hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Lackfi Dorottya: Úgy éreztem, feladatom van a dalszerzéssel

Lackfi János 23 éves lányával zenei karrierjéről, aZorka nevű szólóprojektjéről és a Művészetek Völgyéhez fűződő emlékeiről beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. július 20.


Link másolása

hirdetés

Édesapja az egyik legismertebb magyar író-költő, őt azonban inkább az éneklés és a dalszerzés vonzotta. A Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, miközben Sinha Róbert gitárművésszel zenés-felolvasós esteket tartott, tavaly pedig aZorka néven populárisabb hangvételű szólóprojektbe kezdett.

Kapolcson 13 éves korától állandó vendég, ma már a Kaláka Versudvar szervezési feladataiból is kiveszi részét, idén pedig fellépőként is bemutatkozhat a fesztiválon.

– Ismert emberek gyerekeinél gyakori, hogy ki szeretnének lépni szüleik árnyékából, mert teherként élik meg. Te hogy vagy ezzel?

– Nekem eddig kifejezetten előnyömre vált, hogy apukámat sokan ismerik, mivel a legtöbben szeretik is, ezért pozitívan viszonyulnak hozzá. Persze amióta zenélek, igyekszem tenni azért, hogy ne mindig és 100 százalékban hozzá kössenek, emiatt vettem fel az aZorka művésznevet is.

Ettől függetlenül titokban tartani egyáltalán nem célom, hiszen nagyon sokat köszönhetek neki. Ha nem lett volna előttem mintaként a kreativitása, sokkal nehezebben tudtam volna elindulni a pályán. Szerencsére nyomás sem volt rajtunk amiatt, hogy kinek kell, vagy nem kell a nyomdokaiba lépni.

hirdetés

– A testvéreidben is van erre nyitottság?

– A nővérem, Margit rengeteget olvas, jó kritikai érzéke van és gyönyörűen rajzol is. Johanna húgom is szokott énekelni, nem ez a fő profilja, de rendszeresen jár fellépésekre, nagyon tehetséges. Ágnes húgom pedig csodaszépen zongorázik. Szóval be-beköszön náluk is a művészet, fő elfoglaltságnak viszont egyelőre csak én választottam.

– Nálad hogy indult a zenei érdeklődés?

– Mindig szerettem énekelni, ez már a kezdetektől az életem része volt. Nagyjából 18 éves koromban elkezdtem gitártanárhoz járni, ezzel párhuzamosan pedig lejegyezni, újragondolni a szövegötleteimet. Ez ért össze egy év alatt oda, hogy megírtam az első dalomat, amit Tétlen címmel még a saját nevemen adtam ki.

Ennek hatására éreztem először azt, hogy feladatom van a dalszerzéssel: nagy fordulópont volt, hogy míg addig csak énekelgettem, akkor végre meg tudtam fogalmazni a bennem lévő érzéseket, gondolatokat, keretet adva nekik.

Jelentkeztem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahová fel is vettek.

– Mit adtak neked az ott töltött évek?

– Rengeteget köszönhetek neki, mivel addig nem voltam része egyetlen zenei közösségnek sem, ellentétben azokkal, akik például már gimnazistaként elkezdik a zenekarozást. Bár a Sinha Róberttel közös akusztikus formációnk már létezett, a gyakorlatban keveset tudtam még egy dal felépítéséről, a hangszerelésekről, vagy a zeneelméletről. Persze sok olyasmit is tanultam, amiről már akkor tudtam, hogy nem annyira érint meg: például biztos voltam benne, hogy nem akarok hajón vagy partizenekarokban játszani. A szereplésnél sokkal jobban érdekelt maga a dalszerzés folyamata.

– Sinha Róberttel hogy indult a kapcsolatod?

– Volt egy közös műsoruk apukámmal és Herczku Ágnessel, amire már 15 éves korom környékén elkezdtem járni. Nagyon tetszett, ahogy a zenés és a felolvasós részek váltakoznak, és külön Robi gitárjátéka is, úgyhogy elkezdtem hozzá gitárórákra járni. Amikor elkészültem a fentebb említett első dalommal, ő volt az első, akinek megmutattam a zenéjét, és nagyon tetszett neki.

Akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy együtt fogunk fellépni: eleve alacsony volt az önbizalmam, hosszú időbe telt, mire elértem, hogy ne féljek attól, ha a színpadon állva én vagyok a középpontban.

Robival folyamatosan bővült a repertoárunk, ő elsősorban apukám szövegeit zenésítette meg, de nekem is voltak ötleteim. Az évek során összeállt egy lemezanyag, ami a Gryllus kiadónál jelent meg Jelenlét címmel. Azóta is rendszeresen tartunk verses-zenés esteket, néha csak ketten, máskor apukámmal hármasban.

– Meg szoktad mutatni apukádnak a készülő szövegeidet, kérsz tőle tanácsot?

– Igen, gyakran előfordul. Velem nem annyira kritikus, konkrétan nem szokta megmondani, hogy ehelyett például ezt vagy azt írjam, de azért nem rejti el a véleményét, ha valamin még lehetne javítani szerinte. Amikor elkezdtem írni, többször is kifejezetten úgy ültem le vele, mintha magánórán lennénk, ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek. Később pedig a szervezett kreatív írás óráira is többször elmentem a Marczibányi térre. Ebből néha vicces helyzetek is adódtak, hiszen jó néhány verse rólunk szól.

– Az aZorka projektet mi motiválta azon kívül, hogy tiszta lapot kezdj a névvel?

– Zeneileg is különbözik, a dalokat máshogy hangszereljük meg, részben zenekarral, részben elektronikusan. Ebből poposabb, lazább repertoár lesz, mint ami egy irodalmi-felolvasós programba belefér. Ez nem azt jelenti, hogy olyan estek többé nem lesznek, de mindenképpen szerettem volna egy másféle projektet is, amivel bulisabb koncerteket tudok adni, később akár nagyszínpadokon is. Kettő dalunk jelent meg eddig, de összesen már tíz is elkészült, amelyeket először július 29-én fogunk játszani Szentantalfán, a Dobosi borbirtokon. Itt még akusztikus felállásban, de reményeim szerint ősztől már teljes zenekarral is.

A tagság még alakul, egyelőre két állandó ember van, Rostás Péter basszusgitáron, Perger Péter pedig gitáron játszik. Rajtuk kívül a Fiúk zenekarból Iványi Máté és Kasó Máté vesznek részt aktívan a dalok véglegesítésében, illetve alkalmanként a fellépéseken (gitáron, dobon). Tervezzük, hogy később két húgom, Johanna és Ágnes is részt vesz majd a projektben vokalistaként. Így kisebb és nagyobb helyszíneken egyaránt ki tudunk majd állni.

– Mikor és hogyan indult a kapcsolatod a Művészetek Völgyével?

– A Kaláka Versudvar 2011-es indulásakor még nem nagyon tudtam elképzelni, mi lehet ez az egész, a rákövetkező évben viszont már apukám vitt minket magával. Akkor voltam 13 éves, szóval még sokkal inkább családi programként éltem meg, bulizni csak később kezdtek elengedni. Az udvar körüli teendőkben viszont már akkor is segítettünk, például fénymásolásban, szemétszedésben, vagy más apró feladatokban. Voltak olyan évek, amikor mind az öten lent voltunk (a legkisebb húgom akkor még nem született meg), aztán fokozatosan kiestek az idősebb testvéreim: Simonnak azóta született három gyereke, Margitnak is egy.

Én viszont egyre inkább bevonódtam a szervezésbe, egy idő után már én egyeztettem a szerződéseket a fellépőkkel, a fesztivál alatt pedig képviseltem az udvart a stábüléseken. Irdatlanul inspiráló volt nekem ez az egész környezet, hogy ennyire testközelből találkozhattam művészekkel. Nagy része volt benne, hogy én is ezt a pályát válasszam.

2012 körül a Kaláka Versudvarban

Egy korábbi minikoncert Sinha Róberttel Kapolcson

– Szerinted mi a fesztivál legfőbb vonzereje?

– Talán leginkább a hihetetlenül barátságos környezet: kicsit olyan megérkezni minden évben, mintha hazatérnél. Persze a programok változnak, mégis rengeteg dolog állandó, a látogatók között is számtalan ismerős arcot lehet felfedezni.

Most már nagyon furcsa lenne enélkül elképzelni egy nyarat, ezért is volt erős hiányérzetem tavaly, még úgy is, hogy ősszel néhány napot be tudtunk pótolni. A nyüzsgés viszont közel sem volt akkora, mint normális esetben.

– Most először fellépő is leszel. Ez milyen érzés?

– Amikor 13 évesen először jártam Kapolcson, el se tudtam volna képzelni, hogy valaha sor kerül erre. Egyszer ugyan már álltam ott színpadon, a hagyományos zárónapi ökumenikus istentiszteleten énekeltem egy dalt, de ez nem volt fellépés a szó szoros értelmében. Most viszont annál inkább, ráadásul rögtön két alkalommal is. A Harcsa Veronika udvarban Sinha Róberttel ketten lépünk fel, a POKET udvarban pedig apukámmal hármasban, ez egyben az ő kötetének bemutatója is lesz.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Egyetlen kéretlen érintés lavinát indít el – jön az Egy jobb világ, David Mamet megtörtént eseményeken alapuló drámája

Az előadás október 29-től látható a Thália Télikertben!

Link másolása

hirdetés

Chicago, 1992.

A szobában a pályája csúcsára ért tanár, és az egyetemi hallgató, aki szenvedélyesen szeretne többet tudni. A szemináriumi dolgozat rosszul sikerült, de talán meg lehet egyezni a félévi jelesben. Mi kell hozzá? Nyitottság egymás felé? Kölcsönös bizalom?

John gyűlölte saját tanárait, emiatt lett ő maga is egyetemi oktató. Hogy jóvá tegye mindazt, amit ellene elkövettek, az oktatás szerepét és a fiatalok iránti felelősséget kutatja. Elmélet és gyakorlat azonban két külön világ: vállaltan provokatív stílusa feldühíti a hallgatóit, akik ellene fordulnak.

Carol John diákja. A félévi jegyet feljavítani érkezik John tanárijába. Nem hatnak rá jól a mindent megkérdőjelező oktatói módszerek. Amikor John lazítani akar a hagyományos tanár-diák viszonyon, Carol is megérzi a kezében lévő hatalmat.

Mi történik, ha ennyire nem találkoznak a szándékok? Egyetlen kéretlen érintés lavinát indít el. Ki a felelős? Kinek van igaza? Hol húzódik a személyesség és a zaklatás közti határ? A percről percre feszültebbé váló dráma megtörtént eseményeken alapul.

hirdetés

„A darab elolvasása után az első gondolatom az volt, hogy ha ezt öt évvel ezelőtt olvasom el, sokkal kevesebbet értettem volna belőle” – mondja Mentes Júlia, a kétszereplős darab Carolja. „Mamet olyan aktuális témákat boncolgat az Egy jobb világban, mint a hatalommal való visszaélés, szexuális zaklatás, feminizmus, vagy épp a tömeges felsőoktatás hasznossága.”

A műből a szerző által készített filmadaptációt 1994-ben azonos címen (Oleanna) mutatták be, Mamet rendezésében. A filmet Roger Ebert (amerikai újságíró, filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró – a szerk.) tűz és szenvedély nélkülinek jellemezte, ellentétben azzal, amit az Orpheumban látott darab előadásáról írt, amit több mint egy évvel a film bemutatása előtt látott: „David Mamet Oleanna című darabja az egyik legizgalmasabb élményem, amit színházban átéltem. Két felvonással sikerült a közönséget feldühíteni - az első felvonással a nőket, a másodikkal a férfiakat.”

Tehát, arra lehet számítani, hogy az előadás után senki sem távozik semleges érzésekkel, remélhetőleg jó vitaindító lesz az est további részéhez.

Az előadás szereplői Mentes Júlia Virginia és Zayzon Zsolt. Rendező: Valló Péter.

Az Egy jobb világ 2021. október 29-től látható a Thália Télikertben!

Jegyek ide kattintva érhetők el!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Diliház a köbön – ilyen volt az X-Faktor harmadik válogatója

„Az egyszerűen nem megy, hogy idiótákat egy ízléstelen poén kedvéért simán továbbviszünk négy igennel, utána pedig egy kiforratlan, de valódi tehetségnél eljátsszuk a szigorú szakembert” – mondja szerzőnk.

Link másolása

hirdetés

Visszatérő rémálmom, hogy Puskás Peti odalopakodik éjjel az ágyamhoz, és a fülembe ordítja, hogy „Ez 4 igen!” (Amúgy Laci is elég durva ebben a műfajban, sokkal jobban bírom Alexet, ő még képes egyszerűen csak „közölni”.)

Lehet, kezdek begolyózni, de azért a mentorokért is aggódok egy kicsit.

Egyre jobban eluralkodnak rajtuk a skizofrénia jelei. De erről kicsit később!

Persze a legtöbb őrült a versenyzők között van. Talán az a legbosszantóbb, aki nagy mellénnyel megérkezik, előadja, hogy ő micsoda ász, majd énekel egy förtelmeset.

Ennél csak egy rosszabb van, aki nagy mellénnyel megérkezik, előadja, hogy ő micsoda ász, majd kiderül, hogy tényleg az.

Ilyen volt az adás első versenyzője, a Londonból Magyarországra szakadt magyar, Imi Plaza (Balogh Imre). A bemutatkozó videójában többször hangzott el az „én” szó, mint Gyurcsány neve egy átlagos napon a közmédiában.

hirdetés

Imi saját dalt hozott, és el kell ismerni: tényleg feltűnő figura, színpadra termett, jó a hangja és a nótája is szerethető.

Utólag el is gondolkoztam: miért vált ki reflexszerű ellenérzést belőlünk magyarokból az, ha valaki jó és ezt tudja is magáról?

Nem kellett sokat várni, hogy Puskás Peti szokáshoz híven a színpadon kössön ki, és higanyos mozgásával dobja fel Kolozsi-Rechtorisz Brigitta előadását, aki az Excited című dalt próbálta elénekelni a The Pointer Sistertől, ami lássuk be, alapból nem könnyű, úgy meg pláne, hogy Dallos Bogi férje vonaglik körülöttünk a színpadon.

Persze a mentortársak nem merték kiejteni Petit, így hát Brigittával találkozhatunk a táborban.

Mindig is érdekelt az olyan emberek lelkivilága, akik eljönnek egy énekversenyre nem énekes produkcióval. Nekem már a rap is kilóg innen (tudom, öreg vagyok és konzervatív), de a raperek legalább tényleg a szájukon adnak ki hangokat, ami végül is hasonlít az éneklésre.

Bevallom, elsőre azt hittem, ebbe a kategóriába esik Mercedes is, aki Az éjjel soha nem érhet című számra táncolt. A produkciót persze teljesen elvitte, hogy Petiék a színpadra csődítették a nézőket, és vagy 50 ember táncolt.

Mercedes jelentkezésénél csak egy érthetetlenebb: a mentorok tovább engedték a táborba. Értem én, hogy a tábor az még egy nagy pocsolya, ahonnan aztán úgyis a többséget hazazavarják,

de ha Gáspár Laciék ennyire kevésre tartják, felmerül a kérdés: mi értelme az előválogatóknak?

Na de ekkor jött a csavar. Mikor a cikket írva visszanéztem a felvételt, feltűnt, hogy mintha Mercedes mégis csak énekelt volna, legalábbis a szájához emelte a mikrofont, de az énekéből semmi nem hallatszott. Szóval talán mégis énekelt, kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok, én tényleg nem tudom eldönteni.

Ha énekelt is, nyilván nem lehetett túl nagy szám, mert akkor beadták volna a hangot.

Na és itt jön be a skizofrénia, amiről beszéltem korábban. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az X-Faktor elsősorban tévéműsor, aminek a legfőbb feladata minél nagyobb nézettséget elérni, minden más csak ezután jön.

Ilyen szempontból teljesen érthető, hogy a mentorok sokat bohóckodnak, trollkodnak. Csak épp ha ilyen-olyan okból rendszeresen továbbengedik a gagyi bohócokat, teljesen hiteltelenné válnak.

Ezt Alex is tudja, aki ezeket a pillanatokat a szekunder szégyenérzet élő szobraként üli végig.

Azért persze voltak tehetséges jelentkezők is. Például a 16 éves Tabatabai Nejad Flóra, akit jó tíz éves kislányként már láthattunk Az ének iskolája című műsorban. Az X-Faktorban erről csak nagyon szőrmentén mertek beszélni (TV2 produkció!), de mi azért talán felidézhetjük, hogy így énekelte anno az Örökké szépeket:

Most pedig így énekelte Labyrinth-től a Jeloust:

Kicsit ugorva a linearitásban, itt említeném az adás másik nagyszerű énekesnőjét - és dalszerzőjét! -, Paulinát:

A műsor készítői ebbe az adásba szerkesztették össze a visszatérő őrülteket is. Harsányi Margitot, aki például halálos komolysággal elmondta, hogy ő annak idején szándékosan rontotta el az éneklést, hogy kiessen.

Most pontosan olyan rosszul énekelt, amit a mentorok meg is állapítottak, de azért továbbjuttatták, mert értik ők a viccet. Margit azonban nem viccel: szerinte azért hallották rossznak az éneklését, mert nem ismerik a dalát, amit pont így kell énekelni. Bevallom, nekem eszembe jutott egy teljesen másik Margit. Nooormáális?

Az is szórakoztató, amikor valaki rendszeresen leszerepel, de úgy érzi, az mind tévedés volt, és újra jön, ráadásul még nehezebb dallal. Sárközy József immár negyedszer próbálkozott. Legutóbb a Queen I Want to Break Freejét gyilkolta, ma növelte a tétet, és a Hazám hazámat énekelte. Illetve „énekelte”.

Itt volt Pop Peti, na ő sem tanult meg énekelni, viszont legalább gondoskodott róla, hogy idén se maradjon el a mikrofondobálás.

A legnagyobb ász azonban az újrázók között – akiket Gáspár Laci iztatására Bosszúállóknak neveztek el a mentorok – Hörcher László. Idei szereplése valóban jubileumhoz méltóra sikerült. Először ugyan vérig sértette Alexet, akit lesanyizott, de aztán Alex beszállt a produkcióba, és olyan történt, ami soha:

Hörcher László továbbjutott a Táborba. Gáspár Laci azt reméli, hogy így többet nem jön el, hiszen már nincs miért. Én nem vagyok ebben biztos, hiszen ehhez az kéne, hogy Lászlónak legyen önérzete, amivel pedig nyilvánvalóan nem rendelkezik.

Nézzétek meg, mert érdemes, persze csak az érdemes szó egy nagyon sajátos értelmezésében.

Szirtes Dávid következett, ismét egy nehéz sorsú jelentkező szomorú háttérsztorival. Nem énekelt tökéletesen, de megkérdőjelezhetetlen a tehetsége és a szép hangja.

Na és ekkor jött el az az abszurd és skizofrén pillanat, amikor Puskás Peti halál komolyan előadta, hogy őt nem győzte meg Dávid, mert voltak hamis hangok, és bár tényleg jó a kisugárzása, ő erre nem tud igent adni.

 

Peti! Az előbb adtál igent Hörcher Lászlónak! Ezek után miről beszélünk?

Az egyszerűen nem megy, hogy idiótákat egy ízléstelen poén kedvéért simán továbbviszünk négy igennel, utána pedig egy kiforratlan, de valódi tehetségnél eljátsszuk a szigorú szakembert.

Volt még szerelmespár blokk, akik közt voltak tehetségesek, de akadt, aki csak a cukisága miatt jutott tovább, ami megint értelmezhetetlen számomra.

Egyre inkább úgy érzem, Peti és Laci kezdi unni ezt az egészet. Alex az, aki próbál következetes maradni. Bár olykor már őt is el-elkapja a gépszíj, de még tűréshatáron belül van.

Aki abszolút pozitív csalódás, Adél, aki rendszeresen szembe megy a fiúkkal, és

nem hajlandó egy poén kedvéért olyan szavazatot adni, amivel nem ért egyet. Respect.

Lassan közeledik a tábor, de a jövő héten még mindig az előválogatók lesznek. Valahogy kibírjuk ezt az egy hetet. Végszó helyett nézzétek meg a tegnap talán leígéretesebb fellépőjét. Igen, egy raper. De hát aki jó, az jó.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ceruzára cserélte a mikrofont Kovács László 'Stone' - az egykori X-Faktoros profin alkot

Művészeket meghazudtoló módon alkot Stone, teljesen magától vágott bele a rajzolásba, nem tanította neki senki.

Link másolása

hirdetés

Mesefigurákat, absztraktot, állatokat, köztük zsiráfot szeret nagyon rajzolni az egykori X-Faktoros, Kovács László, vagy ismertebb nevén Stone. A mikrofont most már csak nagyon ritkán veszi elő, inkább csak rajzol. Nyugalomra vágyik az izgalmas évtizedek után.

- 52 éves volt, amikor bejutott a 2012-es X-Faktor élő show-jába, ezt megelőzte 34 év énekes szakmai tapasztalat. Most azonban egy teljesen új művészeti ágat próbált ki, a rajzolást. Honnan jött az ötlet?

- Csak úgy kipattant a fejemből.

Jött ez a covid mizéria, bezárt minden, unatkoztam itthon. Először elkezdtem rajzolni egy unicumos üveget és egy sast, majd egy szamarat is, aztán újabb és újabb technikákkal próbálkoztam, újabb témákkal és ma már ott tartok, hogy 100 elkészült firkám van, némelyik már be is van keretezve, kiállításra vár.

Az unicumos üveg egy későbbi rajzon már egy szamár társaságában.

- Tanult valahol képzőművészetet?

hirdetés

- Nyilván az iskolában tanultam valamennyit, de azóta egyáltalán nem volt ceruza a kezemben. Most a covid alatt egyik kajálásom alkalmával megfogtam egy kockás füzetet meg egy tollat és elkezdtem bele firkálgatni, mint a gyerekek. Teljesen magam fejlesztem a tudásom. A legnagyobb kritikusom az én vagyok saját magamnak. Van, amikor három órát dolgozok egy-egy rajzon, aztán fogom és összetépem, mert ezt ugye nem lehet javítani. De van, hogy örülök az úgymond "félrerajzolásnak" is, mert akkor újabb ötletek jutnak eszembe. Én egyáltalán nem osztom el például az arcokat három részre, ahogy szokták a profik, én elkezdek egy pontból kiindulva rajzolni és lesz, ami lesz.

- Hogyan képzi magát, milyen technikákkal dolgozik?

- A hagyományos ceruza és toll után vettem egy csőfilcet, mert ugye én ilyen zselés filccel is dolgozom, famentes papírra. Próbálok mindig egy kicsit más eszközöket használni, elővettem most már a színeket is. Ez van, akinek tetszik és van, akinek nem. Próbálok majd olyan középutat találni, hogy nem színezem agyon, csak néhányat teszek bele. Szász Endre nagyon nagy példaképem, őt szoktam követni. Ő azt csinálja, hogy egy farostra felviszi a festéket és visszatörli. Szeretem a látványos dolgokat, de az legyen hamar kész, én ennek a híve vagyok. Próbálok humorosan rajzolni, de nincs kifejezett témaválasztásom.

A színeket ezen az absztrakt rajzon már bátrabban használja Stone.

- A képei között nagyon sok zsiráf látható, nem hiába, ez a kedvenc állata. Ezeket az élőlényeket (többségében) egy különleges módszerrel rajzolta meg, méghozzá úgy, hogy fejjel lefelé volt Önnek a papír. Elmagyarázná, hogy mit jelent ez pontosan?

- Gyakorlatilag mindegy, hogy milyen nézőpontból rajzolok. Ha például leül valaki velem szemben, akkor neki fog megjelenni a figura és nem kell megfordítanom a lapot, tehát ő látja rögtön, hogy ez micsoda.

A baloldali rajzot mi látjuk, a jobb oldalit pedig az alkotó.

- Az éneklés nem hiányzik?

- Van pár fellépésem, de nem számottevő. Vidéken élek, nyugalmasak a mindennapjaim, 61 évesen nekem ez már kielégítő életvitel.

Túl vagyok már a negyedik szívinfarktusomon, 2017-ben Vietnámban volt egy trombózisom, aztán Ausztráliában belement egy nagy vérrög a kezembe, le akarták vágni, most félévente valami van a szívemmel, de még bírom.

A koronavírust is elkaptam egy korábbi hullámban. A rajzolást csinálom, verseket is írok néha. Majd szeretnék zenét is szerezni, de most nem igazán tervezek, csak csinálom, amit kell.

- Ez nagyon nehéz lehetett... Mivel motiválja magát a nehéz időszakokban, van esetleg párkapcsolata, ami átsegíti ezeken?

- Most a rajzolás nagyon nagy motiváló erő nekem. Igazából magamból merítek mindig erőt. Párkapcsolatom nincs, de nem is érzem, hogy hiányoznának a nők. Ha valakivel esetleg kapcsolatba kerülnék, már azon gondolkoznék, mikor lesz vége.

- Már pörög az X-Faktor 10. szériája. Azt esetleg követi?

- Nekem már nincs szükségem színészkedésre, és arra sem, hogy ugrabugráljak összevissza. Arra meg pláne nincs, hogy négy mentor kioktasson. Ehhez én már öreg vagyok. Már 9 év eltelt, mióta én ott voltam. Igaz, fiatalabbnak nézek ki, szét vagyok tetoválva, de a belsőm már elfáradt. A betegség nagyon kikészített. Ha még az élet megengedi, akkor sok rajzot fogok készíteni és azzal szeretnék kísérletezni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ryan Gosling alakítja majd Kent az élőszereplős Barbie-ban

Évek óta dolgoznak a filmen, aminek Margot Robbie lesz a főszereplője Barbie-ként.
Címkép: Northfoto - szmo.hu
2021. október 24.


Link másolása

hirdetés

Most kiderült, hogy a 40 éves, Oscar-díjra jelölt Ryan Gosling lesz Ken, Barbie pasija. Greta Gerwig rendezi a filmet a Noah Baumbach-kal közösen írt forgatókönyv alapján. A cselekményről még nem lehet tudni semmit, csak a Deadline infói vannak, amelyek szerint nem egy klasszikus Barbie-történetre kell számítani.

Barbie szerepére egyébként nem volt könnyű színésznőt találni, először úgy volt, hogy Amy Schumer játssza majd, majd Anne Hathaway volt a képben, de mindketten visszamondták. Utánuk jött Margot Robbie, akit az Öngyikos osztagból és a Wallstreet farkasából ismerhetünk a leginkább. Eleinte Gosling se akarta elvállalni Ken szerepét, de a Mattel Films ragaszkodott ahhoz, hogy csak ő lehet Ken, így végül aláírta a szerződést.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: