JÖVŐ
A Rovatból

Egy magyar tudós az űrbe kifeszített napernyővel mentené meg a Földet, mások az űrbe telepítenének naperőművet

Egy hatalmas napernyő, ami a Nap sugarainak kitakarásával megakadályozná a globális felmelegedést? Naperőmű, ami az űrből sugározná le a napenergiát? Két meghökkentő terv, de egyik sem lehetetlen.

Link másolása

Végzetünk, vagy megmentőnk? A Napnak hatalmában áll felperzselni vagy éltetni égitesteket, míg az energiája a modern megoldásainkkal egyre jobban kiaknázható és a saját céljainkra fordítható. Az utóbbi időben több olyan megoldás született, amivel csillagunk pusztító erejére adhatunk hatékony választ, vagy éppen kihasználhatjuk a belőle áradó végtelen energiát. Előbbi egy magyar professzor nevéhez kötődik, aki Teller Ede korszakalkotó ötletére alapozva eszelt ki megvalósítható tervet a napsugárzás mérséklésére.

Óriási napernyő az űrben

Szapudi István, a Hawaii Egyetem professzora hazalátogatóban adott interjút a Magyar Narancsnak arról a nagy figyelmet keltő tudományos tervéről, amely szerint egy többszáz kilométeres ernyővel eltakarható lenne a Földet érő napsugárzás 1,7 százaléka. Bár ez elsőre kevésnek – na meg persze lehetetlen küldetésnek – tűnik, igazából világmegmentő ötlet: ha sikerül megvalósítani, végre igazi esélyt kapnánk a globális felemelegedés elleni hatékony küzdelemre. Ennek a tudós szerint három lehetséges útja van:

  1. a károsanyag-kibocsátás csökkentése, ami a legkézenfekvőbb és legalapvetőbb kellene, hogy legyen, de nem állunk vele túl jól,
  2. földi geomérnökség: a napsugárzás visszaverése, például sztratoszférába szórt porral vagy globálisan az összes ház tetejének kötelező fehérre festésével,
  3. az űr-geomérnökség, amely azzal számol, hogy az emberiség idővel képes lesz telepíteni a világűrbe egy óriási árnyékoló szerkezetet.

Utóbbi miatt vált világhírűvé Szapudi István tanulmánya, amiben a magyar tudós a napsugárzás kezelésének sajátos módját írja le: a közeli gravitációs pontban rögzített napellenzőt, amivel kitakarható a Földre eső napsugárzás 1-2 százaléka. A kérdéses terület, ahol az óriási, eddig főleg háromszög alakzatúként illusztrált ernyőt ki kellene kötni, az L1-es Lagrange-pont, ami – bár az ötből ez van hozzánk a legközelebb – éppen 1,5 millió kilométerre, vagyis 4-5-ször akkora távolságra van, mint a Hold. Ez az a pont, ahol a Föld és a Nap gravitációs ereje kiegyenlítődik, vagyis egyik égitest sem húzná vagy lökné el az óriási szerkezetet. A Szapudi tervei szerint könnyű, de iszonyatosan erős grafénból szőtt napvitorla egy kisbolygóhoz, vagy Holdról oda vitt kőtömeghez láncolva védené a Földet a túlmelegedéstől.

Vajon megvalósítható?

A magyar professzor által részletesen leírt elmélet egyhamar biztosan nem válik valósággá, viszont lehetetlen jelzővel annak ellenére sem lehet már illetni, hogy iszonyatos méretről és főleg tömegről van szó. A szerkezet összességében 3,5 millió tonnás lenne, ám ennek „csupán” egy százalékát, vagyis kb. 35 ezer tonnát kellene a Földről odavinni.

Itt a bökkenő: az űrmérnöki felső határt jelenleg a SpaceX tesztelés alatt álló szuperrakétája, a 100-150 tonnás kapacitású Starship jelenti. Ettől a hadrendbe még nem is állított óriástól kb. 300 küldetést igényelne Szapudi terve.

Az óriási számok és mennyiségek, illetve a jelenlegi technológiai fejlettségünk ismeretében nagyon távolinak tűnik, hogy egyáltalán el lehessen kezdeni a konkrét tervezést. Az is igaz ugyanakkor, hogy nagyon nagy iramban fejlődnek azok a megoldások, amelyek egy nem is annyira távoli napon lehetségessé teszik a bolygómentő terv megvalósítását. Az L1-es pontot például meghódította az emberiség, sőt, messzebbre, az L2 pontra is sikeresen telepített már űreszközt, nevezetesen a 2022-ben célba ért James Webb űrtávcsövet. Ezt a bravúrt talán meg tudjuk ismételni egy még nagyobb szerkezettel, ám rengeteg idő és még több pénz kell majd hozzá. Szapudi úgy számol, legalább trillió dolláros beruházásra lenne szükség, ami kb. annyi, mint a Teslára eddig fordított összeg. Annak a cégnek „kellett húsz év;

jó volna ezt is megvalósítani harminc-negyven éven belül, amíg még tényleg kritikussá nem válik a földi felmelegedés, mielőtt valóban eltűnnek szigetek a tengerek szintemelkedése miatt, mielőtt százmilliók kelnek útra a lakhatatlanná váló területekről”.

Naperőmű az űrben

Bármilyen furcsán hangzik, valószínűleg hamarabb válik valósággá, hogy hazasugározzuk a napenergiát, mint az, hogy a sugárzás részleges kitakarításával megmentjük a saját irhánkat. A projektre már céget is alapítottak: a Space Solar azt állítja, a 2030-as évekre megvalósítja az akár több kilométer hosszú napelem- és tükörszerkezetből álló erőművet, ami 35 ezer kilométerre (kb. a Föld-Hold távolság egytizede) fog keringeni, és irdatlan mennyiségű energiát juttat vissza hozzánk.

A forradalmi elképzelés lényege egy – a kiterjedt napelemparkokkal szemben – környezeti hatás nélkül telepített és időjárástól függetlenül, folyamatosan maximális kapacitással üzemelő naperőmű, ami a Földtől való hatalmas távolság ellenére Földön hasznosított energiát termel. Műholdra telepített megoldásról van szó, egyrészt azért, mert így akadálytalanul hozzáférne a napfényhez és a legjobb földi erőmű energiafelvételének 13-szorosára lenne képes, másrészt pedig azért, mert a telepítése az űripar mai képességei mellett már messze nem lehetetlen. Olyannyira nem, hogy Martin Soltau társalapító a Sky Newsnak nyilatkozva elárulta:

már meg is kezdték a tárgyalásokat a SpaceX-szel, hogy annak Starship rakétájával milyen módon lehetséges a szerkezet elemeinek pályára állítása, majd összeszerelése.

A napenergia távoli megtermelése még csak fél siker. Az igazán forradalmi megoldás a Space Solar saját innovációja, a 360 fokos vezeték nélküli energiaátvitel, amivel képes megoldani az energia hazasugárzását egy földi fogadóállomásra – még egyszer: 35 ezer kilométeres távolságból. Ez a lehetőség, valamint az a tény, hogy ma már tizedannyiba kerül a hasznos teher Föld körüli pályára állítása, mint 10-20 évvel ezelőtt (NASA, korábban: 7,5 millió forint/kilogramm, SpaceX, ma: 750 ezer forint/kilogramm), a naperőmű projekt igenis lehetséges – vallja a vállalat.

A megvalósítás útján

A Space Solar jelenleg egy egykilométeres szatellit szerkezetben gondolkodik, ami könnyű napelemekből és óriási tükrökből fog állni. Az általa gigawattos nagyságrendben megtermelt napenergia nagyfrekvenciás rádióhullámokká alakítva utazik majd az űrön át a Földön rögzített vevőantennáig, ahol a hozzá kapcsolódó üzemben alakítanák vissza felhasználható vagy akkumulátorokban eltárolható villamosenergiává. Mindez már nem elmélet, hiszen a cég tudósai nemrég a belfasti Queen's Egyetemen működő HARRIER (lenti kép) kísérleti eszközzel bebizonyították, hogy lehetséges.

A magánűripar fejlődésének újabb fontos mérföldköve lehet a napenergia észszerűbb, hatékonyabb, fejlettebb, környezeti hatásoktól mentes és folyamatos termelése. Ez egy újabb megoldás, amiről a kizárólag állami űrkutatási intézmények érájában még álmodni sem mertek a tudósok, de ma kézzelfogható közelségbe került. Az immáron Földön kívül is zajló gazdasági verseny teljesen új távlatokat nyitott meg, és a világűr végre nem csak politikai alapon egymásnak feszülő hatalmak erőfitogtatásának terepe, hanem egy tér, amit okos megoldásokkal a távközlés, a kommunikáció vagy az energiaipar forradalmasításának szolgálatába lehet állítani.  A fegyverkezés és a hulladéktermelés helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Óriási bajban vagyunk: 2,5 fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet már ebben az évszázadban
Disztópikus jövőt jósolnak a világ vezető tudósai. Néhány éven belül leállhat az élelmiszertermelés, soha nem látott viharok csapnak le a bolygóra, a hatóságok pedig tehetetlenek lesznek.

Link másolása

Biztosan nem tudja az emberiség 1,5 Celsius-fok alatt tartani a bolygó átlaghőmérsékletének emelkedését, írja a The Guardian a világ vezető klímatudósainak véleménye alapján. A szakértők szerint sokkal valószínűbb, hogy legalább 2,5 Celsius-fokkal emelkedik a Föld átlaghőmérséklete még ebben az évszázadban, ami katasztrofális következményekkel jár az emberiség és a bolygó számára.

A The Guardian az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018 óta publikált jelentéseinek mind a 843 szerzőjét megkereste, közülük 380 válaszolt a kérdéseikre. A válaszaik alapján összeállt értékelés szerint a tudósok többsége a klímaválság miatt bekövetkező súlyos pusztításra számít.

A lap klímakutatók körében végzett exkluzív felmérése alapján a válaszadók 80 százaléka várja a 2,5 fokos felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest. A tudósok fele szerint még ennél is rosszabb lesz a helyzet, és legalább 3 fok lesz a felmelegedés mértéke. Csupán hat százalék gondolja úgy, hogy képesek lehetünk tartani az 1,5 fokos határértéket.

A szakértők ráadásul meglehetősen pesszimisták a jövőt illetően: sokuk szerint éhínségek, tömeges migráció, hőhullámok, erdőtüzek, árvizek és olyan viharok várnak az emberiségre, melyek intenzitása jóval meghaladja az eddig tapasztaltakat.

A tudósok közül sokan reménytelennek ítélik a helyzetet, és dühösek, amiért a kormányok a rendelkezésre álló egyértelmű tudományos bizonyítékok ellenére sem tesznek semmit. Gretta Pecl, a Tasmániai Egyetem munkatársa szerint az előttünk álló öt évben komoly társadalmi zavargások várhatók. Szerinte a hatóságok képtelenek lesznek kezelni a gyors egymásutánban bekövetkező eseményeket, az élelmiszertermelés pedig leáll majd.

A lap felmérésében részt vevők közül

sokan úgy gondolják, hogy mindezek ellenére sem szabad feladni a küzdelmet, ugyanis minden egyes apró tizednyi Celsius-fok is sokat számít a jövőbeli szenvedések enyhítésén.

A klímaválság már most is mélyreható károkat okoz az emberek életében és a megélhetésben, pedig az elmúlt négy évben átlagosan csak 1,2 Celsius-fok volt a globális felmelegedés. Jesse Keenan, az amerikai Tulane Egyetem munkatársa szerint azonban jobb ha felkészülünk arra, hogy ez még csak a kezdet volt.

A tudósok egyetértenek abban, hogy az emberiség miért képtelen kezelni a klímaválságot. A válaszadók közel háromnegyede a politikai akarat hiányát jelölte meg elsőként, míg 60 százalékuk az olyan vállalatok érdekeit hibáztatta, melyek például a fosszilis tüzelőanyag-iparban érdekeltek.

Az optimistább kutatók közé tartozott Henry Neufeldt, az ENSZ koppenhágai klímaközpontjának munkatársa. Szerinte rendelkezésre áll minden a 1,5 fokos határérték betartásához, és a következő 20 évben meg is fogjuk valósítani ezeket. Azonban még ő is attól tart, hogy túl későn kaptunk észbe, és az világ addig átléphet egy vagy több fontos fordulópontot.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Újabb rekord dőlt meg, most az óceánok vízfelszínén mértek olyat, amit eddig még nem láttak
Április közepe óta szinte napról napra magasabb vízhőmérsékletek születtek annak ellenére, hogy az évnek ebben a szakaszában általában csökkeni szokott a tengervizek hőmérséklete.

Link másolása

Kedden megdőlt az világóceán felszíni hőmérsékletére vonatkozó melegrekord - írja az Időkép.

Nem lassul az óceánok felmelegedésének üteme, olyannyira nem, hogy április 23-án minden eddiginél magasabb hőmérsékletet ért el globálisan a vizek felszíni hőmérséklete.

Az új rekord 21,18 fok, ami, még ha egy hajszállal is, de felülmúlta a március 1-én felállított 21,17 fokos rekordot.

Április 17. óta szinte napról napra magasabb vízhőmérsékletek születtek annak ellenére, hogy az év ezen szakaszában általában csökkeni szokott a tengervizek hőmérséklete. Ráadásul hivatalosan is véget ért az El Niño, ami az átlagosnál magasabb tengerfelszín-hőmérsékleteket eredményezett a Csendes-óceán egyenlítőhöz közeli területein.

A melegedés a mi időjárásunk szempontjából legmeghatározóbb észak-atlanti térségben is jelentős. Itt jelenleg átlagosan 21 fokos a felszíni vízhőmérséklet, ami 0,4 fokkal magasabb a tavaly ilyenkor mért értékhez képest.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Öt nagy cég felelős a globális műanyagszennyezés negyedéért
Egy 84 országra kiterjedő kutatás kiderítette, hogy milyen szemetet halmozott fel a világ. A vizsgálat meglepő eredményeket hozott. A kutatók néhány javaslatot is tettek, amivel csökkenthető lenne a szennyezés.

Link másolása

A műanyagszennyezés egynegyedéért öt nagyvállalat felelhet - derül ki egy tanulmányból.

A Riverside-i Kaliforniai Egyetem munkatársai mintegy 1,87 millió - 2018 és 2022 között regisztrált - környezeti műanyaghulladékot vizsgáltak meg - írja a ScienceAlert.

A projektben 84 országból több mint 100 ezer önkéntes vett részt. Tenger- és folyópartokon, parkokban gyűjtöttek műanyag hulladákot.

A szemét felét nem tudták céghez kötni. A 24 százalék viszont öt vállalathoz vezethető vissza: 11 százalék a Coca Cola, 5 százalék a PepsiCo, a többi a Nestlé, a Danone és az Altria nevű dohánycég terméke volt.

A kutatók úgy vélik, hogy a szennyezés kezeléséhez nagyobb felelősségvállalásra lenne szükség. De már néhány nagy multinacionális vállalat megfelelő intézkedése is komoly változást eredményezhet.

Példaként említették, hogy az egyszer használatos és rövid élettartamú műanyag termékek kivonása jelentősen csökkentené a globális szennyezést. Ezt elsősorban az élelmiszer- és italgyártó vállalatoknál lenne fontos elérni.

A márkákhoz kötött műanyagszemét több mint fele 56 cégtől származott. Azt is megállapították, hogy amelyik cég több műanyagot gyárt, annak több a szemete is.

Emellett javítani kéne a hulledékgazdálkodást, a terméktervezést és az újrahasznosítást is. Javasolták olyan nemzetközi szabványok és adatbázisok létrehozását, amelyekkel hatékonyabban nyomon lehet követni a beazonosítatlan eredetű hulladékokat.

Forrás: 24.hu


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
A látványhoz már Madonna is a mesterséges intelligenciát használja – így formálja át a zeneipart a mesterséges intelligencia
Miközben Billie Eilish-től Jon Bon Jovin át Nicki Minajig zenészek hada tiltakozik a szöveg- és dallamgeneráló AI-k ellen, a művészek maguk is használnak mesterséges intelligenciát. Madonnával ellentétben sokan dalkészítésre is.

Link másolása

Szombaton becslések szerint 1,6 millió ember vett részt Madonna ingyenes brazíliai koncertjén, a Copacabana Beach-en. Ez volt a Celebration turné utolsó állomása, és a popikon valaha volt legnagyobb koncertje, amit köszönetképpen tett teljesen ingyenessé.

Madonna Celebration című turnéjának van még egy különlegessége. Koncertjein több dal videós „aláfestéséért” is a Runway amerikai startup AI-videói felelnek – írja az Okosipar.hu.

A koncerteken teremtett különleges látványvilág mindig is a Madonna-koncertek általános védjegye volt, és az énekesnő ezúttal is előtte kevesek által taposott művészeti iránynak és technológiának engedett teret azzal, hogy a La Isla Bonita vagy a Take A Bow című slágerek három gigantikus LED falon kivetített videoklipjeit mesterséges intelligenciával készítette Sasha Kasiuha.

Az ukrán filmrendező szerint

ezzel a megoldással olyan drága és ma korszerűnek tartott technológiát váltottak ki, mint a legnagyobb látványfilmekhez előszeretettel használt CGI. Azzal ugyanis „túl unalmas és giccses” alkotások születtek.

Madonna csapata egyébként az OpenAI-féle Sora talán legnagyobb konkurenciájának számító Runway technológiáját használta fel. Ennek idén megjelent második generációs változata még nem tud teljes hosszúságú filmet készíteni, de „segít kitölteni jeleneteket, amelyekkel színesíthető az elmesélt történet, és háttérvideónak, aláfestésnek is tökéletes klipeket alkot” – mondta az AP-nek Cristóbal Valenzuela, a Runway vezérigazgatója.

La Isla Bonita

Sok zenész tiltakozik AI-k térnyerése miatt

A képgeneráló mesterséges intelligenciák (pl. Midjoruney, DALL-E 2) megjelenése után a képzőművészek, a nyelvi modellek (mint a ChatGPT) beköszönésével a regény- és forgatókönyvírók, a videógeneráló AI-k fejlődésével (lsd. Sora) a színészek, legutóbb pedig a dalkészítő alkalmazások (pl. Suno) érkezésével a zenészek kezdtek tiltakozásba az alkotói folyamatok automatizálása miatt. Ilyen eszközök birtokában - kis túlzással - bárki válhat festővé, íróvá, filmessé, dalszerzővé, ami szerintük elértéktelenítheti a valódi művészeti alkotásokat. Vannak, akik vállat vonnak azzal, hogy úgy kell a művészeknek: eljárt felettük az idő, de ez nagyon-nagyon nem fair. Mert az AI-k egyike sem magától ilyen okos.

Az, hogy napjainkban már egészen realisztikus képek, videók, szövegek és dalok gurulnak ki a mesterséges intelligencia alkalmazásokból, annak köszönhető, hogy az algoritmusaikat hús-vér művészek alkotásainak tömegével tanították be. Ha a zenészek, filmesek tehetsége agyonokosított szoftverek segítségével új alkotások létrehozását szolgálja, és abból az AI-kat üzemeltető vállalatok komoly hasznot húznak, okkal háborognak. A tiltakozás legutóbbi példája egy több mint 200 világhírű zenész nyílt levele, amiben az AI zeneipart fenyegető hatására hívják fel a figyelmet. Ezt Billie Eilish-től Jon Bon Jovin át Nicki Minajig nagyon sokan aláírták.

„A legnagyobb hatalmú vállalatok némelyike engedély nélkül használja fel a munkákat arra, hogy AI modelleket tanítson be”

- írják.

„Az erőfeszítéseik kifejezetten arra irányulnak, hogy óriási mennyiségű 'zenével' és 'képpel' helyettesítsék az emberi művészek munkáját, jelentősen csökkentve a művészeknek járó jogdíjakat” - magyarázzák a zenészek. Hozzáteszik: ennek a „támadásnak” véget kell vetni. „Védekeznünk kell a kizsákmányoló AI ellen, ami ellopja a profi zenész hangját és sajátosságait, megsérti a szellemi jogokat és elpusztítja a zenei ökoszisztémát.” A levél nyíltan felszólítja a technológiai vállalatokat, tartalomközvetítő platformokat, zenei szolgáltatókat, hogy azonnal hagyják abba a zenegeneráló AI-technológiák fejlesztését és közlését, hiszen ezzel az emberi művészetet szorítják ki, anélkül, hogy az igazi alkotók bármiféle kompenzációt kapnának a munkájuk felhasználásáért cserébe.

Valójában maguk a zenészek is használnak AI-t

A korrektséghez hozzátartozik, hogy miközben a művészek foggal-körömmel (és még egyszer: teljes joggal) tiltakoznak alkotásaik kizsákmányolása ellen, maguk is előszeretettel fordulnak generatív AI-hoz az alkotói folyamat során. A Ditto Music legfrissebb piackutatása szerint a zenészek 59,5 százaléka már ma is használ AI-t a zenei projektek létrehozásához. Ez több munkafolyamatra igaz:

amíg 11 százalékuk dalszövegíráshoz csap fel egy-egy nyelvi modellt, 20,3 százalékuk dallamszerkesztéshez, 30,6 százalékuk mastereléshez, 38 százalékuk pedig a zenéhez kapcsolodó grafikához veszi igénybe mesterséges intelligencia segítségét.

Ami azt illeti, maguk a zenészek is látnak jövőt az AI modellek zeneipari alkalmazásában, mert arra a kérdésre, hogy hosszú távon mekkora valószínűséggel használják majd zenei projektek létrehozására, meglehetősen magas számok jöttek ki: dalszövegírásra 47,1, dallamszerkesztésre 61,5, masterelésre 66, grafikakészítésre pedig 76,5 százalék tervezi használni az AI-t a munkája során. Ehhez képest erős kisebbségben (28,5 százalék) maradtak azok a humán zenészek, akik meggyőződéssel közölték, hogy soha az életben nem fognak mesterséges intelligenciával dolgozni.

AI nélkül sosem készül el a Beatles utolsó dala

Mielőtt azt gondolnánk, hogy az AI felhasználása törvényszerűen dehumanizálja a művészetet, kiüresíti az egykor kreatív tartalmakat vagy megkárosítja az alkotókat, észre kell venni, hogy milyen új lehetőségeket tartogat, ha ésszel használják. Az utóbbi évek talán legizgalmasabb projektje biztosan a legutolsó kiadatlan The Beatles felvétel elkészítése volt, amit AI nélkül az együttes két még életben lévő zenésze, Paul McCartney és Ringo Starr sem tudott volna befejezni. Egy olyan, Yoko Ono által csak a ’90-es években megtalált felvételről van szó, amit John Lennon még a ’70-es évek végén rögzített, két másik, végül 1994-ben digitálisan felújított és megjelent dallal, a Free As A Birddel és Real Love-val együtt. A harmadik dal a Now and Then, ami csendben várt, amíg a technológia elég fejlett lesz hozzá, hogy Lennon hangját elkülönítsék az alatta szóló zongoratémától. Enélkül ugyanis nem lehetett volna teljesen hangszerelt, jó minőség, korszerű zenei darabot készíteni belőle.

A Now and Then elkészítésének előzménye a The Beatles: Get Back című 2021-es dokumentumfilm, amit Peter Jackson készített, McCartney és Starr közreműködésével. Ehhez számos régi felvételt sikerült kitűnő minőségben restaurálni, így tavaly fontolóra vették, hogy ugyanazzal az AI-alapú technológiával (a WingNut Films MAL audio rendszerével) szétválasztják a Now and Then demójának ének- és éneksávját – idézi fel az Interesting Engineering. Ezután játszotta fel a saját témáit a dalhoz a dobos Starr és a gitáros McCartney – aki a 2001-ben elhunyt George Harrisonnak ajánlva maga készítette el a gitárszólót is.

Az utolsó Beatles-dal

Rajtunk is múlik, hogy AI megöli-e a zenét

Világosan látszik, hogy a mesterséges intelligencia felhasználása a zeneiparban is megkerülhetetlen tényezővé vált. Semmi esély sincs arra, hogy minden úgy lesz, mint volt, és kizárólag emberi kreativitásból születnek művészeti alkotások. Annak a világnak egyszer és mindenkorra vége. Ám nekünk, kultúrafogyasztóknak őszintébbnek kellene lennünk magunkhoz. Biztosan olyan tartalmakat akarunk vég nélkül, felfoghatatlan mennyiségben magunkra ömleszteni, amelyeknek már csak annyi köze van igazi művészekhez, hogy az alkotásaik egykor tananyagként szolgáltak a DALL-E, a ChatGPT, a Sora vagy a Suno számára? És mindezt abban a tudatban, hogy az egykor szeretett festőnk, írónk, színészünk, zenekarunk egy lyukas garast nem kapott azért, hogy a tehetsége árán kiokosították az AI-kat? Ha felháborodunk azon, hogy a humanoidok vagy az iparban használt mesterséges intelligencia alkalmazások elveszik a munkát, akkor azt sem kellene lenyelnünk a nagy vállalatoknak, hogy kiüresítik a művészeti alkotások értékét.

Mert mindegyik attól szép és emlékezetes, hogy egy istenadta tehetség készítette - azért, hogy nekünk, a közönségnek örömet okozzon.

Az AI felhasználása művészeti alkotásokhoz csak akkor tudna korrekt mederbe terelődni, ha a tartalomfogyasztók úgy döntenének, nem hajlandóak fizetni olyasmiért, amit nem emberi kreativitás szült. És ez nem egy nehéz döntés. Hisz' szalámi helyett se hungarocellt viszünk haza reggelire. Közben persze az is igaz, hogy a szalámi lehet finomabb, jobb és fenntarthatóbb, ha a gyártásának fejlesztéséhez AI-t használnak, ami iszonyatos mennyiségű számítással új, eddig ismeretlen távlatokat nyit. És ez mindjárt más. De ha a képességeit emberi tudásból nyerte, akkor úgy korrekt, hogy azok emberek is részesedést kapnak a kereskedelmi sikeréből, akiknek a munkáját felhasználták a fejlesztéséhe

Link másolása
KÖVESS MINKET: