KULT
A Rovatból

Nem tanult színészetet, megcsalta a férjét John Malkovichcsal, és beállt egy fényevő szektába – Michelle Pfeiffer 65 éves

Bírósági gyorsírónak készült, az első filmje majdnem tönkretette a karrierjét, és Madonna elcsaklizta előle az álomszerepét – nem indult könnyen az egykori szépségkirálynő filmes pályája…

Link másolása

Sosem járt drámasuliba, sehol nem vett részt színészi képzésben, abszolút autodidakta módon sajátította el a szakma csínját-bínját. És bár nehéz elhinni, de a háromszoros Oscar-jelölt, immár 44 éves karrierrel rendelkező Michelle Pfeiffernek még mindig vannak emiatt komplexusai. "Nagyon gyorsan megtanultam dolgozni, az egész világ előtt letettem a képességvizsgákat. És mindig attól féltem, hogy egy nap majd jól lelepleznek, rájönnek, hogy nem vagyok más, csak egy csaló, aki színésznőnek adta ki magát. S bevallom, általában én magam sem tudtam, hogy mit csinálok” – mesélte az ezek szerint ösztönösen és természetesen dolgozó Pfeiffer egy korábbi interjújában, hozzátéve, hogy mintha belül érezné az általa alakított karakterekhez szükséges ritmust.

Mindjárt egy hatalmas bukással…

Michelle Marie Pfeiffer nem színészcsaládba született 1958. április 29-én a kaliforniai Santa Ana városában. Az édesanyja, Donna Jean Taverna háziasszony volt, édesapja, Richard Pfeiffer pedig klímaberendezések szerelésével és szállításával foglalkozott. Négy gyermek közül ő volt a második, van egy Rick nevű bátyja, valamint egy Dedee (szintén színésznő) és egy Lori nevű húga. Sokféle gén keveredik benne: svéd, német, angol, walesi, francia, ír, holland, ír és olasz egyaránt. Kivételes szépségként cseperedett fel, eleinte mégsem gondolt modell- vagy színésznői karrierre. Az érettségi után pénztáros volt egy szupermarketben, majd beiratkozott egy gyorsíró tanfolyamra, mivel egy rövid ideig arra készült, hogy gyorsíróként dolgozzon bírosági tárgyalásokon.

Egy szépségverseny azonban mindent megváltoztatott: Orange megye legszebb lányaként ismerték el 1978-ban, 20 évesen, ami után részt vett a Miss Kalifornia-megmérettetésen is, ahol a hatodik helyet szerezte meg.

Hamarosan azonban kerített magának egy ügynököt, aki filmszerepeket keresett neki, ekkor kezdett tévés és filmes meghallgatásokra járni. Először sorozatokban (pl. Delta House, CHiPs, B.A.D. Cats) és reklámokban tűnt fel, majd filmes epizódszerepek (pl. Charlie Chan és a sárkánykirálynő átka) következtek.

A mozis pályája nem indult valami fényesen. Első nagyobb szabású főszerepét az 1982-es Grease 2-ben játszotta, amelynek romjai majdnem maguk alá temették az éppen induló karrierjét: a film óriási bukás volt a mozikasszáknál és a kritikusoknál egyaránt. "Nem szerettem ott magam" - emlékezett vissza Pfeiffer sok évvel később - "De hát én sosem szerettem magam. A kritikusok ízekre szedték a filmet, de tudom, hogy én voltam a bírálat legfőbb tárgya. Azóta egyáltalán nem olvasok kritikákat.”

A Grease 2 azért is nyírta ki majdnem a karrierjét, mert Brian De Palma rendező, aki akkor épp A sebhelyesarcú forgatására készült, Pfeiffer alakítását látva úgy döntött, hogy soha nem fog vele dolgozni.

A női főszerepet ő Glenn Close-nak akarta adni, de Sigourney Weaver, Kim Basinger, Sharon Stone, Brooke Shields és Melanie Griffith is esélyesek voltak. Mégis Pfeiffernél kötött ki Elvira karaktere, mivel Martin Bregman producer ragaszkodott a meghallgatásához. Michelle pedig a castingon nemcsak De Palma, hanem Al Pacino kezdeti ellenállását is megtörte, aki eleinte nem volt hajlandó egy kevésbé ismert és kedvelt színésznővel együtt játszani.

A sebhelyesarcú hat hónapig tartó forgatása mindenesetre eléggé megviselte Pfeiffert: "Elborzadtam. Összesen két nő volt a forgatáson: Mary Elizabeth Mastrantonio és én. Szóval ez a fiúk klubja volt. Persze Tony Montana is így viszonyult a karakteremhez: megvetéssel. Néha éjjelente sírva fakadtam. De én nagyon makacs vagyok, a túlélésre koncentrálok, ilyen a természetem.” Ennek eredményeképpen pedig az 1983-as bemutató után Elvira, a gengszter Tony Montana kokainfüggő feleségének szerepe egy csapásra híressé tette őt.

Vigyázz, mit kívánsz!

A Michelle részvételével ezután készült filmek (Ármány és szőke – 1985, Sólyomasszony – 1985, Édes szabadság – 1986) eleinte nem hoztak nagy sikereket. A szekere végül a nyolcvanas évek végén indult be olyan ismert és szeretett/elismert mozgóképekkel, mint Az eastwicki boszorkányok (1987), Az utolsó csepp (1988), a Keresztanya (1988), az első Oscar-jelölését hozó Veszedelmes viszonyok (1988), az Azok a csodálatos Baker fiúk (1989) vagy az Oroszország ház (1990).

Majd jött Macskanő az 1992-es Batman visszatérben! Ez a szerep volt az egyik nagy álma: amikor megtudta, hogy Tim Burton éppen előkészíti a filmet, kétségbeesett, hiszen még egy meghallgatásra sem hívta be őt. Óriási szerencséjére azonban Annette Bening, akit majdnem felkértek a szerepre, idő előtt terhes lett, így Burton hirtelen felhívta Michelle-t, aki a forgatókönyv felének elolvasása után rábólintott a szerepre, bár később azt mondta, hogy a szkript elolvasása nélkül is igent mondott volna.

Persze vigyázz, mit kívánsz! A karrierje egyik legnehezebb forgatásaként hivatkozik máig a Batman visszatérre.

Például minden alkalommal, amikor felvette a Macskanő-gúnyát, egy vákuumszivattyúval kellett kiszívni a jelmezből az összes levegőt, hogy tökéletesen illeszkedjen a színésznő testére.

"Reggel magamra kellett öltenem, és egész nap abban kellett élnem. Nyilvánvalóan pedig a nyár közepén forgattunk. A helyszínt légkondicionálókkal kellett hűteni, hogy a leheletpára látható legyen. A hideg pedig félelmetes volt. Kimész az utcára, ahol negyven fok fölött van, majd vissza a forgatási terepre, ahol az emberek kabátban dideregnek. Fogalmam sincs, hogyan nem betegedtünk meg ott mindannyian. Teljesen lefagytam ebben a vékony gumiruhában!"

Michelle még a Batman visszatér előtt szerepelt az Azok a csodálatos Baker fiúkban, ami után a kritikusok már Marilyn Monroe-hoz és Rita Hayworth-höz kezdték őt hasonlítani. Megkapta érte a második Oscar-jelölését, sőt, ezúttal esélyesnek is tartották, végül azonban kikapott a Miss Daisy sofőrje 80 éves Jessica Tandyjétől. Sőt, két évvel később is alulmaradt, amikor A szeretet földje (1992) című drámáért jelölték harmadszor a filmvilág legrangosabb díjára, Emma Thompson azonban erősebbnek bizonyult a Howards End: Szellem a házbannal.

A kilencvenes években mindenesetre Hollywood már Michelle kegyeit kereste, dúskálhatott a felkérésekben. Ő azonban válogatós volt, többek között olyan filmek főszerepére mondott nemet ekkortájt, mint pl. a Micsoda nő (1990), a Thelma és Louise (1991), A bárányok hallgatnak (1991) vagy az Elemi ösztön (1992). Pfeiffer azonban saját elmondása szerint nem szokta megbánni az ilyen visszautasításokat. Inkább arról álmodozott, hogy valamikor eljátszhatja Evita Perónt az Evita című musicalben, ez azonban nem jött össze neki, Madonna ugyanis beelőzte őt.

„Agymosáson estem át”

Amikor Michelle még csak 20 éves volt, kapcsolatba került egy látszólag kedves, ám kétes hírű házaspárral, akik azt hirdették, hogy a kiválasztottak élelem és víz nélkül is jól megvannak, simán élhetnek csupán levegőn és napfényen. A nonszensz elképzelés ellenére Michelle-t magával ragadta a dolog, ráadásul a páros sikerrel szoktatta le őt a dohányzásról, az alkoholról és a drogokról.

"Agymosáson estem át. Hihetetlenül sok pénzt adtam nekik. Viszont ők irányítottak engem. Nem éltem velük, de állandóan hozzájuk jártam, ők pedig ragaszkodtak ahhoz, hogy minél több látogatást tegyek náluk, és mindvégig fizetnem kellett” – emlékezett vissza Pfeiffer élete egyik legsötétebb foltjára.

A szektából végül az első férje, a színész Peter Horton „szabadította ki”, akivel még 1980-ban szerettek egymásba. Petert kiválasztották ugyanis egy filmhez, amely a koreai vallási vezető, Sun Myung Moon követőiről szólt. Michelle segített neki anyagot gyűjteni Moon tiszteletes szektájáról, majd jött a felismerés: „Hirtelen valami kattant a fejemben: igen, én is egy szektában vagyok!”

Pfeiffer és Horton 1981-ben házasodtak össze, hét év után azonban úgy döntöttek, hogy külön folytatják az életüket, ebben pedig minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a színésznő viszonyt kezdett John Malkovich-csal, akivel a Veszedelmes viszonyokban játszott együtt, és aki akkoriban szintén nős volt... Sőt, Michelle állítólag randizott Val Kilmerrel, Alec Baldwinnal, Michael Keatonnal (még a Batman visszatér előtt pár évvel) és Dodi Fayeddel is ebben az időszakban. A színész-rendező Fisher Stevensszel viszont bizonyosan együtt volt 3 évig, mielőtt 1993-ban hozzáment volna jelenlegi férjéhez, a producer-író David E. Kelley-hez, akivel idén novemberben ünneplik majd a 30 éves házassági évfordulójukat.

Pfeiffer amúgy már korábban elhatározta, hogy örökbe fogad egy kislányt, és már folyamatban is volt az ügy, amikor megismerkedett Kelley-vel, aki végül Claudia Rose apukája lett, és a nevére is vette őt.

Claudiát pedig konkrtéan az esküvőjük napján keresztelték meg. 1994-ben ugyanakkor megszületett vér szerinti gyermekük is, John Henry. Hogy több időt tölthessen a csemetékkel, Pfeiffer néhány évre még a színészkedéssel is felhagyott: a 2002-es Fehér leander és a 2007-es Csillagpor között vette ki jól megérdemelt szabadságát, ebben a néhány évben egyáltalán nem forgatott.

Természetesség és elegancia

Az utóbbi 15 évben azonban újra aktív volt, olyan filmek kötődnek a nevéhez ebből az időszakból, mint az Anyád lehetnék (2007), a Hajlakk (2007), az Éjsötét árnyék (2012), a Vérmesék (2013), az anyám! (2017), a Gyilkosság az Orient expresszen (2017), a Demóna: A sötétség úrnője (2019) vagy a Francia kiút (2020) és a Hazugságok mágusa (2017) című tévéfilm, utóbbi kettőért Golden Globe-díjra is jelölték. Emellett öt éve csatlakozott a Marvel Mozis Univerzumhoz, 2018 óta alakítja az egykori Darazsat, Janet Van Dyne-t, akit eddig három filmben is eljátszott (A Hangya és a Darázs – 2018, Bosszúállók: Végjáték – 2019, A Hangya és a Darázs: Kvantumánia – 2023).

És persze 65 felett sem áll le, jelenleg a Wild Four O’Clocks című filmet készíti elő, amiben egy olyan nagymamát alakít, akinek a gondjaira bízzák két, tőle elidegenedett unokáját, így hamar meg kell tanulnia, hogyan gondoskodjon az összetört szívű, de erős akaratú fiúkról.

És hogy mi a helyzet az öregedéssel? Nos, Michelle ebben is a természetesség és az elegancia híve, hiszen továbbra is csak organikus kozmetikumokat választ. Tíz évvel ezelőtt azt mondta, hogy nem használ botoxot vagy töltőanyagokat, ám "öregedni nehéz, úgyhogy soha ne mondd, hogy soha". Úgy tűnik azonban, hogy azóta sem bólintott rá a szépészeti beavatkozásokra, és hát lássuk be, nincs is rá szüksége.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk