SZEMPONT

Mit akar plakátjaival a Kétfarkú Kutya Párt?

Azt mondják, soha nem lesz belőlük komoly párt, most az ellenzék helyett kénytelenek a szolidaritás mellett kampányolni.

Láng Dávid - szmo.hu
2015. június 15.

Az egész magyar internet felbolydult egy hete, amikor a Kétfarkú Kutya Párt a Vastagbőr bloggal közösen bejelentette, hogy ellenkampánnyal szeretnének reagálni a kormány bevándorlókról szóló plakátjaira. Eredetileg 3 millió forintot akartak összegyűjteni, de azóta már ennek a tízszeresét is túlszárnyalták. Kovács Gergővel, a párt alapító elnökével arról beszélgettünk, mi csaphatta ki ennyire a biztosítékot az emberek egy részénél, lát-e ma kormányképes alternatívát Magyarországon, és hogyan képzeli el az akció fényében az MKKP jövőjét.

– Mikor találtad ki az ellen-plakátkampányt, és miért pont a Vastagbőrrel együtt fogtatok hozzá?

– Úgy alakult, hogy egymástól függetlenül jutott eszembe nekem és nekik is. Gyakran szoktunk beszélni egymással az Átlátszó ügyei miatt, és mikor megemlítettem nekik az ötletet, mondták, hogy ők is kitalálták ugyanezt pár órával korábban. Így abban maradtunk, hogy csináljuk együtt, legalább meg tudjuk osztani a teendőket.

Gergő a Kutyapárt 2010-es "nagyonnaggyűlésén" a Kossuth téren

– Hogyan válthatott ki ez a téma ekkora aktivitást az emberekből?

– Ezek a dolgok jó ideje halmozódtak, és szerintem a nagy többségnél most telt be a pohár.

Gyakorlatilag évek óta különböző társadalmi csoportok utálatát próbálja meglovagolni a kormány, lassan nem marad senki az országban, aki ellen ne szítottak volna már gyűlöletet.

Voltak már célkeresztben a hajléktalanok, a drogosok, a melegek, most pedig a menekülteken a sor. Van viszont egy jelentős különbség: az eddigi csoportokkal szembeni negatív érzelmekre még viszonylag könnyen tudtak alapozni, hiszen sokakat zavar például a hajléktalanok szaga és ápolatlansága, a drogosok eldobott fecskendői, vagy éppen az, ha két férfit csókolózni látnak.

A menekültekkel ellenben más a helyzet, a magyarok jó része eleve nem is érintkezett még velük. Aki pedig igen, többnyire azt láthatja, hogy dolgoznak, iskolába járnak, szóval teljesen normális életet élnek. Tehát ezzel most alaposan mellélőttek, őket egyszerűen nem utálják az emberek, és ezen a plakátkampány sem változtat. Viszont sokatmondó, hogy a mai közhangulatban egy „Welcome to Hungary!” feliratú plakát már kormánykritikának számít. Elég kellemetlen helyzetbe sikerült lavírozniuk magukat.

Névjegy

Kovács Gergő 1980-ban született Budapesten. Egyetemistaként Szegedre került, 2005-ben jelentek meg első street artos munkái a város utcáin. Ekkortájt vált ismertté a kétfarkú kutya figurája, illetve az „örök élet, ingyen sör, adócsökkentés” szlogen is. 2009-ben költözött vissza Budapestre, azóta itt tevékenykedik. Ebben az évben szervezte meg a 4K!-val közösen az általános tüntetést, amelyre több százan mentek el, teljesen értelmetlen dolgokért demonstrálva. Később a politikusok jogaiért is tüntettek, nagy sajtóvisszhang mellett.

A Kétfarkú Kutya Párt 2010-ben még egyesületként megpróbált elindulni az önkormányzati választáson, de nem sikerült elég ajánlószelvényt gyűjteniük. Kampány viszont volt, ekkor készült például Mogács Dániel legendás beszélgetése Kálmán Olgával. Négy évvel később újra szerettek volna indulni, ekkor viszont a párt hivatalos bejegyzésének elhúzódása miatt nem volt rá lehetőségük.

– Mit gondolsz azokról a véleményekről, hogy ha valami ellen kell összefogni, egyből összezárnak a magyarok, valami mellett viszont sosem lennének képesek ilyen szinten kiállni?

– Fontos kiemelni, hogy

a kormánynak való beszólás nekünk nem a cél, hanem egy eszköz arra, hogy a társadalmi szolidaritás mellett kampányoljunk.

Az egész nem arról fog szólni, hogy óriásplakátokon szidjuk a Fideszt, fene fog egy gyűlöletkampányra egy másik gyűlöletkampánnyal válaszolni. Meg úgyis már eleve sokan utálják őket. Most viszont a Fidesz utálata mentén tudunk kiállni a társadalmi szolidaritásért, amit itthon egyébként elég kevesen vállalnak fel. Ez pedig szerintem már egy kimondottan jó cél.

– Számítasz arra, hogy megpróbálják valahogy megakadályozni a plakátok kihelyezését?

– Beszéltünk jogászokkal, annyi a lényeg, hogy nem lehetnek megtévesztőek a plakátok. Tehát nem beszélhetnek a kormány nevében, és nem lehet rajtuk az sem, hogy nemzeti konzultáció. De ezen túlmenően más akadályt nem látok. Egy évvel ezelőtt persze még lehetetlen lett volna keresztülvinni egy ilyen kampányt, hiszen minden plakáthely Fidesz-közeli arcok kezében volt. Azóta viszont, hogy Simicska szembefordult a párttal, elhárult az akadálya. Ebből a szempontból nekünk ez kimondottan jól jött. A konkrét terveket még nem küldtük el, de magára az ellenkampányra már rábólintott a cége.

– Mikor kerülhetnek ki a plakátok?

– A nagyobb kampányok általában minden hónap 1-jén és 16-án indulnak, úgyhogy első körben a július 1-jét célozzuk meg. De mivel a pénzgyűjtő akciót kéthetes időtartamra hirdettük meg, és még csak a félidőnél járunk, lesz majd egy második kampány is, ami július közepétől augusztus közepéig fut majd. Persze valószínűleg jövő héten már jóval kevesebb pénz fog bejönni, mindig az elején a legnagyobb a hullám, aztán fokozatosan kifullad a dolog.

– Mi lesz a területi eloszlás?

– Budapestre kerül körülbelül a fele-harmada, a maradék pedig elosztva az ország többi részében. Nyilván lesznek specifikus helyszínek, Felcsút például kihagyhatatlan, és szerencsére van is ott plakáthely. Vagy Pécs, ahol valahogy elfelejtettek konzultálni a helyiekkel arról, hogy a város mellé tervezik a paksi erőmű atomhulladék-lerakóját. Oda ezzel az üggyel foglalkozó plakátokat szánunk. Illetve lesz mutatóban egy-kettő a nyugat-európai nagyvárosokban is, például Londonban, Berlinben, vagy Bécsben. Ezt megígértük az ott élő magyaroknak, hiszen tőlük is rengeteg pénz jött be. De hogy azokon milyen felirat lesz, egyelőre fogalmam sincs.

Néhány plakátötlet (még nem a végleges tervek):

– Szerinted hogy tekintenek az emberek most az MKKP-re? Inkább a vicces, street artos vonal él még bennük, vagy már a komolyabb megnyilvánulásaiddal azonosítják?

– Inkább a vicces oldaláról, hiszen azért elég kevés komoly dolgot csináltam eddig. A plakátokat is igyekszünk humorosra venni, már amennyire ez lehetséges ebben a témában. Az biztos, hogy a szó valódi értelmében vett komoly párt soha nem lesz belőlünk. Persze sokan mondják, hogy ezzel a kampánnyal most fejest ugrottunk a mélyvízbe. Nekem is furcsa ez kicsit, de valakinek egyszerűen muszáj volt megcsinálnia, hiszen az ellenzék láthatóan képtelen bármit tenni.

Sőt, az igazán paradox az, hogy eleve nem is az ellenzék, hanem maga a kormány feladata lenne kiállni a társadalmi szolidaritás mellett. Ami itt zajlik, tehát hogy egy rakás pénzt elköltenek pont az ellenkezőjére, hosszú távon nagyon káros következményekkel jár.

Így sosem fognak normálisan állni egymáshoz az emberek, úgyhogy most kénytelenek vagyunk mi kampányolni érte.

– Mi volt a kiváltó oka, amikor a Facebook-oldalon nyíltan is elkezdtél politizálni, és komoly cikkeket megosztani?

– Ez azért elég ritkán fordult elő, igyekszem magam távol tartani a nyílt állásfoglalástól. A visszajelzésekből is látom, hogy nem ezt várják az emberek a Kutyapárttól. Persze volt rá példa, hogy eldurrant az agyam, például amikor Bajnai csatlakozott a Millához. Iszonyúan felidegesített, hogy végre lett volna egy normális civil mozgalom komoly támogatottsággal, amit egy módon lehetett tönkretenni: pont úgy, ami végül történt. Ennek kapcsán tényleg sokat posztoltam, de utólag már nagyon bánom, belátom, hogy nekünk nem ez a dolgunk – akkor le is iratkoztak egy hónap alatt legalább tízezren. Most már figyelek rá, hogy ne csináljak hasonlót. Szerencsére a legnehezebb témák többségét is meg lehet fogni a vicces oldaláról, és úgy már rögtön más a fogadtatás is.

– Sajnálod, hogy nem tudtatok elindulni tavaly a választáson?

– Persze, nagyon jó lett volna, de pont lecsúsztunk a határidőről. Nyilván soha nem fogom tudni bizonyítani, volt-e benne szándékosság, mindenesetre elég furcsa, hogy éppen a választás után két héttel jegyeztek be minket végül. És maga az indoklás is, amivel előtte elutasították: a Kúria azt írta, erkölcstelen képzettársításokra adhat alapot a nevünk. A KÚRIA szerint, érted… De én ráérek, fiatal vagyok, majd elindulunk három év múlva.

– Mit tippelsz, milyen eredményt érhettetek volna el?

– El se tudom képzelni. Részben emiatt is szeretnék elindulni, hogy kiderüljön. A mostani felhajtás viszont biztató, úgy tűnik, jól fogunk kijönni belőle, és népszerűbb lesz tőle a Kutyapárt. Ráadásul azt is láthatják az emberek, hogy nem csak idétlenkedés, amit csinálunk, képesek vagyunk értelmesebb dolgokra is.

– Maga a párt mennyire aktív most, hány tagja van például?

– Én kirakok naponta két képet a Facebookra, nagyjából ennyi az aktivitás. Tíz alapító tagunk van, még csak most intézzük a bankszámla- és az adószámot, illetve a többi hivatalos ügyet. Nyilván annyira nem is kell sietni vele, hiszen még bőven ráérünk a következő választásig. Az viszont már korábban is problémás volt, hogyan tudnánk országos szervezetet kiépíteni. Amikor még úgy tűnt, hogy időben bejegyeznek minket, lementünk pár vidéki nagyvárosba, de akkor is látszott, hogy nem egyszerű a dolog.

Leginkább attól félek, hogy a kommunikációt olyan emberekre bízzam, akiket adott esetben épphogy csak megismertem. Hiszen mi van akkor, ha első benyomásra jó fejnek tűnik, megtesszük helyi főnöknek, aztán két nappal később részegen nekiáll hülyeségeket beszélni? Ráadásul én sem tartom magam túl jó vezetőnek, választások között nyilván el tudom irányítani egyedül is a pártot, de kampányban egy országos szervezet élén állni teljesen más szituáció. Arról nem is beszélve, hogy elegendő aktív és lelkes tagot toborozzunk. Szóval lesz ezzel teendő bőven, ha egyszer belevágunk.

– Más párt keresett meg téged azzal, hogy legyél a jelöltjük, vagy a kampánytanácsadójuk?

– Nem, szerintem már tudják rólam, hogy minden párttól rosszul vagyok. Annyiszor elmondtam, hogy nem is próbálkoznak vele.

– Látsz most kormányképes alternatívát Magyarországon?

– Nem látok, sőt még olyat se, ami bármilyen szinten alternatíva lenne. A baloldali ellenzék helyzete kétségbeejtő, egyszerűen nem érezni rajtuk, hogy bármit előreléptek volna egy, vagy akár öt évvel ezelőtthöz képest. A legfőbb probléma, hogy azok, akik korábban kormányoztak, egyedül már képtelenek nyerni, viszont elvisznek annyi szavazatot, hogy az új szerveződéseknek sem megy nélkülük. Így muszáj velük összefogni, ezzel viszont több millió embertől alapból elvágják magukat.

Az MSZP-n ráadásul azt látom, hogy eleve semmi kedvük az egészhez. Abszolút nem érdekli őket, hogy még valaha hatalomra jussanak, 15 százalékos pártként el tudnának létezni még évekig. Van nagyjából ötszáz ember, aki ebből megél, és ennyivel meg is elégednek.

Azok között, akik az év eleji tüntetéseket szervezték, akadtak egész jó szónokok, akiket fel lehetne építeni. Ráadásul ezeknek a szervezeteknek tudtommal a vidéki bázisuk is szépen növekedett, több nagyvárosban jelen voltak. De ez az egész is valahogy elhalt, nem lett belőle semmi. És ha akkor nem nőtt ki egy új párt, amikor a körülmények a lehető leginkább adottak lettek volna hozzá, nem tudom, minek hatására alakulhatna másképp mondjuk egy év múlva.

– Mi lehet a kiút, és mit tehetnél te (illetve az MKKP) azért, hogy javuljon a helyzet?

– Jelenleg nem sok mindent látok, ami bizakodásra adhatna okot. A Kutyapártban viszont szerintem van potenciál. Amikor a végül meghiúsult kampányt terveztük, rengetegen jelentkeztek aktivistának, legalább 1500-an töltötték ki az ívet. Az ő adataik továbbra is megvannak, Kutyatov-listának neveztük el. Nyilván a valóságban jó, ha a tíz százalékuk csinálna valamit, de 100-150 ember is sok.

Az látszik most, hogy a projektalapú finanszírozásra – tehát hogy egy adott célra gyűjtünk pénzt – van fogadókészség. Ennek nyomán valószínűleg gyümölcsfa-ültetésre, gerilla-parkosításra, és más hasonló akciókra is be lehetne gyűjteni a szükséges pár százezer forintot. Én leginkább ebben az irányban képzelem el a párt jövőjét. Illetve tervezünk egy nyomtatott álhír-magazint is, aminek a részletei még kidolgozás alatt vannak.

Ha érdekes volt a cikk oszd meg!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

Elmaradnak a Budaörsi Latinovits Színház előadásai Koós Boglárka halála miatt

A színház 27 éves művésznője vasárnap hunyt el. Az előadásokat érintő további változásokról a későbbiekben értesítik a nézőket.

KULT

Műbalhé, alpáriság, szexizmus és egymásnak beszólogató zsűri – ilyen volt a Megasztár első adása

A TV2 tehetségkutatója idén minden eddiginél jobban a nézők alantas ösztöneit kívánja kiszolgálni, és a legkülönfélébb bántalmazói magatartásokat relativizálja.

KULT

Kevesebb idióta, több tehetség – megnéztük az X-Faktor első adását

Az X-Faktor egyik legerősebb első adását láttuk, persze önérzetes amatőrökből most sem volt hiány, és feltűnt a szlovák Catherine Tate is.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Ligeti Miklós: Mészáros Lőrinc névjegyén talán csak annyi állhatna: „Orbán Viktor”

Mészáros Lőrinc hihetetlen gazdagodása, akárcsak a többi NER-milliárdosé, közpénzből történt - mondja a Transparency International vezetője. Ezt a rendszert mára lebontani sem lenne egyszerű, mert tíz- és százezrek megélhetése függ tőle.

Fischer Gábor, Címlapkép: >MTI/Vasvári Tamás - szmo.hu
2025. szeptember 05.

A Forbes szerint először lépte át az ezermilliárdos nagyságot egy magyar családi cég: a Mészáros-csoportot 1549,8 milliárd forintra taksálták. A magyarázat egyszerű, legalábbis a számok szerint: tavaly ugyanis minden érdekeltségük ugrásszerűen javította az eredményét, így az összérték a 2023-as, 627,5 milliárdos becsléshez képest közel ezermilliárddal ugrott. Miközben a legnagyobb családi vállalkozások többsége stabilan nő az inflációs válság és a recessziós félelmek közepette is,

a NER-közeli szereplők, élükön a Mészáros családdal, messze katapultáltak a mezőnyből.

Hogy mindez mit mond el a közpénzből hízó, állami megrendelésekre épülő gazdasági modellről, és hogyan lehetne rajta változatni, arról Ligeti Miklóssal, a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International Magyarország elnökével beszélgettünk.

– Egy év alatt ezermilliárd forinttal nőtt a Mészáros-család vagyona. Ez valóságos tündérmese. Hogyan sikerült?

– Nem mondanám, hogy Mészáros Lőrinc-kutatók vagyunk, de sokat foglalkozunk vele. Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország szakpolitikai vezetője jegyzi a tenderbajnok.hu projektünket, amely a közpénzekből legnagyobb mértékben részesülő oligarchákat és az általuk elnyert közbeszerzéseket vizsgálja. Ebben többek között a Mészáros-csoport, illetve a hozzá köthető gazdasági érdekháló vagyonosodását is nyomon követjük.

A legfontosabb sajátossága ennek a vagyonosodásnak az, hogy közpénzből történik.

Az úgynevezett gazdaglistákon és hasonló kiadványokban, amelyek nem a családi vállalkozásokat, hanem a leggazdagabb személyeket gyűjtik össze, rendre a NER-es oligarchák állnak az élen. Ha mindezt a magyar gazdaságtörténet múltjához hasonlítjuk, amire korábban például a Korrupciókutató Központ tett kísérletet, amikor összevetette Weiss Manfréd és Mészáros Lőrinc vagyonosodását, láthatjuk, hogy a polgári korszak iparbárói nem adófizetői pénzekből gyarapodtak. Az iparosodás idején a vagyonosodás alapja a saját teljesítmény volt, nem az állami források.

– Weiss Manfrédéknál is volt ilyen exponenciális növekedés?

– Bizonyos szakaszokban igen, de az ő felemelkedésük a rátermettségüknek volt köszönhető. Erről olvashatunk például a g7.hu-n is. A Gründerzeit idején valóban volt fellendülés, de olyan ütemű gazdagodás, mint Mészáros Lőrincé, nem történt. Ő 2014–15-ben még csak kezdő milliárdos volt, 7–8 milliárd forintos vagyonnal, amit nagyjából

tíz év alatt a 200-szorosára növelt.

Ilyen gyors felemelkedés Weiss Manfréd esetében nem volt. Neki, és a hozzá hasonló gazdasági szereplőknek egy teljes élet munkájára volt szükség, hogy a vagyonukat felépítsék.

– Mészáros Lőrinc 2014-ben a Heti Válasznak úgy fogalmazott: „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.”

– Van egy mondás: minél fontosabb valaki, annál kevesebb információt ír a névjegyére. De Gaulle állítólag csak annyit írt: „Charles”. Ez persze nem igaz, de jól hangzik. Ha a metaforát alkalmazzuk,

Mészáros névjegyén talán csak annyi állhatna: „Lőrinc”, vagy rosszabb esetben: „Orbán Viktor”. A kulcs ugyanis itt a kormányzati hátszél és a kapcsolatok.

Az elmúlt 15–16 év NER-es tapasztalata mutatja, hogy az exponenciális gazdagodás mindig az állam által dominált ágazatokban történik, ahol a nagy bizniszeket közbeszerzéseken lehet elnyerni: út-, vasút-, közmű- és hídépítés. Magánmegrendelésben ritkán épít valaki viaduktot vagy autópályát. A következő lépésben az étvágy nőtt: szállodaipar, bank, pénzügyi szektor, távközlés, de ezeken a területeken is erős állami hátszéllel és támogatással. Gondoljunk például a jelenleg is futó gigantikus méretű budapesti irodaházépítkezésekre, ahol a kész épületeket az állam haveri, sőt ha Tiborcz István érintettségét nézzük, akkor családi alapon, 600 milliárd forintot közelítő összegű adófizetői pénzből vásárolja meg. Mindezt úgy, hogy az építési oldalon is állami forrásokat találunk, hiszen

a beruházó cégek mögött állami forrásokkal is ellátott magántőkealapok húzódnak meg.

A Jászai Gellért-féle 4iG csoport is erős állami támogatással működik: a versenyszabályokat kreatív jogértelmezéssel elkerülve jutott hozzá az Antenna Hungáriához, a Vodafone-ba pedig úgy vásárolhatta be magát, hogy az állam csak kisebbségi tulajdont szerzett, miközben hitelgaranciával is segítette az ügyletet.

– Tehát nem arról van szó, hogy az első milliárdok után már tisztán piaci versenyben működnek.

– Nem, ők továbbra sem versenyeznek. Az állam kijelöli a célpontokat, megszerzésükben támogatja őket, és ők egyik területről repülnek a másikra.

– Azt is tudjuk, hogy gyakran alvállalkozókkal végeztették a munkát.

– Ez ma is így történik. Például a vasútépítésben Mészáros Lőrinc generálkivitelező pozícióban lévő cége mindent alvállalkozóknak ad ki. A Mészáros-csoport egyik legnagyobb cége azonban ma már az MBH Bank.

– Ott viszont már látni, hogy nem gond megfizetni a legjobb szakembereket. Így aztán már a saját teljesítmény is versenyképes lehet.

– Két külön dologról van szó. Ma már profik menedzselik azokat a cégeket is, amelyek a NER kezdetén még tényleg családi méretű vagy annál nem sokkal nagyobb vállalkozásokként indultak. Ezzel szemben az MBH Bankba részben eleve jól működő egységeket vontak össze: a Budapest Bank patinás és stabil volt, az MKB-t adófizetői pénzből tisztították meg a rossz hitelektől, a takarékszövetkezetek rendben működtek, csak nem voltak tőkeerősek. Ezeket az állam kikupálta, így nem volt nehéz növekedni.

– Ez alatt a 10–15 év alatt, a morális és társadalmi veszteségeken túl, mennyi anyagi kárt okozhatott mindez az országnak?

– Rettenetesen sokat. És valóban, nemcsak anyagi kárt, hanem erkölcsit is. Sajnos ez ismét megerősít egy régi toposzt a magyar közgondolkodásban: hogy nem a tudás, hanem a kapcsolatok, nem a tőke, hanem az állami járadék, nem az innováció, hanem a politikai helyezkedés hozza a sikert.

Ez leértékeli a valódi versenyt.

Ha ezek a cégek igazi versenybe kerülnének, többségük elbukna. Nyilván a NER-rel nem ér véget a Vodafone örökébe lépett szolgáltató működése, ahogy az MBH-é sem, és az építőiparban sem áll le minden azonnal. De valószínű, hogy a Mészáros-csoport építési részei, ha a politikai támogatásból szőtt körkörös védelem a NER végeztével leomlik, nem állják meg a helyüket a versenyben, mert nem ehhez szoktak.

– Ha már meg tudják fizetni a profi munkatársakat, nem történhet meg, hogy olyan versenyelőnyre tesznek majd szert, hogy azáltal meg fogják állni a helyüket piaci körülmények között is?

– Biztos lesz olyan, amelyik nem bukik el hamar. De azok a lefölöző cégek, amelyek kizárólag arra rendezkedtek be, hogy a drága közbeszerzésekből lehúzzák a sápot, és a tényleges munkát továbbpasszolják, igazi versenyben, függetlenül attól, mennyire profi a menedzsmentjük, kihullanak. A piac kiszelektálja őket, mert felesleges árdrágító tényezőnek bizonyulnak.

– Ehhez új törvények kellenének?

– Inkább olyan elhatározás, hogy a megbízásokat tényleg versenyben adják oda. Ha az állam azt tapasztalja, hogy a cégek, amelyeket soha nem kell félteni, összejátszanak, kartelleznek és mesterségesen magasan tartják az árakat, akkor inkább senkivel ne építtessen. „Ha leosztottátok a piacot, hogy megkapjátok a zsíros profitot anélkül, hogy tényleg dolgoznátok érte, akkor ne kapjon munkát senki.” A harmadik vagy az ötödik ilyen körben majd megtanulnak tisztességesen ajánlatot tenni.

Ehhez az kell, hogy a meglévő előírásokat a Versenyhivatal és a közbeszerzési hatóság keményen érvényesítse,

és a szabálytalankodókat elrettentő erővel szankcionálja. Ez most nem történik meg.

– A felderített és dokumentált korrupció képezheti-e alapját későbbi büntetőeljárásoknak, amelyek végzetesek lehetnek egyes cégekre vagy cégbirodalmakra?

– Az kérdés, hogy egy büntetőeljárás mennyire lesz „végzetes”, és megéri-e olyan eljárásokat lefolytatni, amelyek ezeket a cégeket megbuktatják. Itt a beszállítói körrel és a dolgozókkal együtt egész térségek, akár megyék, több tízezer, akár százezer fős közösségek megélhetéséről van szó.

Ha bukik a fő munkaadó építőipari cég Tiszakécskén Békés megyében vagy Fejér megyében, vele bukik az összes beszállító és az ő dolgozóik, családtagjaik munka és megélhetés nélkül maradnak.

Eközben a NER tolvajai a pénzt már rég kivitték oda, ahova biztonságba akarták helyezni. Viszont a bebukott cég magával rántja a fél megyét. Ez még csak nem is pürrhoszi győzelem, hanem vereség.

– Felmerülhet, hogy államosítják, majd újraprivatizálják ezeket a cégeket, hogy elkerüljék a tömeges bedőlést?

– Igen, lehetséges ilyen kísérlet is, ezt persze jobban ki kell dolgozni. Egyensúlyt kell teremteni az igazságtétel jogállami parancsa, és a gazdaság, illetve a társadalom működtetésére vonatkozó elementáris igény között. Különben a magyar társadalom úgy érezheti, hogy a „nagy igazságtétel” jegyében saját maga ellen visel háborút.

– Milyen károkat okozhat egy ilyen háborúskodás?

– Annyi biztos, hogy a tőke nagyon gyorsan tud mozogni. Ha bizonytalanságot érez – kormányváltás, a hatalom gyengülése vagy beomlása fenyeget, könnyen menekül. A „capital flight” jól ismert jelenség, nem csak a „bűnös” tőke esetében. Életszerűtlen azt gondolni, hogy bármely befektető itt tartalékolja a párnacihában a pénzét, várva, hogy a NER vége után mi következik. Persze hogy menekíti. Aztán ha megéri, visszahozza; ha nem, azt mondja: jó, a magyarországi operációt bezárom. Ez nem csak a NER közpénzen hizlalt oligarcháira jellemző: a német autóipar is kétszer meggondolja, bővíti-e a kapacitásait, épít-e új gyárat, vagy kivonja a profitot, eredménytartalékba teszi, és majd ha az új kormány megfelelő feltételeket kínál, visszajön.

– A NER-érdekeltségű tőke is menekülhet?

– Ha valaki az igazságtétel és vagyonvisszaszerzés körében abban gondolkodik, hogy a NER utáni hatalom szépen berendezkedik, visszaveszi mindazt, amit a NER elvett a közösből, és a pénz, amire rá akar csapni, itt türelmesen vár, hogy elkobozzák, meg a gyárra lakatot tegyenek, akkor nagyon fog csalódni. Ennél sokkal jobb stratégiával kell hozzálátni az elszámoltatáshoz. Egyelőre ez inkább vágyálom a fejekben.

– Ezek szerint az is lehet, hogy egy esetleges kormányváltás után hasonló évek jönnének, mint a ’90-es évek elején?

– Más a feladat. Sokkal nehezebb kihívás a NER-hez szokott gazdasági szereplőket megtanítani versenyezni, és rá is szorítani őket a versenyre. Ez lenne az ország „NERtelenítése”. Nem elég csupán kipöckölni néhány vezetőt és fideszteleníteni a NER-t. Az a dilemma, hogy mi történik a NER után? Csak annyi, hogy

a NER-nek a Fideszen túli szakasza következik csak, vagy Magyarország NER-en túli szakasza?

– Milyen lehet egy fidesztelenített NER?

– Az azt jelentené, hogy a NER-ben a Fidesz által kialakított, kézhez szoktatott, kézi vezérelt, versenytől védett, nem teljesítményalapú gazdaság és politika megmarad, csak a kulcsfigurákat lecserélik. Ekkor csak annyi történne, hogy mások adnák a parancsokat és új haszonhúzók fölöznék le a profitot, de a lényeg változatlan maradna.

Kapcsolódó

Történelmi rekord: egyetlen év alatt közel 1000 milliárddal gyarapodott a Mészáros család cégeinek értéke

Először szerepel a rangsorban ezermilliárd feletti becslés, tavaly még 627,5 milliárdnál tartott a csomag. A növekedés hátterében portfóliószintű eredményjavulás áll.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Összesen hat díjat nyert a 82. Velencei Filmfesztiválon Enyedi Ildikó Csendes barát című filmje

A film a legígéretesebb fiatal, feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díj mellett öt független zsűri díját is elnyerte. Az Arany Oroszlánt Jim Jarmusch nyerte a Father Mother Sister Brother című filmjével.

KÉK HÍREK

Mellényzsebből fizette ki a közel félmilliós büntetést az ötvöskónyi gyorshajtó

A 27 éves kutasi sofőrt Ötvöskónyiban mérték be. 126 km/órával ment lakott területen belül.

KÉK HÍREK

„Állt a bejáratnál egy késsel meg a sajttal a kezében” – befeküdt az ágyba, klasszikus zenét kapcsolt, aztán falatozni kezdett a betörő, csakhogy megjött a tulaj

Az éhes betörő után a szomszéd utcáig futott a tulajdonos, majd a rendőrök is megérkeztek. A 32 éves férfi gyorsított eljárásban két év börtönbüntetést kapott.

SZEMPONT

Amerikai kommandósok szálltak partra Észak-Koreában, a Trump által elrendelt titkos akcióról most számolt be a New York Times

A SEAL kommandósai egy lehallgatókészüléket akartak elhelyezni, de a 2019-es akció kudarcba fulladt, mert egy halászhajó felfedezte őket. A küldetést szigorúan titokban tartották, sem az amerikaiak, sem az észak-koreaiak nem beszéltek róla, egészen mostanáig.

Címlapkép: U.S. Navy, Mate Andrew McKaskle - szmo.hu
2025. szeptember 05.

Mint a filmekben: egy 2019-es téli éjszakán egy csapat amerikai tengerészgyalogos bukkant fel a tengerből Észak-Korea partjainál. A New York Times szerint a szigorúan titkos küldetésüket személyesen Donald Trump hagyta jóvá, és az volt a céljuk, hogy elhelyezzenek egy elektronikus lehallgatókészüléket, amellyel az Egyesült Államok lehallgathatta volna Kim Dzsongun kommunikációját. Az észak-koreai vezető ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbnak és veszélyesebbnek tűnt, hol barátilag beszélt Trumppal, hol atomcsapásokkal fenyegetőzött. Mivel Trump tárgyalásokra készült vele, az amerikaiak nagyon szerették volna tudni, valójában hogyan gondolkodik.

A feladatot SEAL Team 6 elit egységének Vörös Osztagára bízták, ők végeztek korábban Oszáma bin Ládennel is. Az akciót hónapokig készítették elő, méghozzá a legnagyobb titokban, mert a New York Times szerint könnyen végződhetett volna túszdrámával, vagy akár egy nukleáris konfliktust is kirobbanthatott volna.

A küldetés rendkívül veszélyes volt.

A csapatot egy kétszáz méter hosszú atomtengeralattjáró vitte az észak-koreai partok közelébe, ahol a katonák hangtalan motorokkal felszerelt mini tengeralattjárókba szálltak. Ezek azonban nyitottak voltak, tehát a tengerészgyalogosoknak órákat kellett eltölteniük a fagyos, mindössze 4 fokos vízben, amíg partot értek. Ezért fűthető búvárruhákat vettek fel.

A terv az volt, hogy miután partra szállnak, percízen elhelyezik a lehallgatókészüléket, majd észrevétlenül távoznak. De azután minden rosszul alakult.

Az első probléma az volt, hogy menet közben nem kommunikálhattak a parancsnoksággal, és a szokásokkal ellentétben drónokat sem küldhettek a terület fölé, mert azonnal lebuktak volna. Emiatt a küldetést gyakorlatilag vakon kellett végrehajtaniuk, nem tudták, hogy mi vár ott rájuk.

A felderítési adatok alapján olyan időpontot választottak, amikor a térségben a lehető legkisebb a forgalom. És sokáig úgy is tűnt, hogy senki sincs körülöttük. A két mini-tengeralattjárók körülbelül 90 méterre a parttól állt meg a sekély, átlátszó vízben. Az egyik azonban túlfutott a célon, ezért visszafordult. Ennek ellenére folytatták az akciót.

A SEAL-ek hangtalanul a parthoz úsztak, majd kiemelkedtek a vízből, és elkezdték levenni a búvárfelszerelésüket. Közben a rossz irányba álló mini tengeralattjárót megpróbálták a többiek megfordítani, és bekapcsolták a villanymotort.

Csakhogy ekkor hangokat hallottak, és észerevettek egy közeledő hajót.

A fedélzetén lévő észak-koreai legénység az amerikai lap szerint azért maradhatott ilyen sokáig észrevétlen, mert a SEAL-ek éjjellátó szemüvegei részben hőérzékelők alapján működtek — és a koreai halászok ruhája annyira átvizesedett, hogy testhőmérsékletük nem különbözött sokban a tenger hőmérsékletétől. A mini tengeralattjátó motorja által keltett hullámok azonban felkelthették a halászok figyelmét, és ha arra néztek, megláthatták a mini tengeralattjárók nyitott fülkéjéből kiszűrődő fényt.

A hajó elindult a tengeralattjárók irányába. A fedélzeten lámpákat kapcsoltak fel, és beszélgetés hallatszott. Az egyik SEAL ekkor tüzet nyitott, és társai követték a példáját.

Fogalmuk sem volt, hogy egy járőrhajóra vagy egy halászhajóra tüzelnek, de úgy érezték, nincs más választásuk. A közeledő hajón mindenki meghalt. A tengerészgyalogosok a holttesteket a vízbe húzták, és késekkel átszúrták az áldozatok tüdejét, hogy a testek biztosan elsüllyedjenek. Ezután vészjelzést küldtek az atomtengeralattjárónak, ugyanis a parancsuk az volt, ha lelepleződnek, azonnal szakítsák félbe a műveletet és meneküljenek.

Az atomtengeralattjáró hatalmas kockázatot vállalva a sekély vizekbe manőverezett, hogy a part közelében vegye fel az egység tagjait. Mindenki kijutott, de az elektronikai lehallgatóeszközt nem helyezték el, az akció tehát kudarcba fulladt.

Minderről a New York Times szerint a Trump kormány semmit sem közölt a katonai és hírszerzési ügyekért felelős kongresszusi bizottság tagjaival, pedig a tájékoztatást törvény írja elő. Később a Biden kormány kivizsgáltatta az esetet, de azt a jelentést is titkosították. Nyilvánosan sem beszélt soha senki az akcióról, egészen mostanáig, így azt sem tudni, hogy az észak-koreaiak mennyit tudtak róla.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Rák a fürdővízben, hallucinogén gomba az éttermi kajában – Az új Rózsák háborúja sötét, mégis emberi, vicces, mégis megható

Nincs oka félelemre annak, aki az 1989-es film újabb szolgai kópiájára számít, Benedict Cumberbatch és Olivia Colman pedig komikus párosként is kiválók.

KÉK HÍREK

Kigyulladt a legendás budai étterem - a Déryné vendégterére is átterjedtek a lángok

A gyors beavatkozásnak köszönhetően a tüzet sikerült elfojtani, de a szellőzőrendszer a lakásokba is juttatott a füstből. Egy lakót a mentők kórházba vittek megfigyelésre.

KÉK HÍREK

Elképesztő videó: rosszul lett a sofőr, átrepült az autópálya felett a maga után porcsíkot húzó Hondája

Egy 70 éves brentwoodi férfi lett rosszul vezetés közben, és a jármű kilőtt a szervizútról, majd az autópálya felett a levegőben repült át. A sofőrt kórházba vitték.

SZEMPONT

Somogyi Zoltán Kötcséről: Orbán figyelmeztette saját táborát, nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől

Orbán Viktor beszéde egyértelművé tette: komoly kihívónak érzi Magyar Pétert - mondja az elemző. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy a Tisza adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet, de erre nemzeti konzultációt szervezni Somogyi szerint választási csalás.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Fischer Zoltán - szmo.hu
2025. szeptember 08.

A Fidesz vasárnapi kötcsei piknikje idén nem a megszokott módon zajlott: az újságírók elől hermetikus kordonnal zárkóztak el, igaz, élőben közvetítették, amit meg akartak mutatni. Orbán Viktor beszédében azt mondta, ez most más: a csipkelődés elmarad, vigyázni kell a szavakra. Az ellenfelét „kiskakasnak” nevezte, megjegyezve, hogy a kiskakasból nem lesz nagy kakas. Azt állította, a méréseik szerint 106 körzetből 80-at nyernének, emellett új nemzeti konzultációt jelentett be „a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban”. Beszéde végén félreérthetetlenül meg is fenyegette közönségét: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud, mert, ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve.”

Magyar Péter kordonok nélkül megtartott beszédére hosszú sorokban érkeztek az autók és a buszok, hívei megtöltötték a kicsiny főteret. A Tisza elnöke bejelentette, ezzel az eseménnyel hivatalosan is elindult a párt választási kampánya, és élesedik a párt új mobilos applikációja, ami összefogja majd a támogatóikat. Magyar Péter arról beszélt, végre lezárják a „Gyurcsány–Orbán-korszakot”, és működő Magyarországot ígért, A puliitusra egyetlen szót írtak: adócsökkentés. Hogy ki nyerte a politikai szezonnyitót, arról Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Ott volt Kötcsén a kormányfő és az ellenzék vezetője is, így nagyon más volt az idei kötcsei piknik, mint az eddig megszokottak.

– Kötcsén eddig zárt körben hangzottak el a beszédek és a beszélgetések. Most először engedtek be nyilvánosságot, és először hallhattuk élőben a miniszterelnököt. Ez formai áttörés, amely a tényleges politikai verseny visszatérését jelzi. Magyar Péter részéről nem volt tartalmi újdonság, ő eddig is járta az országot, de ennyire közvetlen közelségben a miniszterelnökhöz beszédet mondani még nem láttuk. Beszéde hangsúlyai a megszokott érvrendszert követték,

az újdonságot inkább az jelentette, hogy Orbán egy kiszivárgott papírra hivatkozva nemzeti konzultációt helyezett kilátásba.

Ez egyszerre erős és kockázatos lépés: közvetlenül a Tisza Pártot célozza, azaz róla beszél, amivel el is ismeri, hogy komoly ellenfélként kezeli. Arról itt nem beszélve, hogy ennél egyértelműbb választási csalást is nehéz elképzelni: a kormány közpénzből pártkampányt finanszíroz. Ennél kevesebbért is, az Unió más országaiban kormányok szoktak lemondani.

– A miniszterelnök az Indexen megjelent, mindenféle aláírás nélküli „feljegyzésre” utalt, amit Magyar Péter hazugságnak nevezett, valamint Tarr Zoltán mondataira arról, hogy nem beszélhetnek mindenről, amíg nem nyerték meg a választásokat. Elképzelhető, hogy ez a kormánypártnak a lottóötös?

– Ez azon múlik, hogyan reagál a Tisza. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy az ellenfél adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet. Egy szegény országban erős a félelem attól, hogy az emberek még kevesebbet visznek majd haza, így ezzel erőteljesen mozgósítani lehet. Ilyen értelemben

ez kockázat a Tisza számára, amíg nem tudja hitelt érdemlően cáfolni vagy átkeretezni a vele szemben felhozott állításokat.

– A nyilvánosság kezelése mégis felemásra sikerült: volt élő közvetítés, ugyanakkor hermetikusan lezárták a rendezvényt, a sajtót mellékutcába szorították.

– És mindezt részben a Tiszára fogták, ami gyenge indoklás. A „biztonság érdekében” narratíva nevetségesnek hatott: Rogán Antal „szurkolótábor-szétválasztásos” hasonlata kifejezetten szerencsétlenül hangzott az újságírókra nézve, az újságírók ugyanis nem részei alapértelmezésben a szurkolótábornak. Látható volt az is, hogy

a kormánypárt azt akarta, a nap fő attrakciója kizárólag a miniszterelnöki beszéd legyen, ne az érkező közéleti szereplők alkalmi nyilatkozatai,

ezért is jött jól a terület elzárása az újságírók elől. Ez viszont éles ellentmondást teremtett: ha nyitottságot mutatnak, akkor mindezt a sajtó fizikailag elzárása ettől mindezt hitelteleníti.

– Amikor Magyar Péter megérkezett, a sajtó azonnal hozzá fordult, mert tőle lehetett kérdezni. Ő egy új applikációt is bejelentett, amely erősen emlékeztet a Tusványoson Orbán által bejelentett digitális polgári körökre.

– Ezek a részvételi és közösségimédia-technikák nem újak: platformépítés, alulról jövő ötletek gyűjtése, folyamatos online jelenlét. Orbán ugyanezt hangsúlyozta a saját oldalának: jelen kell lenni, aktívan kell működni az interneten. Kicsit ironikusan is hatott a beszédében, hogy egy monumentális világpolitikai vízió után azt kezdte el majdnem mondani, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, és hogy mi az az internet. A kérdés persze az, ebből is érződik, hogy van-e elég aktív fideszes közösség, amelyik ezt a munkát elvégzi. Korábban volt. Van-e most is?

– Orbán azt is mondta, mostantól mindenki tegyen meg mindent a közös győzelemért, mert semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve.” Mit üzen ez?

– Figyelmeztetést a saját tábornak: nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől. Úgy látszik, csökken azok száma, akik a Fidesz sikeréért dolgoznak, ezért kellett fegyelmező jelzést adnia.

– Elhangzott még a kormányfőtől az is, hogy az ország 93 ezer négyzetkilométeres, „nem igaz, hogy pont ide, pont ekkor kellett Magyar Péternek rendezvényt szervezni”. Ez is a feszültség jele?

– Az. Ugyanakkor Orbán később azt hangsúlyozta, hogy „kicsi az ország, ezért nem engedhet meg magának rossz kormányt”. Kettős célt követ: egyszerre ébreszteni a saját tábort, mert kell a munkája, egyben megnyugtatni, hogy „80 helyen vezetünk, van tehát értelme velünk dolgozni”.

– Az EU-ról szóló elemzésében a versenyképesség csökkenését számokkal igazolta, de amikor a magyar gazdaság erejét állította szemben az Unió gyengülésével, már nem hozott adatokat.

– Több állítása is vitatható volt, és bizonyos tényezőket elhallgatott. Az Egyesült Államok szerepéről például nem esett szó. A külpolitikai kapcsolatok nála rendre az aktuális érdekekhez igazodnak: ha az érdek úgy hozza, közeledik egy szereplőhöz, ha nem, eltávolodik tőle. Ezt láttuk korábban más vezetők, például Meloni esetében, de mintha ez történne most Trump-pal is, akiben csalódott, mert nem hozta meg a békét. Meg, persze semmit sem, amit Orbán a magyaroknak megígért: nem jöttek az amerikai befektetések egyelőre, nem lett új költségvetése az országnak.

– A nemzetközi szabályok helyett most „a nagyhatalmi játszmák ideje jön” – mondta Orbán. Ez a kijelentés egy kicsi ország szempontjából különösen kockázatosnak hangzik.

– Orbán azt gondolja, hogy ő „mindenkivel jóban” van, de ez az állapot erodálódik, mert nem lehet egyszerre mindenkivel jóban lenni. Nagyon udvariasan, de azért elmondta az amerikai álláspontot Trump, hogy nem szeretné, hogy az oroszoktól Európában energiát vásároljanak. Nyilván itt a gázvásárlásról van szó. Mit tud erre Orbán mondani?

– Értékként említette, hogy a Fidesz-KDNP stabilan kormányoz hosszú ideje.

–Ezek a mondatok mind arról szólnak, hogy ez egy olyan érték, amit úgy kell hagyni, és ez pedig egyetlen egy módon történhet, ha őt választják meg újra és újra a magyarok. Viszont

ami szerintem még érdekes és akár vissza is üthet, mindenesetre kockázatos, hogy bevédte Matolcsyt.

Nyilvánosan megdicsérte Matolcsyt egy intézkedése okán. Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy hiába a világ legnagyobb bankrablásában vett részt az egykori jegybankelnök, akit egy egész ország utál beleértve a jobboldal táborát is, Orbán bevállalja ezt a kockázatot. Nem érzi problémának, hogy a Matolcsyt megvédje.

– Összességében mennyire volt erős a beszéd?

– Ha a ember nem néz utána az egyéb tényeknek, hanem egyszerűen csak mint egy politikusi beszédet hallgatja, akkor ennek a külpolitikai része igen markáns, nagyon sokfelé tekintő volt, úgy érezhette az ember magát, hogy egy mélyen átgondolt elemzői beszédet hall. De a miniszterelnök imázsát most nem egyetlen beszéd formálja, hanem az előzmények:

a Tiszával való folyamatos foglalkozás például azt jelzi, hogy komoly kihívónak érzik őket.

Egy beszéd önmagában nem fordít hangulatot; a környezet és a politikai dinamika dönti el, mennyire hat.

– A kormányfő a végén egyszerre sürgette a mozgósítást és ígért számonkérést a saját táborán belül. Mit olvas ki ebből?

– Azt, hogy szerinte még vezetnek, de a győzelem nem magától értetődő. A cél: tűzbe hozni a csapatot, ugyanakkor megakadályozni a kedvvesztést. Ezért hangzott el a „minden számon lesz kérve” üzenet.

– Visszatérve a kampánytechnikákra: Magyar Péter digitális platformja mennyiben kihívás?

– Formailag hasonló ahhoz, amit a kormányoldal hirdet: folyamatos online jelenlét, közösségi bevonás, kérdezz-felelek csatornák. A kihívás mindkét oldalnak az, hogy valódi önkéntes- és aktivistahátteret építsen, amely nemcsak jelen van, hanem dolgozik is.

– Kapu Tibor űrhajós megjelenése egy erősen pártjellegű rendezvényen mennyire volt ízléses?

– Újságírók és elemzők pártrendezvényeken való részvétele szakmailag problémás. Kapu Tibor esete más: ő világossá tette, hogy a projektje számára fontos, ahová hívják, elmegy, és ellenzéki, illetve kormánypárti fórumon egyaránt megszólal. Amíg nem áll ki egyik párt mellett sem, űrhajósként, szakmai minőségben elfogadható, hogy ilyen eseményeken megjelenjen.

– Mi volt a kötcsei nap tanulsága?

– A forma újszerűsége: az élő közvetítés és a fizikai zártság kombinációja erős jelzés a verseny kiéleződéséről.

A Tisza Párt központi témává vált, a kormányoldal pedig egyszerre próbál mozgósítani és bizonytalanságot eloszlatni.

A következő időszakot az dönti el, melyik oldal tud nagyobb fegyelmezettséggel és következetességgel élni az online és offline mozgósítás eszközeivel, illetve hogy 16 év kormányzás után eredendően mennyire untak már rá a választók a miniszterelnökre. Mert az a választás leginkább róla fog szólni, ezt Orbán és Magyar is tudja.

Kapcsolódó

Fotók: Hatalmas a rendőri jelenlét a kötcsei piknik helyszínén, a sajtót teljesen elzárták az érkezőktől

Helyszíni tudósítóink szerint idén jóval nagyobb a rendőri készültség, ráadásul a sajtó képviselőit még az esemény közelébe sem engedik, ugyanis „a biztonságukra” hivatkozva jóval messzebb egy kordonnal leválasztott részen állhatnak csak meg.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT

Vajon igazi lehetőség a 3%-os Otthon Start hitel? - személyes történeteken keresztül jártunk utána

Három olyan emberrel beszélgettünk, akik komolyan elgondolkodtak, hogy felveszik az új, államilag támogatott hitelt. Elmondták, hogy mit vettek számítása, és végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.

Fartek Patrícia, Fotó: SZMO/Nagy Bogi - szmo.hu
2025. szeptember 06.

A héten elindult az Otthon Start program, ami az elmúlt hetekben sokakat lázban tartott. Hatalmas az érdeklődés a 3%-os hitellel kapcsolatban, ugyanakkor egy rakás kérdés is felmerült az emberekben. Vajon tényleg megéri? És, ha igen, kinek? Elég-e egyáltalán 50 millió forint, és a 10 százalék önerő, vagy ennél jóval többre van szükség ahhoz, hogy valaki tényleg saját otthont vegyen. Egyáltalán lehet-e 50 millióból élhető otthont vásárolni?

Három olyan emberrel beszélgettem a témáról, akik elgondolkodtak, hogy felveszik a 3%-os hitelt. Elmondták, hogy mi alapján gondolkodtak, és, hogy végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.

Norbi a harmincas évei elején jár. A párjával jelenleg Budapesten bérelnek egy 2,5 szobás lakást. Szerencséjük van, hiszen a fővárosi árakhoz képest nem fizetnek érte sokat.

„A lakás tulajdonosa nagyra értékeli a megbízhatóságot, és látásból ismertük egymást, emiatt bizalmi alapon kedvező áron adta bérbe” - meséli Norbi.

Egy ideje már gondolkodtak azon, hogy saját házat vesznek. Már azelőtt elkezdtek nézelődni, hogy a kormány bejelentette volna az Otthon Start programot. „Kertes házat szeretnénk venni az agglomerációban. A minimum 70 négyzetméteres, önálló téglaházat keresünk, jó elosztással, közepes méretű telekkel. Mi egy kissé meguntuk a közös" életet a lakóközösségekkel, ezért szeretnénk egy kertet és privát életteret.”

Norbiéknak szerencséjük van, hiszen van egy nagyobb összegű önerejük. Hitelre viszont így is szükségük lett volna, ezért már hitelminősítést is kértek. Aztán jött a bejelentés a 3%-os hitelről, ami kedvezőbb, mint egy piaci hitel, számunkra pedig pont jó időben indult el a program.

„Próbálunk mindent figyelembe venni. A THM mellett a terhelhetőséget vettük szemügyre, úgy gondoltuk, hogy egyikünk fizetésénél sem lehet nagyobb a törlesztőrészlet, így ha valamelyikünk véletlenül nem tudna dolgozni, akkor sem kell pánikba esnünk.

Igaz, a törlesztő így is magasabb lesz, mint a havi bérleti díj, viszont ha pár év múlva hasonló munkát is végzek, mint most, ez a teher csökkenni fog, a forint pedig többet inflálódik 3,2%-nál, ez biztos”

- mondja Norbi, aki végül egyedül tudja csak felvenni majd a hitelt, hiszen a párjával még nem házasok, az Otthon Start program esetében pedig csak házastárs vagy szülő lehetne az adóstársa.

A házkeresés viszont még úgy sem egyszerű, hogy relatív magas önerővel és a hitellel együtt nagyobb keretük van. „Természetesen nem a terveinknek megfelelő otthonra lesz pénzünk, azokat már vagy eladták, vagy 10-15 millióval drágábban próbálják eladni. Hoznunk kellett pár új kompromisszumot.”

„Brutális, amit tapasztalok. Szinte csak a páromnak köszönhetem, hogy megtaláltuk az ár-érték arányban jónak mondható házakat. Ezekért is többször versenyhelyzetek alakultak ki.”

„Volt olyan eset, ahol a térképmásolat és valóság közti probléma akadályozta volna a hitelfelvételt, majd bekopogott egy készpénzes vevő és ezzel minden probléma elhárult az eladó részéről. A másik gyakori dolog, hogy az irányár tényleg irányár, de nem úgy mint eddig. Korábban 5-10%-ot is lehetett alkudni, most pedig inkább fordítva működik a dolog: ha jó az ingatlan, hajlandóak a vevők licitálni. Az ingatlanosok nagy része hihetetlenül magabiztos, és nyeregbe érzik magukat, de ezt nem bántuk, hiszem nagyon hamar kiderül, ha ez csak látszat. De egyébként a leggyakoribb eset az, hogy a tulajdonos becsli túl az ingatlanát” - meséli.

Igaz, hogy kompromisszumokkal, de jó eséllyel találhatnak olyan ingatlant, amit meg tudnak vásárolni, így számukra jó ajánlat a 3%-os hitel. Vannak viszont olyanok is, akiknek még ezzel a konstrukcióval is hamar el kellett vetni a saját otthon lehetőségét.

Lilla a húszas évei közepén jár, tavaly végzett az egyetemen turizmus-vendéglátás szakon. Jelenleg Zalaegerszegen lakik egy 54 négyzetméteres szoba+nappalis lakásban. A nagymamája élt itt, miután meghalt, az édesapja megörökölte. Egy kicsit felújították, Lilla pedig az egyetem után odaköltözött, hogy elkezdhesse az önálló életét, ne kelljen a szüleivel laknia, de albérletet se kelljen fizetnie. „Ez volt a legkézenfekvőbb döntés. Igaz, már az egyetem alatt is dolgoztam egy hotelben kvázi diákmunkásként. Miután lediplomáztam is itt maradtam, jelenleg recepciós vagyok.”

„Nem mondom, hogy nem tudnék kifizetni magamnak egy albérletet, viszont vidéken is ugyanúgy drága a megélhetés, itt is fizetni kell a számlákat, a boltban is magasak az árak. Ha bérleti díjat is fizetnék, akkor szinte semennyit nem tudnék félretenni arra, hogy egyszer mondjuk vegyek egy saját lakást” - fogalmaz a fiatal lány.

Eredetileg úgy tervezte, hogy 3-4 évig minimum a nagymamája lakásában marad, gyűjtöget, illetve megvárja, hogy hogyan alakul az élete. De amikor az interneten találkozott a 3%-os hitelről szóló hírekkel, elgondolkodott, hogy mi lenne, ha most vágna bele.

„Arra gondoltam, hogy körbenézek, és ha találok, veszek egy nagyobb, újépítésű lakást, aminek jobb az elosztása, nyugisabb helyen van és mondjuk van legalább két külön szoba is. Ez már egy egész jó alap lenne” - meséli Lilla, akinek viszont sajnos nagyon hamar le kellett mondani erről az álomról. 

„Már akkor tudtam, hogy ez nem fog összejönni, amikor megláttam, hogy 50 millióból biztosan nem veszek egy sokkal jobb, nagyobb lakást. Ebben viszont akár még engedtem is volna, de anyagilag így sem fér ez most bele számomra” - mondja.

Lillának a szülei felajánlották, hogy a 10%-os önerőben segítenek, illetve a nagymamája lakását is kiadják egy időre, az abból befolyó pénzből pedig állják a törlesztőrészlet egy részét. A fiatal lánynak így csak ki kellett volna pótolnia ezt az összeget, amit meg is tudott volna tenni.

Az olyan kaliberű lakások, amiket ő kereset volna viszont egyrészt drágábbak voltak, illetve, miután egy-két lakást megnézett, ő is realizálta, hogy ha bizony nem tud előrukkolni egy nagyobb összeggel, és nem foglalóz le egy lakást, rögtön jön más, aki ezt megteszi.

„Az eladók most szinte válogathatnak a vevők között, szóval ha jön valaki, aki rögtön letesz nekik 20-30 millió forintot, akkor máris elhappolják előled a lakást.”

„Nekem csak akkor lett volna ennyi pénzem, ha eladjuk a mostani lakást. A szüleim viszont ezt nem szerették volna, és őszintén szólva én sem, mivel van egy 15 éves öcsém, akinek pár év múlva szintén jól fog jönni, ha lesz hol elkezdenie a saját életét”- fogalmaz.

Lilla így végül hamar letett a lakásvásárlásról. Csak úgy, mint Róberték.

Róbert a negyvenes évei közepén jár, a barátnőjével egy vidéki városban élnek. Jelenleg egy 90 négyzetméteres lakást bérelnek 220 ezer forintért. Nincs gyermekük, nem is terveznek, így alapvetően nem volt céljuk, hogy saját ingatlant vásároljanak. Viszont a 3%-os hitel hallatán ők is elgondolkodtak ezen. Ők viszont már ezen a ponton el is vetették az ötletet.

„Sokat gondolkoztunk, és arra jutottunk, hogy egyszerűen nekünk nem éri meg elmenni az albérletből. Ha beletoljuk az önerőt, akar nagyjából az összes félretett pénzünket feléljük, és be tudunk költözni egy fele ekkora lakásba.”

„Ráadásul a hitel havi törlesztőrészlete is több lenne, mivel az körülbelül 270 ezer forint környékére jön ki havonta.

És ehhez hozzájön még az is, hogy 25 évre felvennék egy hitelt, amit úgy 70 éves koromig fizethetnék, tehát addigra mondhatnám el magamról, hogy van egy saját lakásom. Amúgy tök feleslegesen, hiszen nem tervezünk gyereket, tehát nem létfontosságú, hogy valakinek például utánunk legyen egy öröksége” - foglalta össze Róbert.

Norbi, Lilla és Róbert sztorija viszont nem egyedi. A cikk készítése során több tucat emberrel beszélgettem a saját helyzetéről, gondolatmenetéről, és nagyjából mindenkinek az esete felsorakoztatható valamelyik fenti történet mögé, annyi különbséggel, hogy különböző élethelyzetekben vannak és minimálisan eltérő anyagi háttérrel rendelkeznek.

Kapcsolódó

Az első napon alig találkoztunk otthon startos ügyfelekkel a bankokban - csak hétfő éjjel jelent meg az önrészről szóló rendelet

Hétfőn elmaradt a nagy roham. Ebben közrejátszhatott az önrész körüli bizonytalanság is: a Magyar Közlönyben csak az éjjel jelentek meg az új szabályok, amik a 41 éven felülieknél is lehetővé teszik a 10 százalékos önrész elfogadását. De Budapesten a földhivatalok leállása sem segít.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk