KULT
A Rovatból

Bradley Cooper és Steven Spielberg Oscar-csalija a Netflixen – Megnéztük a Maestrót!

Nem gondoltam volna, hogy egy biszexuális zeneszerző életéről szóló dráma ennyire szórakoztató lesz. A West Side Story atyja, Leonard Bernstein egy korszakos zseni volt, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Cooper filmje pedig elképesztően kreatívan és mégis gyönyörűen komponált tradicionális ezközökkel mutatja be az érzékeny, bohém embert és szerelmeit.

Link másolása

Ez Bradley Cooper szerelemprojektje, vagy Netflix legújabb Oscar-csalija? Könnyű a válasz: mindkettő. Cooper nem csak főszereplője, de egyik írója, rendezője és producere is az amerikai zeneszerzőről szóló életrajzi drámának.

Szigorúan nézve, nem egyértelműen életrajzi film, mert nemcsak Leonard Bernsteint helyezték fókuszba, hanem Bernstein szerelmeit.

Márpedig abból volt egy pár: nemcsak nők és férfiak, hanem a zene maga, a szabadság és a boldogság. Ezeket üldözte egész életében, sikeres zeneszerzőként kimondottan bohém életet tudott élni, így nem vetette meg az élet gyönyöreit.

A film Bernstein (Bradley Cooper) karrierjének legmeghatározóbb pillanatában indul, amikor felkérik 25 évesen, hogy vezesse a méltán híres Carnegie Hall kórusát, mert más nem tudta éppen elvállalni. Innentől fogva felfelé ívelt a karrierje. Ezután ismerte meg élete egyik nagy szerelmét és későbbi feleségét, Felicia Montealegre Cohent (Carey Mulligan).

Innentől kettejük kapcsolatán keresztül ismerhetjük meg Bernstein életének fontosabb pillanatait.

Felicia sikeres színésznő lett, Leonarddal született több közös gyermekük is, akik előtt titkolniuk kellett Bernstein szexualitását, ez pedig nehéz feladatnak bizonyult, mert ha egyszer szerelmes lett valakibe, azzal gyorsan „megtalálta” a közös hangot. Igazából ennyi konfliktus van a sztoriban. Egy kapcsolaton keresztül ismerhetjük meg egy különleges ember privát életének részleteit.

Ha csak ennyi lenne a történetben, akkor is érdekes lenne, de Cooper Leonard Bernstein életét egészen különlegesen, több szinten mutatja be. Az egész film az idős Leonarddal készült interjúval kezdődik, majd visszaugrunk 1943-ba, és ekkor a film fekete-fehérré vált át. Innentől a klasszikus Hollywood aranykorszakát idéző stílusban forog tovább. A vágások, a filmtechnikai megoldások, mind a régi mozikat idéző átkötések, karakterbemutatások. Carey Mulligant bemutató szcéna akár a Cassablancából is lehetett volna.

Aki ismeri a mozinak ezt a korszakát, számtalan utalással, megoldással találkozhat régi hollywoodi időkből.

Emellett az egészet Bernstein zenéje járja át, saját szerzeményei szólnak a róla szóló film alatt – nagyon meta. A film közepén váltunk, és a ’70-es, ’80-as évek képi világával találkozunk, ahogy haladunk a korral, a filmtechnika is követi főszereplőnket és kort. Nem tudom elmondani mennyire átgondolt koncepcióról van szó, érezni, hogy Cooperék minden négyzetcentiméterét kigondolták a műnek, minden kompozíció előre megtervezett és precíz.

Emellé jön a hibátlan színészi játék: Bradley Cooper nagyon jó színész, ezt már többször bizonyította, de Leonard Bernstein szerepében szinte eltűnik. Nem Cooper köszön vissza a képernyőkön, hanem egy boldogságot hajszoló, mindig mosolygós zseni, akiért folyamatosan szorítunk. De miért tart minket ennyire feszültség alatt Bernstein karaktere? Mert nem akarjuk, hogy felesége csalódjon benne, Carey Mulligan hihetetlen ügyes, klasszikus értelemben vett, nagybetűs színésznőt játszik.

Mulligan élete során nem egy elismerést bezsebelt már, de az Oscar-díj még hiányzik a portfóliójából.

Pedig már nagyon megérdemelné, eddig két jelölése volt, de úgy érzem cikkünk tárgyáért nem csak a jelölésre van nagy esélye, ezért a szerepért bőséggel kijár neki az elismerés. Nagyon nehéz, ugyanakkor hálás szerep jutott neki Cooper álomfilmjében, amit Mulligan teljes mértékben kihasznált. Minden tiszteletem. A két főszereplőn kívül is igen illusztris a szereplőgárda. Idehaza talán A nagy svindliből, vagy a Doom Patrolból ismerős Matt Bomer játssza David Oppenheimet, aki Bernstein egyik első szerelme volt. Sarah Silverman alakítja Bernstein testvérét, valamint Maya Hawkot is érdemes kiemelni, mint Jamie-t, Bernsteinék legnagyobb lányát.

Ennyi erős színész közül is kitűnik a főszereplő páros, de még ezeken kívül sem tudom abbahagyni a pozitívumok listázását. A Bradley Cooper és Josh Singer által írt közös forgatókönyv pergős és érdekfeszítő. Nem véletlenül, Singer is erős író, elég az Oscar-díjas Spotlight-ra vagy A Pentagon titkaira gondolunk, amit szintén ő jegyzett. Hiába tűnik viszonylag kevésnek az alapanyag, a párbeszédek érdekesek, és az egész koncepció csillagos ötös.

Matthew Libatique operatőr képei lenyűgözőek, sok vágás nélküli színpadias koreográfia van a filmben, ezt így furcsa leírni, de ha látja a néző feltűnő, hogy sokszor úgy váltanak helyszínt a karakterek, hogy ténylegesen ők nem mozdulnak, hanem a díszlet „mozog” körülöttük, vagy a vágás nélküli szcénákat is érdemes megjegyezni.

Egyszerűen zseniális, nem lehet rá mást mondani. Mondjuk tőle ezt a színvonalat már megszokhattuk, ő volt a Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú operatőre is, de már Cooperrel is dolgozott együtt a Csillag születik-ben. Érezni, hogy Bradleytől nem áll messze a zene, a Csillag születik is zenés dráma egy istenadta tehetségről és mostani filmünk is nagyon közelít a maga módján a tökéletességhez. Cooper nagyon tehetséges rendező, alig várom a következő projektjét a szintén különleges hangú Will Arnettel. Amikor leültem a film elé, nem számítottam rá, hogy ennyire magával fog ragadni.

A produkciós dizájnt is csak dicsérni lehet, a díszletek, a kosztümök, minden korhű, a maszkok is hihetetlenül jól sikerültek, amit pedig Bernstein zenéjével műveltek Cooperék, az tanítandó.

Saját zenéjére komponálták Leonard életét, szinte dalba illően szép.

Nemcsak én gondolom így, elég sok ember bízott ebben a projektben. A producerek között olyan apróbb nevek találhatóak Cooper mellett, mint Steven Spielberg, vagy Martin Scorsese, ha szerintük megéri pénzt költeni erre, akkor nagy hibát nem követhet el, aki megnézi.

Nem létezik természetesen hibátlan film, a Maestro sem az. Akit abszolút nem érdekel egy sikeres, fehér, biszexuális zeneszerző életének fontosabb eseményei, azok egy pillanatot sem fognak élvezni a két óra tíz perces játékidőből.

Néha eléggé lassú a ritmusa, a közepe felé kicsit leül, de a színészek, a rendezés és a forgatókönyv elviszik a hátukon a lassabb részeket is.

Akik nem szeretik a régi stílusú hollywoodi filmeket, vagy teljesen érdektelen számukra a West Side Story és egyéb Bernstein musicalek zenéi, azoknak sem tudom ajánlani a Maestrót. Bevallom, a musicaleket én sem szeretem, de ezt a filmet megérte megnéznem, és úgy gondolom, a díjátadó szezonban is elég sikeres lesz majd. A Maestro megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: