Egy hiánypótló könyv, ami minden flipperfanatikusnak kötelező
A budapesti Flippermúzeum tulajdonosa, Pálfi Balázs gondolt egy merészet, maga mellé vette Pataki Márkot, hogy könyvet írjanak a flipperjáték, és persze a múzeum történetéről. Az én generációmnak meghatározó játéka volt a flipper, még annak is, aki hozzám hasonlóan nem játszott olyan sokat vele. Így hát érdeklődéssel vetetm kézbe az igényes kötetet.
Számomra a flipper valamiért teljesen összeforrt a Kádárizmussal. Ami valahol igazságtalan, hiszen ízig-vérig „nyugati” találmányról van szó. Mégis, gyerekkoromban a flipperek elsősorban a szocreál presszók és vállalati üdülők tartozékai voltak.
Sajnos ritkán jutottam hozzájuk, mert szinte mindig a felnőttek játszottak vele. Egyedül a budapesti Vidámparkban lévő játékteremben tudtam kipróbálni őket.
Talán ez az oka, hogy nem váltam nagy flipperfanatikussá. Persze, tetszett a játék, gyerekkoromban a bátyámmal kaptunk mini flippert (valamelyik nyugatra szakadt rokontól), sőt, még egy kvarcjátékom is volt, Tom & Jerry flipperjátékkal. Emlékszem, gyerekkoromban egy Terminátoros gép volt a kedvencem (már nem tudom, hol láttam), de sosem jártam kimondottan játéktermekbe, sajnáltam eljátszani a zsebpénzt.
Elég volt kicsit belelapozni, máris jöttek az emlékek. Az igényes, szép kiadvány azonnal vonzza a szemet, és mielőtt egy sort is elolvastam volna, természetesen rögtön végigpörgettem a képeket.
Ha más nem is lenne a könyvben, már a képekért érdemes volt kézbe venni. Igazi időutazás egy színes, tarka világba, ahol nem csak gyermekkorom játékai és masinái elevenednek meg, hanem a filmek is, amiken felnőttünk.
Indiana Jones, Star Wars, Star Trek, Simpson család, Rocky, csak hogy néhányat említsek. De olyan újabb alkotások is kaptak flipperes feldolgozást, mint a Shrek, a Family Guy vagy A gyűrűk ura. (Emlékszem amúgy, hogy a gyomaendrődi restiben még a 2000-es években is állt flipper, ha jól emlékszem, Addams Familys.)
A zene világa is sokszor megihlette a játékgépek tervezőit. A könyvtanúsága szerint például a Kiss, Elton John vagy a Beatles is visszaköszön. Persze, ha az ember kigyönyörködte magát a képekben, elkezdi olvasgatni a szöveget.
Kiderül például, hogy Karinthy Frigyes is nagyon szerette a flipper ősének tekinthető Jágót – amely nem az Othelló bajkeverőjéről kapta a nevét, de nem árulom el, miről, tessék elolvasni. A népszerű komika, Gombaszögi Ella rekordernek számított, de Ráday Imre vagy a Békeffy István – Turay Ida házaspár is előszeretettel állt oda játszani.
Kiderül az is, ki mikor és hogyan hozta be a játékokat, a kommunizmus alatt milyen támadások érték a bűnös nyugati élvezetet, és persze a könyv felidézi a flipper popkulturális előfordulásait, mint például Terence Hill emlékezetes jelenete az És megint dühbe jövünkből, vagy a magyar Kenguru című film.
A szép, színes borító rögtön felkeltette az érdeklődését, és megkérte, hogy megnézhesse. Ámulva lapozta végig a fotókat – a témák közül többet ő is ismer már, mint például a Star Wars vagy Pókember –, jó volt látni, milyen örömmel tölti el a puszta látvány is.
Amikor pedig megtudta, hogy ezek a gépek egy múzeumban láthatóak, ahol ki is lehet őket próbálni, nem volt kérdés, hogy el kell mennünk oda. Azt hiszem, ez mindennél többet mond. Úgyhogy ha szeretitek a flippereket, olvassátok el a könyvet, és ha még nem tettétek, látogassatok el a múzeumba. Mi megyünk.
