy hosszú távú cél számomra.

De a sportban is vannak céljaim. Most épp a maratonra készülök, amit remélhetőleg április 3-án fogok lefutni Párizsban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: