Közel a városi légitaxi forradalma - a nyári olimpián jöhet a főpróba
Nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amiben a külvárosi buszmegállók helyett eVTOL légikikötők (ún. vertiportok) mellett várják az ingázók a következő járatot, de egyre több nagy gyártó esküszik rá, hogy így lesz, hiszen óriási összegeket ölnek ezeknek a repülőgépeknek a fejlesztésébe. Az utóbbi években startupként indult vállalkozások mögé olyan nagy vállalatok álltak be, mint a Stellantis vagy a Toyota, és egyre komolyabban veszik őket űrkutató ügynökségek, hadügyminisztériumok, tömegközlekedési cégek is.
Az eVTOL jövője már ebben az évben elkezdődik, hiszen nem csak nagy kutatási projektek indulnak, például hatékonyabb akkumulátorok fejlesztésére, hanem szerződések is köttetnek, konkrét szolgáltatások beindítására. Az első, ráadásul autonóm légitaxi a párizsi nyári olimpiai játékokon mutatkozhat be a nyilvánosság előtt. Íme, a legnagyobb gyártók, akik kész városi eVTOL-lal rendelkeznek, és a jelenleg a legközelebb állnak hozzá, hogy elkezdhessék a sorozatgyártást:
Archer Aviation
Az amerikai vállalat évek óta építi a Midnightot, amit sokan az egyre nagyobb konkurencia ellenére is a legígéretesebb légitaxinak tartanak. Az eVTOL 160 kilométeres hatótávolságra, 240 km/h-s sebességgel reptet, összesen öt embert. Kifejezetten ingázásra és egymástól 30 kilométerre lévő városi vertiportok közötti közlekedésre tervezték. A légitaxi nemrég megkapta a legfontosabb engedélyt is az Amerikai Légügyi Hatóságtól, és olyan partnereket tudhat maga mögött, mint a másfél tucatnyi autómárkát birtokló Stellantis csoport, illetve maga a NASA. Az űrügynökséggel kötött Space Act Agreement keretében ebben az évben indul közös programjuk, nagy teljesítményű eVTOL-akkumulátorcellák fejlesztésére.
Joby Aviation
Az Archerrel együtt a légitaxi piac jelenlegi legnagyobb titánja. Szintén amerikai eVTOL fejlesztő cég, amelynek eddig ismertté vált Joby S4-ese ugyancsak ötszemélyes és 160 kilométeres hatótávot tud, de gyorsabb a Midnightnál: a gyártó szerint 320 km/h feletti végsebességgel rendelkezhet. Valószínűleg még nincs annyira előrehaladott állapotban, mint a Archer repülőgépe, de komoly támogatók hisznek benne, hogy legalább másodikként piacra jut. A Toyota Motor Company dollár százmilliókkal szállt be a fejlesztésbe, az Amerikai Légierő pedig szerződést kötött velük Joby S4-esek beszállítására, amelyet idén szeretnének teljesíteni. Ha megtörténik, akkor ez a gyártó lesz az első, amelyik fizető ügyfélnek kézbesít légitaxit - igaz, nem nyílt piacon, hanem egy katonai szervezet felé. Nagy áttörést értek el a világ másik felén, Dubajban is. Közleményükben azt írják, 2026-ban indítanak légitaxi-szolgáltatást, elsősorban a helyi nemzetközi repülőtér és luxusszállodák között. Úgy számolnak, hogy a légikötő és például a Palm Jumeirah-sziget között csupán 10 perc lesz az utazási idő - minimum háromnegyed órányi transzfer buszban zötykölődés helyett.
Volocopter
A német vállalat VoloCityje valahol félúton van a helikopterek és a többrotoros drónok között. Az összehasonlítás nem véletlen: személyszállításra alkalmas eVTOL, viszont a benne ülő két személy közül egyik sem kell, hogy pilóta legyen, hiszen a jármű önvezető. Az rfi riportja szerint minden esély megvan rá, hogy a repülőt élesben is tesztelik Párizsban, a július 26-án kezdődő nyári olimpiai játékokon. Ha a Volocopter megkapja az engedélyt, közvetlen járatokat indíthat a repterekről az olimpiai helyszínek felé - igaz, egyelőre aligha önvezető technológiával. A VoloCity amúgy elég látványos jelenség: összesen 18, köralakú, küllős szerkezetre szerelt rotor emeli a levegőbe, szinte teljes csendben, mivel az elektromos motoroknak hála a jármű 75-100 méteren belül nem hangosabb egy közeli beszélgetés zajszintjénél. Az induláshoz már csak az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség engedélye kell - ennek hiányában sajnos csak utasok nélkül demonstrálhatná a képességeit Párizsban, aminek, lássuk be, nem sok értelme van. A rendkívül ambiciózus vállalat egyébként nem csak az olimpia idejére szeretné megvetni a lábát a francia fővárosban (ez idő alatt nem is kér majd pénzt a fuvarokért), hanem legalább a következő 2-3 évben folytatná a szolgáltatást, és közben felkészülne a VoloCity sorozatgyártására.
Humongous flying taxi drone set to debut at the 2024 Olympics pic.twitter.com/8GBP79UEIH
— Mashable (@mashable) January 25, 2024
A fent írt modellek tényleg csak a legaktuálisabb példák olyan eVTOL-okra, amelyek a közeljövőben piacra léphetnek a maguk a repülőgépével. Ígéretes még a német-kínai koprodukcióban készülő, négyszemélyes Autoflight Prosperity 1, a kínai, háromszemélyes Ehang EH216 vagy a Honeywell és a Rolls-Royce segítségével épülő, ötszemélyes Vertical Aerospace VX4 is – és ez még csak néhány azok közül, amelyek 2025-ig kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
Ha az ingázóknak csak egy része inkább mozogna az agglomerációk és a munkahelyek között légitaxival, mint autóval, jelentősen visszaesne városi környezetek útterhelése, ami még az általánossá váló elektromos autózás korában is pozitív változás lenne. A McKinsey & Company 2021-es felmérése szerint az eVTOL-ok átlagosan 30 százalékkal rövidebb utazási idővel kecsegtetnek és 50 százalékkal csökkenthetik a városi dugókat. A Roland Berger kutatása a gazdasági hatásokat is igen jelentősnek találja: a piackutató cég szerint az eVTOL-ok 2040-re 2,5 millió új munkahelyet teremthetnek a világon, míg a PwC úgy becsüli, hogy az USÁ-ban 2030-ra már 115 milliárd dolláros üzlet lehet a légitaxi, és 2040-re (csak ott) 350 ezer ember dolgozhat majd a gyártásukon és üzemeltetésükön.
