KULT
A Rovatból

Ma is kíváncsisága hajtja Meryl Streepet – 70 éves a mozi szabálytalan nagyasszonya

Három Oscar-díj, 21 jelölés, több mint 40 éves karrier a színészet szinte valamennyi színskáláján, és egy hihetetlen születésnap.
G. N. L. - szmo.hu
2019. június 22.


Link másolása

Mozinézők millióinak van meg a maga Meryl Streep-élménye. Bevallom, nekem rosszul kezdődött a vele való találkozás a Kramer kontra Kramerrel. Magát a filmet sem kedveltem túlságosan, az ő figuráját pedig kifejezetten utáltam. Ez persze hamar elmúlt, mert A francia hadnagy szeretőjének kettős szerepében már közel került hozzám.

A Sophie választása, az egyik legdöbbenetesebb holokauszt-film kapcsán pedig máig sem tudom, hogy, immár valóságos anyaként miként tudta lélekben feldolgozni, hogy szerepe szerint egyik gyermekét fel kell áldoznia a másik életben maradásáért.

De legalább ennyire emlékezetes volt számomra A szív hídjaiban, a pillanatnyi boldogságot vállaló asszony szerepében. Talán ebben a filmben láttam a legszebbnek. Nagy kedvencem volt még a Pogánytánc, a maga féktelen életörömével.

És akkor ott voltak olyan további remeklései, mint a Távol Afrikától, a Vaslady Margaret Thatchere, a Kétely szigorú apácája, vagy Az ördög Pradát visel diktatorikus főszerkesztő-asszonya.

Éppen ez az egyik titka Meryl Streepnek: sohasem a külsejéről szól. Tud gyönyörű, csúnya, elegáns, lompos, és laza is lenni, mint ahogy ugyanúgy elhiszem neki, hogy egy megtört, megalázott, védtelen nő, mint amikor egy kegyetlenségig kemény, vagy éppen szívtelen, máskor pedig gyengéd, érzelmes figurát jelenít meg.

Egyike azoknak, akik át tudták törni az idősödő nők elé állított hollywood-i falakat, miközben soha nem szóltak róla pletykák, nem kergették őt éjjel-nappal papparazzók. Több mint négy évtizede él boldog házasságban Don Gummer szobrásszal, akitől négy gyermeke született.

„Jókor voltam jó helyen” - mondja a színésznő, amikor hosszú karrierjéről faggatják. Pedig eredetileg operaénekesnő szeretett volna lenni. Ez a bizonyos „jókor, jó helyen” már Meryl gyerekkorában elkezdődött, mert harcos anyja és nagyanyja nevelte, éppen ezért mindig erős, kemény nők voltak a példaképei. Ezért is lehetett hiteles Thatcher asszonyként, vagy a híres szüffrazsett, a feminizmus ősanyja, Emmeline Panhurst szerepében. A filmhez viszont a legtöbbet az olasz neorealizmus korszakának nagy színésznőitől, Giulietta Masinától, Silvana Manganótól és Anna Magnanitól tanult. Mint a a Repubblicának

elárulta, hogy a természetességük, a lelkük teljes feltárása fogta meg őt bennük.

Amikor 1976-ban pályája mindjárt Michael Cimino Szarvasvadászával indult, így fogalmazta meg ambícióit: „Remélem, a jövőben nagyobb szerepeket kapok, de nem akarok látni olyan szoft-pornó forgatókönyveket, amelyekben a figura félhomályban, félig öltözötten jelenik meg.” Két évvel később már Michael Cimino Szarvasvadászában játszott.

Első Oscarját a Kramer kontra Kramerért kapta meg.

Nemcsak szerepe, a családját elhagyó, majd a bíróságon gyermekéért harcoló anya, volt nehéz, hanem partneréhez, Dustin Hoffmanhoz való viszonya is. Hoffman ugyanis annyira beleélte magát szerepébe, hogy az egyik jelenetben igazi pofonokat adott a „hűtlen asszonynak”.

Akkor haragudott is rá, de amikor az Oscar-gála színpadjára szólították, egy puszival jelezte megbocsátását Hoffmannak. A Sophie választása nem csupán a már említett iszonyú jelenet miatt volt nagy próbatétel, hanem azért is, mert öt hónap alatt kellett megtanulnia lengyelül és németül. Amikor az ezért járó Oscart átvette, várandós volt lányával, Mamie Gummerrel, aki később szintén színésznő lett.

A harmadik Oscarra 29 évet és 12 jelölést kellett várnia, amikor 2012-ben a Vaslady-ért ítélték neki a legjobb női alakítás aranyszobrát. A díj átvételekor azt jósolta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ilyesmiben része lehet. Azóta hét év telt el, négy újabb jelölést kapott és nem kizárt, hogy még beállítja Katharine Hepburn csúcsát, aki négy Oscart vehetett át pályafutása során, az utolsót 75 évesen.

Meryl Streep immár a televízióban is hódít, a Hatalmas kis hazugságok című HBO-sorozatban egy rettegett anyóst játszik, és nem úgy tűnik, hogy a visszavonuláson gondolkodna. Már tele a naptára a következő évekre. Legújabb filmtervének még címe sincsen, csupán azt lehet tudni róla, hogy rendezője Martin Scorsese, partnerei pedig Robert de Niro és Sharon Stone lesznek.

„Számomra az egyik legfontosabb kulcs a színészethez a kíváncsiság. Ez azt jelenti, hogy fel akarom falni figuráimat, azt akarom, hogy a részemmé váljanak. Minden emberben vannak rejtélyek, és amikor játszom, e rejtély minden mélységét fel akarom tárni, és addig ások, amíg mindent megértek” –

hangzik Meryl Streep színészi hitvallása.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk