hirdetés
68962714_453568925238629_3285173308789620736_n.jpg

Egy tökéletes borjúbécsi, kiváló utcazenészek és csodás múzeumok – a világ legélhetőbb városa egy hosszú hétvégén

szöveg:Göbölyös N. László - fotó: GNL, Benke Rita - szmo.hu
2019. augusztus 25.


hirdetés

A 33 éve megépült ház valójában egész utcaszakasz, amelyben laknak, ezért csak kívülről és az udvarból lehet elképzelni, milyen lehet egy szinte egyenes vonalak nélküli otthonban élni. Ellenben be lehet szabadulni a vele szemközti Hundertwasser Village-be, amelynek az alsó szintjén van ugyan némi szuvenírbolt jellege, de a hangulatos, fából faragott emeletén a 2000-ben elhunyt művésznek azok a képei és plakátjai is láthatók sokszorosítva, amelyekben a bennünket fenyegető természeti katasztrófákra figyelmeztetett. „Vendég vagy a természetben – eszerint viselkedj” – hangzik az ökofilozófus egyik intelme. De szembejött velünk „Az eső minden cseppje a mennyország csókja” és a „Túlélés vagy öngyilkosság” vizuális megjelenítése.

De még a nagyobb múzeumokban felbukkanó kortárs műalkotások sem mentesek az apokaliptikus vízióktól. A Theater Museumban, amely jelenleg otthont ad Hieronymus Bosch Utolsó ítélet című, hideglelős hármasoltárának, az 500 évvel ezelőtti „preszürrealista” látnok művét Suzanne Kühn német képzőművész Beastville című sorozatának két képe fogja közre, amelynek egyikén nem nehéz ráismerni az utolsó emberpárra…

De hogy visszatérjünk a „multikultira”, meg az utánozhatatlan „vínersniclire”: hol ettünk volna másutt egy hamisítatlan borjúbécsit, mint Gianninál, a Hundertwasser-háztól nem messze. Estebédünket először egy másik, Kaiser nevű étteremben akartuk elkölteni – tulajdonosának kilétéről egy polcra állított portré árulkodott, amelyről Joszip Broz Tito mosolygott – de, mint kiderült, ők csak sertésből vagy pulykából készítettek bécsit. Szerencsére pár száz méterrel odébb találtunk rá a Radetzkyplatzon egy rokonszenves kis kerthelyiségre, a Vital Piccolo Padronéra, amelynek Gianni egyszemélyben a tulajdonosa, szakácsa, felszolgálója.

Csupán hetente egyszer tart pihenőnapot, hétfőn kiadja a munkát néhány alkalmazottnak, de ezt a magas járulékok miatt máskor nem teheti meg. Gianni török apa és olasz anya gyermeke, akik Svájcban ismerkedtek meg, majd végigdolgozták fél Európát Törökországtól Ausztriáig, és közben ő is kitanulta a szakácsmesterséget. Gianni végül Bécsben telepedett le, három felesége volt, egy olasz, egy török és egy osztrák, de akadt lengyel és magyar barátnője is – az ő emlékére vette fel az étlapra a gulyáslevest. (Vannak más gulasch-ok is, amelyek természetesen pörköltet takarnak). Két fia mérnök, egyik lánya jogász, másik marketing-menedzser, kezdettől fogva tiltotta őket a vendéglátós szakmától. Borjúbécsije kifogástalan volt, de azért nem úsztuk meg a lakomát egy cassata siciliana nélkül, ami nem más, mint egy somlói galuskára emlékeztető édesség, némi fagylalttal súlyosbítva.

Azért a másik bécsi specialitásra, a Szindbád által is követelt „táfelspiccre” is sort kerítettünk, méghozzá a kívül-belül felállványozott Stephansdom melletti egyik mellékutcában, egy olyan étteremben, amelynek dekorációja elment volna a Karib-tenger kalózaiban… Egy remek Esterházy tortával pedig a Belvedere lenyűgöző Klimt- és Schiele-élménye után ajándékozzuk meg magunkat Savoyai Jenő egykori palotájának kávézójában, Sissi és Ferenc József óriás portréi között. Romy Schneider és Karl-Heinz Böhm határozottan szebbek voltak.

És ha már mozis mitománia, akkor a Práter vidámparkjának óriáskerekén ott láttuk magunk előtt Orson Wellest A harmadik emberből, amint kifejti: „Itáliában a Borgiák harmincéves uralkodása alatt háborúztak, gyilkoltak, és folyt a vér. Ebből lett Michelangelo, Leonardo és a reneszánsz. Svájc a testvéri szeretet hona, és ötszáz éve demokráciában él, aztán mit találtak fel? A kakukkos órát.”

Mit tagadjuk, a Monarchia sem volt feltétlenül az a kedélyes „slamperáj”, amelynek a nosztalgikusok hajlamosak beállítani.

Bárhová utazunk, a Zene mindenütt megtalál bennünket, én pedig követem a Csavargók Tízparancsolatának egyikét: „Minden városban adj pénzt egy zenésznek”. Először a Mariahilfer-templomba csalt be bennünket csütörtökön kora délután egy csodálatos hegedű-zongora duó, majd egy fiatalember kezdett el zongorázni – a barokk atmoszférában, a tökéletes akusztikában hihetetlen erővel szólaltak meg ezek a kortalan muzsikák. Mint megtudtuk, zeneakadémiai hallgatók próbájába csöppentünk be.

A templom előtt Joseph Haydn szobra két utcával előbb az Esterhazy Strasse – vajon a járókelők közül hányan tudják, hogy a hajdani császári himnusz, a Gott Erlhalte szerzője 30 évig volt a magyar herceg udvari muzsikusa, és a fent említett mű az egyik, Fertődön született Erdődy-kvartett fő motívuma?

Aztán a Leopold Museum előtt egy szőke és egy ázsiai lány trombita-harsona duóját élvezhettük. Hófehérke dalát, a Some Day A Prince Will Come-ot adták elő Walt Disney rajzfilmjéből, egy kicsit Miles Davis-es felfogásban. Utolsó napunkon vasárnap délután pedig a Zieglergasse metrómegállóban egy kalapos, raszta-hajú gitáros búcsúzott tőlünk B.B. King The Thrill Is Gone-jának érzékeny előadásával. Ezúttal ő kapta meg azt a néhány eurót.

Csak azt nem értettük, hogy az egyik kirakatban a próbababák szempilláit miért a szemük alá tervezték….


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nyito-11.jpg

El Camino: 26 nap, 779 megtett kilométer - egyedül, de sosem magányosan

Till Anilla gimnazistaként hallott először a zarándokútról, majd egyetemistaként nekivágott az útnak úgy, hogy soha előtte nem volt hátizsákos turista.
Szöveg és fotók: Till Anilla - szmo.hu
2019. október 19.



A nyár, az év, az eddigi életem legnagyobb vállalkozása, kalandja, vagy hogy is mondjam, őrült ötlete. Addig addig mondogattam, hogy megcsinálom, amíg odamentem, elsírtam magam hogy mégis mire vállalkoztam, majd egyszerűen nekiindultam. 2019 nyarán megcsináltam a híres spanyol zarándokutat, a Camino de Santiagót, azaz a Szent Jakab utat.

18 évesen a gimivel részt vettem egy kulturális csereprogramban, ami Santiago de Compostelában volt. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész, viszont ott sokat hallottunk a zarándoklatról. Elmondták nekünk, hogy évente több százezer ember indul útnak, hogy eljusson Szent Jakab kegyhelyéhez az Észak-Spanyolországban található galíciai Santiagóba, ahol a híres apostol földi maradványait őrzik. Szent Jakab nagy tiszteletnek örvend Spanyolországban, miután a legenda szerint megjelent, majd sikerre vezette a spanyol sereget a mórok ellen 844-ben.

A zarándoklatnak több útvonala is van, de a leghíresebb “francia út” közel egy hónapi gyaloglással jár.

Nekem már akkor is kalandosnak tűnt ez a vállalkozás, bár 18 évesen még nagyon éretlen voltam, utazás terén...meg úgy, minden téren. Abban az évben ültem először repülőn, majd nem sokkal a spanyol csereprogram után töltöttem az első nyaramat az Egyesült Államokban táboroztatóként. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, én is értem, pár nyelvet megtanultam, sokat jártam külföldön, társaságban és egyedül, rövidebb és hosszabb időre is. Azt hiszem, minden tapasztalat az elmúlt években hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy idén elmegyek a Caminóra.

Először csak viccből kezdtem mondogatni, és az emberek körülöttem is egyfajta poénkét fogták fel: “Te, zarándoklatra? Nem is jársz templomba! Nem is vagy spirituális! Ennyit gyalogolni? Honnan lenne rá időd? Mennyibe kerül ez?” És főleg: “Egyedül akarsz menni?”

Nos bevallom, útitársat találni úgy, hogy az embernek egy teljes hónap szabadságra van szüksége, amihez az is kell, hogy munka nélkül szállással és ellátással el is tartsuk magunkat, nem éppen könnyű feladat. Én viszont a viccről ötletelésre, az ötletelésről tervezésre váltottam. Januártól Párizsban tanultam egy fél évig ösztöndíjjal. Arra gondoltam, hogy ha ügyes vagyok a vizsgáimmal, akkor akár május végére végezhetnék is minden tárgyammal a külföldi és az otthoni egyetemen is. Az ösztöndíj jó volt, pár órát dolgozni is tudtam mellette, így gondoltam (még a párizsi élet mellett is), spórolhatnék valamennyit, hogy egy hónapig el tudjam magam tartani. Végül az időt és a pénzt is megteremtettem. Már csak a bátorság kellett.

Elkezdtem a családomat és a barátaimat felkészíteni, hogy bizony, ez a terv, tényleg megcsinálom. Hozzátenném, hogy soha az életben nem voltam még hátizsákos több napos túrán. Még két naposon sem. Online térkép nélkül képtelen vagyok közlekedni. Erre épp azon törtem a fejem, hogy hogyan pakoljak be egy hónapnyi cuccot egy akkora táskába, amit napi 8 órában fogok viselni, és emellett kövekre, fákra és oszlopokra festett kagylókat fogok követni. Addig könnyű volt, amíg csak szóban mondogattam, hogy zarándoklatra megyek.

Hamarosan azonban elérkezett a tervezett indulás napja. Én még utoljára meglepetésként hazautaztam Magyarországra, majd Budapestről Marseille-be repültem, onnan Bayonne-ba busszal, Saint-Jean-Pied-de-Port-ba pedig vonattal mentem. Elfoglaltam az első szállásom, elmentem a zarándokirodába, kiváltottam a zarándokútlevelem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
nyito-1.jpg

Ősvilági Pompeii: a világon egyedülálló ősmaradvány-lelőhely Ipolytarnócon

Sehol máshol nem látható ősfát, több ezer ősállat lábnyomát, egy esőerdő növényeinek lenyomatát is megismerheted a 17 millió éves kövek között.
Szöveg és fotó: Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. szeptember 16.



Létezik Magyarországon egy olyan hely, ahol 17 millió évnyit utazhatunk vissza az időben. Megtapasztalhatjuk, milyen lehetett a tenger mélyében az élet, és mi történt egy nagy vulkánkitörés után. A különleges hely

kontinensünk egyik legösszetettebb és látványosan kiépített ősmaradvány-lelőhelye, ezért is lett Ipolytarnóc védett terület, és ezért nevezik manapság „ősvilági Pompeii”-nek.

A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a maradványai épen átvészeljék az évmilliókat.

A vulkáni kitörés nyomán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok beszivárogtak az alatta lévő rétegekbe és így megőrizték a terület állat- és növényvilágát. A vulkáni anyag kormeghatározása alapján

a leletek mintegy 17 millió évesek.

A Budapestről 140 km-re található földtani örökséget 1944-ben védetté nyilvánították. A vulkán miatt elpusztult és a hamunak köszönhetően máig fennmaradt leletek között fák, levéllenyomatok, cápafogak, ősállatok lábnyomai ismerhetők meg.

A kiemelkedő természeti értéket 1995-ben Európa Diplomával tüntették ki,

majd 2000-ben felvették az UNESCO Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékébe is. A területet a Bükki Nemzeti Park igazgatósága kezeli.

A terület tudományos vizsgálatát 1836-ban kezdték el. Az 510 hektáros területen sokféle izgalmas dolgot fedezhetünk fel. A geoturizmus kedvelt helyszínén többek között láthatóak az ősmaradványok, megismerhetjük a vulkánkitörés körülményeit és következményeit, tanösvényen járhatjuk be az erdőt, láthatunk mocsárciprust, de kiülhetünk piknikezni, és a gyerekekkel játszani is.

Cápafogas homokkő

3 millió éve, a Paratethys partszegélyi övezetében halmozódott fel az a homokkő, amely a geológiai tanösvény elején látható, benne pedig

cápafogakat, és ráják, delfinek, tengeritehenek, krokodilok csontjait tartalmazó „cápafogas réteg” tanulmányozható.

A feltárások során eddig 25 cápafaj maradványait mutatták ki.

A helyeik régen - az alakjuk miatt - megkövült madárnyelveknek nevezték el a cápafogakat. Egyik mondájuk szerint amikor a nagy varázsló kővé dermesztette a hatalmas fát, az énekes madarak ijedten felrebbentek róla, szerte-szét repültek, és riadtan adták a világ tudtára a szörnyű eseményt. A varázsló, hogy elhallgattassa őket, kővé változtatta nyelvüket, amely kiesett a csőrükből és szétszóródott a környéken. Ezek után a tájon sokáig halotti csend honolt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
eszter5-másolata.jpg

Járd körbe a világot, aludj ingyen mások kanapéján – hódít a couchsurfing

Beszélgetés egy nyitott és kalandvágyó anyukával, aki a „kanapészörf” szerelmese.
Dobó Maitz Petra cikke - szmo.hu
2019. szeptember 05.



Amikor ezt a cikket írni kezdem, eszembe ötlik egy körülbelül tíz évvel ezelőtti történet, amikor egy cseh fickó aludt a kanapénkon. Nekem már gőzöm nincs, ki volt ő, valaki ismert valakit, aki ismerte őt és tudta, hogy útban Csehországból Dél-Európába, majd Magyarországon szeretne eltölteni egy éjszakát és erre pont jó a mi otthonunk.

Így is lett, a fickó beállított hozzánk - ha jól emlékszem - egy vasárnap este, hozott egy üveg Becherovkát, majd bedőlt az ágyba. Másnap reggel megreggelizett nálunk, még szendvicset is csomagoltam neki, majd továbbhajtott.

És tényleg, már el is felejtettem az életem ezen intermezzóját, amikor beszélgetni kezdek Szigetvári Eszterrel, egy miskolci édesanyával a couchsurfingről.

Mi is az a couchsurfing?

Szó szerinti fordításban kanapészörf. Cseppet sem újkeletű dolog, már évek óta létezik egy a facebookhoz és a társkeresőkhöz picit hasonlító közösségi oldal, ahol jelenleg 14 millió tag van beregisztrálva. Ez a couchsurfing.com, ahol lehetőséged van ajánlatot tenni és az ajánlatok közül válogatni. Ingyen szállást biztosítasz azok számára, akik pont a te országodba, a te településedre igyekeznek és te is válogathatsz az ajánlatok között, ha utaznál.

Mikor volt az első alkalom, hogy éltél ezzen az igazán kalandosnak hangzó szállás-módszerrel?

Kettő éve a kislányommal beutaztuk Dél-kelet Ázsiát. Voltunk Indonéziában, Malajziában, Vietnamban és az esetek többségében couchsurfing partnernél szálltunk meg. Zömmel gyermekes családokat választottunk szállásadónak, hiszen mi is ketten voltunk: egy édesanya és egy akkor nyolcéves kislány.

Elképesztő élmény lehetett ez mindkettőtöknek...

Ráadásul nagyon sokrétű élményforgatag. Volt, hogy muszlim családnál laktunk, volt, hogy hindu családnál - a lányom valószínűleg többet tanult történelemből, földrajzból és akár vallási, gasztronómiai érdekességekből, mint amit valaha az iskolában megtanult volna.

Ilyenkor együtt is nyaralnak a családok?

Nem feltétlenül. Van olyan család, amely szívesen megmutatja az otthonát, együtt kirándulunk, együtt megyünk várost nézni, múzeumokba vagy hegyet mászni, de van olyan is, hogy ténylegesen csak megérkezünk este, alszunk, reggel megyünk tovább. Nekem is volt olyan vendégem, akivel moziba mentem, vagy közösen főztünk vacsorát, de volt olyan is, aki ezt nem igényelte, vagy épp én nem értem rá vele jobban foglalkozni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
IMG_3096-1.jpeg

Bejutottunk az ország második legnagyobb gázerőművébe, és nagyon aprónak éreztük magunkat

Az Erőművek éjszakáján megnéztük a Dunamenti Erőmű gázturbináját, irányítótermét, és azt is megtudtuk, hogyan lesz a tevéből kacsa.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. október 12.



Nem csak a múzeumoknak van már éjszakájuk. idén először 42 erőmű is nyílt kapukkal várta a látogatókat október 11-én délután 2 és este 10 között. Mi Százhalombattán az ország második legnagyobb gáztüzelésű erőművében jártunk, és olyan helyekre is bejutottunk, ami normál esetben csak az ott dolgozók kiváltsága. Megmutatjuk, milyen érdekességeket rejt a Dunamenti Erőmű.

Erőművek éjszakája

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) idén megszervezte az első Erőművek éjszakáját. Az eseményre október 11-én került sor, amelynek során országszerte 42 helyszín: erőművek, fűtőművek és tematikus látogatóközpontok várták a látogatókat.

A kezdeményezés fontos célja, hogy a látogatók - megismerve az energiatermelés folyamatait - tudatosabb és takarékosabb energia-fogyasztókká váljanak.

Amikor Százhalombatta közelébe értünk, már a város széléről is láttuk a három óriási ikonikus kéményt. Igazán durva hatást viszont akkor tettek, amikor a közvetlen közelükbe értünk. Engem mindig is lenyűgöztek ezek a monumentális ipari épületek. Az óriási kémények égbe nyúló lábánál állva az ember nagyon aprónak érzi magát.

A kémények magassága 201 méter, így tulajdonképpen kétszer magasabbak az Országháznál.

A három nagy kémény nem csak az erőmű, hanem Százhalombatta legfontosabb jelképe is, holott - mint megtudtuk - ezeket a monstrumokat már nem is használják.

Az Erőművek éjszakáján az erőmű dolgozói pogácsával, süteménnyel, üdítővel fogadták a látogatókat. Sőt, még fényképpel és apró ajándékokkal is kedveskedtek. A munkavédelmi sisakok kiosztása után az erőmű szakértői vezettek körbe minket a területen, és minden kérdésünkre készségesen válaszoltak.

Előadásukból megtudtuk, hogy a százhalombattai Dunamenti Erőmű fő tevékenysége a villamosenergia-termelés, emellett villamos- és gázkereskedelmi engedéllyel is rendelkezik.

A lassan hetven éve elkezdett központi iparosítás óta az erőműben a termelés sokat változott. Az olaj helyett régóta gázzal állítják elő az elektromos áramot, újabban pedig megújuló energiaforrásokat is használnak.

Éves termelése akkora (1 160 000 megawatt), hogy ennyi energiával egy Tesla S modell 160 ezerszer tudná megkerülni a Földet.

Van olyan nap is, amikor a Dunamenti 70 millió forintnyi földgázt is eltüzel, hogy abból villamosenergiát állítson elő.

A vezetett séta során elsétáltunk a tekergőző sárga és fémszínű csövekből álló gázfogadó állomáshoz.

Megnéztünk egy romantikus, repkénnyel befuttatott, alacsony épületet is. Mérete elveszik az erőmű gigászai mellett, de megtudtuk, hogy stratégiai szerepe igen fontos egy esetleges “black start” esetén.

Mi az a black start?

Eddig bele sem gondoltunk, de az erőművek üzemeltetéséhez is szükség van áramra. Előfordul azonban, hogy valami miatt az erőmű sem jut áramhoz (Na ez a szó szoros értelmében vett "erőművek éjszakája"). Ekkor van szükség a black startra, azaz fekete kezdésre, vagyis áramot termelni áram nélkül. Ez az egész országban csak néhány üzemben lehetséges, köztük a százhalombattai erőműben.

A repkénnyel befuttatott épület rejti az erőmű dízelgenerátorát, ami egy esetleges

"black start” esetén nem csak a Dunamenti erőművet, hanem akár Paksot is újraindíthatja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!