Napisten fővárosa, az egyiptomi elnök fáraó-álma
Aki valaha járt Kairóban, annak lenyűgöző és nyomasztó élményekben egyaránt bőven volt része. Nemcsak a Piramisok, a Szfinx, az Egyiptomi Múzeum, vagy a Gezíra-sziget lélegzetelállító, de az embert magával sodorja a szüntelen pezsgés, nyüzsgés a bazároktól a hatalmas tereken át a szűk kis mellékutcákig. Másfelől viszont rémisztő a megállíthatatlan forgalom, a nap 24 órájában szóló dudák és mindenekelőtt a pokoli légszennyezés. Emlékszem, amikor a Mohamed Ali erődmecsetből késő délután végignéztünk a 20 milliós városon mintha az egész egy összefüggő sárgás ködben úszott volna: ez a sivatagi homokpor és szmog keveréke.
A legújabb kori Egyiptom vezetőit gyakran hasonlították korlátlan uralmuk és fényűzésük miatt az ókori fáraókhoz – az 1981-ben merénylet áldozatául esett Anvar Szadatot így is emlegették szerte a világon – és esz-Sziszi, aki 2014-ben ugyanúgy katonatisztből lett az ország első embere, mint 70 év óta minden elődje, követi ezt a hagyományt, semmibe véve az országos sújtó gazdasági válságot.
A Kairó peremén a sivatagból kinövő fővárosban áll Afrika legmagasabb épülete, egy üvegpiramis, valamint egy hatalmas, lemez alakú elnöki palota, amelyet az ókori egyiptomi napisten, Ré jelképei ihlettek. A hat éve folyó munkálatok eddig kb. 60 milliárd dollárba kerültek, és ez csak a legnagyobb az országát alakítani kívánó elnök megaprojektei közül. Ide sorolhatók a nyolcsávos autópályák, amelyek keresztülvágnak Kairó düledező utcáin, és körülölelik a gízai piramisokat. Új óriás hidak szelik át a Nílust és egy új nyári főváros is épül a Földközi-tenger partján, Alexandria közelében – írja a The New York Times
Az egyiptomi gazdaság ugyanakkor erősen hanyatló szakaszát éli, és egyre többen kételkednek abban, hogy az ország elbírja-e esz-Sziszi nagyravágyó álmait. Csak az elmúlt hat évben a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) három alkalommal adott hitelt Egyiptomnak összesen 20 milliárd dollár értékben, miközben áramlanak az amerikai segélyek is. Az új projekteket részben kínai tőkéből finanszírozzák, de az új fővárosban érdekeltek az Egyesült Arab Emírségek néhány befektetője is.
Miközben az egyiptomi pénzügyek már jó ideje igen gyenge lábakon állnak. Esz-Sziszi ennek ellenére nem csupán a monumentális építkezésekre vett fel magas kamatú hiteleket, hanem még több milliárd dollárért fegyvereket is vásárolt. Tíz év alatt megnégyszerezte az államadósságot.
A külföldi befektetők többsége távol tartja magát Egyiptomtól, elriasztja őket a mindenható hadsereg szigorú beavatkozása a gazdaságba. Ugyanakkor nem törődnek a helyi ipar fejlesztésével, így az egyiptomi privát szektor, leszámítva az olajat és a gázt, két év óta egyre zsugorodik. A Goldman Sachs befektetési bank legfrissebb becslése szerint Egyiptomnak 15 milliárd dolláros IMF-segítségre lenne szüksége, hogy kivédje hitelezőit. Az egyiptomi pénzügyminiszter szerint, aki megerősítette az újabb kölcsön hírét, az ország várhatóan ennél jóval kisebb összeget fog kapni, diplomáciai források mintegy 3 milliárd dollárt említenek.
Oroszország ukrajnai inváziója megingatta Egyiptom pénzügyi kártyavárát. A kamatok és az élelmiszerárak nyári elszállása után a kormány elrendelte, hogy a bevásárlóközpontban, stadiumokban és egyéb közintézményekben mérsékeljék a légkondicionálást és a világítást, hogy több energiát adhassanak el külföldre.
Az országot persze ezúttal is megmenthetik a szövetségesei. Szaúd-Arábia, az Emírségek és Katar az idén 22 milliárd dollárt fektettek be Egyiptomban, az Egyesült Államok pedig továbbra is biztosítja az állandó katonai segélyt.
A szakértők kétlik, hogy a gigantikus építkezések komoly gazdasági haszonnal járnának. Az egyiptomi kormány azt ígérte, hogy az új városok több millió munkahelyet és lakhatási lehetőséget hoznak, a közgazdászok viszont úgy látják, hogy ezeknek az állásoknak a többsége rosszul fizetett építőipari munka. Az egyszerű emberek, akiket az egyre emelkedő árak és a zuhanó életszínvonal amúgy is meggyötörnek, már korábban megfizették Sziszi nagyravágyásának árat. 2015-ben az elnök keresztülverte a Szuezi-csatorna 8 milliárd dollárba kerülő kiszélesítését, amelyet úgy hirdettek, mint „Egyiptom újjászületését”. A terv azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kormány 2023-ra évi 13 milliárdos bevétellel számolt a csatornából, ehhez képest tavaly mindössze 6,3 milliárdot hozott.
A megaprojektekkel kapcsolatos első elégedetlen hangok 2019-ben a ritka kairói kormányellenes tüntetések során erősödtek fel, amikor a tüntetők Sziszi feleségét vették célba, aki állítólag luxusköltekezésbe kezdett az elnök palota újrabútorozásával. A megmozdulások több ezer résztvevőjét börtönözték be. Miután az idén az ukrajnai háború felvitte az alapvető élelmiszerek árát, a közösségi médiában megjelentek Sziszi-ellenes hashtagek, amelyek „az éhség forradalmáról”, „a szegények elkerülhetetlen haragjáról” szóltak.
Az új főváros először Hoszni Mubarak elnök álmaiban jelent meg, de őt 30 évi uralom után söpörte el 2011-ben az „arab tavasz”.
Több tízezer lakóházat is felépítettek már, bár még kevés lakást festettek ki vagy bútoroztak be. Éppen ezért az új város egyelőre egy hatalmas építkezési területnek tűnik. A számítógépes modelleken zöldellő sugárutak, villamosvonalak és a digitális technológia széles körül alkalmazása látszik: mintegy 6000 kamera figyeli meg az új város utcáit, a hatóságok mesterséges intelligenciával optimalizálják a vízellátást és a szemétszállítást és a lakosság panaszait mobiltelefonos applikációkon keresztül teheti meg.
Esz-Sziszi eredetileg azt ígérte, hogy az új fővárost külföldi és hazai befektetők finanszírozzák, továbbá eladnak Kairó központjában lévő kormánytulajdonú telkeket. A hadsereghez közelálló egyiptomi befektetőket a kormány arra biztatta, hogy részt vegyenek az építkezésben. Mivel azonban a befektetői érdeklődés kevés volt, az elnök bejelentette, hogy évi 203 millió dollárt kapnak azért, ha kibérelnek épületeket az új hivatali negyedben, újabb terhet rakva az adófizetőkre.
Azt senki sem vitatja, hogy a több mint 100 milliós Egyiptomnak, amelynek lakossága évente több mint egy millióval növekszik, sürgősen szüksége van új lakóépületekre. A várostervezők szerint viszont esz-Sziszi jobban tenné, ha inkább a lepusztult városokat hozná rendbe az újak építése helyett.
Az új főváros nem csupán a pénzügyeket terheli erőn felül. Fennáll az a veszély, hogy a már így is kimerített Nílust, az ország legfőbb vízforrását még jobban igénybe veszik. Ahhoz, hogy új utakat építsenek a Kairón keresztül az új városhoz, hatalmas fasorokat irtottak ki a régi elegáns Heliopolis kerületben.
A város minden bizonnyal esz-Sziszi egyre növekvő önkényuralmának szimbóluma lesz.
