KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A spanyol focista megható visszaemlékezése Magyarországról

A spanyol focista megható módon emlékezik vissza a nálunk töltött időszakról.


Francisco Gallardo spanyol focista Magyarországon, Diósgyőrben (és a Puskás Akadémián) játszott középpályásként. Most egy blogbejegyzésben "Köszönöm futball" címmel megható módon emlékezett vissza az itt töltött időszakra, a magyarokra - írta a magyarlelato.com.

paco-gallardo

"Az első tapasztalataimat Spanyolországon kívül Miskolcon, a DVTK-ban tapasztaltam meg. Már több éve volt, de még mindig úgy emlékszem rá, még mindig úgy belém van gravírozva, mintha tegnap történt volna” – kezdi írását a jelenleg az andalúz korosztályos válogatottjánál is dolgozó Francisco Gallardo, azaz Paco.

“Emlékszem arra a szorongó várakozásra, arra a bizonytalanságra, amelyet a Barajason éreztem (Madrid repülőtere – szerk.), hogy egy új országba költözöm, 2700 kilométer messze. A kételyek, a motiváció és az a nagyon világos elképzelés és izgalom, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, ami annyira izgat gyerekkorom óta: focizni. A csendes repülés és a célállomásra való megérkezés, a leszállás… egészen különleges tapasztalat, nagyon egyedi, ezt nagyon nehéz pár sorban leírni. Hihetetlen volt és felejthetetlen. Vártak engem a repülőtéren, kedves gesztusokkal és a kommunikáció nagy nehézségeivel. A magyar nyelv lehetetlen, így angolul próbáltunk beszélni, én az andalúz angol keverékemmel, ők a magyar-angollal, az ottani területre jellemző akcentussal.”

Ezek után a sevillai születésű fiatalember egy anekdotát osztott meg a Miskolcra való útról: “Az első párbeszédem, amit soha nem értettek meg, ott voltam én, egy autóban két másik személlyel, akiket épp akkor ismertem meg, egy olyan táj, amely teljesen különbözött a Spanyolországtól megszokottól, igyekeztem megválaszolni mindazt amit tőlem kérdeztek, anélkül, hogy bármit is értettem volna. El tudjátok képzelni az arcomat… az ő arcukat és mindazt ami az én fejemben végbement. A feladat bonyolódott, de a hiányzó részeket mosollyal pótolták és csöndekkel.”

Voltak olyan napjaim, amikor gondolkoztam azon, hogy jól tettem-e hogy a Diósgyőr ajánlatát fogadtam el, más, sokkal kedvezőbb ajánlatokat visszautasítva…” Ezt követően Paco összehasonlítja a Liga BBVA csapatainál lévő felszereléseket a Diósgyőrével, fanyar kritikával illetve a bájos egyszerűséget. Ám nem sokáig gondolkodott, amivel kapcsolatban egy érdekes történetet oszt meg Francisco Gallardo:

"Egyik alkalommal úgy érkeztem edzésre, hogy a pálya szélén rengeteg család állt a kezében egy festékes bödönnel. Azért jöttek, hogy lefessék a stadiont. Leesett az állam, annyira meglepődtem, azt gondoltam ez valamilyen büntetés, de nem, egyszerűen a szurkolók ennyire magukénak érzik a klubot. Ebben a percben megértettem, hogy jól döntöttem és nem tévedtem, hogy a DVTK-hoz igazoltam. Akartam érezni a rajongást, azt akartam, hogy én az ő részük legyek és ők részeim legyenek. A kétségek eloszlottak, elfelejtett érzések jöttek elő újra. Elképzelhetetlen volt, soha nem tudtam volna elképzelni, hogy így fogom élvezni.

"
A futball adta nekem meg azt ami vagyok, és Miskolc, a DVTK a nagy életkedvet adta. A legjobbat kaptam a szakmámban, az emberek szeretetét és melegét.

Egy olyan stadionban játszottunk, ahova körülbelül tízezer ember fér be, már a kezdőrúgás előtt vibrált minden, órákkal a lefújás után még mindig tart ez a vibrálás, a közönségnek köszönhetően. Egy város, ami több, ami befogadt téged, és ami bennem különleges és mérhetetlen szeretetet váltott ki. Az én debütálásom előtt elmagyarázták nekem, hogy a meccs befejezésekor a csapat egy kört tesz a stadionban, megköszönve a szurkolást. Miközben az összes játékos együtt énekel a szurkolókkal, őszintén szólva nem értettem ennek az értelmét.

Elérkezett a bemutatkozás és ezzel együtt az én első alkalmam arra, hogy megtapasztaljam ezt az érzést. Mindez leírhatatlan, ahogy a lelátó együtt lélegzett a játékosokkal, soha nem láttam ehhez foghatót, soha nem fogom elfelejteni. Hihetetlenül megható volt, az összes éneket megismertem és énekeltem velük, magyarul! Áhított momentum volt számomra a mérkőzések utáni ünneplés, a boldog szurkolók arcai. Azt láttam, hogy sokat tudok adni nekik, nagyon szerencsés vagyok, kiváltságosnak érzem magam.

"
Akik eljöttek és meglátogattak mindig azt kérdezték, hogy mit keresek Miskolcon, a válaszra mindig rájöttek, amikor látták hogy újjászülettem a Diósgyőr szurkolóknak köszönhetően.

Édesanyámmal egyszer beszélgettem Skype-on keresztül, mondtam neki, hogy leszaladok a piacra egy 15 percre. Nagyon közel volt hozzám a piac, de korábban még sosem voltam ott. Amikor visszaértem onnan, a mamám idegesen fogadott, már épp be akarta jelenteni az eltűnésemet. Kiderült, hogy négy és fél órán keresztül voltam lent, ami a piacon történt az maga volt az őrület. Minden sarkon megállítottak, mindenki ajándékozni akart nekem valamit, mindenkinek volt egy kedves szava, hihetetlen volt. Hát, így lett 15 percből kicsivel hosszabb, izomlázam lett annyi ajándékot kaptam. Már több év eltelt, de továbbra sem találok szavakat, annyira hálás vagyok, hogy nem tudom kifejezni. Ebben a városban, ahol 160 ezer lakos van, nekem felcsillant a lehetőség, hogy a futballt maximálisan élvezzem.

"
El kellett köszönnöm és ez volt életem legszomorúbb pillanatainak egyike. Nem akartam elhagyni ezt az érzést, nem akartam elhagyni a várost, a lakosságot, az utcákat. Nem akartam elmenni.

Magamba szívtam a magyarok kultúráját, biztos öntudattal tettem ezt és integráltam közéjük, nekem ez lehetőségeket engedett. Ha ma egy tanácsot kellene adnom, akiknek kétségeik vannak afelől, hogy külföldre igazoljanak-e, az én véleményem teljesen világos: egyértelmű igen!"

paco2

Az eredeti írást ITT találjátok.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Próbálkozik, küzd, és nagyon szeretne visszajönni” – Emberfeletti módon harcol a 16 éves evezős, aki januárban kapott agyvérzést
Csapata nagyon várja vissza Csillát, akinek rehabilitációja kórházban és otthon is zajlik. Családjának gyűjtést is szerveztek.


Klubja és csapattársai gyűjtenek annak a 16 éves magyar bajnok evezős lánynak a rehabilitációjára, aki januárban kapott agyvérzést – számolt be az RTL Híradója.

A tragédiát születési rendellenesség okozta. A lány a bénulásból korábban kórházban lábadozott, de egy hosszabb rehabilitáció után most hazamehetett.

Csapattársa szerint nagyon mosolygós, vidám lány volt, akinek személyisége hiányzik az edzésekről. Győri klubjának vezetője szerint pedig az élsportnak is nagyon hiányzik a 16 éves lány. Alföldi Zoltán a Híradónak elmondta: „Körülbelül 2-2 és fél évnyi kitartó munkát követően beérett a gyümölcs, hiszen magyar bajnok és válogatott evezős lett.”

Edzője arról is beszélt, hogy különleges, a sportjához köthető rehabilitációs gyakorlatokkal igyekeznek javítani Csilla állapotán:

„A gyógytornagyakorlatokat mind az evezős mozgáshoz csatolják: fogja meg az ágynak a szélét, mintha a lapát nyele lenne, úgy rúgjon a lábával, mintha elrúgná a hajót maga alól. Ami persze még nem sikerül neki annyira, de próbálkozik és küzd. És nagyon-nagyon szeretne visszajönni”

– fogalmazott a csatornának Bíró-Lakó Szandra.

Csilla szerda óta ismét otthon gyógyulhat. Édesapja szerint kezdetleges mozgásra már képes a kezével. Most arra várnak, hogy a torkában lévő kanült ki lehessen venni, ami után újra tanulhat beszéni.

Csapattársai gyűjtésbe is kezdtek, hogy ezzel segítsék a családot.

Az RTL Híradó riportja Csilla gyógyulásáról:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Erre költötte a MOHU a REpont palackok árából jótékonyságra felajánlott százmilliókat
A rendszer bevezetése óta mára a visszaváltott palackok száma meghaladta a 2,5 milliárdot. A palackok és a dobozok a rendszernek köszönhetően újrahasznosulnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. július 17.



Mintegy 230 millió forint támogatást juttatott a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika és a Bethesda Gyermekkórház részére; ez az az összeg, amit a REpont automatáknál a "jótékonyság" gombot választva váltottak vissza a fogyasztók - derült ki az MTI beszámolója alapján az adományok ünnepélyes átadóján csütörtökön Budapesten.

Az intézményenként mintegy 77 millió forintot Runtág Tivadar, a MOHU operatív igazgatója nyújtotta át Nagy Anikónak, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosának, Szabó Attilának, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika igazgatójának és Velkey György Jánosnak, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójának.

Runtág Tivadar örömét fejezte ki, hogy hozzá tudnak járulni a hazai gyermekegészségügyi intézmények fejlesztéséhez, illetve köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a jótékonyság gombot választották a REpont automatáknál.

Közlése szerint

a rendszer bevezetése óta mára a visszaváltott palackok száma meghaladta a 2,5 milliárdot.

A palackok és a dobozok, illetve a készítésükhöz felhasznált anyagok a visszaváltási rendszernek köszönhetően nem az "árokpartokon", a környezetet károsító hulladékként kötnek ki, hanem újrahasznosulnak.

Elmondta, hogy a MOHU folytatja a programot és júliustól a hátrányos helyzetű családok kapják a jótékonyságra felajánlott italcsomagolások árát a Magyar Vöröskereszten, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálaton és a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül.

Nagy Anikó kiemelte, hogy baleseti központjukban évente 46 ezer gyereket látnak el, közülük 3500 esetében műtét is szükségessé válik. A támogatásból lehetőséget nyílik a gyermekbaleseti osztály komplex átalakítására, a balesetekből eredő sokkhatás és fájdalom mérséklésére.

Szabó Attila arról beszélt, hogy a három támogatott intézmény biztosítja a hazai gyermekegészségügyi fekvőbeteg ellátás egyharmadát. A Semmelweis Egyetem egy olyan röntgenberendezés megvásárlására fordítja az összeget, amely kisebb mértékű sugárzás mellett részletesebb képalkotásra képes.

Velkey György János azt emelte ki: a MOHU által működtetett rendszer révén még egészségesebbé vált Magyarország. Ugyanis a palackok nem szennyezik a környezetet, illetve az egészségügy fejlesztésére fordíthatók a rendszer működése során keletkező adományok. Közlése szerint a pénzt intézményük égéssebészeti központjának fejlesztésére, illetve egy sportegészségügyi központ kialakítására fordítják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk