KULT
A Rovatból

A Terápia és ami mögötte van – Mácsai Pál mesélt a sorozat kulisszatitkairól

Van olyan pszichológusképzés, ahol egyenesen kötelezővé tették a hallgatóknak. De mi a közös Dargay Andrásban és az őt megformáló színészben? Ez is kiderült.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. március 09.


Link másolása

Az HBO-n futó Terápia az utóbbi évek egyik legnépszerűbb sorozata Magyarországon: mind az ősszel bemutatott harmadik évad, mind a korábbi kettő kiemelkedően sikeres lett, a laikus nézők mellett ráadásul a szakmabeliek is elismerősen beszélnek róla.

Annyira, hogy van olyan pszichológusképzés, ahol egyenesen kötelezővé tették a megtekintését a hallgatók számára.

Nem csoda, hogy a pár hét múlva esedékes Pszinapszis (Budapesti Pszichológiai Napok) ízelítőjeként megszervezett beszélgetés iránt is hatalmas volt az érdeklődés: a regisztráció során kevesebb mint 1 perc alatt minden hely betelt, a helyszínen szinte mozdulni se lehetett a tömegtől.

Mácsai a tőle megszokott fanyar humorral válaszolt Kővágó Pál pszichológus kérdéseire, sőt még abból a szituációból is jól jött ki – szabadkozásával nevetésre bírva a közönséget –, hogy egy félreértés miatt bő félórás késéssel érkezett.

Napi 12 óra ugyanabban a székben ülve

Rögtön az elején kiderült, hogy bár Dargay András személyisége alapvetően a forgatókönyvírók miatt olyan, amilyen, Mácsai azért nem keveset beleadott a saját habitusából is. Annyira, hogy az első négy részt újra is kellett forgatni emiatt: egyszerűen túl soknak bizonyult az a fajta irónia és egyéb rá jellemző gesztusok, amit a kamerák előtt megengedett magának.

Aztán persze ahogy telt az idő és egyre több részt forgatott, már sikerült megtalálnia a megfelelő arányokat, A felvételek szünetében azért volt alkalma kihülyéskednie magát, így végül is jól vette az akadályt, nem savanyodott be.macsai2

Mindazonáltal a monotonitás is erősen próbára tette a tűrőképességét. Lényegében egy lefüggönyözött sötét szobában kellett beszélgetnie napi 12 órát, egy helyben ülve. Ez derékfájósként különösen érzékenyen érintette. Végül kétféle, külön erre a célra gyártatott fotellel enyhítették a helyzetét, az egyik kemény volt, a másik puhább – ezeket váltogatva sikerült kibírnia valahogy.

Az otthonosságot segítette, hogy a rendelőben Mácsai saját személyes tárgyai is helyet kaptak, a harmadik évadban még édesapjának egyik festménye is felkerült a falra, méghozzá az eredeti. Ruhái szintén legalább felerészben sajátok voltak.

Maga a forgatás egyébként nagyon feszes tempóban zajlott: minden epizódra 4 nap jutott, az első kettőn csak próbáltak, a másik kettőn pedig a pszichológus és a páciens szemszögéből rögzítették a képeket. Tehát először csak Mácsait mutatta a kamera, másnap viszont az ő háta mögött volt, így csak a partnere látszott. A kettőből vágták össze a kész részt.

Bár nem volt célja, hogy szándékosan távolságot tartson a karaktertől, azt fontosnak tartja tisztázni, hogy ez mégiscsak egy szerep volt, nem több. Hiába hallgatott korábban ő maga is pszichológiát néhány évig, csak annyira tartja magát pszichológusnak, mint amennyire mondjuk egy vívót alakító színész vívó, vagy a Derricket megformáló Horst Tappert nyomozó..

Az elején már szóba került, hogy a sorozatot maga a pszichológusszakma is annyira hitelesnek tartja, hogy több képzésben bekerült a kötelező „irodalomjegyzékbe”, valamint a tanórákon is beszélnek róla. Vicces érdekesség, hogy sok terapeuta pont emiatt nem szereti, ugyanis olyan élmény számukra, mintha túlóráznának a munkájukban.macsai3

Bár sokan Mácsai zsenialitását emelik ki ezzel kapcsolatban, szerinte ez a lehető legkevésbé az ő személyes érdeme. Neki nem kellett huzamosabban elmerülnie a szakmában, mivel minden világosan le volt írva a forgatókönyvben – a konkrét szövegen kívül az is, hogyan reagáljon a páciens által generált helyzetekre. A konkrét viselkedésmódot pedig egy-két félresikerült epizód (például az újravett első négy) után fokozatosan sajátította el.

Az igazi dicséret eszerint tehát az Izraelben bemutatott eredeti verzió forgatókönyvíróját illeti, aki valóban gyakorló pszichoterapeuta, így tudott honnan meríteni. Minden más már csak színészi gyakorlat kérdése volt.

Ezzel nyilván bőségesen rendelkezik Mácsai is, de ez nem jelenti azt – hangsúlyozta többször is a beszélgetés során –, hogy adott esetben más ne tudta volna ugyanilyen jól eljátszani Dargay András karakterét.

Persze az biztos, hogy alkatilag hasonlítanak: ő például soha nem fog nagy bunyóst alakítani, aki lövések elől menekül, máshoz viszont azok az értelmiségi karakterek nem illenek, akiket ő rendszeresen megformál. Ezzel együtt négy-öt alternatíva biztosan lett volna a hazai színészszakmában a szerepre, például ha minden igaz, Kulka János is szerepelt a jelöltek között annak idején.

A 3. évad előzetese:

De mitől szólt ekkorát?

Az aprólékosan kidolgozott alapötlet mellett a magyar változat íróin is sok múlt: rengeteget finomítottak a kiinduló sztorin, hogy minél inkább a helyi sajátosságokat tükrözze. Például a második évadban a Nagy Ervin által játszott vállalkozó, aki nálunk azt nem tudja feldolgozni, hogy öngyilkos lett az egyik általa kirúgott alkalmazott, az eredetiben vadászpilótaként egy palesztin gyermekotthont bombáz le.

A harmadik évadban pedig a Vilmányi Benett által játszott börtönszál teljesen hiányzik az eredeti verzióból. Ez egy az egyben Gigor Attila munkája, aki a teljes hitelesség kedvéért ideiglenesen maga is beköltözött egy börtönbe. Nem aludt ott, de ébresztőtől takarodóig minden napot bent töltött két héten át, hogy minél inkább kiismerje a viszonyokat.

Mácsai szerint viszont a sorozat sikerének igazi titka az, hogy három műfajt ötvöztek benne mesteri módon.

Egyrészt tulajdonképpen „kukkolunk”: egy olyan helyzetbe látunk bele, amiben igazából semmi keresnivalónk nem lenne, ezt pedig imádják a nézők.

Ugyanakkor kalandfilm is, hiszen a szereplők mindegyike krízisben van a maga módján, minimum lelkileg, de több esetben valódi életveszély leselkedik rájuk. Így aztán lehet izgulni értük, beleképzelni magunkat a helyzetükbe.

terapia5

A 3. évad szereplői. Kép forrása: HBO

Mindemellett pedig krimi is, hiszen nyomozás zajlik benne. Igaz, a titok ezúttal konkrét bűnügyek helyett többnyire inkább a páciens múltjának, személyiségének egy rejtett szelete, de akkor is fokozatosan fel kell göngyölíteni.

Végső soron olyan az egész, mintha Columbo vagy Derrick kalandjait, Bruce Willis világmegváltását, valamint egy full extrás pornófilmet néznénk egybegyúrva.

Így tényleg nem csoda, hogy ekkora népszerűségre tett szert.

(Az HBO Go-n a Terápia mindhárom évada visszanézhető: KATT IDE)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: