„Ez hosszú, azt jobban bontsd ki, ennek nincs csattanója, ez nyálas!” - Szinetár Dórával október végén debütáló stand up estjéről beszélgettünk
EGY ÉLETEM – ez a címe annak a különleges életrajzi stand up sorozatnak, ami szeptember végén indul a Momkult-ban. Híres művészek állnak színpadra, hogy egy-egy színházi este keretein belül elmeséljék az életüket. Az estek rendezője és producere Lévai Balázs. A sorozat októberben debütáló főszereplőjével, Szinetár Dórával beszélgettem arról, milyen kihívásokat rejt magában a stand up egy színész számára.
– Van valami, amit már régen szerettem volna megkérdezni Tőled. Nagyon sokarcú vagy abból a szempontból, hogy sokféle, a fő profilodhoz képest akár gyökeresen más stílusú feladatot is elvállalsz. Bevallom, engem például meglepett, amikor Sziámi koncerten találkoztam veled. Ilyen sokrétű az érdeklődésed, vagy ez tudatos harc az a beskatulyázás ellen?
– Is-is. Boldog vagyok, ha új impulzusok érhetnek, nyitott vagyok bármire, szeretek minden „megkóstolni”, és igen, küzdök is az ellen, hogy csak ilyennek, vagy csak olyannak lássanak. A világot is színesnek szeretem, és magamat is.
– Amikor a 2000-es évek közepén a Dumaszínház jóvoltából divatba jött az amerikai típusú standup, a színészek meglehetősen vegyesen reagáltak. Az öltözői beszélgetésekben bizony voltak féltékeny hangok, hogy itt vannak ezek a fiatalok, akik zömükben nem is színészek, nem is viccesek, és mégis imádja őket a közönség. Te mit gondoltál, gondolsz a műfajról?
– Sosem gondoltam összehasonlítani a színházzal. Maximum a kabaréval, de annak sem konkurenciája szerintem, hanem az egyik fajtája. Szeretem a humort, az iróniát, és imádom a vicces embereket. Ha úgy vesszük, Hofi is standupolt, és zseniálisan csinálta. A lényeg itt is, hogy kiről beszélünk. Van olyan standup előadó, akit szívesebben nézek, mint némely színházi előadást, és van, akit két perc után elkapcsolok. Az pedig, hogy ez valami könnyebb siker-szerző módszer lenne, most már tapasztalatból is mondhatom, hogy nem igaz!
– Vannak kedvenceid a stand uposok között?
– Messze nem mondhatnám, hogy sok standup előadót ismerek, Bődöcsöt nagyon szeretem, de tényleg Hofi nekem az alap.
– Eric Idle úgy fogalmazta meg a standup és a színjátszás közti különbséget, hogy ha standupolsz, nem tudsz álarc mögé bújni. Ott nem Helen leszel vagy Balázs kisasszony, hanem, Szinetár Dóra. Nem ijesztő ez a fajta kitárulkozás? Egyáltalán, mennyire vagy hajlandó kitárulkozni?
– Itt még a műfaji meghatározás is „önéletrajzi standup”, szóval itt muszáj. Bár én a színházban is „magamat mutogatom”, a saját érzelmeimet, a saját indulataimat. A különbség, hogy ott a szövegért nem én vagyok a felelős, itt viszont igen.
– Hogy készülsz? Van segítséged a műsor összeállításában, vagy Lévai Balázs teljesen rád bízta, hogy miről és hogyan beszélsz?
– Egyáltalán nem! Gyakorlatilag én mesélem a történeteimet, ő pedig Gyulai Eszter dramaturggal cenzúrázza. „Ez hosszú, azt jobban bontsd ki, ennek nincs csattanója, ez nyálas!” Nem volt könnyű elfogadni, hogy a saját életem történéseit pontozza valaki, de azt hiszem csak így működhet. Kell egy külső szem, egy külső kontroll.
– Miből indultál ki az est összeállításában? Próbáltad összegyűjteni a vicces sztorikat, és ezeket csokorba rendezni, vagy inkább az volt a cél, hogy minél többet elmesélj magadról az életedről, és azt megnézni, a fontos eseményeket hogy lehet humorosan tálalni?
– Is-is. Először csak meséltem mindent, és bármit, ami eszembe jutott. Aztán az egyik sztori jobban tetszett Balázsnak, arról eszembe jutott egy másik, vagy egy összefüggés, amit érdemesnek gondoltunk kibontani. Nem volt terv, de végül egy-két kivétellel, a történetek időrendben és logikailag is következnek egymásból.
– Az est leírásában azt olvashatjuk, hogy nem teljesen hagyományos standup estet láthatunk, számos ötlettel készültök, ami látványossá teszi az estet. Ezekről elárulhatsz valamit kedvcsinálóként?
– Van egy kivetítőnk, és sok képes emlékem a múltból. Meg persze vagyok én a foglalkozásommal, ami önmagában több, mint a standup hagyományos formája, hiszen ha nekem eszembe jut egy karakter, vagy egy esemény, azt nyilván „színésznőből” is megpróbálom megidézni.
– Kicsit mesélj arról, hogy hol és miben láthatunk még a közeljövőben.
– Nemrég fejeztük be a Gólkirályság sorozat második évadának forgatását, amit a jövő év elején láthatnak a nézők, és közben beálltam a Centrál Színház Függöny fel! című előadásába, amit nagyon megszerettem. Elképesztően vicces előadás, és nagyon jó feladat játszani. Lesz november 3-án Szombathelyen, november 25-én pedig Tatán az Omega emlékére készült Csillagok Útján koncertünk remek kollégákkal, és egy gospel kórussal, aztán az adventi időszakban sok karácsonyi koncertet is adok az ország különböző városaiban.
fotó: Kleb Attila
