Ma még szinte állandóan nyári hőmérséklet-csúcsokról beszélünk világszerte – Magyarországon is megdőlt júliusban néhány rekord, Kanadában viszont 5 fokkal mértek melegebbet, mint eddig valaha – és a legújabb kutatások szerint az ilyen rendkívüli időjárás-jelenségek a következő évtizedekben egyre gyakoribbak lesznek. Felmerül a kérdés: fel lehet-e ezekre készülni, vannak-e olyan klímamodellek, amelyek segítségével előre jelezhetők-e az extrém meteorológiai események?

A kutatók megállapították, hogy ennek valószínűsége nagyrészt a Föld fokozódó felmelegedési sebességének köszönhető – idézte a New Scientist

Geert Jan van Oldenborgh, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet kutatója, aki szintén a klímaváltozáshoz kötötte a legutóbbi észak-amerikai hőhullámot, aggasztónak nevezte, hogy egyes statisztikai modellek a régióban mért rekordokat lehetetlennek ítélték. Ezek a modellek az extrém értékek elméleti elosztásán alapulnak, és ez egy térségben megszabja a hőmérsékletek felső határát. Ez a határ pedig egyenletesen emelkedik a klímaváltozás nyomán. Van Oldenborgh szerint ez történt a mostani hőhullám idején is, romba döntve az elméletet.

Nemcsak a rendkívüli forróság döbbentette meg a klimatológusokat. Németországban gyilkos árvizek pusztítottak, míg a kínai Honan tartományra az évszázad legnagyobb esőzése zúdult. Voltak, akik az elárasztott aluljárókban fulladtak vízbe.

Egyes új klímamodelleknek azonban sokkal nagyobb a térbeli felbontásuk, akár egy 2 kilométeres körzetet is átláthatnak, és ezáltal jobb hatásfokkal jósolhatják meg a helyi szélsőségeket. A kutatók a jövőben jobban megérthetik az olyan rövid, de intenzív esőzések mögötti folyamatokat, mint amiket Németországban és Kínában láttunk.

A nagyobb felbontás mellett, amelyhez nagyobb számítógépes teljesítmény szükséges, legalább ilyen fontos az időskála. Számos klímamodell évszázados időskálával dolgozik, de ma már vannak olyan kutatók, akik áttértek az évtizedes előrejelzésekre, amelyek révén már a következő néhány évre is meg lehet jósolni a várható időjárást.

E módszert már a Atlanti-óceáni hurrikánok előrejelzésénél alkalmazták. Ted Sheperd, a reading-i egyetem professzora szerint az évtizedes előrejelzés nem azt jósolja meg, hogy mit fog okozni a klímaváltozás, hanem hogy mit okoz most. A nagyobb számítógépes potenciál hasznos lehet például az úgynevezett Navier-Stokes egyenletek komplex számításaihoz, amelyek felhasználhatók az atmoszféra mozgásainak modellezéséhez.

A modellek folyamatos fejlesztésére van mindenképpen szükség. Tim Osborn, a University of East Anglia klimatológusa feltételezi, hogy az észak-amerikai hőhullámhoz hasonló jelenségeket azért nem tudták modellezni, mert nem sikerült a különböző folyamatok, például a tiszta égbolt, az alacsony talajnedvesség és a szélirány folyamatainak komplex kombinációját tetten érni. Sheperd azonban figyelmeztet: a klímamodellek előrejelzései csupán arra jók, hogy időben tájékoztassák a riasztó rendszereket, hogy az extrém időjárásoknak minél kevesebb halottja legyen. Az embereknek kellene tenniük a klímaváltozás ellen, de inkább a homokba dugják a fejüket. „Nehéz elképzelni olyan dolgokat, amik még soha nem történtek meg.”