SZEMPONT

„2024 sajnos egyértelműen Oroszország éve lehet” – Jójárt Krisztián a háború második évfordulóján

Az oroszok most előnyben vannak, de a szakértő szerint döntő győzelmre nincs esélyük. Az ukránok a végsőkig elszántak, miközben a másik oldalon csak akkor változna a helyzet, ha Putyin kikerülne a hatalomból. A háború még sokáig velünk maradhat.

Fiers Gábor, fotó: Dmytro Smolienko, Getty Images - szmo.hu
2024. február 24.

Napra pontosan évvel ezelőtt arra ébredt Európa, hogy Oroszország az éjszaka folyamán lerohanta Ukrajnát. Könnyű győzelemre számítottak, de az ukránok nem adták fel, sőt, tavaly nyáron ellentámadásba lendültek. Ez azonban hamar elakadt. Most pedig egyre nagyobb problémát okoz nekik az utánpótlás hiánya.

Mikor és hogyan érhet véget a háború? Változtak-e Putyin céljai? Milyen lehet az orosz elnök egészségi állapta? Mennyire kitartóak az ukránok? Mennyit számítanak a nyugati fegyverek és a szankciók? Erről beszélgettünk Jójárt Krisztián biztonságpolitikai és Oroszország-szakértővel.

– Mi most a helyzet az orosz-ukrán fronton?

– 2023 nyarán egy ukrán ellentámadást láthattunk, ami lényegében nem érte el még a minimálisan kitűzött célokat sem, miközben a maximális cél az volt, hogy eljussanak az Azovi-tenger partjáig, elvágják az orosz erők összeköttetését, majd akár a Krímbe is benyomuljanak. Ennél elérhetőbb cél lehetett volna a vasúti kapcsolat miatt fontos közlekedési csomópontnak számító Tokmak városának elfoglalása, de ezt sem sikerült elérni, mert csak nagyjából 15 kilométeres mélységig tudtak benyomulni.

Ezzel lényegében az ukrán ellentámadás kimerült, és az oroszok átvették a kezdeményezést.

Azóta egyrészt délen próbálják felszámolni az ukrán ellentámadás eredményeit, másrészt – és ez a fontosabb – Avgyijivka bevétele zajlik, ami 2023 eleje, vagyis Bahmut elfoglalása óta az első jelentősebb orosz siker, ugyancsak irgalmatlanul nagy veszteségek, egyes tudósítások szerint 16 ezer sebesült és elesett katona árán. Ami a front északabbi szakaszát illeti, ott az oroszok megpróbálhatnak az Oszkil folyóig előrenyomulni, Kupjanszk városát elfoglalni, illetve valamivel délebbre Kremminát.

– Mi várható az előttünk álló hónapokban?

– Egyértelmű erőforrásfölény van most a fronton Oroszország javára.

Nem érkeztek be azok a nyugati fegyverek, amiket Ukrajna kért, főleg a tüzérségi lőszerek tekintetében.

Ezt az amerikai belpolitikai vita is hátráltatja, illetve az is, hogy egész egyszerűen a Nyugatnak sem sikerült felpörgetni a hadiipari gyártókapacitásait, ami majd 2025-26-ban tetőzhet. Tehát úgy tűnik, hogy

2024 sajnos egyértelműen Oroszország éve lehet,

ahol részben sikerült felpörgetni a gyártási kapacitást, részben hozzáférni olyan jelentős forrásokhoz, mint például az észak-koreai tüzérségi lőszer, amiből minimum egymillió darabot szerezhettek be. Emellett ne felejtsük el, hogy 2022 végétől folyamatosan részleges mozgósítás van érvényben Oroszországban, tehát a haderő személyi állományának utánpótlása is biztosított. Összességében stratégiai szinten most Oroszországnak kedveznek a folyamatok, ami azt jelentheti, hogy Ukrajna valószínűleg ebben az évben főleg a védekezésre koncentrál majd.

– Elképzelhető mindezek alapján, hogy a hazájukat védő ukránok vereséget szenvednek, és még az idén véget ér a háború?

– Biztosan nem fog véget érni, legalábbis most nem nagyon látszik, hogy mi vethetne véget ennek a háborúnak, hogyha tisztán csak a katonai trendeket nézzük, és nem foglalkozunk olyan politikai szempontú és váratlan eseményekkel, hogy például történik valami Putyinnal. Egyik fél sem képes arra, hogy komoly áttöréseket hajtson végre és jelentős területeket foglaljon el.

Az a probléma, hogy nagyon transzparens, nagyon áttetsző a harctér többek között a drónoknak, radareszközöknek és például a műholdas felderítésnek köszönhetően.

Emiatt gépesített erőkkel csak nagyon nagy veszteségek árán lehet előrenyomulni, így inkább tüzérségi előkészítés után gyalogosan haladnak előre. Ennek köszönhetően azonban nagyon lassú ütemben, néhány száz métert, legfeljebb néhány kilométert tudnak megtenni egy nap alatt. Ahhoz, hogy még idén véget érjen a háború, az kellene, hogy képességoldalon egyik vagy a másik fél jelentős fölényre tegyen szert. Hogyha a szándékoldalt nézzük, akkor pedig azt látjuk, hogy

igazából totális céljai vannak a háborúnak.

Ukrán részről továbbra is az a megfogalmazott cél, hogy minden területét vissza akarnak foglalni, amibe a Krím-félsziget is beletartozik. Orosz oldalról pedig Putyin a háború elején kijelentette, hogy Ukrajna nácítlanítását és demilitarizálását akarják elérni. A terv egy gyors rezsimváltás volt, illetve az ukrán hadiipari kapacitás és a védelmi potenciál olyan mértékben lecsökkentése, ami Oroszország számára elfogadható lett volna. Az oroszok azzal számoltak, hogy ha megszabadulnak a ukránok nyugatos politikai elitjétől, akkor az ország visszakényszeríthető az orosz érdekszférába. Mivel azonban nincs elég kapacitásuk Ukrajna egészének ellenőrzésére, ezért az oroszok megtartanák az elfoglalt területeket, a maradék ukrán területen pedig egy bukott, élhetetlen állam jöhetne létre.

Csakhogy az erőforrások hiánya és a hadviselés jellege egyik oldalon sem teszi lehetővé a célok belátható időn belüli elérését,

ezért logikusnak tűnik, hogy a háború még hosszú éveken keresztül folytatódni fog.

– Miért lenne jó az Oroszországnak, hogy ha Ukrajnából csak egy élhetetlen állam maradna a háború végén?

– Putyin még 2021-ben egy hosszú, történelmi esszében az fejtegette, hogy Ukrajna egy mesterséges állam, önálló államként nem létezik, így független ukrán nép sem létezik. Viszont azt is írta Putyin ebben az esszében, hogy Oroszország számára elfogadhatatlan egy nyugati érdekek kiszolgáló Ukrajna. Ebből következően az orosz nézőpont szerint lényegében nem nagyon látszódik, hogyan lehetne kilépni ebből a háborúból, ezért ezt most már végig kell vinni.

Putyinék abból indulnak ki, hogy a nyugati támogatás egyszer el fog fogyni Ukrajna mögül, és akkor lehetőség lesz ezt a háborút befejezni.

A közelmúltban például Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök egy tőle megszokott, toxikus interjút adott. Ebben azon túl, hogy Ukrajnát „rákos daganatnak” nevezte, azt mondta, hogy Kijev elfoglalása továbbra is cél, és maximum egy mini ukrán állam maradhat meg Lviv területén.

– Ha már Putyin embereinek interjúinál tartunk: Konsztantyin Gavrilov néhány napja azt mondta, hogy akár a magyar határon is állhatnak majd hamarosan orosz katonák. Ennek van realitása? Kell attól tartanunk, hogy a magyar határra ér a háború?

- Azt gondolom, hogy a belátható időn belül nem, az előbb már említett orosz képességbeli hiányosságok és a hadviselés jellege miatt.

Ha olyan léptékben gyengül meg Ukrajna, és fogy el a nyugati támogatás, akkor az orosz szándék világos: menni, ameddig csak lehet, de Ukrajnán belül.

Feltehetően nincsenek öngyilkos hajlamai az orosz politikai vezetésnek, ezért nem gondolom, hogy egy NATO-országot megtámadnának.

– Mekkora veszteségei lehetnek a két országnak az elmúlt két év után?

- Az katonák tekintetében azt gondolom, hogy a nagyon nagyvonalú becsléseken túl valójában fogalma sincs senkinek, hogy mekkorák a tényleges veszteségek.

Az orosz oldalra vonatkozóan van most egy 310 ezres becslés, ami a súlyos sebesültek, illetve halottak számát illeti. Ukrán oldalról ez államtitok.

Annyi valószínűsíthető, hogy az orosz veszteségek lényegesen súlyosabbak, mivel Oroszország a saját élőerő veszteségeinek vonatkozásában teljes közönnyel vívja ezt a háborút. Vannak olyan toborzott részei az orosz haderőnek, akiknek csupán annyi a céljuk, hogy felfedjék az ukrán védelmi állásokat, vagy esetleg nyomás alatt tartsák őket. Az orosz szleng is úgy fogalmaz, hogy

darálthúsként vetik be ezeket az elsősorban börtönökből toborzott, senkinek sem hiányzó elítéltből lett katonákat.

Annak ellenére, hogy Oroszprszág rendkívül pazarlóan használja az élőerejét, ukrán oldalon is bőven beszélhetünk szerintem 200 ezer vagy afeletti halottról és sebesültről együttvéve.

– Említette, hogy fordulópont lehet, ha történik valami Putyinnal. A háború első percétől kezdve szólnak pletykák arról, hogy az orosz elnök súlyos, gyógyíthatatlan beteg. Valóban komoly egészségügyi gondokkal küzdhet, vagy ez is csak egyfajta lélektani hadviselés?

- Erről nagyjából az égvilágon semmit nem lehet tudni. Azt azért sejtjük, hogy lehetnek betegségei, mivel egy idős emberről van szó.

Látunk róla időnként különös videofelvételeket, amiken furcsán mozog, furcsán tartja a kezét vagy furcsán jár a lába.

Felmerült az is, hogy daganatos betegséggel küzd, amit egy orosz oknyomozó portál írt meg a Putyint utazásaira kísérő orvoscsapat összetétele alapján. Ha valóban rákos is volt, valószínűleg sikerült meggyógyítani, de legalábbis szinten tartani a betegségét. Nyilván ez egy féltve őrzött titok, tehát a pletykákon kívül semmilyen konkrét információ nem szivárgott ki Putyin egészségi állapotáról. Ezzel kapcsolatban tényleg csak találgatni lehet.

– Az oroszok gyengítésére bevetett ellentétes megítélésű fegyver a nyugati országok részéről a szankciós politika. Valójában mennyire működnek a szankciók Oroszországgal szemben?

- Vegyes a kép. Fontos látni, hogy egy akkora területű, akkora képességekkel rendelkező országot, mint Oroszország, nem lehet hermetikusan elzárni a világtól. Ezzel együtt nyilván érzékeny veszteségeket okoznak számukra a szankciók. A kőolaj tekintetében például azt látjuk, hogy gyakorlatilag visszakúszott a háború előtti szintre az orosz kőolajexport, de az olajársapkának köszönhetően a bevételeik nem érik el a korábbi szintet, még a jó energetikai környezet ellenére sem. Nem vagyok közgazdász, de az azért látható, hogy

Oroszország lassan elégeti azokat az erőforrásokat a háborúban, amiket korábban fel tudott halmozni.

Ennek alapján azt gondolom, hogy hosszú távon a szankciók korlátozzák Oroszország képességét ennek a háborúnak a folytatására.

– Márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban. Milyen most az oroszok általános hangulata és a háború megítélése?

– Ezt nehéz megítélni, különösen egy háborúban álló, autokratikus rezsim esetében, hiszen nem feltétlenül válaszolnak őszintén az orosz lakosok. Ezzel együtt én azt látom az utca emberével készült interjúkban és a közvéleménykutatások alapján, hogy a háború támogatottsága magas.

Ebben van egyfajta fatalizmus: ha már benne vagyunk, akkor muszáj megnyernünk ezt a háborút. Ráadásul az a percepció, hogy valójában nem is Ukrajnával állnak harcban, hanem a Nyugattal.

Ezzel együtt az orosz társadalom egy kisebb, de azért jelentékeny része a közvéleménykutatásokban elmondja, hogy inkább békét szeretne. Azonban ezekből a felmérésekből rendre kibukik az is, hogy a ennek ellenére gyakorlatilag semmiféle kompromisszumra nem hajlandók: eszük ágában sincs például a már elfoglalt ukrán területeket feladni.

– Véleménye szerint mikor és hogyan lehet vége az Ukrajnában zajló háborúnak?

– A hogyan egy jó kérdés. Elvben elképzelhető, hogy a Nyugat teljesen elengedi Ukrajna támogatását, ebben az esetben az ukránok kénytelenek lesznek feladni a küzdelmet. Orosz oldalról nem látni az őszinte tárgyalási hajlandóságot. Ha lesz is valamilyen engedmény, az inkább taktikai jellegű lehet, mint mondjuk egy fegyverszünet, amit erőgyűjtésre használhatnak fel. Azt gondolom, hogy mindenféle tartós jellegű rendezésnek az alapja, vagyis a szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy Putyin kikerüljön a hatalomból.

– Az ukránok mennyire elszántak? Elképzelhető, hogy egy ponton feladják?

– Az ukrán társadalom kitartása, az ukrán haderő elszántsága jelen pillanatban adottnak tűnik a háború folytatásához. Teoretikusan persze elképzelhető, hogy egy adott ponton épp az ukrán társadalom fogja az ország politikai vezetését valamifajta kompromisszumra kényszeríteni, de jelen helyzetben ennek épp az ellenkezője látszik. A közvéleménykutatások alapján

az ukrán emberek 90 százaléka a Krímmel együtt minden területet vissza akarna szerezni.

Pontosan tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a küzdelem tétje az ukrán államiság és az ukrán nemzet megmaradása.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

A Hét Királyság lovagja négy rész után visszaadta a hitemet a Trónok harca világában - Még csak most kezdődött és mindjárt vége…

Az HBO Max csendben ledobta az év egyik legjobb fantasy-sorozatát. A Hét Királyság lovagja úgy csap oda, hogy még a Sárkányok háza is pironkodhat.

KÉK HÍREK

„Ez volt az utolsó napod!” – így és ezért lőhette fejbe Nagytevel polgármesterét a 76 éves férfi

A támadó egy gázpisztolyból leadott lövéssel sebesítette meg Orbán Sándort az állán. A hivatal épületében működő óvodából az ablakon át menekítették ki a gyerekeket.

KÉK HÍREK

Közel 200-zal döngetett anyukája születésnapjára egy autós Esztergomnál, félmilliós bírságot szabtak ki rá

A rendőröknek hihetetlen magyarázattal állt elő, miért lépte át ennyire a sebességhatárt. A pénzbüntetés mellé még 8 büntetőpontot is a nyakába varrtak.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény

A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.

Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.

Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.

Kapcsolódó

„Bűnözők oldalára áll az RTL, az RTL szégyellje magát!” – ezt ismételgette Lázár János, amikor megkérdezték, honnan tudott a romák bűnügyi adatairól

A miniszter azután kezdte el ezzel vádolni az RTL-t, hogy a csatorna riportere megkérdezte, nem tartja-e visszásnak, hogy kampánycélra használtak fel érzékeny személyes adatokat. Ezután a pusztaszabolcsi sajtótájékoztatóból káosz lett.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Kiderült, ki a nagyteveli lövöldöző, és az is, hogy miért ment a polgármesterhez a 76 éves férfi

A férfi gázpisztollyal lőtt rá Orbán Sándor polgármesterre a hivatalban. A nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett polgármester támadóját emberölés kísérletével gyanúsítják.

KÉK HÍREK

Miskolci rémálom: éveken át zaklathatta saját lányát és egy másik kislányt egy apa

A miskolci férfi a vád szerint 2019-től saját, 12 éves lányát, 2015-től pedig egy velük élő 13 éves lányt molesztált. Az ügyészség börtönt és a feltételes szabadság kizárását indítványozta.

KÉK HÍREK

Gázfegyverrel lőttek rá a polgármesterre Nagytevelen, az óvodás gyerekeket az ablakon át menekítették ki az épületből

Egy 70 év körüli férfi három lövést adott le a Veszprém vármegyei település vezetőjére, kettő el is találta, ezért mentőhelikopterrel kórházba szállították. A támadót még a helyszínen elfogták.

SZEMPONT

„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten

A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.

Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Kapcsolódó

Vidéki Prókátor: „Csak egy maffiaállamba oltott banánköztársaságban fordulhat elő” Orbán új rendelete

A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász nem hagyja annyiban, az érintett önkormányzatokat Brüsszelhez irányítja. A pereket tárgyaló bíróknak pedig azt tanácsolja, forduljanak az Alkotmánybírósághoz.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

„Ez a szerelmem története” – 40 éve ezért tarol a Szerelem első vérig, amiben még Alföldi Róbert is feltűnt

Az immár negyven éve megjelent film a tinédzserkori tabutémákat is merészen ábrázolta a nyolcvanas években. Kultuszát a 2022-ben bemutatott, digitálisan restaurált változat is tovább élteti a mozikban.

KÉK HÍREK

Csapda Gödöllőn: rendőrök várták a 11 millió forintért érkező banki csalókat

A Gödöllői Rendőrkapitányság nyomozói egy sértettel együttműködve fogtak el két ukrán nőt. A 39 és 19 éves gyanúsítottak banki alkalmazottnak adták ki magukat, így csalva ki 6,5 millió forintot egy idős nőtől.

KÉK HÍREK

Videó: Rendőröknek álcázott kalasnyikovos támadók robbantottak pénzszállítót egy olasz autópályán

Símaszkos rablók robbantással és lövésekkel támadtak a Battistolli cég pénzszállítójára a dél-olaszországi 613-as úton. A rablás sikertelen volt, a rendőrség két gyanúsítottat már elfogott.

- szmo.hu

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Macskájával együtt halt meg egy férfi Szabolcsban, egyetlen kipattanó szikra okozott végzetes lakástüzet

A pircsei házban a cserépkályha mellett tárolt tűzifa gyulladt meg. A lángok a tűzoltók kiérkezése előtt kialudtak, de a füst halálosnak bizonyult.

KULT

A nők kevésbé intelligensek, mint a férfiak? A sakk királynőjében Polgár Judit mattot ad a toxikus sztereotípiáknak

A Polgár nővérek szemein keresztül feltárul előttünk az 1970-es és ’80-as évek Magyarországa, az akkori rendszer visszásságai, valamint a nőkkel szembeni diszkrimináció és lenézés is. A Netflix új doksija nekünk, magyaroknak különösen kedves lesz!

KÉK HÍREK

Sokkoló tragédia: meztelenül találtak rá a meggyilkolt magyar lányra Ausztriában

A 19 éves magyar nő holttestére és 51 éves apjáéra az osztrák Welsben találtak rá, miután a lány munkahelye jelezte az eltűnését. A rendőrség szerint a tragédia december 25. és január 7. között történhetett.

SZEMPONT

Bod Péter Ákos: Mi, adófizetők fogjuk állni a fideszes osztogatás számláját, amelyből a gyerekeinknek, unokáinknak is jut

Özönlenek a milliárdok a 13. havi nyugdíj, a teljes-szja mentesség és a fegyverpénz formájában a magyarokhoz. A jegybank volt elnöke szerint azonban a pénzesővel fenntarthatatlan helyzetet állítanak elő, amit a választások után a Fidesz annyira sem tudna kezelni, mint a TISZA.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Fischer Zoltán - szmo.hu
2026. február 07.

A 2022-es modellt követve elindult a nagy kormányzati pénzeső, amitől a Fidesz a választási esélyek megfordulását reméli. Az előző kampánykor bevezetett 13-ik havi nyugdíj mellett érkezik a 14 havi nyugdíj első részlete. Kiterjesztette a kormány az életre szóló SZJA-mentességet a 40 év alatti anyákra, de ide sorolható a 3%-os lakáshitel, az Otthon Start program is. És, ahogy négy éve, a fegyveres testületek tagjai fegyverpénzt kapnak, ami fél éves illetményüknek felel meg.

Mindeközben az ország gazdasági teljesítménye továbbra is stagnál, és az árakat csak az árrésstoppal tudják kordában tartani. Mekkora szerepe lehet az osztogatásnak a választási eredményben? Hogyan lehet kezelni egy ilyen pénzkiáramlást egy növekedésre képtelen gazdaságban? Mit tehetne ezzel a TISZA, ha esetleg megnyerné a választásokat, és mit tehetne a Fidesz, ha ők győznének? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökével.

— Most indul be az igazi nagy osztogatás. Februárban jönnek a tizenharmadik havi nyugdíjak, elindult a 40 év alatti kétgyermes anyák szja-mentessége, és jön a fegyverpénz is, ami nem kis összeg. Milyen hatása van mindennek?

— A lakosságra gyakorolt hatás alapvetően pozitív, a pénzosztás ilyen hatását egyébként a GKI konjunktúraindexei is mutatják. A fogyasztói hangulat, amely elég nyomott volt az elmúlt években, a tavalyi év közepétől kissé emelkedik, ahogy belépnek a hangulatjavító intézkedések: több pénz áll a házhoz, indultak bizonyos adócsökkentések, bejelentettek kedvezményes hiteleket. Az üzleti várakozások viszont inkább gyengülnek. És valóban, ahogy említette, az év elején elég jelentős egyszeri, illetve az adómentességet tekintve folyamatos pénzáram éri a háztartásokat.

— Az adómentességet tekintve folyamatos?

— Igen, igen. Sok családnak már az első fizetésénél, amit a cégétől kap, kevesebbet vonnak le az idén, és ez tartós hatás. Más eset a fegyverpénz, ami hat havi fizetés, mint az előző választást megelőzően is. Eltelt négy év, ki lehet számolni, hogy ezek valóban százmilliárdos tételek, amelyek keresletként fognak megjelenni a piacon. A lakásépítési, kedvezményes kamatozású hitelek szintén folyamatos költést generálnak, bár majd meglátjuk, milyen lendületet vesz a folyamat. A Fidesz-kormányzat visszatérően azzal kalkulál, hogy a választásokat megelőző hetekben, de inkább egy jó fél éven belül történjen mindez. Nem csak az utolsó hetek számítanak.

Az a cél, hogy a választás hetében az ember úgy érezze, hogy egy kicsit előrébb van.

És ha majd megkérdezik, hogy rosszabbul éltél-e, mint négy éve, akkor ugyan sokaknál igen lenne a válasz, ám négy évre már nehezebb emlékezni, de arra igen, hogy az elmúlt hónapokban valamivel több lett a zsebében. Ez az Orbán-kormányok visszatérő eszköze, és miután bevált, ragaszkodnak is hozzá. A gazdaságpolitikájukba sem sok fantázia szorult, ezért visszanyúlnak ahhoz, ami bevált: hangulatjavító kormányzati aktivitás szavazás előtti időkben. Mivel januárban kivételesen januári idő volt, a kormány rögtön hozzányúlt a rezsicsökkentésnek nevezett hatósági árszabályozáshoz. Ez is arra irányul, hogy a költségvetésből vagy a költségvetésbe előbb-utóbb befizető nagyvállalatok terhére a háztartások egy nem jelentéktelen része úgy érezhesse, kapott a kormánytól valamit.

— 2022-ben ezt jól időzítették. Most, februárban ez nincs kicsit korán a választásokhoz?

— Korán kell indítani, az a tapasztalat, hogy igazi politikai hatása akkor van az intézkedésnek, ha három-négy-öt-hat hónapon keresztül jön a pénz, mert akkor épül be a családi költekezésbe. Akkor épül be a gondolkodásba, hogy tényleg kicsit könnyebben élünk. De most sem januártól indult a voks-vásárlás, hiszen az adóintézkedést, a támogatott hitelt tavaly rakták be a már korábban elfogadott költségvetési tervbe. Pontosabban az költségvetési törvényt félretéve, ismét azon felül – ahogy a Tisza támogatottsági adatait megkapták.

Persze van olyan ember, aki megkérdi, miből? A válasz az, hogy adósságból.

Már az előző évre is nagy deficit volt betervezve, ami nem meglepő, mert az elmúlt 35 évből 34-ben jelentős hiány volt az államháztartásban. De a 2025-ös évről megismert deficitadat jóval meghaladja a betervezettet. Nagy Márton pedig nemrég be is vallotta, hogy ebben az évben nem is törekednek a már elfogadott költségvetési hiánytervet betartani, azaz az Európai Uniónak átadott, a hitelminősítők által is ismert deficitpályát bejárni. Ehelyett eleve megemelte a hiánycélt, mégpedig nem is csekély mértékben, a nemzeti össztermék 5 százalékára. Hogy az mennyi, annak megítéléséhez már a laikus is tudja, hogy az EU-ban él egy három százalékos norma. Azt pedig nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyi lenne a 2026-os költségvetési hiány végső száma, mert biztos, hogy a következő parlamentnek nagyon hamar foglalkoznia kell ezzel az üggyel.

Itt ugyanis egy olyan olló nyílt ki, amelyet nagyon nehéz lesz visszacsukni.

A bevételi oldalon kiesnek tételek, az SZJA-csökkentésekkel például nagyon nagy összegek, ráadásul tartósan, léteznek például életfogytig szóló adókedvezmények. És vannak olyan kiadási tételek is, mint például a nyugdíjnál meghirdetett plusz juttatás, amiknek most csak az első része érkezik, majd azt követi idővel a többi. Ezeket összeadva óriási állami bevételkiesés keletkezik, miközben nagyok és növekedők az állami kiadások. Hogy ki fogja az így előálló deficitet finanszírozni? Addig világos a válasz:

mi, adófizetők fogjuk állni a számlát, amelyből a gyerekeinknek, unokáinknak is jut.

De vajon a hazai és nemzetközi megtakarítói közösség hajlandó-e ennyi pénzt kölcsönadni? És persze ott az igazán nagy kérdés, hogy ha hozzájut is az állam hitelekhez, nem olcsón, és ezzel ismét időt nyer, képesek leszünk-e eljutni olyan költségvetési állapotba, amelyik fenntarthatónak néz ki? Nem átmenetileg elviselhetőnek, hanem fenntarthatónak. Ez a mostani folyamat ugyanis nyilvánvalóan nem fenntartható.

— A GKI konjunktúraindex most is jóval alacsonyabb, mint 2022-ben ilyenkor. Ez jelezheti azt, hogy bár sokkal nagyobb összegről van szó, de ezek az intézkedések mégsem olyan hatásosak, mint akkor voltak?

— A lakossági és társadalmi közhangulat most egészen más, rosszabb. Ha visszapillantunk: a 2021–22-es éveket tekinthetjük post-covid időszaknak, a járvány utáni visszatérés éveinek. Erre a trendre pakolta rá a rengeteg állami kiadást az Orbán-kormány 2021 nyarától, amikor a sokféle ellenzéki párt választási összefogása esélyesnek látszott. A költekezés feljebb tolta a gazdasági trendet, és azzal együtt azt, amit az emberek a saját anyagi helyzetükről és annak kilátásairól érezhettek, gondolhattak. Viszont miután ez a túlfűtött és fenntarthatatlan hullám lefutott, a rákövetkező években, egészen a mai napig, az egyéni, és nemkülönben a céges, helyzetértékelés országos átlaga nagyon elmarad a korábbi időszaktól, és nem is a csúcsoktól.

A hangulat megfordulása más vonatkozásban is látható. Mind szélesebb körben tudatosul, hogy a magyar gazdaság nincs jó pályán.

Bárhova nézünk, keletre, nyugatra, északra vagy délre, az európai szomszédjaink, a háborúban álló Ukrajnától eltekintve mindenhol jobban veszik a kanyarokat. Azt, hogy baj van az országgal, más felmérések is mutatják, nem csak a saját helyzetünkre vonatkozó mutatók alacsony szintje. A fogyasztói közérzeten most kicsit javíthat, ha pénzt dobnak az embereknek. De minden felmérésből, tapasztalatból és személyes kapcsolatrendszerből az látszik, hogy az emberek jelentős részében tudatosult: az országgal gond van.

— Ez kicsit a Kádár-korszak végi életszínvonal-politikára emlékeztet, amikor hitelből próbálták fenntartani a növekedést, ami végül persze nem sikerült.

— Én is azt gondolom, hogy van egyfajta történelmi párhuzam. Gondoljunk 1987–88-ra. Akkor is lehetett tudni, hogy az a relatív jólét, ami akkor a sorstársainktól megkülönböztetett minket, fenntarthatatlan. Akkor még mondhatták, hogy „bezzeg a lengyelek” vagy „bezzeg a románok” milyen vacakul állnak hozzánk képest. Most is adósságból élünk, amiről vagy tud az állampolgár, vagy igyekszik nem tudomást venni, a kormányzat pedig nem segít a tisztánlátásban. De ha a magyar polgár mégis körbe néz, akkor már nem románozhat. Azt pedig, hogy „bezzeg a lengyelek még így sem állnak”, pláne nem mondhatja. Lengyelország tavaly 4 százalékos növekedési pályán volt, és gondolom, idén is lendületben marad.

— A négy évvel ezelőtti választási osztogatást még elinflálták, de a mostani intézkedések nagyobbnak tűnnek. Lehetséges ezt is elinflálni? Vagy a 2022-es infláció csak egy könnyű nyári teadélután volt ahhoz képest, ami ránk vár?

— Az elinflálást én semmiképpen sem tanácsolnám. Ráadásul a hivatalban lévő kormány számára is kockázatos. Amikor említjük, hogy rossz a közhangulat (egyébként nem csak nálunk, az Egyesült Államokban is), annak oka, hogy a Covid utáni inflációs sokk ugyan mára lefutott, de az áremelkedés nem tűnt el. Magyarországon a helyzet egyáltalán nincs rendben. Itt van ez a 3-4 százalék közötti fogyasztói árindex, ahogy a KSH méri. Ahogyan méri, hiszen tele vagyunk árrögzítésekkel, ársapkákkal, néhány fontos ágazat szereplőit a kormány nyomatékosan felkérte, hogy júniusig ne emeljenek árakat, mint a gyógyszeripar, pénzügyi szektor esetén, a rezsiköltségek egy részét a szolgáltatókra terheli, amelyek ezt majd idővel visszatolják a fogyasztókra, tehát

van itt egy elfojtott infláció is.

A hivatalos magyar árindexnövekedés 3-4 százaléka önmagában talán nem kirívóan magas, de ez a korábbi magas inflációra rakódik rá. Emiatt az inflációs érzékenység megnőtt. Szerintem a Nemzeti Bank Varga Mihály elnök úr vezetésével azért is tartja magasan a kamatszintet, és igyekszik erős forintot tartani az euróhoz képest, hogy ne kapjon még egy lökést a mostani infláció. Tehát én azt remélem, senki sem a pótmegoldással kezdi az államháztartási stabilizálást, hanem az alapmegoldással.

Ha a költségvetés felborult, mert túl sok a kiadás és nincs elég bevétel, és a kettő között óriási rés tátong, akkor ezt a rést kell szűkíteni.

Ha engem kérdez valaki, alapvetően a kiadási oldalon kellene, de nyilván hozzá kell nyúlni mind a kiadási, mind a bevételi tételekhez. Ez a következő parlamentre vár, mert ami az elmúlt években, évtizedekben, de főleg az elmúlt öt évben történt, azt lehetetlen meghosszabbítani.

— Ha a Tisza Párt nyer, és hozzá kell nyúlnia a költségvetéshez, a Fidesz rögtön megszorításokat kiált majd. Létezik olyan lélektani pillanat egy új kormány számára, amikor például a meggondolatlanul bevezetett, életre szóló adómentességeket vissza lehetne vonni?

— Én csak annyit mondok: a Fidesz választási veresége esetén nyilván egy olyan helyzet áll elő, amely tényleg több, mint egy kormányváltás. Alkalmat ad arra, hogy például a gazdaság és társadalom tényleges viszonyait feltárják. Mert eddig a kormánypropaganda letagadta a rossz híreket, és a nagy közönséget a jóhír-kampánnyal bombázta. Tehát

egy új kormánynak az első teendője az kell, hogy legyen, hogy igazat mondjon.

Ennek a képnek a bemutatása önmagában arra kellene sarkallnia a felelős parlamenti képviselőket, hogy minden egyes kiadási tételt felülvizsgáltassanak a pénzügyminisztériummal. Azért itt össze lehet kaparni jó pár százmilliárdot kapásból, és néhány ezer milliárdot pedig kemény munkával, egy-két év alatt. A gazdasági növekedés is kulcskérdés.

Ha egy új kormánynak sikerül a leült, elfáradt gazdaságot lendületbe hozni, akkor az olló zárulhat.

Ezért a stabilizálás, ami elkerülhetetlen, nem szükségszerűen olyan mechanikus pénzügyminisztériumi kiigazítás, amelyet a 1970-es évek közepétől az idősebb korosztály már néhányszor megélt, és amitől mindig frász jön az újságolvasóra, amikor a gazdasági bajokról hall. De az országnak szembesülnie kell azzal, hogy milyen állapotba kerültünk. Ezt nem lehet eltagadni.

— A Tisza Párt részéről sokat hangoztatott kincstári optimizmusnak, miszerint a hazahozott uniós források és a felesleges pénzköltések, mint a propaganda vagy a látványberuházások leállítása elegendő alapot teremtenek a stabilizációhoz, van realitása?

— A legnagyobb kérdés, ahogy én látom, Magyarország helyének megtalálása a gyorsan változó Európai Unióban. Ha a következő kormány maga mögött hagyja a keletre kacsingatást, és mindenféle különös rezsimmel való különös üzletelés stílusát, valamint az állandó belenyúlkálást a gazdaság működésébe, és egyszerűen polgári irányt vesz, világossá téve, hol van a magyar gazdaság helye, akkor azok az elhalasztott beruházások, amelyek fájóan hiányoztak az elmúlt három évben, újra előkerülhetnek. Azok a tervek ugyanis ott vannak a vállalkozók fejében, mert a vállalkozás logikájából kiindulva mindenki szeretne ötről hatra jutni. Ha azt látja, hogy van jövő, akkor előveszi azokat a terveket, amiket eddig a felső fiókban tartott. Ezért azt gondolom,

nem csupán remény vagy ígéret, hogy a magyar gazdaság lendületet tud venni, és kibontakozhat egy új korszak. Egy szakaszváltás után tényleg felszabadulhatnak alkotó energiák.

Persze, amiről én beszélek, az egy-két év, a fennálló nyomasztó helyzetre nem ad azonnali megoldást. Másfelől viszont csak és kizárólag ezen az úton tudom elképzelni, hogy ezt a hólabdaszerű eladósodást meg lehessen fékezni.

— Ha marad a Fidesz, mit tud csinálni ugyanezzel a helyzettel?

— El sem tudom elképzelni, hogy a mostani kormányzat további hatalomban maradása esetén hogyan lehetne nagy társadalmi károkozás, veszteségek és a családok nyakába varrt nagy áldozatok nélkül konszolidálni az államháztartást. Az eddig kialakult minta az egymást követő Orbán-kormányoknál: a terheket szétterítik a jövőre inflációs formában, és a gazdasági szereplőkre telepítik az adóbeszedés ódiumát elég különös módon, azáltal, hogy különféle adók, olyan pótadók, járadékok pakolódnak rájuk. Ezen a módon egyszerűen nem hiszem, hogy megoldható lenne a helyzet. A választás számomra tehát igen egyszerű, és nem pártpolitikai, hanem logikai alapon. A „folytatás” program, amit a kormány most hirdet, nyilvánvalóan komolytalan.

Ami eddig volt és most van, azt nem lehet folytatni.

Az eddigi kormányzati stílussal és eszköztárral nem lehet felszabadítani az energiákat. Sőt, az a félelmem, hogy lesznek nem kevesen, akik eddig kivártak, és a beruházási adatok mutatják ezt a várakozást, hiszen a beruházások azért csökkennek, mert nincs új beruházás, végleg feladják. Azok az ázsiai hátterű nagy projektek, amik belépnek, egyáltalán nem képesek egy egész gazdaság beruházási deficitjét helyreállítani, maguk is szigetszerűen működnek az országban, nem emelik meg a gazdaságot. A gazdaságot az a több százezer magyarországi, magyar és nem magyar vállalkozó, cég és intézmény képes megemelni, amelyik horizontot szeretne látni maga előtt. Amíg kétségeik fűződnek a magyar rezsim uniós beilleszthetőségéhez, addig ez nem fog menni. Az Orbán-rendszernek nem kell meghosszabbítania azt, amit csinál; a mostani folyamatokból következik, hogy szembemegy az autópályán a többiekkel.

— Azt is mondta, hogy ezt nem lehet folytatni. Akkor mégis mit tudna csinálni egy újrázó Fidesz-kormány?

— Ha az eszközök az infláció, a nyílt és rejtett megszorítás, az tönkretenné a gazdaságot. A folytatjuk” terv nem reális. Ezt a politikát egyszerűen nem lehet folytatni. Az Európából kikacsingatás nem stratégia, és közben le lehet csúszni az új és ígéretes európai folyamatokról. Amit tehát a mostani kormány felmutat jövőképként, az holtbiztosan nem megoldás Magyarország gondjaira. Értelmes megoldás híján mi lenne velünk? Nem tudom, az élet majd gyárt valamit. De annak találgatása már nem a közgazdaság elemző hivatása. Marad a béljóslás, a madarak röpte, kávézacc.