News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

12 megdöbbentő tény az Alienről

Igaz, hogy Sigourney Weaver magassarkúban ment a castingra? És mi köze a Dűne kudarcának az Alien sikeréhez?

Link másolása

hirdetés

A Csillagok háborúja (Star Wars, 1977) sikere után divatba jött a sci-fi, a 20th Century Fox ráharapott a témára. Annyira, hogy az Alien kezdeti kétmillió dolláros költségvetését megduplázta. Összeszedtünk néhány érdekességet a film készítéséről és a stáb tagjairól.

1. Balul végződött Dűne-forgatás nélkül nincs alapötlet...

1975-ben Alejandro Jodorowsky chilei rendező Párizsban kezdett el dolgozni a Dűne filmes adaptációján. A forgatókönyvíró Dan O’Bannon volt, a díszletet és a látványtervet pedig Chris Foss, H. R. Giger, és a Moebius művésznéven alkotó Jean Giraud készítette. Jodorowsky túllépte a költségvetést, ráadásul embertelenül hosszú filmet forgatott volna, így a munkálatokat leállították. A stáb tagjai viszont összehaverkodtak, és O’Bannon (aki korábban John Carpenterrel készített egy "Zs" kategóriás sci-fit Dark Star címen) beleszeretetett Chris Foss, Moebius és Giger munkáiba.forgatokonyv_es_diszlet

O'Bannon és Giger

2. ... és H.R. Giger nélkül nincs szörny!

hirdetés

Dan O'Bannonnak megtetszett Giger egyik ijesztő, egyszersmind szépen kidolgozott szörnyetege, emiatt kezdte el írni A nyolcadik utas: a Halál (Alien) című film alaptörténetét. Amikor a 20th Century Foxnál zöld utat kapott a projekt, Giger részt vett a díszletek elkészítésében.

Az 1940-ben született és 2014-ben elhunyt Giger monokróm festményein egész univerzumot teremtett nyomasztó környezetben, biomechanikus alakokkal. Humanoidok, gépek, földönkívüliek és sátáni ihletettségű teremtmények alkotnak társadalmat. Giger leghíresebb sorozata a Necronomicon (1977) és a Necronomicon II (1985). Stílusa olyan karakteres, hogy iparművészektől kezdve számos alkotó ihletforrásként használta munkáit.necronomicon-qvatro

Így néz ki egy idegen űrhajó belseje, ha Giger tervezi:

Giger a filmhez készített vázlatait a BuzzFeeden láthatjátok.

3. Alan Dean Foster a film alapján írta a regényt

Miután egy grafika alapján született a film, nyilvánvaló, hogy a regény csak ezután készült. Alan Dean Foster ezt megelőzően a Csillagok háborúja regényváltozatát írta meg, bár a könyvet George Lucas nevén jegyzik... Alan Dean Foster nemcsak a cselekményt képes visszaadni; belemászik a karakterek fejébe, okokat és mozgatórugókat keres, egész világot teremt a szereplők köré a háttértörténetükkel együtt.

"Parker megint belerúgott az asztalba, de befogta a száját. Sem ő, sem Brett nem tartották magukat hősnek. Az erő, amely lekényszerítheti a hajójukat egy idegen világra, kíméletlenül elbánhat velük is. Nem mintha bizonyítékuk lenne rá, hogy az ismeretlen hívót erővel tartják odalent, de mivel Parker a realista szemével nézte a zord világegyetemet, hajlott a borúlátásra." Részlet A nyolcadik utas a halál című regényből. Fordította Nemes Ernő és F. Nagy Piroska.

4. Végre egy talpraesett női főszereplő!

Miután megvolt a kulcsfigura, a földönkívüli, és az alaphelyzet – egy űrhajó leszáll egy idegen bolygón - keresni kezdték a történethez az emberi karaktereket. Ash, Brett, Dallas, Kane, Lambert, Parker, Ripley – ők lettek a legénység tagjai. David Giler és Walter Hill producerek ötlete volt, hogy nő legyen a főszereplő, nem pedig férfi. Szerettek volna szakítani az addigi scifi klisékkel. A számításuk bejött.

Máig az egyik legnépszerűbb science fiction karakter Ellen Ripley. Nem megmentésre és lánykérésre váró csinibaba, hanem intelligens szakember, akit nem érdekel, ha munka közben összekoszolja az overállját, és aki bátran szembeszáll a szörnyetegen kívül a környezetében lévő ártó szándékú férfiakkal is. A legenda szerint Sigourney Weaver a castingra amúgy sem alacsony termetéhez magassarkú cipőt húzott, nem vette igazán komolyan a dolgot. De beválogatták…BriantaylorLenkaSimeckova

Brian Taylor és Lenka Simeckova illusztrációi az Alien rajongók művei között.

5. Gyönyörű, élethű űrhajó készült

Az űrhajót, a Nostromot Chris Foss tervezte. Egyike volt azoknak a művészeknek, akiket O’Bannon Európában ismert meg a Dűne és Jodorowsky révén.

Minden idők egyik legvagányabb űrhajója a Nostromo:

6. Mi a közös az Alienben és Az idő uraiban?

Az Alien stábjából Jean "Moebius" Giraud neve itthon ismerősen cseng: Az idő urai című 1982-es magyar-francia sci-fi rajzfilm díszlettervezője volt, és még ugyanabban az évben a Tron munkálataiban is részt vett. Dolgozott a Willow című fantasy filmben és tagja volt A mélység titka és Az ötödik elem stábjának is. Moebius (aki az Alienben a szkafanderek alapkoncepcióját dolgozta ki) sajnos már nem él, szervezete két évvel ezelőtt feladta a rákkal vívott küzdelmet…

Moebiusról a BBC forgatott portréfilmet:

7. Philip K. Dick, a scifi nagymestere kritizálta a filmet

A sztáríró nem klasszikus sci-fit látott a filmben, inkább horrort. "A leleményes forgatókönyvírók és rendezők nem elégszenek meg bolygók elpusztításával; egyedi, új univerzumokat teremtenek, amiket persze be is népesítenek különféle lényekkel. Nézzen csak körül mindenki. Azt hittük, tudjuk, hogy néz ki egy idegen… Pedig nem láttunk semmit. Ami átfúrta magát Kane ingén A nyolcadik utas: a Halálban, az nem a szörnyetegsor vége, hanem sokkal inkább az eleje.

Káprázatos vizuális világa ellenére A nyolcadik utas: a Halál (hogy kiragadjak egy példát) gondolati téren nem hozott számunkra semmi olyat, ami az elmére hatott volna az érzékek helyett." (Forrás: Univerzumteremtők… és temetők, 1981, részlet. Fordította: Roboz Gábor.)

Ph. K. Dick temérdek regényt írt, közülük többet megfilmesítettek a következő címen: Az emlékmás, Szárnyas fejvadász, Kamera által hományosan, A felejtés bére, Imposztor, Különvélemény.

Tökéletes gyilkológépet teremtettek az Alien alkotói. Ez tényleg a filmes szörnyetegsor eleje.

8. Remek zeneszerző készítette a hideglelős zenét a filmhez

Jerry Goldsmith kiválóan tud hangokkal ijesztgetni és sejtetni. Rendszerint krimikhez, horrorfilmekhez és sci-fi művekhez írt zenét: A majmok bolygója (1968), Pillangó, Kínai negyed, Ómen, Kóma, Kopogó szellem, Az emlékmás (1990), Egy ágyban az ellenséggel, Elemi ösztön. A nyolcadik utas: a Halál után néhány évvel ismét Ridley Scott-tal dolgozott együtt a zeneszerző, a Legenda című fantasy zenéje is Goldsmith nevéhez fűződik. 2004 július 21-én hunyt el.

A nyolcadik utas: a Halál főcímzenéje

9. Mélyalvás folyadékkal és anélkül

A film elején a hajó legénysége az ébresztést követően alsóruhában bújik ki az üvegkapszulákból. A film alapján készült regényben azonban folyadékban alszanak a szereplők. (Ez ötlet később továbbfejlesztve felbukkan A Birodalom visszavág című filmben, amikor Luke Skywalker egyfajta gyógyító folyadékban lebeg.) A Prometheusban aztán tényleg folyékony halmazállapotú anyagban történik a mélyalvás.melyalvas

10. Két különböző nőnemű létforma szerepel a történetben

Az egyik természetesen emberi: Ripley és Lambert a legénység tagjai, a férfiakkal teljesen egyenrangúak, nem díszletként szerepelnek. A másik létforma gépi: a fedélzeti számítógépben mesterséges intelligencia él, akit a szereplők Anyának neveznek. A következő részben aztán (A bolygó neve: Halál vagyis Aliens) felbukkan az Idegenek társadalmának királynője is, a végső csatát tehát két nő vívja, Ripley és a Királynő.

Helen Horton, "Anya" eredeti hangja visszaszámol:

11. Jones, a macska is kulcsfigura

Régi, tengeri hajós szokás volt macskával utazni, hogy a cica megtizedelje az hajóra költöző rágcsálókat. Az Alien történetével könnyebben azonosulunk Jones, a kandúr miatt, aki a hosszú úton az emberek társa. A hardcore Alien-rajongók egy része imádja, és örül neki, hogy Ripley vele együtt tér nyugovóra a film végén, mások szívből utálják a cicust. Szerintük ugyanis a legénység egy része megmenekülhetett volna, ha nem kezdik el keresni Jones-t. Brettet például azért kapja el az Idegen, mert éppen a macskát hajkurássza.KatarinaVenom

Katarina Venom illusztrációja az Alien rajongók művei között.

12. Nálunk csak 1981-ben mutatták be a filmet

A rendszerváltás előtt nem volt ritka, hogy komoly fáziskéséssel jutottak el hozzánk a "hanyatló Nyugat" filmjei. Akár több évet is csúszhatott a hazai bemutató. A nyolcadik utas: a Halál című film mozipremierje 1981. január 15-én volt. Természetesen korhatáros darab lett, csak 18 éven felüliek válthattak rá jegyet, a legtöbb moziban pedig belépéskor a jegyszedők a kor szokásainak megfelelően személyi igazolványt kértek.

A film utóélete

A nyolcadik utas: a Halál kasszasiker lett. De nemcsak a folytatásokat köszönhetjük a filmnek, hanem számtalan mémet és vizuális feldolgozást is.

10294315_705885686113768_8957857175331456529_nAlexFineAllenKennedy

MarkoManevChunLo

Szántai Alexandra, Alex Fine, Allen Kennedy, Marko Manev és Chun Lo illusztrációja az Alien rajongók művei között.

Ha szereted az Alien filmeket, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Egy színdarab, egy koncert és egy Sorrentino-film Beck Zolitól a Városmajorban
A tavalyi siker után idén nyáron újra találkozhat Beck Zolival és a 30Y zenekarral a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége – többször is.

Link másolása

hirdetés

Ismét színpadra kerül a 2021-ben bemutatott Ahogy teccik – nemtragédia című Shakespeare-átirat, lesz Resti koncert, és Beck Zolinak köszönhetően kerül a Kertmozi műsorára Sorrentino világhírű filmje.

– Tavaly a Városligeti Szabadtéri Színpad saját bemutatóval állt elő: ez volt az „Ahogy teccik – nemtragédia” című Shakespeare-parafrázis, amelynek zenei vezetője és zeneszerzője is te voltál. Az előadás az akkor még friss Covid-helyzetre reflektálva az elszigetelődött fiatalokra koncentrált. Júniusban, a Szabadtéri Színházak Találkozóján ismét látható előadás idején már nem lesz az életünk főszereplője a járvány – ettől még aktuális lesz a darab?

– Kevésbé érzem úgy, hogy a Covid hívta életre az előadást, sokkal inkább azt, hogy a Covid nem hagyta, hogy intenzív, személyes együttléteken alakíthassuk ki az alkotókkal annak kereteit. A mű mondanivaló továbbra is aktuális, a járvány pedig, ami a darab születésekor még szokatlan, félelmet keltő és szürreális valóság volt, egy kicsit velünk marad általa.

Valóban szürreális volt a helyzet, amibe kerültünk, amikor Halasi Dani rendezővel, Szabó Attila dramaturggal és másokkal együtt elkezdtük fogalmazni a mű zenei terét.

Mivel sokáig nem is találkoztunk személyesen, kénytelenek voltunk ebben a „Covid-kalandban” online beszélgetni arról, hogy mit akarunk a darabtól, vagy hogy hol érezzük benne azokat a pontokat, amelyek megszólítanak és izgatnak bennünket. Az volt a mi nagy tettünk, hogy ezt megugrottuk, hogy erre képesek voltunk, és úgy gondolom, hogy ez – jó értelemben – meg is látszik a darabon. A személyes alkotói viszonyunkban minőségi élmény volt, hogy képesek voltunk a Covid-szabta korlátokat átlépve értelmezni emberi viszonyrendszereket, társadalmi problémákat, és így tudtuk „hozzányúlni” Shakespeare-hez.

hirdetés

Önmagában nagy dolog volt, zenei értelemben pedig egy csoda. Papával és Yankkal (Sárközy Zoltánnal és Herold Jánossal) hármasban összeültünk egy stúdióban, akár egy szigeten. Persze lehet, hogy csak romantizálom ezt az időszakot, csak hogy elviselhetővé tegyem... Szóval a világtól szinte elzárva kialakítottuk a zenei elképzelésből a zenét, és végül a Semmiből megszületett a Valami.

– Az invenciót, az alkotóvágyat nem törték le a körülmények?

– Talán nem is a vágyat zárta el előlünk, hanem sokkal inkább a forrásvidékét annak, ahonnan inspirálódni tudtunk. Nem nagyon lehetett nekidőlni a valóságnak, mert az éppenséggel nem volt... Ellenben volt egy Shakespeare-szöveg, egy teremtett, fikciós valóság, amit nem kellett előállítanunk, hanem „ahhoz képest” kellett megtalálni valahogy az elbeszélés módját.

Utána viszont már egy nagyon komoly és konkrét munka kezdődött, amiben a tényleges melódiák, hangok, ritmusok és hangképek szerveződnek, amiket aztán tényleges emberek énekelnek majd el a színpadon – az a két nagyszerű színészosztály, akikkel ezt az egészet színpadra vittük.

– A Pesti Magyar Színiakadémia színészhallgatóiról van szó, akik a nézők elé viszik a Shakespeare-vígjáték rendhagyó átiratát. Ez a 22 fős gárda veletek maradt ebben a szezonban is?

– Bár már néhányan nem az akadémia hallgatói, mert más színiképzőbe mentek és persze vannak újak is, de mondhatom, hogy szinte teljes létszámban együtt maradt a csapat. Az összeolvasások már egy ideje zajlanak, a próbákat május közepén kezdtük. Ezekkel a fiatalokkal időközben forgattunk egy 30Y-klipet is, megerősíthettük a közös alkotásba vetett hitet.

– A Városmajori Szabadtéri Színpad más nyári produkciójában is „érintett vagy”; te és a 30Y: ez a Resti koncert. A restiről általában a ragacsos asztalú utasellátó-kocsmák hangulata jut az ember eszébe...

– Tulajdonképpen így is kell elképzelni a Resti koncertet, adott a ragadós asztal és az átmenetiség, ami egy vasútállomás „üzemegységét” jellemzi. Az egész produkció egy viszonylag régi 30Y-hagyományra épül, mármint nem azért, mert sok időt töltöttünk restikben, hanem mert a 2000-es évek eleje óta játszik a zenekar akusztikus koncerteket. Ennek összefoglaló lemeze volt a Szentimentálé 2012-ben. Szóval miközben turnéztunk, felmerült, hogy a koncertjeinknek lehetne egy szcenírozott, valamelyest történeti síkra helyezett változata, egy koncert, amit színházi dramaturgia alakít. A színészünk Mucsi Zoltán lett, akivel nagyon jó alkotói és baráti kapcsolatban vagyunk.

Az idén júliusban látható, városmajori Resti-koncert egy másik változatával álltunk színpadra néhány évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában, a pécsi Kodály Központban és a Miskolci Művészetek Házában is. Az előadást ezután sem akartuk elengedni, de már csak olyan helyszíneken játsszuk, amelyek számunkra valamiért motiválóak. A Városmajori Szabadtéri Színpadhoz pedig érzelmileg is erősen kötődünk, már csak a tavalyi – és persze az idei – „Ahogy teccik” miatt is.

– A Városmajor kertmozi-előadásai között a „nevedet adtad” az egyik filmhez: Paolo Sorrentino Ifjúsága azért került fel a műsorra, mert az a személyes kedvenced. Mi vonz ebben a filmben?

– Sorrentino világa vonz, különlegesnek tartom a képi nyelvet, amit használ, és nagyon szeretem azt a fajta történetmesélést, amit ő képvisel. Talán van bennem valami az Ifjúság szentimentalizmusából, nosztalgiájából, és nagyon szeretem, hogy ebben a filmben nem uralja a cinizmus az elbeszélést, kedvelem az életigenlést, ami árad belőle. Ráadásul a zenéje is nagyon közel áll a zenei gondolkodásomhoz. Olyan film, ami jól nézhető, könnyen befogadható, és persze nem idegen a kertmozik hangulatától sem. Sorrentino nagyban teljesíti a nyári szabadtéri mozi elvárásait. Ha a vetítés napján nem koncertezek éppen, mindenképpen ott leszek én is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
KULT
Szex, hazugság, mérgező kapcsolat – Brittany Murphy élete és halála
Mi okozhatta ennek a fiatal, életerős sztárnak a halálát? Erre a kérdésre keresi a választ az HBO Maxon megtalálható kétrészes Mi történt, Brittany Murphy? dokumentumsorozat.

Link másolása

hirdetés

A népszerű színésznő 2009. december 20-án, gyanús körülmények között vesztette életét. Ezt a tragikus történetet használta ki Jason Blum produkciós cége, a Blumhouse, amely főleg horrorfilmjeiről híres, a célból, hogy

elkészítsenek egy kissé hatásvadász „nyomozós” típusú dokumentumfilmet.

Én nagyon szeretem az igaz történeteken alapuló bűnügyi doksikat, úgyhogy nagy reményekkel ültem le a képernyő elé.

Cynthia Hill rendező tapasztaltnak minősül a dokumentumfilmesek között, így biztos kézbe került a projekt. Minden okom megvolt a bizakodásra, de sajnos felemásra sikerült a végeredmény.

Az alkotók a történetet két oldalról közelítik meg.

Egyrészt elindul egy szál a tragédia estéjén, illetve vele párhuzamosan Brittany fiatalkorától, tele érdekes archív felvételekkel.

Rengeteg érdekes információt, apró részletet tudunk meg az életéről. Arról, hogy hogyan került a show-bizniszbe, fiatalkori ambícióiról, fellépéseiről. Már egészen gyerekkorától tudta, hogy a színészet lesz a szakmája. Sok interjú készült hírességekkel, kollégákkal, barátokkal és újságírókkal, akik közel álltak hozzá és a családhoz, vagy aktívan részt vettek a nyomozásban.

hirdetés
Ebben éreztem az egyik fő problémát, túl sokan és túl sokat spekulálnak.

Egyértelműen gyanús volt valami az ügyben, de a gyanúsítgatással kicsit túlzásba esnek a készítők.

Brittany halálát fulladás okozta. Vér-oxigén szintje olyan alacsony volt, hogy a szakértők szerint teljes vérátömlesztésre lett volna szüksége, illetve emellé összeszedett egy tüdőgyulladást és mindezek tetejében még fájdalomcsillapító gyógyszereket is szedett.

Ez a három tényező, illetve az, hogy nem fordult időben orvoshoz, megpecsételték a sorsát.

Az első rész színésznőnk életéről, munkásságáról és kapcsolatairól szólt. A színésznő érzékeny volt a külsejére, egy interjúban elárulta, hogy

minden cikket és blogbejegyzést elolvasott magáról, ennek következtében erős test- és önképzavar alakulhatott ki benne.

Mivel édesanyja egyedül nevelte, valószínűsíthetően apakomplexusa is volt, így általában az idősebb férfiakhoz vonzódott. Összejött több kollégájával is munka közben, például összeboronálták Eminemmel, jártak Ashton Kutcherrel, de igazán tartós kapcsolatot csak későbbi férjével, a kissé idősebb Simon Monjackkel ápolt, aki, mint később kiderült, nem a legjobb választás volt. A sorozat második része Mr. Monjackre, az ő életére és Murphy-vel való kapcsolatára koncentrál.

Monjack egyértelműen csaló volt.

Sikeres forgatókönyvírónak adta el magát, magabiztos, karizmatikus volt. Ugyan nem egy Adonisz, de meg tudta fogni a hölgyek szívét, hogy aztán felélje a vagyonukat. Több zabigyereke is született, akikkel nem foglalkozott igazán, több nőt eljegyzett, de elvenni csak Brittanyt vette el. Kimondottan toxikus volt a kapcsolatuk, Simon totális kontroll alatt tartotta Murphyt, kezelte a vagyonát, ő döntötte el, milyen szerepet vállalhat el, kik lehetnek a barátai és valószínűleg neki "köszönheti" Brittany a halálát is.

Több elmélet is született, hogy a fulladást a villájukban található penészgomba okozta, de a halál utáni vizsgálat nem mutatott ki penészgomba-fertőzésre utaló jeleket, a boncolást pedig a férj nem engedélyezte, ami miatt gyanúba is keverte magát az özvegy. Esélyes, hogy

Monjackkel való toxikus kapcsolata miatt nem fordult Brittany időben orvoshoz.

A szervezete is legyengült – valószínűleg az önképzavara miatt nem evett –, több pletyka is keringett arról, hogy bulimiás vagy anorexiás lehetett, bár ezt a haláláig tagadta. Nagyon hirtelen fogyott le, ezt többen megemlítik az interjúk során. Simon Monjackről több korábbi párja is említette, hogy szerette a vékony testalkatot, és bár Murphy nem volt kövér, hollywoodi mércével sajnos kerekdednek számított. A férj erre az egészre rátett egy lapáttal, ugyanis inkább növelte bizonytalanságát saját testével szemben, minthogy segíteni próbált volna. Sokan azt állítják, emiatt feküdt többször plasztikai sebész kése alá.

Mindezek mellett meglehetősen egészségtelen életmódot folytattak.

Sokszor éjszakáztak és többféle gyógyszert szedtek, hogy fenn tudják tartani ezt az életformát. Itt érzem a másik nagy problémáját a sorozatnak: nagyon hatásvadász akar lenni. Igazi tényekkel nem tudják ezeket az állításokat igazolni az alkotók, csupán spekulálnak és megpróbálják a spekulációt tényként előadni, hollywoodi körítéssel.

Alapvetően a célját elérte a sorozat, felkeltette az érdeklődést, adott magyarázatot a híresség halálára és felkínált egy alternatívát azoknak, akik úgy gondolják, több volt az egész mögött, mint egy egyszerű tüdőgyulladás.

Brittany Murphy tragédiája után nem sokkal követte őt férje, aki hasonló körülmények között hunyt el.

Persze ez a spekulánsoknak táptalajt adott az összeesküvés-elméletek gyártásához. Azoknak tudom ajánlani a sorozatot, akik kedvelték a színésznőt és szeretnének többet megtudni az életéről és a halálának körülményeiről, de arra nem lehet számítani, hogy az igazságot tárja fel, inkább csak a legvalószínűbb történést fejtegeti. A sorozat két része megtekinthető az HBO Max kínálatában magyar felirattal.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Dér Heni és Lotfi Begi készítették el a Fradi új szurkolói dalát – megjelent a klip
A videóklipet részben a Fradi idei bajnokavató ünnepségén forgatták, ahol először mutatták be élőben az átdolgozott számot.

Link másolása

hirdetés

Megjelent a Ferencváros labdarúgó csapatának új szurkolói dala és az ahhoz készített videóklip. A szám a GALA Freed From Desire című 1996-ban kiadott dalának átdolgozása, amelyet Dér Heni és Lotfi Begi készített el, a végére pedig a csapat drukkereinek ismert rigmusa is bekerült.

A két zenész a Fradi bajnokavató ünnepségén adta elő először a dalt, a klipet is részben ott forgatták a szurkolókkal együtt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Megvan a nyár legjobb blockbustere – A Top Gun: Maverick kirobbant az ülésedből
36 évet kellett rá várni, de megérte: Tom Cruise újra megmutatta, hogy még mindig ő a legnagyobb ász Hollywoodban. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Ne szépítsük: az 1986-os Top Gun felett eljárt az idő. Mai szemmel, félretéve minden nosztalgikus érzést és gyerek- vagy fiatalkori kellemes emléket, nem igazán működik benne sem a karakterdinamika, sem az akciók, sem a szerelmi szál. Vagy maximum a maguk kissé butácska szintjén. Szó se róla, továbbra is szerethető mű, megvan a bája, és az is egyértelmű, hogy az akkori közhangulatnak durván jól esett (ez meg is látszik a bevételein: az Egyesült Államokban az év legtöbb pénzt kereső filmje lett), ám összevetve a most mozikba kerülő folytatással, a Top Gun: Maverickkel, ég és föld a különbség minden, fent felsorolt összetevő esetében.

Megvan a veszélye annak, ha egy korábbi sikerfilmhez évtizedekkel később forgatnak második részt.

Egyrészt az akkori közönség már felnőtt, és lehet, hogy a mostani fiataloknak már nem sokat mond az alapanyag, puszta nosztalgiázásból pedig nehezen lehet megélni, másrészt pedig, ha valami egykor nagyon sikeres volt, könnyen önismétlésbe hajlik az egész, az eredeti fenoménjellegét csak halvány másolatként tudják a nézők elé tárni. Vannak példák az előbbire (pl. Mátrix – Feltámadások) és az utóbbira is (A függetlenség napja – Feltámadás, Bazi nagy görög lagzi 2 stb.).

A Top Gunhoz régóta terveztek folytatást, de valamin mindig megcsúszott a projekt. Az első film direktora, Tony Scott 2012-es öngyilkosságával aztán jó időre kútba esett minden próbálkozás. Végül mégis elkészülhetett a mű a Tron – Örökség, a Feledés és A bátrak rendezője, Joseph Kosinski direktori felügyelete alatt, valamint a forgatókönyvvel meggyőzött Tom Cruise hathatós közreműködésével.

Igazából azzal, hogy Cruise újra repülőbe szállt, már nyert ügye volt az alkotóknak.

Hollywood egyik utolsó sztárja apait-anyait belead minden projektjébe, komolyan veszi a sztorit és a tálalást is, és bár 50 fölött szinte teljesen átnyergelt a nagyszabású akciófilmek és sci-fik terepére, nagyon ritkán lő mellé (A múmiát felejtsük el gyorsan).

S hogy miért is működik ilyen jól a Top Gun: Maverick, miért ilyen veszettül szórakoztató? Nos, ez több komponensből áll:

hirdetés

1. Borzasztó látványos!

Ez talán nem meglepő. A hollywoodi filmgyártás technikai szinten természetesen már sokszor bizonyított, jelen esetben viszont az is sokat hozzátesz az összképhez, hogy Kosinski minél kevesebb CGI-t akart alkalmazni. Vagyis igazi vadászgépek repkednek igazi levegőben, igazi terepeken. Ha rá is toldottak itt-ott számítógépes utómunkával, az nem látszik, érezni tehát az akciók és a száguldás súlyát, a pilóták pattanásig feszült helyzetét.

Egészen elképesztő légi jeleneteket kapunk, amelyeket érdemes minél nagyobb vásznon végignézni. Ezt még egyszer hangsúlyozom: minél NAGYOBB vásznon!

Aki teheti, IMAX-ben próbálkozzon, mivel nem mindennapi élményben lesz része így. A film utolsó 20-25 perces akciójelenete pedig mindent megkoronáz: egészen elképesztő izgalmakat és vizualitást ígér.

2. Az emocionális töltet

Az akciók egy dolog. Ha azonban nincs mögötte érzelmi belehelyezkedés, fabatkát sem ér az egész. Nos, Kosinskiék ebben sem mondtak csődöt: átélhető, könnyes és vicces szituációkat és hús-vér karaktereket alkottak meg, a Top Gun: Maverick a legmeglepőbb helyeken hatja meg az embert. Természetesen az első rész eseményei okozzák a fő konfliktusokat (pl. Goose halála továbbra is rendesen kihat mindenkire, főként a fia, Rooster és Maverick kapcsolatára), de új szereplőket, új kihívásokat és egy régi-új szerelmet is kapunk Jennifer Connelly Pennyjének személyében. Ráadásul az alkotóknak még Val Kilmer Icemanjét is sikerült ízlésesen visszahozni, a valóságban is súlyos beteg színész és Cruise közös jelenete a film talán legmeghatóbb pillanata lett, amit képesek voltak egy óriási poénnal feloldani.

Komolyan, egyszerre sírsz, izgulsz és nevetsz ezen a filmen, végigzongorázik az érzelmeiden, és keményen rárúgja az ajtót az elvárásaidra.

3. A nosztalgiafaktor

Egy régebbi alkotás jóval későbbi folytatásának egyik legfőbb rákfenéje lehet ez. Amikor nagyjából abból áll az egész, hogy a régi időkön elmélkedik, és pofátlan fan service-t tol az arcunkba, nem törődve azzal, hogy saját identitást alkosson magának. A Top Gun: Maverick pedig nagyon sokat nosztalgiázik. Folyamatosan az első rész eseményeiről beszélnek, a főcím konkrétan ugyanaz, a naplementés színvilág, a zenehasználat, a pilóták kakaskodása, tényleg minden visszaköszön itt. Még a félmeztelen tengerparti sportolás sem hiányzik.

DE! Kosinskiéknak sikerült mindezt megfelelő arányérzékkel és rendkívül ízlésesen tálalni. Úgy lesz saját személyisége a Top Gun: Mavericknek, hogy semmi újjal nem kecsegtet. Nem reformálja meg a műfajt, ez továbbra is egy ízig-vérig Top Gun-film.

Ugyanakkor nem hazafiaskodik feleslegesen és túlzón, szerencsére kiveszett belőle a haditengerészettel kapcsolatos propagandajelleg is, és amit korábbról megidéz, azzal tisztelettel bánik. Tom Cruise pedig egyre alázatosabb, például immár az sem probléma, ha valaki jóval magasabb nála - felnéz a másik szemébe, és úgy mondja meg a magáét.

Ilyen egy jó folytatás, ilyen egy jó blockbuster. Hihetetlenül szórakoztató, na, felesleges ezt tovább ragozni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: