SZEMPONT
A Rovatból

Tanulni mentek kettesben Hawaiira, ma már két gyereküket nevelik az egzotikus szigeten

Réka és István boldog szülők, szorgos diákok, hagyományokat is őrző magyarokat - és laza hawaiiak.


Talán kevesen vannak azok, akik ne ismernék a Lilo és Stitch rajzfilm méltán híres mondatát: „Ohana azt jelenti család, s a családból senkit nem hagyunk magára”.

Réka és István közösen vágtak neki életük kalandjának, hogy Hawaiin megalapítsák saját Ohanajukat. Ketten érkeztek O’ahu szigetére, de már négyesben osztoznak a sziget szépségein. Életüket Ohana Bordi néven követheted a közösségi médiában.

A magyarság Hawaiin

Hawaii egy elszigetelt oázis, távol a lerobbanó metrótól és a téli időjárástól. A Paradicsom legpontosabb replikája Hawaii lehet. Minimum húsz órát kell repülnünk, és végtelennek tűnő alkalommal átszállnunk, de megéri. Ez az a hely, ahol bárki otthonra találna. S tették ezt sokan Magyarországról is. 1950 előttől egészen 1980-ig összesen 120 magyar költözött ki Hawaiira.

Jelenleg csak a fő szigeten (O’ahu) néhány százra tehető a magyarok száma, magyar származásúnak pedig több mint 3000-en vallották magukat az államban.

Ohana Bordi

Réka Nyíregyházáról, István Sopronból származik. Hét évvel ezelőtt egy közös ismerősük esküvőjén találkoztak Budapesten, azóta tart irigylésre méltó kalandjuk. Éltek Angliában, előtte Ausztriában, majd álmodtak egy nagyot és nekivágtak a nagyvilágnak. Négy éve élnek a földi paradicsomban, ahol egyetemre járnak és a szigeten született gyermekeiket nevelik.

2014-ben beköszöntött életükbe Hawaii, s a szerelem azóta csak egyre erősebb. Mint mondták,

Hawaiin az élet olyan, mint egy terápia.

A természettel összhangban, nyugalomban élnek, ahol az emberek pozitívak, a jó idő pedig meglágyítja a legkeményebb szíveket is. Ha az ember megismeri Hawaii-t, úgy érzi, ő is oda tartozik.

Réka és István a Brigham Young University-n tanulnak. Jelenleg annak kampuszán élnek O’ahu szigetén, Laie településen, közel a North Shore-hoz, mely hatalmas hullámairól híres.

Amikor az emberek meghallják, hogy Hawaii, egyből a luxusra és a hatalmas villákra gondolnak. Természetesen ezekből sincs hiány, de a valóság ennél komorabb. Hawaiin alacsonyak a fizetések, az élelmiszer pedig nagyon drága. Mindezek ellenére az embert kárpótolja a természeti adottságokban gazdag szigetvilág.

Így van ezzel Réka és István is, akik bár két év múlva befejezik egyetemi tanulmányaikat és elköltöznek, bármikor visszatérnének a szigetre. Nekik Hawaii a második otthonuk, a hely, ahol gyermekeik világra jöttek. Édua és Levedi azon szerencsés gyerekek közé tartoznak, akik szülőföldjükként tekinthetnek a mesés szigetekre.

Réka és István a hawaii életükről mesélt.

Az első élmény, az első lépés Hawaii-n

István: Részemről nagy izgatottságot éreztem. Nagyon párás meleg volt, mert szeptemberben érkeztünk és itt az a legmelegebb hónap. Fáradtak voltunk, de nagyon izgatottak is. Arra emlékszem, hogy nem nagyon mozgott a levegő.

Réka: Nekem az az emlékem, hogy Arizónából jöttünk ide, mert ott megszálltunk a barátainknál, mielőtt ideutaztunk. Kirándultunk a Grand Canyonnál, majd hajnalban elindultunk Phoenixből. Emlékszem, hogy István öltönyben volt, és én is valami kosztümben. Ahogy leszálltunk a repülőről, rögtön megcsapott a párás meleg levegő.

Tökéletes hely a gyerekneveléshez

István: Tökéletes. Aki meglátogat minket, az azt mondja, hogy ez egy ideális hely gyerekeket nevelni. Ahol élünk, az a kampusznak egy olyan része, ahol a házasok laknak. Sok a gyerek, és a rendelkezésükre áll egy biztonságos játszótér is. Az év bármelyik szakában el lehet menni játszani, mert mindig jó az idő. A gyerekek tudnak mozogni és a természetben lenni.

Réka: Fantasztikus. A legjobb hely gyerekeket nevelni, már az időjárás miatt is. A másik, amit nagyon szeretek, az a sok különböző kultúra, mely jelen van Hawaiin. Éduának is vannak barátai a világ minden tájáról. Tajvani, japán, Fijiről származó, de indiai kisgyerek is volt itt.

Ő úgy nő fel, hogy neki teljesen természetes az, hogy más bőrszínű és kultúrájú emberek veszik körül. Nem fog rácsodálkozni, ha valaki nem úgy néz ki, mint ő. Neki természetes, hogy a világ sokszínű.

Kulturális eltérések

Réka: Magyarországhoz képest kulturális eltérés, hogy sokkal vidámabbak itt az emberek, mosolygósabbak, pozitívabbak és kedvesebbek. És nyitottabbak az idegenek felé.

István: Valamint segítőkészebbek is.

Réka: Szerintem egyben a legszebb, de legszegényebb állam is Hawaii.

Kevés a föld, küszködnek az emberek a lakhatással, az élelem pedig drága, mert importálják.

Sokan azt hiszik, hogy Hawaii tele van ananászültetvényekkel és gyümölcsfákkal. Ez nem igaz. Sok földet azért nem művelnek, hogy a táj érintetlen maradjon. Ennek ellenére nagyon kedvesek és barátságosak az emberek. Nem csak Magyarországhoz képest, hanem Amerika többi államához képest is. Nagyrészt pozitív személyek között vagyunk, és akkor szoktunk meglepődni, ha valaki durvábban szól. Bárhova megyünk, nagyon kedves és udvarias a kiszolgálás. Hozzászoktunk ehhez, így meg is jegyeztük, amikor legutóbb a McDrive-ban a kiszolgálólány nagyon nyers volt.

Kedvenc helyek

Réka: Én sajnos csak egy másik szigeten voltam még ezen kívül, a Nagy Szigeten. Az fantasztikus volt, a kedvenc helyem a Vulkán Nemzeti Park, illetve az a rész, ahol a láva belefolyik az óceánba. A Nagy Sziget természetileg fantasztikus. A Mauna Kea tetejére még nem jutottam el, de nagyon szeretnék. Az a sziget még nyugodtabb, mint O’ahu.

István: Körülbelül húsz percre tőlünk van egy túraútvonal. Nem tart sokáig, nagyjából fél óra és nagyon szép a kilátás. Azért szeretem, mert közel van és a sziget nagy részére rá lehet látni.

Réka: Az óceán és a különböző tengerpartok is nagyon szépek, illetve maga a kisváros, ahol lakunk. Nehéz választani, mert minden gyönyörű és sok a látnivaló. Ha valaki szeretne ide elutazni, és nem tudja, hogy mit nézzen meg, nyugodtan szóljon nekünk, mert mi bejártuk már az egész szigetet.

Új és otthoni szokások

Réka: Ha anyukámat megkérdeznénk, vagy magyar ismerőseinket, akkor ők biztos tudnák, hogy mi az a szokás, ami nem volt velünk azelőtt. Nehéz ezt megmondani, mert bármit csinálunk, az természetesen jön, hiszen itt vagyunk már négy éve. Van néhány szokás, amit itt kialakítottam, de az nem feltétlenül hawaii vagy amerikai.

István: Viszont van magyar szokás, amit megtartottunk. Például a locsolkodás. Ugyanúgy meglocsolom Rékát és Éduát húsvétkor, mint otthon. Itt a húsvét nem is olyan nagy ünnep. Lehet venni csokinyuszit, de itt ki is merül a dolog. Karácsonykor mi mindig 24-én este ajándékozunk, annak ellenére, hogy itt 25-én reggel szokás. A mikulást is megtartottuk és kikészítjük a cipőket illetve papucsokat. Csizmát itt nem hordanak. :)

István: Szokás például, hogy mindig papucsban járunk.

Réka: Van ez a Jézus papucs, ami nagyon könnyű és kényelmes, azt átvettem. Ez egy ilyen hawaii dolog. Illetve az öltözködés. Korábbam rengeteget vásároltam, amikor Angliában vagy Magyarországon laktunk. Hetente jártam boltokba és ruhákat vettem. Itt az embereket azonban nem annyira foglalkoztatja, hogy ki mit visel. Itt nincs nyomás. Otthon, Magyarországon próbáltam elmenni boltba egy pizsamaszerű melegítőben, mert itt abban is mehetünk bárhová, boltba vagy akár órára is, de anyukám rám szólt, hogy azért egy farmert vegyek fel.

Itt az egyszerűség a lényeg, senkit nem érdekel, hogy mit viselsz.

István: Sokan csak feljönnek a strandról és mezítláb bemennek a boltba, felső sincs rajtuk.

Réka: Sokszor szoktunk mezítláb lenni. Ez itt teljesen normális.

Meghatározó Hawaii emlékek

Réka és István: A két gyermekünk születése.

Réka: Néha furcsa belegondolni abba, hogy 3,5 évvel ezelőtt idejöttünk kettesben és most négyen vagyunk.

Ami hiányzik Magyarországról

Réka és István: Az ételek.

Réka: Bejártuk fél Amerikát a múlt nyáron, és azt kell, hogy mondjam, igazán sehol nem volt jó az étel. Nagyon mű. Európában ezerszer jobb. Másfél évvel ezelőtt voltunk Japánban, ott fantasztikus volt minden. Itt Amerikában telerakják mű dolgokkal és ettől nem igazán jók. A kenyeret nagyon nem szeretem, de szerencsére van itthon kenyérsütőnk, így azt tudunk itthon sütni. Igazából mindennek a hiányát meg lehet szokni, mert megtalálod itt is, hogy miket tudsz illetve lehet készíteni. Amikor sietünk és nincs mit enni, sokszor kívánjuk azt, hogy bárcsak Magyarországon lennénk, hogy 1000 forintért együnk egy jó menüt levessel.

Illetve nekem még hiányzik Nyíregyháza is, hiszen sok barátom van ott. Nagyon szép helyen éltem, a házunk egy erdő mellett van Sóstó felé. Nagyon szeretem azt a helyet és hiányzik néha. Jó érzés mindig hazamenni oda.

István: Nekem is hiányoznak a barátok és a család.

Réka: Szerencsére nincs honvágyunk, ami jó. Sok diák van itt ezen az egyetemen, a világ 70 kultúrájából és országából, és sokszor kérdezik, hogy nincs-e honvágyunk. Őszintén szólva szerencsések vagyunk, mert nincs. Szerintem ez azért is van, mert mi családként vagyunk itt, mi mindig magyarul beszélünk egymással és a gyerekeinkkel is.

István: Mi már több helyen laktunk, többször kellett alkalmazkodnunk különböző kultúrákhoz, illetve sokat is utazunk, ezért hozzá vagyunk szokva a más kultúrákhoz.

Réka: Ha megismered Hawaiit, akkor nehéz, hogy honvágyad legyen, mert egy idő után itt is otthon érzésed lesz. Mintha ide tartoznál.

Réka és István egzotikus életét Facebook és Instagram oldalukon nyomon követheted, vagy megnézheted a YouTube-csatornájukat.

Réka és István a hétköznapokról, az egyetemi életről, a családról, a munkáról is mesélt. Milyen az élet egy olyan kampuszon, ahol a diákok fele más nemzetiségű? Milyenek a tanórák, ahol egy tanárra egy tucat diák jut? Hogyan oldják meg, hogy legyen idejük a tanulás mellett dolgozni, és a családdal is törődni? A beszélgetést hamarosan folytatjuk.

Forrás: hawaiimagyarok.blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: