KULT
A Rovatból

Gyermekagy felnőtt testben: Emma Stone mindent megmutat az év legbizarrabb remekművében – Szegény párák-kritika

Megvan a Frankenstein? No, akkor a doktort helyettesítsük be egy szörnnyel, a szörnyet pedig egy kisgyermek lelkével rendelkező szépséges nővel. Furcsán hangzik? Furcsa is. Ezt senki nem felejti majd el egyhamar.

Link másolása

Nem semmi karriert járt már be eddig is Yorgos Lanthimos Szegény párák című filmje. Itthon először akkor lehetett hallani róla, amikor jöttek a híradások arról, hogy Emma Stone, Mark Ruffalo és Willem Dafoe Magyarországon forgatnak egy filmet, nagyrészt a budapesti Origo Filmstúdióban. Majd kiderült, hogy ez a bizonyos film a Poor Things címet viseli, Alasdair Gray Poor Things: Episodes from the Early Life of Archibald McCandless M.D., Scottish Public Health Officer című könyvén alapul, és hogy a Kutyafog (2009), az Alpok (2011), A homár (2015), az Egy szent szarvas meggyilkolása (2017) és A kedvenc (2018) igen egyedi látásmódú rendezője, Yorgos Lanthimos ül a direktori székben.

Majd következett a 2023-as Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, amelyről kijöttek a film első kritikái, Lanthimostól megszokott módon az egekbe magasztalva azt, és ahol meg is kapta a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt.

Ezután bukkant fel Magyarországon is a film, a tavalyi CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol az alkotást megtekintő szerencsések már négy hónappal a magyar mozipremier előtt láthatták Lanthimos következő agymenését. Majd nem kevés további fesztiválsiker és filmes díjözön (pl. két Golden Globe: egy a filmnek, egy Emma Stone-nak) után érkezett a 11 Oscar-jelölés, aminél idén csak az Oppenheimer kapott többet (13-at).

S bár ezek után minden bizonnyal sokan kíváncsiak a filmre, azoknak, akik még sosem láttak Lanthimos-filmet, álljon itt egy aprócska figyelmeztetés: a Szegény párák nem való mindenkinek. Persze egyetlen mozgóképre sem mondható el, hogy mindenkinek való lenne, Lanthimos azonban valóban annyira egyedi filmes, hogy sokan vannak/lesznek, akik nem tudják majd befogadni azt, amit ő egyébként parádés eszközökkel szokott a vásznakra festeni. A homár például az egyik leggonoszabb film, ami valaha készült, és kegyetlenül megviseli az ember lelkét, s ez elmondható a Kutyafogról és az Egy szent szarvas meggyilkolásáról is.

A kedvenc volt talán az első, nagyon idézőjelesen „populárisabb” próbálkozás Lanthimostól, amit már talán egy szélesebb közönség is be tudott fogadni, a Szegény párákat látva pedig elmondhatjuk, hogy továbbra is ezen az úton jár: beteg, kemény, bizarr, vicces, undorító, meghökkentő, felháborító, amit látunk, és hogy elfelejteni nem fogjuk, az fix.

A Szegény párák története szerint egy, a valóságtól elemelt világban járunk, ami egyszerre múlt és jövő: az eltorzult arcú sebész/tudós, Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) egy fiatal, terhes, öngyilkos nőbe (Emma Stone) lehel új életet úgy, hogy a magzata agyát beleoperálja a fejébe, s némi elektromos segítséggel visszahozza a halálból. Így azonban Bella (mert ezt a nevet adta neki) valójában egy felnőtt női testbe zárt gyermek, aki sokkal gyorsabban fejlődik agyilag, mint egy igazi gyerek. A doktor lányaként szereti és neveli Bellát, a segédjével, Max McCandlesszel (Yami Roussef) folyamatosan tanulmányozzák a fejlődését, és elzárják őt a külvilág elől. Egy nap azonban egy élvhajhász ügyvéd, Duncan Wedderburn (Mark Ruffalo) kerül a kúriába, akinek Bella felkelti az érdeklődését, és ráveszi, hogy tartson vele világot látni. Több országot érintő kalandjaikon (eljutnak pl. Lisszabonba, egy tengeri hajóútra, Alexandriába és Párizsba is) aztán Bella a maga módján reagál a világra és a világ is Bellára, miközben a naiv lény felfedezi többek között a szexualitást, a férfiakat, a társadalmi különbségeket és az emberi gonoszságot.

A Szegény párák egy sokrétű film, telis-tele rétegekkel, amelyeket szépen lassan fejthetünk le a nagy egészről, miközben mi is végigkísérjük Bella fejlődését és ráeszmélését a világra. E fenti történetből pedig minden bizonnyal sokaknak ugrik be (a film ezt nem is titkolja) Mary Shelley Frankensteinje.

Igen, egyértelműen a klasszikus mű érdekes megközelítésű és kifacsarású átiratáról van szó, amelyben például a holtat életre keltő doktor néz ki úgy, mint Frankenstein szörnye, a lény pedig szépséges, bár hasonlóan naiv... eleinte.

Rá azonban nem a külleme miatt néznek ferde szemmel az emberek, hanem a gyermeki gondolkodásából fakadó viselkedése okán, és nemhogy elutasítják, a férfiak valósággal megőrülnek érte, kívánják, uralni akarják. S bár eleinte Bella jóleső játéknak tekinti a szexet, s egy ponton pénzkereseti lehetőségnek is, később, ahogy egyre többet tanul a világból, kezd átlátni a szitán.

Kétségtelen, hogy Emma Stone teljesen alárendelte magát a szerepnek, lelkileg és fizikailag is. A kedvenc előtt például sosem dobta le a textilt (abban is csupán néhány másodperc erejéig), itt azonban Lanthimos teljesen kivetkőzteti önmagából, minden létező szempontból. Karrierje talán legjobb alakítását mutatja be itt a konvenciókra fittyet hányó, magabiztos és az élete feletti irányítást egyre inkább magához ragadó Bellaként a (Kaliforniai álomnak köszönhetően) már amúgy is Oscar-díjas Emma Stone, akit tökéletesen kiegészít Mark Ruffalo egy tőle teljesen szokatlan, már-már ripacskodó szerepben, a kívülről ijesztő, belülről csupaszív Willem Dafoe vagy a hősszerelmes Ramy Youssef.

Lanthimos a csodás színészvezetés mellett odafigyelt a Szegény párák küllemére is, egészen lenyűgöző díszletek, jelmezek és operatőri munka közt elevenedik meg ez az álom- és festményszerű, abszurd, eleinte fekete-fehér, majd színekkel teli, groteszk világ, s ezért bizony hatalmas dicséret illeti a magyar stábot, nem is véletlen, hogy James Price és Shona Heath látványtervezők mellett a berendező Mihalek Zsuzsát is Oscar-díjra jelölték.

A Szegény párák 18-as karikája abszolút megalapozott, mivel bővelkedik vérben, kendőzetlen szexben és káromkodásokban, és bár az alapsztorija (ahogy a Frankensteiné is) egy félelmetes drámát sugall, egyértelműen ez Lanthimos eddigi legviccesebb és legkönnyedebb filmje, amely persze még így is sokakat fog megbotránkoztatni. Aki viszont képes átengedni magát neki (mondjuk nem lehet nem odafigyelni mindarra, ami a vásznon zajlik), az egy elgondolkodtató és mással össze sem hasonlítható, hatásos élménnyel gazdagodik majd, amit az elméje bizton nem töröl majd ki az évek során. Nevetünk, elborzadunk, félrenézünk, bedühödünk, meghatódunk. Szeretjük, ha időnként így ki tudnak minket billenteni a komfortzónánkból, nem mellesleg pedig jól is szórakozunk közben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: