SZEMPONT
A Rovatból

Svéd Tamás: „Akinek a kamarával van problémája, annak mégiscsak a magyar orvosokkal van problémája”

Az Orvosi Kamara titkára azt üzeni az államtitkárnak, ők a teljes orvostársadalmat képviselik. Ha nem lesz megállapodás, szerinte egyre több helyen szűnik majd meg a szakellátás, ami a kormánynak politikai kockázatot jelent.


Kemény kiállást fogalmaztak meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) február 4-i küldöttgyűlésének résztvevői: szinte egyhangúlag döntöttek arról, hogy

  • az orvosok, ne vállaljanak többé önkéntes túlmunkát a kórházakban,
  • a háziorvosok ne írják alá az új ügyleti ellátási szerződéseket,
  • az ennél is elszántabbak helyezzék letétbe a felmondásukat.

A kamara ezzel szeretne nyomást gyakorolni a kormányra, és kikényszeríteni egy hosszú távú, átfogó terv elkészítését a magyar egészségügy megújítására.

A közoktatásért is felelős Belügyminisztérium a rendkívüli közgyűlésre másnap egy rendkívüli sajtótájékoztatóval reagált, az ott elhangzottak alapján pedig nem úgy tűnik, mintha nyitottak lennének a MOK javaslataira. De meddig hajlandóak elmenni az orvosok a céljuk elérésében, és hogyan hat ez majd ránk, a betegekre? Dr. Svéd Tamással, a MOK titkárával beszélgettünk.

— Mik most pontosan a MOK követelései?

— Kétféle követelésünk van. Egy részük hosszabb távra szól, ezekben semmi újdonság nincs, ugyanazokat a célokat szeretnénk elérni már jó ideje. Ezeket ismét leírtuk és honlapunkon közzétettük. Ez az anyag tartalmazza azokat a javaslatokat, amikkel el szeretnénk érni, hogy a magyar egészségügy fejlődő pályára álljon, tervezhető és biztonságos legyen, minőségi ellátást tudjon nyújtani. Garanciákat adjon arra, hogy az egyik oldalon gyógyulni, a másik oldalon pedig gyógyítani tudjanak. Ehhez első lépésként szükséges egy átfogó, hosszú távú terv, amelynek elkészítésében lényegében az egész társadalom részt vesz. Ennek kidolgozásához szeretnénk megnyerni a kormány mellett az ellenzéki pártokat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a szakmai- és a betegszervezeteket. Ez garantálhatná, hogy egy akár másfél-két évtizeden át tartó átalakulás végigmenjen. Rövid távon

szeretnénk megakasztani azt a folyamatot, amely a tavaly év végén elfogadott törvények és idei rendeletek nyomán az egészségügy irányításának centralizációja, egy utasításokon alapuló parancsuralmi rendszer kialakulása felé tart,

a dolgozókat feszültségben és bizonytalanságban tartva, akár elűzve. A egészségügy rövid távú működőképességének megtartásához elengedhetetlennek tartjuk a szakdolgozói bérek rendezését, a háziorvosi és fogorvosi ellátás megerősítését, illetve a szakellátásban dolgozók munkafeltételeinek javítását.

— Nem késő egy kissé most hosszú távú fejlesztéseket kidolgozni a magyar egészségügyre, ahol már évek, évtizedek óta komoly problémák vannak?

— Egyfelől természetesen sokkal jobb lett volna, ha ezek a változások évekkel korábban, a „bő esztendőkben” elindulnak, mi már akkor is kértük és vártuk azokat. Másfelől a komoly problémák mélyreható változtatások nélkül fokozódni fognak. Nem lehet az egészségügy összetett rendszerét egy-két év alatt, minimálisan emelt költségvetési ráfordítással átalakítani. A kapkodó toldozás-foltozás csak a problémák idei-óráig tartó elfedésére jó. Szükség van a szakma és a lakosság megnyerésére egy valódi reformhoz, ehhez pedig publikus átfogó terv és jövőkép, idő, energia és pénz szükséges.

— A MOK küldöttközgyűlése a hétvégén arról döntött, hogy a háziorvosok ne írják alá az ügyeleti szerződéseiket, és helyezzék letétbe a feladatellátási szerződéseiket, a kórházi orvosok pedig függesszék fel a rendszert eddig működésben tartó önkéntes többletmunkát. Ez mit jelent a gyakorlatban: hány orvos helyezheti letétbe a felmondását, mennyien nem fognak ezentúl többletmunkát vállalni?

— Most kezdtük el a gyűjtést, egyelőre nem tudom megmondani, hányan élnek majd ezekkel a lehetőségekkel. Decemberben azonban volt egy belső felmérésünk: az akkor választ adó több mint 8000 kolléga közül az ügyeletben részt vevők több mint 80 százaléka, összesen közel 4000 orvos jelezte, hogy felmondaná az önként vállalt többletmunkáját, és 50 százalék felett volt a felmondásukat letétbe helyezni hajlandók aránya is. Az egészségügy jelenlegi munkaerőhiánya mellett akár csak 4000 orvos kilépése önmagában elég nyomásgyakorlás lehet.

— Mit fogunk ebből a nyomásgyakorlásból megérezni betegként?

— A felmondások letétbe helyezéséből semmit. Később szerencsés esetben azt, hogy a kormány belátta követeléseink jogosságát, a változások elindultak, és egy jobban működő egészségügyben fogjuk majd tudni ellátni a betegeket. Az ügyeleti szerződések alá nem írása azzal járhat, hogy az új, megyénként elindítani tervezett ügyeleti rendszer bevezetése csúszik, az ügyeletek az eddigi egyenetlen módon működnek tovább, néhány helyen jól, máshol rosszul. Itt azonban szeretném világossá tenni, hogy számunkra az alapellátási ügyeleti szerződések alá nem írása, vele az átalakulás megakasztása nem cél, hanem nyomásgyakorlási eszköz. Noha maradtak fenntartásaink az ügyeletek erőltetetten gyors átalakításával szemben is, elsősorban többi követelésünk teljesítését, és velük a biztonságos betegellátást szeretnénk elérni. Szerencsétlenebb esetben, ha a letétbe helyezett felmondások valóban élesednek, úgy az eddig az orvosok és szakdolgozók túlmunkájára alapozott ügyeletek a hónapok vége felé már nem lesznek kiállíthatók, átszervezések, szükségmegoldások jöhetnek. Összességében

egyre több intézményben fognak kikerülni a tájékoztató táblák, hogy valamilyen szakellátást már nem tudnak ott igénybe venni a betegek, ezért egy másik intézménybe kell menniük.

— Emiatt hosszabbak lesznek a várólisták?

— Ezek már most is rettentően hosszúak, a koronavírus-járvány alatt pedig tovább nyúltak. A rendszer alapvető hibáit, nem hatékony működését jelzi, hogy azóta sem csökkentek érdemben. Mi egy hatékony, egyenletesen működő rendszert szeretnénk a várólisták látványos rövidülésevel, ahol mindenki időben hozzájut a számára szükséges ellátáshoz.

— A kormány mit fog érezni ebből a nyomásgyakorlásból?

— Azt, hogy romlik az egészségügyi ellátás színvonala, amit egyre többen a bőrükön éreznek. Ha sikerül megszólítanunk a lakosságot, az emberek az államon kérik majd számon a befizetett pénzükért nekik járó, az ország helyzetének és fejlettségének megfelelő szintű ellátást. Ez a kormány számára politikai kockázatot jelent.

— A kormány szerint mindezzel azonban a MOK veszélyezteti a betegek ellátását. Erről mi a véleménye?

— A jelenlegi állapotok veszélyeztetik a betegellátást.

Néhány éve a fővárosban meghalt egy érsebész kollégánk, bedöntve több kerületnyi ember érsebészeti ügyeleti ellátását. Mint utólag kiderült, ő hónapokkal korábban az osztályán egyedül maradva folyamatosan készenlétben, behívós ügyeletben volt.

Nem lehet tovább egy ilyen, a dolgozók önfeláldozására, kihasználására alapozó rendszert fenntartani.

— Első körben csak letétbe helyezik a felmondásokat. Mi a következő lépés?

— Ezeket gyűjtjük és területek szerint összesítjük. A MOK Területi Szervezetek Tanácsa a következő hetekben, hónapokban mérlegeli, hogy hogyan változott a helyzet, mi valósult meg a követelésekből. Mindezek függvényében ez a testület fog dönteni arról, hogy valóban élesítsék-e a felmondásokat.

— Takács Péter államtitkár azt mondta hétvégén, hogy az orvosok többsége többet keres havonta, mint az ágazatot vezető miniszter. Erről mi a véleménye?

Költői túlzásnak tartom, ugyanakkor kérdés az

miért probléma az államtitkárnak, ha az orvosok végre elfogadhatóan keresnek? Így is hiány van belőlük, miniszterból, államtitkárból tudtommal kevésbé.

Jobban mondva egy önálló egészségügyi minisztérium élén álló, az ágazatot hatékonyan képviselő és irányító miniszter azért hasznos lenne. A MOK mindemellett az egészségügy teljes megújításáért állt ki, az ágazatnak, és nem magunknak akarunk több pénzt, csak az elvonása ellen tiltakozunk. Most egyetlen bérkövetelésünk van, ezt sem magunknak, hanem a szakdolgozóknak szeretnénk kiharcolni.

— Tehát jól értem, hogy most az orvosok az ápolók béréért küzdenek?

— Igen. Mostanra az ő hiányuk vált a magyar egészségügy vezető problémájává, nélkülük pedig lehetetlen a gyógyítás. Ugyanakkor a harcot nem tudjuk nélkülük megvívni. Ha bennük és az ő érdekképviseleteikben van erre hajlandóság, mi maximálisan támogatjuk őket.

— És van hajlandóság?

— Reméljük.

— Az is elhangzott az államtitkártól a hétvégi kiállásuk után, hogy a kormánynak nem az orvosokkal, hanem csak a kamarával van problémája. Segít ezt értelmezni?

— Nem lesz könnyű, ugyanis a MOK többet jelent még a magyar orvosok összességénél is. A tagság minden Magyarországon dolgozó orvos és fogorvos számára kötelező, de vannak köztünk más, nem egészségügyi diplomával rendelkező, de az ágazatban foglalkoztatott dolgozók, például pszichológusok is. A MOK nagyjából 40 000 tagja területi alapon választ küldötteket, akik őket képviselve szavaztak most is a küldöttgyűlésen. Tehát némi egyszerűsítéssel,

akinek a kamarával van problémája, annak mégiscsak a magyar orvosokkal van problémája.

Mert a MOK magában foglalja a teljes magyar orvostársadalmat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Csak a buta fideszesek tartanak ki Orbán mellett” – óriási tömeg állt ki Magyar Péter mellett pécsi nagygyűlésén
Nem ingatták meg a tiszásokat az utóbbi napok fejleményei: sem Zelenszkij Orbánnak címzett fenyegetése, sem az állítólag Budapestre érkező GRU-ügynökök. Pécsen azt mondták, szerintük már semmivel sem tud a magyar miniszterelnök fordítani.


Szombat este hatalmas tömeg előtt beszélt Magyar Péter Pécsen. A Tisza Párt nagygyűlésének egyik résztvevője az utóbbi napok fejleményeiről azt mondta, tart tőle, hogy Orbán Viktor az ukrán veszély hangoztatásával akarja elérni, hogy ne legyenek választások.

„De a megérzésem viszont azt mondja, hogy ez azért van, mert fél attól, hogy most ebben az évben leváltják. És ez is lesz” – jósolta a Tisza szimpatizánsa.

A válaszolók többsége szerint a magyar miniszterelnöknek már nincs esélye, hogy fordítson. Azt a hírt viszont sokan felháborítónak tartják, ami szerint Putyin GRU-tiszteket küldött Budapestre, hogy befolyásolják a választásokat.

„Ez egy undorító dolog már. Gyakorlatilag akkor Magyarország nem szuverén ország” – reagált a hírre egy megkérdezett.

Zelenszkij kirohanását a legtöbben elítélték, de nem gondolják, hogy az ukrán elnök valóban Orbán Viktor életére törne. „Szerintem nem így gondolta, dűbből gondolta. Nem egy fenyegetés volt, hanem most már elege van az Orbánból” - mondta az egyik válaszoló.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Választási szakértő: A Tisza akár 80 egyéni körzetet is megnyerhet, és kétharmados többséget szerezhet
Politikai földrengés jöhet a választásokon Tóth Zoltán szerint, de a meccs még nem lefutott. A szakértő szerint a Mi Hazánk és a DK bejutása megakadályozhatja, hogy bármelyik nagy párt totális győzelmet arasson.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Tóth Zoltán választási szakértő elemezte a választási esélyeket, különös tekintettel az egyéni választókerületekre.

A szakértő szerint az, hogy szinte mindenhol 6-7 jelölt indul, elsősorban a választóknak jó, mert nagyobb a választék. „A választópolgároknak mindenképpen jó, mert a szíve szerint választhat legalább nem csak a két nagyból, hanem más pártok jelöltjeiből is. És ez a demokráciának biztosan jót tesz” – mondta, hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy mind be is jutnak a parlamentbe.

Úgy látja, a parlamenti pluralizmus akár egy kétpárti rendszer irányába is „soványodhat”.

Tóth Zoltán szerint reális esélye a parlamenti küszöb átlépésére a két nagy párton, a Fideszen és a Tiszán kívül a Mi Hazánknak van, és esetleg a Demokratikus Koalíciónak. „Másnak szerintem nincs esélye arra, hogy megugorja az 5%-os parlamenti küszöböt az országos listás szavazatai alapján” – jelentette ki.

A szakértő állítja, a kormányváltó erőknek kedvez, ha sokan vannak az indulók, és az is, ha magas a választási részvétel.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokra hivatkozva elmondta, a Tiszának már 3 millió, a Fidesznek pedig 2,6 millió támogatója lehet, ami egy kétpárti parlament lehetőségét veti fel.

A függetlenként induló, de korábban pártszínekben politizáló képviselők esélyeiről szólva a szakértő úgy fogalmazott, hogy ők gyakran hajlamosak túlértékelni a személyes ismertségüket és érdemeiket. „Holott Magyarországon párt támogatás nélkül, tömegmozgalom támogatása nélkül nem lehet választásokat nyerni egy 80-90 ezes egyéni választókerületben” – állítja Tóth Zoltán.

Bár elismeri, hogy a személyes kvalitások, mint a választókkal való kapcsolattartás, pozitívak, de önmagukban nem elegendőek. „A főszabály az, hogy tömegtámogatás kell, és ezt jelen pillanatban csak a pártok, illetőleg tömegmozgalmak tudják elérni” – mondta.

A pénz szerepét is kiemelte, különösen azután, hogy a Fidesz megszüntette a kampányfinanszírozás felső határát. „Az amerikai szóhasználat szerint egy szavazat egy dollár. De mint tudjuk már nem egy dollár, már többet kell adni érte.”

Arra a felvetésre, hogy a jelölteknek nyilatkozniuk kell a külföldi támogatások elutasításáról, a szakértő azt mondta, hallott olyan módszerekről, amelyekkel ezek a szabályok kijátszhatók. „Én eddig legalább tízféle olyan módszert hallottam, amivel ki lehet játszani ezeket a szabályokat, annélkül, hogy annak büntetőjogi vagy egyéb következménye lenne” – fogalmazott. Szerinte ez főleg a kormánypártra érvényes, bár ők ezt tagadják.

Tóth Zoltán szerint egy ismeretlen, de tiszás jelöltnek is nagy esélye lehet a győzelemre.

Ha a 3 milliósra becsült TISZA-tábort rávetítjük a 106 egyéni választókerületre, akkor „nagy esély van, hogy az egyéni választókerületek döntő többségében, tehát akár 80 egyéni választókerületben is győzhet a TISZA”.

Ugyanakkor hozzátette, a Fidesz 2,5 milliós tábora is jelentős, és az országban nem egyenletesen oszlik el sem a 3 millió, sem a 2,5 millió választópolgár, így ők is sok helyen győzhetnek.

Tóth Zoltán azt állítja, aki a legtöbb egyéni kerületet nyeri, az alakíthat kormányt, mivel a kormányzati súly ezekből a körzetekből származik. „Így érthető, hogy egy nagyon nagy esélye van jelen pillanatban már a Tiszának akár egy kétharmados parlamenti többség elérésére is” – jelentette ki.

A szakértő szerint a végeredményt befolyásolhatja, ha a Mi Hazánk és a DK is bejut a parlamentbe, mert az általuk elnyert mandátumok csökkentik a két nagy párt által megszerezhető képviselői helyek számát. Valószínűleg 7-8 mandátumot elérnek, tehát összesen akár 16 mandátumot is le kell vonni a 198-ból.

„Ha két kispárt is bejut az ötszázalékos küszöb fölé, akkor csökken az, hogy bármelyik nagy párt elérje a kétharmadot” – magyarázta.

A választás tisztaságát ellenőrző nemzetközi megfigyelőkről szólva Tóth Zoltán elmondta, a legfontosabb nem a helyszíni jelenlét, hanem a jogi környezet előzetes tanulmányozása. Véleménye szerint ehhez mintegy tízezer oldalnyi joganyagot – alkotmányt, választási és pártfinanszírozási törvényeket, bírósági gyakorlatot – kellene áttanulmányozni. Ezt követően érdemes interjúkat készíteni, bár szerinte Magyarországon „nincsenek független választási szervek, még a Kúria sem az”.

A szakértő szerint a megfigyelőknek az ország választási hagyományaival is tisztában kell lenniük. „Magyarországon ez azért fontos, mert gyakorlatilag 30 éve csalnak a választásokon, és azért jó ezzel tisztában lenni, hogy ott mennyire van kultúrája a választási csalásnak egy adott országban” – mondta.

A szakértő szerint a nemzetközi szervezeteknek, például az EBESZ-nek nincs jogi szankciós lehetősége, az Európai Uniónak pedig egyelőre nincsenek saját megfigyelői. Politikai szankciók lehetnének, de szerinte a felelősségre vonást belföldön kellene elkezdeni. „Ki a felelős azért, hogy lejt a pálya? Ezért a Fidesz a felelős, és nyilván azok az országgyűlési képviselők, akik az ilyen lejt a pálya törvényt megalkották, azoknak személyes politikai felelősséget is kell viselni” – vélekedett.

Arra a felvetésre, hogy az Orbán-rendszer azt csinál, amit akar, a szakértő igennel felelt. „Jelen pillanatban ez egy következmények nélküli ország, de hát ezt látjuk a napi politikai kampány eseményekből is” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Azért robbant a kőolaj ára, mert az arab termelők már nem tudják hol tárolni
A szakértő szerint mivel a megtermelt olajat a Hormuzi-szorosban uralkodó bizonytalanság miatt nem tudják elszállítani, az arab országok minden lehetséges tározót feltöltöttek olajjal. Azonban emiatt a termelés visszaeshet, ami általában áremelkedéssel jár.


Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

A valódi pánik 8-9 nappal az Irán elleni támadások után tört ki a piacokon. A látszólagos késlekedés oka, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok – köztük Irán, Irak, Katar és Szaúd-Arábia – egy ideig szinte zavartalanul folytatták a kitermelést, bízva a szoros gyors újranyitásában

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat és hajókat. Mostanra azonban minden tárolókapacitás megtelt. Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az tartós kínálati zavart okozhat.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

a problémák a legerősebben Ázsiát sújtják, ahol a japán, tajvani, hongkongi és sanghaji tőzsdék is zuhantak. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is égető szüksége van.

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A nyersanyagok mellett a finomított termékek piacán is súlyos zavarok látszanak.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban
Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk