hirdetés

KULT

„A megfelelő hangszeres tudás nem tudja befoltozni a tehetség hiányát” - interjú Nánási Péter zeneszerzővel

Mi különbözteti meg a hangszeres zenészt a komponistától? Miért olyan hasonló minden híradó zenéje? És miért köszönnek vissza a nagy elődök John Williams filmzenéiben? Nánási Péter ezekre a kérdésekre is választ adott.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2021. április 08.

hirdetés

Elvetélt zenészként minden érdekel, ami a muzsikával kapcsolatos. Éppen ezért kapva kaptam a lehetőségen, hogy feltehetem kérdéseimet egy olyan zeneszerzőnek, aki otthonosan mozog a filmek, reklámok, színpadi produkciók világában.

- Nagyon sok kitűnő muzsikus van, aki bármilyen virtuóz a hangszerén, mégsem lesz zeneszerző. Mi az a plusz, ami az előadó muzsikust elválasztja a komponistától?

- Szerintem az improvizációs képesség. Sok klasszikus zenész mondja magáról, hogy csak kottából tud játszani, nem tud rögtönözni. Ez egy készség, ami egyébként az emberek többségénél jelen van. Zenét írni picit olyan, mint a sakkozás: amikor játszol, lépsz egy hangot, ezáltal a fejedben felvázolódik több lehetséges út, több lehetséges lépés. Ha választasz egyet ezek közül és lejátszod a következő hangot az újabb lehetséges lépés variációkat hoz, megint megjelenik több lehetséges folytatás.

Az ritka, hogy az első hangnál pontosan tudja az ember, hogy mi lesz az összetett mondat, milyen szavakat, hangokat fog pontosan használni. Nekem általában közben áll össze a dallamív. Persze arra is van példa, hogy már az első hang lejátszásánál látom a dallamot és alatta a harmóniákat. Ez egy izgalmas játék, amihez az emberek jó részének megvan a képessége, csak ez nincs előásva, nincs ápolva, kigyakorolva.

Pursuit (4K) from Mike Olbinski on Vimeo.

hirdetés

- Egy zeneszerzőnek minden hangszert ismernie kell, hogy komponálhasson rá. Laikusként adja magát számomra a kérdés: milyen fontos, hogy egy zeneszerző mennyire jó hangszeres zenész, illetve kell-e egyáltalán, hogy tudjon bármilyen hangszeren játszani?

- Azt szokták mondani, hogy legalább egy hangszeren érdemes tudni rendesen játszani. Nekem ez a gitár, ezt tanulom gyerekkorom óta. Ugyanilyen mértékben használom a zongorát is a munkáimban, de mivel ezt már a húszas éveimben kezdtem tanulni sokkal kevésbé tudok rajta játszani. Ez olyan, mint a nyelvtanulás, most épp spanyolul tanulok, de tudom, hogy már nem fogok olyan szinten beszélni, mintha 9 évesen kezdtem volna. Az agyam és idegrendszerem már nem olyan rugalmas, már nem a tanulásra van kihegyezve. Jó, ha minél jobban tud egy hangszeren játszani a zeneszerző, de a tehetség akkor is kiütközik, ha valaki esetleg csak közepesen játszik a hangszerén.

Kurt Cobain-ről szerintem még a legelvakultabb rajongói sem mondanák, hogy virtuóz gitáros volt, de azt sem vitatná senki, hogy zseniális dalszerző volt.

Minél jobb valaki a hangszerén, annál nagyobb a szókincse, de elvileg 100 szóval is lehet jó verset írni, ha azt a 100 szót jól használják. És az is igaz, hogy lehet borzalmas verset is írni nagyobb, kimunkáltabb szókinccsel.

A megfelelő hangszeres tudás segítség, de nem mindenható, nem tudja befoltozni a tehetség hiányát. A nagyobb hangszeres tudás nagyobb palettát ad a kézbe, de a színeket, amik rajta vannak, lehet jól és rosszul is használni.

- Milyen út vezetett a kísérőzenék világába?

- Magyar reklámzenékkel kezdődött a kétezres évek közepén. Az első munkám az akkor futó Nagy Könyv kampány reklám és televízió műsor zenéje volt 2005-ben, innentől néhány évig magyar reklám és színházi munkáim voltak, 2011-től kezdtem külföld felé fordulni, azóta nagyjából 50-50% százalék a magyar és a külhoni munkák aránya. Én pont egy trend kibontakozásánál nyitottam külföld felé, ez a digitális szabadúszók megjelenése, akik otthonról dolgoznak, gyakorlatilag a világ bármely pontjára. Nekem pl. 20 országból voltak megrendeléseim ebben a 10 évben kelettől, nyugatig. Ez nagyon jól tud működni, normális internet kapcsolat kell hozzá, angol nyelvtudás és némi vállalkozói nyitottság. Cserébe nagyon sok élménnyel gazdagodom, sok érdekes emberrel és projekttel kerülök kapcsolatba.

- Egy pályafutást nehéz néhány szóban összegezni, de mégis, említsen néhány fontosabb állomást, munkát, megrendelőt!

- Nehéz kiemelnem megbízást, a nagy részük a szívemnek kedves. Minden munkára figyelek, ezért kialakul egy kötődés. Szerettem timelapse zenéket készíteni például, ezekből nagyjából 25-30 volt eddig, mindenféle nációjú megrendelőktől. Hétszer dolgoztam Enrique Pachecónak Madridba, ezek közül több olyan is volt, amit szerettem készíteni. Vagy az amerikai Mike Olbinskinek készített munkákon is jó volt dolgozni, ő egy viharvadász, őrült filmes. Egy nagy furgonnal és filmes felszereléssel megy a tornádó után és filmezi. Nagyon látványos dolgokat készít, az óceán azon partján elég ismert. Van olyan videónk, ami 3 milliós nézettségnél jár különböző videómegosztókon. Tavaly készítettem a Vári Berci által vezetett Varidance táncelőadásához zenét, az is érdekes kirándulás volt és a most befejeződő Sipos Imre által rendezett Kis Hercegre is igyekeztem figyelni.

De ezek mellett ki tudnék még emelni sokat, ami ezért vagy azért kedves, az interjú terjedelme ezt nem engedi.

- Ha az ember sok tévéműsort néz, külföldieket is, feltűnik, hogy adott műsor típusoknak igen hasonló stílusú mindenütt a főcímzenéje. Például a hírműsoroké általában feszes, feszültségkeltő. Ennek mi az oka? Valamikor a kísérőzenék történetében kikísérletezték, hogy adott műsortípushoz mi a legoptimálisabb?

- Ez a legtöbbször természetes módon alakul, a mai hírműsorok elődei a mozis hírek voltak a 30-as, 40-es években, és ha megnézzük a mostani hírek és az akkoriak közötti zenei hasonlóságot, akkor a közös vonás a harsányság. Emellett a hírműsorok zenéinek valamiféle fontosságot, jelentőséget kell sugároznia, azt kell a hallgatónak éreznie, hogy valami fontos dolgot fognak neki mondani.

A fődallamnak fülbemászónak kell lennie, de nem lehet annyira mozgalmas, hogy ha esetleg beszél rá a műsorvezető, akkor elnyomja a beszédet.

Kell egy szignálszerű dallam, amiről mindenkinek az adott műsor jut eszébe, de ez a szignál nem lehet túl hosszú, nincs funkciója, ha hosszabb, mint néhány másodperc. Ezek olyan sajátosságok, amelyek a világ bármelyik hírműsorában elvárások lehetnek, ezek által kialakul egy adott kultúra, amelynek megvannak a maga jellemzői. Ezért van az, hogy ha hírműsor zenét hallunk, felismerjük, tudjuk, hogy jó eséllyel a hírek következnek.

Minden területnek megvannak az ilyen sajátosságai, egy sorozat főcímzenéje például adott, 1 perc körüli hosszúságú, jellemzően felfesti a történet hangulatát és zenei világának hangulatát is. Ezek olyan szabályok, amiket nem fektetett le senki, organikusan fejlődtek, de mégis általánosnak, jellemzőnek tekinthetjük őket. Ez a kulturális közeg is változik, amíg 30-40 éve természetes volt, hogy a Mézga Család 3 percig kezdődött, ma ez már elképzelhetetlen, a leghosszabb sorozat főcím sem több másfél percnél, és akkor már hosszúnak érezzük.

- Mennyi mozgástere marad a kreativitásnak, mennyire lehet elszakadni a zenei kliséktől?

- Általában reklám munkáknál jellemző, hogy jobban fogják a zenész kezét, nagyon sok fülön keresztül megy a zene, véleményt mond a rendező, a stáb, a reklámügynökségnél mindenki, majd a legvégén a megrendelő is, aki adott esetben egy gyár vagy bank menedzsmentje. Ez sokszor 20-30 ember. Bármelyik pontnál jöhet egy olyan visszajelzés, ami miatt az egész munka elölről kezdődik. Ebben a környezetben jobban szoktam érezni, hogy kisebb a mozgásterem, mint máshol.

Egy színházas munkánál általában szabad kezet kapok, tényleg arra kíváncsi a közeg, mit tudok hozzátenni a produkcióhoz, és ez ad egyfajta szabadság érzést.

- Lényeges különbség van, hogy mihez kell kísérő zene? Másképp kell hozzáállni egy film, egy reklám, egy tévéműsor vagy egy színházi produkció esetén?

- Minden munka más egy kicsit, egy 60 perces táncelőadás teljesen más, mint a egy 30 másodperces reklámzene. Máshol vannak benne a csúcspontok, máshogy kell eljutni oda, egy táncelőadásnál lehet több ilyen csúcsot, kilengést, feszültségkeltést beleépíteni a zenei narratívába, amíg egy reklámzene íve általában egy hullám, az aranymetszés szabályait követve a kétharmadnál a csúccsal. Emellett persze az alkotó elemek sokszor nagyon hasonlóak. Ez olyasmi, mint a regény és az egy oldalas novella viszonya, az egyikben rengeteg tér van mozogni alkotóként, a másik kötött. Az egyik lehet lassan építkező, a másik mindenképpen feszes.

- John Williams sokak nagy kedvence, az enyém is, és kétségtelenül az egyik legismertebb és legtermékenyebb zeneszerző. Mégis, amikor elkezdtem komolyzenét hallgatni, óhatatlanul feltűnt, hogy Dvořak Új világ szimfóniája kísértetiesen olyan, mint a Hook egyik zenéje, mint ahogy a jellegzetes „Cápa” motívum előzménye is felfedezhető a IV. tétel intrójában. A Csillagok Háborúja bizonyos jellegzetes zenei motívumait is felfedeztem Holstnál vagy éppen Mahlernél. Azóta tudatosan figyelem, és bizony sok filmzene esetén érzem azt, hogy a komponisták egyszerűen csak újrahasznosítják a nagy elődök „találmányait”. Ön mit gondol erről?

- John Williams nagyon sok elemet használ a kései romantikusoktól és egyébként Bartóktól is. Ennek a korszaknak a komolyzenéje nagyívű, gazdag, érdekes, szép dallamokkal dolgozik, nem csoda, hogy Hollywood használja a paneleit. Ezen én is gondolkodtam, hogy vajon egy ilyen tehetségű zeneszerző miért idéz ilyen egyértelműen a munkáiban.

John Williams nekem is nagy kedvencem, nem hiszem, hogy nehezére esne tökéletesen egyedi zenéket készíteni egy adott filmhez, biztos vagyok benne, hogy ebben a módszerben van tudatosság.

Ír nem filmzenei műveket is, van hegedű, cselló és fagott versenye is, ezek mai, modern, sokszor atonális komolyzenék, ezekben nem lehet érezni ezeket a hatásokat.

Amikor filmzenét ír, mindig a késő romantikusokhoz nyúl, és ez nem kisebbíti a tudását vagy a tehetségét, dolgozik, megrendelésre. A dallamai ilyenkor is egyediek, fülbemászóak és általában nagyon szépek. Ha zenész szemmel kicsit ránézünk ezekre a zenékre, mindig nagyon leleményes megoldásokat találunk, élmény hallgatni.

Erről a jelenségről ő maga is beszél érintőlegesen. Az egyik interjújában említi, hogy amikor Spielberg megmutatta neki a Schindler listája nyers, zene nélküli verzióját, azt érezte, hogy nem tud majd zenét írni hozzá. Azt mondta a rendezőnek, hogy egy sokkal jobb zeneszerzőre lenne ennek a filmnek szüksége, mint amilyen ő. Spielberg azt válaszolta: „Tudom, de ők már mind halottak.”

- Jelenleg min dolgozik?

- Épp most fejezek be egy munkát. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínháznak írok zenét a Kis Herceg előadásukhoz. Matyi Ágota a látványtervező, Nagy Tibor az animátor, Garajszki Margit a dramaturg, az előadást Sipos Imre rendezte. Zenei oldalról 3 zenész segítette a munkámat, Ambrus Rita énekel, Rádli Ramóna csellózik és Simonics Viktória fagottozik a felvételen.

A jobban sikerült munkáimat általában elérhetővé teszem lemezként online felületeken, ez most is így lesz, ennek a borítóját Székely Petra grafikusművész készítette. Most mi is érezzük a járványt, március 26-án lett volna a bemutató, de a harmadik hullám miatt ez tolódik, a színházban jelenleg nem lehet próbálni. Szeretnénk bemutatni az előadást tavasszal, nagyon remélem, hogy lesz erre mód, nem kell eltolni a premiert őszig. Meglátjuk. Most nagyon gyorsan változnak az események országos szinten, az előadás 90%-ban kész, a zene gyakorlatilag 100%-ban. Ilyenkor, az utolsó simításoknál már nem egyszerű felfüggeszteni a munkát.

Ha szeretnél többet megtudni Péterről és a munkáiról, látogasd meg a honlapját.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Attenborough új filmjétől titokban kicsit a covidnak drukkolunk – Az év, amikor a Föld megváltozott

A természetnek legalábbis nagyon jót tett ez az egy év, amíg az embereket globális szobafogságra ítélte a koronavírus. David Attenborough az Apple TV+ új dokumentumfilmjében meséli el, miért.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Apple TV+ - szmo.hu
2021. április 17.

hirdetés

Immár egy éve, hogy az internetről, a tévéből a rádióból, a plakátokról ömlik ránk a koronavírus borzalmait bemutató tartalom. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehet készíteni a járvány pozitív hatásairól is filmet, de az Apple TV+-nak sikerült azzal, hogy nem az ember perspektíváját választották, hanem a Föld élővilágának emberen kívül eső részét - velük pedig csodát művelt ez a számunkra viszontagságos egy év. David Attenborough azt is elmondja, miért.

Kamera pásztáz végig a világ legnagyobb városainak kihalt utcáin, egyiken-másikon egy-egy szarvascsorda vagy pingvincsoport botorkál. Szinte várjuk, hogy valahonnan berobbanjon Will Smith egy sereg zombival a háta mögött, de ez nem az a film. A fikció a valóságba csúszott, és bár zombik nincsenek, az üres utcák túlságosan is ismerősek. A Föld bezárt, de a kamera forog: míg az operatőrök szétszélednek a világban, hogy üres utcákat és a hirtelen jött szabadságban lubickoló állatokat forgassanak, addig Attenborough londoni otthonában narrálja a történteket.

Ismét ő a természet szóvivője, ezúttal arról mesél, hogyan is éli meg maga az emberen kívüli élővilág a bolygón átsöprő pandémiát, és nem árulok el túl nagy spoilert, ha annyit mondok: köszöni szépen, nagyon élvezi.

A világ kedvenc természettudósa egyáltalán nem lazsál attól még, mert szobafogságra kényszerül: amellett, hogy a szóban forgó filmet narrálta, saját sorozatot is forgatott a BBC számára úgy, hogy ki sem tette a lábát a házából: Perfect Planet (Tökéletes bolygó) című szériát ősszel mutatták be. A Greta Thunbergről készített háromrészes sorozat második részében - amelyet jövő héten vetít le a BBC - szintén fáradhatatlanul hívja fel a figyelmet a klímaválság egyre kevésbé láthatatlan veszélyeire. Közben arra is volt ideje, hogy az Apple streamingcsatornája számára narráljon egy másikat, ez lett az Egy év, amikor a Föld megváltozott.

Ha az emberiség utóbbi egy évéről készülne dokumentumfilm, lélegeztetőgépek, kifáradt orvosok, védőfelszerelésbe burkolózott ápolók közt forogna a kamera. A természet perspektívája teljesen más: az egész filmet jellemzi a rengeteg nagytotál a teljesen kihalt utcákról. Mintha csak azt akarná érzékeltetni a kamera, milyen lenne, ha kihalna az ember – amelyhez Attenborough tavalyi filmje szerint közelebb vagyunk, mint gondolnánk -, mit is lépne a bolygó?

A pandémia elején sorra érkeztek a hírek, amelyek már akkor jól mutatták a járvány következményeit az ökoszisztémára. A hosszabb-rövidebb leállások miatt csökkent a szén-dioxid koncentráció a levegőben, tisztulni kezdtek a vizek, Velencében a gondoladömping hiányában ismét látni lehetett a csatornák alját. Az év, amikor a Föld megváltozott stábja felkerekedett, hogy konkrét eseteken keresztül mutassa be az emberek eltűnésének hatását elsősorban az állatvilágra.

hirdetés

A Föld lecsendesedett, ennek látják, vagy inkább hallják szó szerinti előnyét például a gepárdok, akik a szafarit ellepő dzsipek dübörgése nélkül könnyebben hívják magukhoz jellegzetes csipogásukkal kölykeiket. A bálnák ugyancsak könnyebben kommunikálnak a teherhajók okozta zaj híján, ahogy San Francisco koronás verébsármányai is évek óta nem látott, termékeny párzási időszak előtt állhatnak így, hogy a dübörgő forgalom nem nyomja el nászdalukat.

A tengerpartok kiürülését titokban a pingvinek is megköszönik, akik többször indulhatnak vadászni az állandó emberi asszisztencia nélkül, a bőséges táplálék pedig az utódnemzésre és az egészségükre is jótékony hatást gyakorol. De köszönik szépen a teknősök is, akik így végre nyugodtan tudnak költeni a tengerpartokon.

Vannak azonban olyan állatfajok, amelyek számára elsőre hátrány az ember eltűnése, ám bámulatosan gyorsan alkalmazkodnak a hirtelen változáshoz. Egészen érdekes a japán Nara templomai közt élő őzek és szarvasok sorsa, akik a turistákkal hirtelen a legfontosabb táplálékszerzési módjukat is elveszítették: a rizskeksz kunyerálását. A dokumentumfilm lenyűgözően mutatja be, hogy

míg az emberek a bezártsághoz próbálnak nyögvenyelősen alkalmazkodni, addig az állatoknak milyen könnyen megy az, hogy ismét szabadabban élhetnek.

Attenborough jókedvűen sorolja a példákat, az újra és újra visszatérő kihalt utcák pedig már nem is hatnak annyira apokaliptikusan: egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a pandémiával ugyan az emberiség szenved, a természet viszont ismét levegőhöz jutott.

Attenborough azonban nem lenne Attenborough, ha a film azon a pontján, ahol a sokadik boldog állatábrázat után már inkább csak legyintenénk, hogy jó, tényleg dögöljünk ki inkább mind, nem nyújtana segítő kezet, és nem mondaná el a tőle megszokott életigenléssel, hogy van ám kiút.

És még csak nem is az, hogy kollektív tarkónlövéssel végezzük ki az embereket, hadd térhessenek vissza a benzinkutakra a vízilovak, az utcákra a sakálok. A film tanulsága az, hogy a világ tanuljon az elmúlt egy év tapasztalataiból, hiszen sosem volt még az emberiség megjelenése óta példa arra, hogy éles kísérletben figyelhettük meg, mi történik, ha az embert, amennyire lehet, kivonjuk az egyenletből. Már a kisebb változások is kulcsfontosságúak lehetnek a természet számára: a tengerpartok éjjeli lezárása, vagy a hajóforgalom átszervezése úgy, hogy kevésbé zavarják a bálnákat. A film tágabb üzenete pedig egybecseng Attenborough egyre sürgetőbb mondanivalójával, amelyet hosszú ideje hangoztat:

meg kell találnunk a megfelelő módot, hogyan éljünk összhangban a természettel a kizsákmányolás helyett, mielőtt még túl késő lenne az emberiség számára.

Az Egy év, amikor a Föld megváltozott április 16-tól elérhető az Apple TV+ kínálatában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Jön A mi kis falunk 6. évada, már elkezdték a forgatást Pilisszentléleken

A készítők ezúttal is rengeteg vicces fordulatot ígérnek, a régi szereplők mellé pedig újak is érkeznek majd az újabb évadban.
Fotó: RTL - szmo.hu
2021. április 21.

hirdetés

Újabb évad készül A mi kis falunk című sorozatból, már el is kezdték a forgatást Pilisszentléleken - jelentette be az RTL Magyarország.

A falusi vígjátéksorozat 2017-ben debütált a csatornán, és már akkor az egyik, ha nem a legnépszerűbb magyar széria lett. Jelenleg az 5. évad fut szombat esténként, amelynek első néhány részét még ősszel adták le, az újakat márciusban kezdték bemutatni. Hétköznap esténként pedig a korábbi évadok epizódjait ismétlik, és bár ezek már többször képernyőre kerültek, még mindig nagyon népszerűek.

A sorozat rajongói számára újabb örömhír, hogy már biztos, hogy lesz hatodik évad is Pajkaszeg lakóinak humoros mindennapjaiból, mert már elkezdődött a forgatás a sorozatbeli falu helyszínén, Pilisszentléleken.

VIDEÓ: Jön az új évad A mi kis falunkból

Az RTL közleménye szerint a készítők ezúttal is rengeteg vicces fordulatot találtak ki, és a régi szereplők mellé újabbak is érkeznek majd a következő évadban is.

hirdetés

A stáb arra kéri a Piliszentlélekre kirándulókat, hogy maradéktalanul tartsák be a közlekedési és járványügyi előírásokat, óvják az ottlakókat.

VIDEÓ: A mi kis falunk legújabb, szombat este adásba kerülő részének előzetese


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Ki tünteti el a tinilányokat a kisvárosban? - Kate Winslet élete alakítását hozza

Az Easttowni rejtélyek szinte még jobb, mint az HBO tavalyi nagy dobása, a Tudhattad volna.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Az HBO-nak mostanában bejön a krimi-vonal, hiszen sikerült nagyot robbantaniuk a Hatalmas kis hazugságokkal pár éve, és aztán tavaly a Tudhattad volna is nagyot szólt. Mindkettő a ki-tette-szubzsánert képviselte, azaz: alig vártuk, hogy megtudjuk egy gyilkosság megfejtését az utolsó részben. A Tudhattad volna főszereplőjeként Hugh Grant annyira lenyűgözte a világot eredeti alakításával, hogy szinte egy új branddé vált az HBO-krimi. 18-án pedig bemutatták legújabb krimisorozatuk, az Easttowni rejtélyek első részét, ami úgy építkezett, hogy aki megnézi, biztosan körömrágva várja majd a jövő heti epizódot.

Egyértelműen, tudatosan az említett krimi-vonalat viszi tovább az HBO az Easttowni rejtélyekkel, és sikerült az egyik legerősebb alkotást letenniük az asztalra ebben a műfajban. Klasszikus alapokra építette Brad Ingelsby kreátor-író a történetet. Legutóbb tőle láthattuk A visszaút című filmet is Ben Affleck-kel a főszerepben, melyben szintén egy klasszikus sportfilmből hozott ki sokkal többet a forgatókönyv megírásakor. Itt is egy tipikus amerikai krimi alapjaira húzott fel egy nagyon eredeti történetet. 

Adott egy amerikai kisváros, a műfajban elmaradhatatlan, egy eltűnt majd egy meggyilkolt lány és egy nehéz életű nyomozónő (Kate Winslet). A sablonok ellenére mégis különleges sorozat született, ami realizmusával, sajátos humorával, élő atmoszférájával kitűnik a többi krimi közül. Ez adja az erősségét.

A Kate Winslet által megformált nyomozónő egy kicsit emlékeztet elsőre a Fargo című nagyjátékfilm főszereplőjére: eléggé szét van esve, a sorozat első üldözési jelenetében kapásból kibicsaklik a bokája a futástól, a kollégája meg rosszul van egy kis vér látványától. Ezzel az abszurd jelenettel fel is villan a Fargo párhuzam, de aztán kirajzolódik előttünk egy hivatásában ügyes, okos, ám a magánéletében teljes káoszban élő rendőrnő. 

Ez a nagy erőssége a sorozatnak: a karaktereket és a környezetüket a legnagyobb aprólékossággal felrajzolja előttünk.

Miközben párhuzamosan halad egy részletes életkép bemutatása, a kisváros életének tűpontos és életszagú megrajzolása a háttérben meghúzódó bűnüggyel.

Az első részben a kibomló bűnügyi szál szinte alig van jelen - mennyiségileg, hangsúlyában attól még van ereje, egy évvel azelőtt eltűnt lányt keresnek hiába -, és inkább a kisváros és a főszereplő családjának lakóinak bemutatására koncentrálunk. Mégis izgalmas minden perce, mivel az információkat aprólékosan, jó érzékkel csepegteti a széria.

hirdetés

A rendezés pedig szintén első osztályú. A színészek kiválasztása egytől egyig telitalálat, a hitelesség pedig szinte dokumentarista szintű, nem érzékelünk semmiféle manírt sem a színészi játékokban, melyhez nagy lapáttal hozzátesz Winslet megjelenése is. Bátran, nulla sminkkel vállalta be a szerepet, ami egy hollywoodi színésznőtől nem mindennapos, és ahelyett, hogy fogyókúrázott volna a forgatás előtt, inkább még hízott is a szerepért, hogy még átlagosabb külseje legyen.

Ő a testes, kusza hajú, zilált Mare, aki bicegve közlekedik. Vezetve, telózás közben tépi a fogával az otthon csomagolt szenyáját, és csak este marad ideje, hogy megfésülködjön. A játékét szintén ez a lecsupaszított hitelesség jellemzi.

Az jutott eszembe róla: ez az igazi színművészet. Pont a hétvégén néztem bele a The Morning Show-ba, melyben még a reggeli felkeléskor is csodás a smink Reese Witherspoonon meg Jennifer Anistonon, és bizony Nicole Kidman is felötlött bennem, akinek szintén milyen jól állna a természetes időmúlás. Kate Winslet nem állítja meg az időt, illetve máshogy: olyan természetes kisugárzása, tökéletes átlényegülése és színészi jelenléte van a maga nyerseségében, amitől mindig eláll a szavam, ha látom, és figyelmeztetem magam, hogy na, ez,ez színMŰVÉSZET, csupa nagybetűvel. Ő maga Mare Easttownból, ahogy az eredeti cím is sugallja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Fogalmunk sem volt, hogy ekkora siker lesz” – Emilia Clarke a Trónok harcáról

A sorozat első részét tíz éve vetítették le, azóta hatalmas siker lett. A színésznő elmesélte, milyen volt a forgatás, mit gondoltak akkor a készülő alkotásról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Tíz éve kezdték vetíteni az HBO-n a nagy sikert elért Trónok harca sorozatot. Az amerikai televíziós fantasy sorozat George R. R. Martin nagy sikerű regénysorozata, A tűz és jég dala alapján készült. A Trónok harca című kötetből készült első évad 2011. április 17-én debütált az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig április 18-án mutatták be. A sorozat 2019-ben a nyolcadik, utolsó évaddal véget ért.

A sorozat számos szakmai elismerést is kiérdemelt, köztük 59 Emmy-díjat, ezzel minden idők legtöbbet díjazott sorozatává vált. Az amerikai forgatókönyvírók szakszervezetének (WGA), minden idők legjobban megírt sorozat listáján a negyvenedik helyet érte el. A sorozat legtöbbször díjazott színésze Peter Dinklage, aki Tyrion Lannister alakításáért két Emmy-díjat és egy Golden Globe-díjat is kapott az eddigi évadok során. A szereplőgárdából Lena Headey, Emilia Clarke, Kit Harington, Maisie Williams, Diana Rigg és Max von Sydow színészeket jelölték eddig Emmy-díjra.

A szereplők jó része induláskor még szinte ismeretlen volt. Az akkor 23 éves Emilia Clarke is még kevés tapasztalattal rendelkezve került a filmbe. Most a sárkányok anyját játszó Emilia Clarke az évforduló kapcsán a látványos film kezdeteiről mesélt az Entertainment Weeklynek:

"A mai napig, ha megkérnek rá, hogy foglaljam össze az első évados élményeimet, képtelen vagyok rá, hogy objektíven megfogalmazzam azt, amit akkor átéltünk. Attól tartok, hogy leszek vagy 90 éves, mire erre képes leszek.

Hatalmas kaland volt, amely ugyanakkor felemésztett minket. Úgy emlékszem vissza rá, mint a középiskolai és az egyetemi évekre, a pillanatban éltünk mindannyian, épp ezért fogalmunk sem volt arról, hogy mekkora világsiker lesz később a Trónok harca. Döbbenetes belegondolni, hogy mennyire csak a napi teendőinkkel foglalkoztunk, épp ezért ért minket váratlanul az emberek fogadtatása.

A legtöbben fiatal kölykök voltunk, próbáltuk jól érezni magunkat és kiélvezni ezt az őrült élményt. Az első évad munkálataira csak jó szívvel emlékszem vissza, mert szórakoztatóak voltak a forgatások" – mesélte a színésznő.

hirdetés

A később számos egészségi problémával megküzdő Emilia Clarke több filmszerepet is kapott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: