hirdetés

EGÉSZSÉG
A Rovatból
hirdetés

A szuperérzékenység nem szégyen, hanem hasznos a társadalomnak – így látja a magyarországi szakértő

Kövesdi Eszter pszichológussal arról beszélgettünk, milyenek a szuperérzékenyek - 5-ből 1 ember ilyen, férfiak, nők egyaránt.

Link másolása

hirdetés

Társadalmunk 15-20 százaléka szuperérzékeny, lehet, hogy te is, aki ezeket a sorokat olvasod. Amikor megtudtam, hogy szuperérzékeny vagyok, olyan volt, mintha egy ablak tárult volna ki előttem, amin keresztül tisztábban láttam a dolgokat.

Addig is azt gondoltam, hogy nincs olyan, hogy nem normális, de most már tudom, hogy teljesen normális, ha túlingerlődöm egy plázában, sokkal több csendre és ingerszegénységre van szükségem, mint másnak, és nem véletlenül voltam rosszul huszonkét évesen egy open office-ban.

Átveszem mások hangulatát, engem is meglepő intuícióim vannak, és úgy túl tudok pörögni, ha valamit fontosnak tartok, hogy utána kidőlök, mint egy zsák. Hogy mi a szuperérzékenység, és mit tehet az, aki ezzel a különleges adottsággal - és egyben nehézséggel is - van ellátva, arról beszélgettünk a téma hazai szakértőjével, Kövesdi Eszter pszichológussal.

– Mi a szuperérzékenység?

– Hivatalos néven szenzoros feldolgozási érzékenység, így nevezik tudományos körökben. Ez nem azt jelenti, hogy a te ingerküszöböd alacsony, hanem a mi, szuperérzékeny idegrendszerünk sokkal részletesebben fogadja be a külvilágból származó ingereket, mint egy másik emberé.

Egy szuperérzékeny sokkal hamarabb eljut másoknál addig a pontig, hogy nem akar semmit látni, hallani, érezni, csak hagyják békén. Ezért van az, hogy az irodában dolgozó szuperérzékeny nem érti, hogy miért hullafáradt délre, más meg simán még este tízkor is dolgozik gond nélkül.

Ez vezet ahhoz, hogy sok szuperérzékeny kimeríti magát. Sokan jönnek anélkül hozzám, hogy tudnák, ők szuperérzékenyek. Általában a testük jelez előbb, és mindig egy testi dolog kényszeríti rá őket a lassításra. De maguktól nagyon nehezen fogadják el, hogy le kéne lassítani.

hirdetés

– Ez nagyon ismerős. Én érzem, melyek a jó oldalai a szuperérzékenységnek: például az, hogy intuitív és empata vagyok, és az érzékenységemet jó dologra tudom használni. A flow állapotban azonban túl tudok pörögni, és nem tudom elkapni ezt a pontot, hol kéne leállni. Hogy lehet elcsípni ezt?

– Csak tudatosan lehet csinálni. A mértékletességet és az egyensúlyt kell beállítani, ami nehéz. Hogy ne legyen túl sok, de túl kevés sem. Különben amikor kimerül az ember, jönnek a betegségek.

– Elaine N. Aron, a szuperérzékenység nemzetközi szakértője szerint, úgy emlékszem, ennek az állapotnak van valamilyen fiziológiai eredője is. Van valami agyi különbség a nem szuperérzékenyekhez képest, ugye?

– Igen, több agyi különbség is van. Négy különböző helyen más az agyban a szuperérzékenyek idegrendszeri behuzalozottsága. A neten fellelhető teszt alapján megállapíthatja bárki, hogy szuperérzékeny-e. Minden szuperérzékeny egy kicsit más: például 30 százalékuk extrovertált, 70 introvertált.

Emellett az agyban van egy gátló-serkentő aktivációs rendszer, amely a szuperérzékenyeknél szintén érzékenyebb, ezért van, akinél a gátló, van, akinél a serkentő aktivációs rendszer az erősebb és van, akinél mindkettő. Ezért van, hogy létezik ingerkereső és ingerkerülő szuperérzékeny is. Az ingerkereső szuperérzékenyek esetében is meg kell találni az egyensúlyt: menj ki egy napra pörögni, de utána két napig visszafogottabban létezz.

A szuperérzékenyeknek a tükörneuronjai aktívabbak, ezért sokkal jobban rezonálunk másokra. Csak épp ennek az a hátulütője, hogy arra kell figyelni, hogy ne mindig másokat tegyünk saját magunk elé.

Több kutatás foglalkozik azzal, hogy az agy mely részei aktívabbak a szuperérzékenyek esetében, például a jutalmazásért, motivációért felelős dopaminrendszerünk. Bár a kutatások eredményei nem egyértelműek, előfordulhat, hogy a szuperérzékeny emberek számára kevésbé ösztönzők a külső jutalmak. Ezért képesek visszahúzódni a világ zajától, és mélyebben feldolgozni a rendszerükbe jutó kevesebb információt, illetve megelőzni, hogy az ingerek elárasszák őket.

– Jelentek meg könyvek is a témában, a legelismertebb szakértő az említett Elaine N. Aron, akinek a nevéhez a téma felfedezése is köthető.

– Igen. Nagyon jó, hogy ezek a könyvek léteznek, mert nem a szuperérzékenynek kell kitalálnia, hogy miként működik, hanem kap egy segítséget önmagához, egy önismereti utazáson vehet részt.

Másrészt megerősítés is, hogy végre valaki leírta, hogy mások is működnek így és normális vagyok.

– Mi történik nálad a szuperérzékeny pácienssel?

– Eleve ezekkel az ismeretekkel kezdjük, majd - mivel én is szuperérzékeny vagyok - , azokat a módszereket használom, melyek nekem is használnak. Például egy szuperérzékeny agyonstresszeli magát, mindenen szorong, így a különféle stresszkezelési módszerek tudnak például hasznosak lenni. Megtanuljuk, hogyan ne lépjük mindig át a határainkat, hogyan ne rendelődjünk alá másoknak, képviseljük jól az érdekeinket (asszertivitás). Egy szuperérzékeny ritkán van a jelenben: vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn agyalunk - a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét alapú meditáció is segít.

Az általam használt sématerápia a kognitív terápia továbbfejlesztett változata - sokat dolgozunk érzésekkel, a belső gyermekkel - ez a szuperérzékenyeknél fontos: hogy a belső gyermekről hogyan tudnak gondoskodni, úgy, mint egy jól gondoskodó szülő.

– Én azt érzem néha, hogy ez energetikailag is más működés. Bejön valaki a szobába, akit szeretek, feszült, és én is feszült leszek, sőt, mivel ezt nem tudom leválasztani magamról, és ez rengeteg energiát elemészt.

– Ez abszolút így működik. Ha nekem fáj a fejem, a szintén szuperérzékeny kislányomnak is fáj a feje. Ezért fontos, hogy én is rendben legyek. Egyébként a szuperérzékenység genetikailag öröklődik.

– Milyen egy átlagos szuperérzékeny, ha jellemezned kéne?

– Aron egy DOES mozaikszóval írta le a 4 fő alapjellemzőiket: az ingerek mélyebb, alaposabb feldolgozása, a túlingereltségre való hajlam, a fokozott empátia, - a negyedik pedig az érzékenység a finomságokra. Ezen kívül sok más tulajdonság is létezik, de ez a négy legfontosabb.

– Milyen általános gyakorlati tanácsaid vannak a szuperérzékenyek számára?

– Amivel a legnagyobb problémájuk van, az az önszeretet. Mindenféle önbizalomerősítés, önszeretet gyakorlása jót tesz. Sokan hajlamosak allergiára, autoimmun betegségre, ami a pszichoszomatikában az önszeretet hiányát jelenti. Egy idő után felvesznek egy álarcot a szuperérzékenyek, mert a társadalom nem fogadja el őket, pedig jó felvállalni az érzéseket. Szerintem a szuperérzékenység manifesztálódása egy emberben ott dől el, hogy gyermekkorban mennyire kezelik jól. Ha a szülők már eleve arra nevelnék a gyermeket, hogy ez nem egy rossz dolog, amit szégyellni kell, már nagy lépés lenne.

– Annyi inger van, minden felgyorsult... a világ pont ellentétes irányba megy, mint ami a szuperérzékenyeknek jót tenne.

– Azt lenne jó átállítani társadalmilag a fejekben, hogy a szuperérzékenység nem káros dolog, amit el kell titkolni. Ugyanis a szuperérzékenyek jelenléte hasznos a társadalomnak. Aron például végzett kutatásokat az állatvilágban is: és ugyanilyen arányban vannak jelen a szuperérzékeny egyedek. Ha a szuperérzékeny egyedek nem lettek volna evolúciósan hasznosak, kihaltak volna.

Azért maradhatott fenn evolúciósan a szuperérzékenység, mert a csoportok ötöde szuperérzékenyként az előőrs volt: az állatok között az érzékenyebb kiszűri a lehetséges veszélyeket, jobban érzékeli az ingereket, az ő feladatuk az észlelés.

A szuperérzékenyekből remek vezetők lehetnek emiatt. Ezért van sok szuperérzékenyben egy belső késztetés, hogy "hasznos akarok lenni". Genetikailag belénk van kódolva, hogy hasznosnak kell lennünk.

– Én is azt érzem, hogy le van maradva ennek az elfogadásában a társadalom. Nekem is nehéz megértetnem néha, hogy nem akarok most sétálni, hanem csak olvasni, vagy egyedül lenni.

– Pedig már Ranschburg Jenő is megírta, hogy a félénknek címkézett gyerekekkel nincs semmi baj, egyszerűen csak ilyenek. Ő félénknek hívta őket, ma már tudjuk, hogy szuperérzékenyek. Fontos a túlingerlődés ellen megtanulni védekezni. Az érzelmeiket hogyan tudjuk elkülöníteni: az én érzésem vagy csak átvettem? A reziliencia, a lelki ellenállóképesség is fejleszthető.

– Hogyan?

Egy szuperérzékeny nehezen kezeli a változást, fontos, hogy meglegyen a biztonságérzete, vagy az illúziója. Minden eshetőségre A, B, C, D, terveket gyártunk és általában egy hatodik szokott bejönni. Azt kell tudni elfogadni, hogy nincs mindenre ráhatásunk, de bízunk magunkban, hogy meg tudjuk oldani, mert eddig is meg tudtuk oldani. Így tréningezzük a lelki ellenállóképességet.

– Most kérdezte meg tőlem a férjem, hogy "Még meddig tart ez? Mer' már fáradsz." Fizikailag is érzékenyebbek a szuperérzékenyek, ugye? Ennek megvan a pozitív oldala is, hogy tudom, mire jelez a testem, hogy álljak már le.

– Igen, a fájdalomreceptorok is érzékenyebbek. Nem arról van szó, hogy rosszabbul tűri a fájdalmat a szuperérzékeny, hanem arról, hogy sokkal jobban átérzi, megéli a fájdalmat, mint más.

– Miért ajánlod a most megjelent szuperérzékeny-könyvet (Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve) az olvasóknak és a téma iránt érdeklődőknek?

– Mivel lehetséges, hogy a gyerekkorodban még nem ismerték, hogy hogyan is érdemes egy szuperérzékeny emberrel bánni, ezért könnyen mondhatták rád, hogy félénk vagy, lassú, mimóza lélek, túlérzékeny, stb. ami az énképeden olyan sebeket ejthetett, amiket ez a könyv segít kijavítani.

A könyv célja, hogy tisztába kerülj az érzékenységed velejáróival, fogadd el saját magad és hagyd abba saját magad hibáztatását. A könyv megmutatja a hogyanra is a választ, és mire elolvasod, máshogy fogsz tekinteni az érzékenységedre.

Továbbá a könyvben sok gyakorlati tanácsot olvashatunk arról, hogy találjuk meg az optimális izgalmi szintünket, mivel

a szuperérzékenyeknél a túl sok inger felfokozott izgalmi állapotot eredményez, és mi gyakrabban kerülünk ebbe az állapotba, mint mások.

A könyvben ezen kívül sok megoldási javaslatot kapunk arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk társaságban, hogyan kommunikáljuk az érzékenységünket a munkahelyünkön, és egyáltalán: hogyan válasszunk hivatást és hogyan alakítsuk a párkapcsolatunkat. Ami az egyik legfontosabb tanács ezzel kapcsolatban: hogy ne ajándékozzuk oda magunkat! A könyv fő üzenete és az az enyém is, hogy semmi baj a szuperérzékenységgel, nem kell túlóvni sem minket, csupán kedvességre, elfogadásra és tiszteletre van szükségünk.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
EGÉSZSÉG
A Rovatból
hirdetés

Kétszer nagyobb eséllyel halnak meg fiatalon azok a nők, akik rendszeresen felriadnak éjszaka

A gyakori ébredés főleg a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növeli.
Címkép: illusztráció, Claudio_Scott/Pixabay - szmo.hu
2021. szeptember 11.


Link másolása

hirdetés

Kétszer akkora eséllyel halnak meg fiatalon azok a nők, akik felébrednek az éjszaka közepén. A frissen megjelent tanulmány szerint ennek csökkenthető az esélye a fogyással, vagy azzal, ha éjszakára füldugót használnak a zajok kizárása érdekében - írja a Daily Star egy kutatás alapján.

Az összesen 8 ezer fővel, nők és férfiak részvételével zajló kísérlet során az éjszakai tudattalan ébredéseket vizsgálták, amelyek néha mindenkivel megtörténnek. Az ilyen pillanatokra nem feltétlenül emlékszünk a következő nap, de másnap álmosak lehetünk miattuk.

A tudattalan ébredéssel a test az olyan, potenciálisan veszélyes helyzetekre reagál, mint a zaj, a fájdalom, a fény- vagy hőmérsékletváltozások. Hirtelen ébredést válthat ki még a légzéskimaradás, ami az alvási apnoé tünete lehet.

Az Adelaide-i Egyetem három külön tanulmányt vetett össze, amelyekben a résztvevők alvását monitoron keresztül figyelték minden éjszaka. Később minden egyes alany egy százalékban kifejezett értéket kapott, az alapján, milyen gyakran és milyen hosszú időtartamra ébredtek fel, valamint, hogy összességében mennyit aludtak. Ezek után mintegy 6-11 éven át követték nyomon az egészségi állapotuk alakulását.

A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a nők ritkábban ébrednek fel éjszaka, mint a férfiak, ám ennek következményei súlyosabbak lehetnek: a gyakori ébredés főleg a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növeli. Azon nők körében, akik a leggyakrabban ébredtek fel (az alvásidejük akár 6 és fél százalékát is ébren töltötték), ez a rizikó akár 60-100 százalékkal is megemelkedett.

A halálozás esélye általában véve is 20-60 százalékkal nőtt: az általános populációnál mért 21 százalék helyett esetükben 31 és félre növekedett. Ugyanez a különbség azonban a férfiak esetében elhanyagolható maradt.

hirdetés

Dominik Linz, a tanulmány társszerzője és a Maastrichti Egyetem orvosi központjának munkatársa szerint hátrányt jelenthet az idősebb életkor, a nagyobb testsúly és a horkolás is.

“Az életkoron nem lehet változtatni, de a testtömeg és az alvási apnoe csökkenthető. Hogy ez csökkenti-e a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, az egy külön tanulmány tárgya lehetne” - mondta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
EGÉSZSÉG

Tízezrek életét mentheti meg egy új koleszterincsökkentő gyógyszer, amit évente kétszer kell beadni

Becslések szerint a forradalmi kezelés 55 ezer szívrohamot és sztrókot tud megelőzni.

Link másolása

hirdetés

Egy új koleszterincsökkentő gyógyszert hagytak jóvá nemrég az Egyesült Királyságban, amely több százezer emberen segíthet.

A brit egészségügyi szolgálat közleménye szerint az Inclisiran nevű szert évente kétszer, injekció formájában kell beadni és sztatin típusú gyógyszerekkel együtt is alkalmazható.

Becslések szerint az új, forradalmi kezelés 55 ezer szívrohamot és sztrókot tud megelőzni, és akár 30 ezer életet menthet meg a következő évtizedben.

A brit egészségügyi szolgálat most több mint 300 ezer ember számára teszi elérhetővé az új koleszterincsökkentő gyógyszert, amelyet az állam finanszíroz. A betegeknek a háziorvosi rendelőkben adják be a szert injekció formájában, így elkerülhetik a rendszeres kórházi látogatásokat. Az első adag után három hónap múlva kapnak még egy injekciót, ezután pedig évente kétszer kell ezt megismételni.

A klinikai vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az Inclisiran csökkenti az LDL-C nevű, alacsony sűrűségű lipoprotein szintjét a vérben. Ha ennek a szintje magasabb az átlagosnál, az emberek nagyobb valószínűséggel kaphatnak szívrohamot vagy sztrókot. A kezelés emellett fokozza a máj azon képességét, hogy eltávolítsa a káros koleszterint a vérből.

hirdetés

Angliában öt emberből kettő magas koleszterinszinttel küzd, és körülbelül 6,5 millió felnőtt szed koleszterincsökkentő gyógyszereket. A magas koleszterin jelentősen növeli a szívbetegség kialakulásának kockázatát, amely a "világ legnagyobb gyilkosa". Angliában évente átlagosan 140 ezer ember hal meg szívbetegségben, ez az évi halálesetek egynegyedét teszi ki.

A brit egészségügyi szolgálat múlt héten bejelentette, hogy minden 40 éves és ennél idősebb embernek ingyen megmérik a vérnyomását a főutcákon található gyógyszertárakban, hogy ezzel is segítsék a sztrókok és szívrohamok megelőzését. Becslések szerint már ezzel is kétezer életet meg lehet menteni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
EGÉSZSÉG

Kiderült, hogy melyik egészségtelen étel hány percet vesz el az ember életéből

A hot dog csak úgy falja az ember perceit, de van egy meglepő szuperétel, ami mindezt ellensúlyozhatja.

Link másolása

hirdetés

Talán senkit nem ér meglepetésként, hogy az étrendünk hatással van az egészségünkre és végeredményben pedig az élettartamunkra is. De még egyetlen esetben sem volt annyira mellbevágó ez a tény, mint a Michigani Egyetem kutatása után. A tudósok ugyanis megpróbálták számszerűsíteni, hogy a közismerten egészségtelen ételek elfogyasztása pontosan mennyi idővel is rövidíti meg az életünket, írja a The Telegraph.

A tudósok létrehozták az Egészségügyi Táplálkozási Indexet, mely közel 6000 étel egészségre gyakorolt hatását és karbonlábnyomát tartalmazza. Az eredmények kijózanítóak:

minden elfogyasztott hot dog átlagosan 36, a szénsavas üdítőitalok 12, egy-egy baconszelet 6, egy adag sajt 1, míg a dupla sajtburger 9 percet vesz el az ember életéből.

Jó hír, hogy vannak olyan ételek is, amik éppen ennek az ellenkező hatását érik el. Például minden egyes banán 13,5 percet ad hozzá az életünkhöz, vagyis pont ugyanannyit, mint egy adag sült lazac. De az örök élet titka lehet, hogy a mogyoróvajas-lekváros szendvics, ami 33 perccel toldja meg egy átlagos ember életét. A tudósok szerint a titok nyitja a magas mogyorótartalom, a csonthéjas termés ugyanis rendkívül egészséges.

Szakértők szerint ugyanakkor nem érdemes úgy tekinteni ezentúl a hot dogra, mint a halál hírnökére. Minden ember esetében egy egyedi ételképlet eredménye, hogy mennyire egészséges a táplálkozása. ABban viszont egyetértés van a hozzáértők között, hogy a hot doghoz hasonló ultrafeldolgozott ételek túlzott fogyasztása káros hatással van az egészségünkre.

hirdetés

Az olyan ultrafeldolgozott élelmiszerek, mint például a felvágottak, energiaitalok, gyümölcsjoghurtok, kekszek, jégkrémek, fagyasztott húskészítmények vagy pizzák és a már említett hot dogok vagy hamburgerek egy átlagember napi kalóriabevitelének már a felét teszik ki az Egyesült Királyságban. Közben pedig egyre több kutatás kapcsolja össze az ultrafeldolgozott élelmiszereket az elhízással, a cukorbetegséggel, a magas vérnyomással és a különböző szívbetegségekkel.

A szakértők szerint fontos, hogy tudatosan étkezzünk. Éppen ezért alternatívákat is kínálnak a különösen egészségtelen ételekre. Ezek szerint a hot dog helyett inkább készítsünk vegetáriánus hamburgert vagy a virsli helyett tengeri herkentyűket pakoljunk a kiflibe. A bacon és a pácolt húsok helyett meglepő, de finom választás lehet a sült vargánya vagy shiitake gomba. Sajtburger helyett inkább válasszunk a jövőben lazacburgert, míg a szénsavas üdítőket cseréljük le házi készítésű zöld teára. A péksütemények és nassolnivalók helyett pedig inkább fogyasszunk dióféléket és magvakat, ha minden perc számít az életünkből.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
EGÉSZSÉG
A Rovatból
hirdetés

Érdekes tudományos tényeket árult el a szellentésről egy orvos - azt is elmondta, miért nem szabad visszatartani

A brit doktor oktatóvideóját már több mint 2,6 millióan nézték meg a TikTokon.

Link másolása

hirdetés

Egyre több egészségügyben dolgozó szakember regisztrál a TikTok közösségi oldalra, hogy eloszlassák a tévhiteket és informálják, edukálják a fiatalokat. Dr. Karan Rajan Nagy-Britanniában dolgozó sebészorvos és egyetemi adjunktus is köztük van, aki már elég ismert a videómegosztón, több mint 4,3 millióan követik.

A napokban egy kommentelő kérdésére a szellentésről készített egy rövid videót, amelyből olyan érdekes tényeket mondott el, amelyek sokaknak újdonságot jelenthetnek.

Íme:

1. Az emberek átlagosan 14-szer szellentenek egy nap. „Minél többet annál jobb” - tette hozzá.

2. „Ha valaki azt mondja neked, hogy ő nem szokott szellenteni, az hazudik. Vagy bélelzáródása van, ami egy egészségügyi vészhelyzet.

hirdetés

3. Egy átlagos napi szellentéssel meg lehetne tölteni egy közepes lufit.

4. A nap első szellentése a legnagyobb.

5. A szellentés 75 százalékát a vastagbélben található baktériumok állítják elő. A megemésztett, de nem lebomlott ételt baktériumok bontják le, amelyekből mikroszkópikus szellentést hoznak létre, és ezek felhalmozódásából jön létre egy átlagos szellentés.

6. A szellentés 25 százalékát a keringés során felgyülemlett gázok és a "lenyelt" levegő teszi ki, amit nem böfögünk fel.

7. A szellentések 99 százaléka szagtalan gázokból - hidrogén, szén-dioxid és metán - áll.

8. A szellentések 1 százalékát olyan illékony (könnyen gázneművé váló [folyadék]) kénes vegyületek alkotják, mint a hidrogén-szulfid.

9. „Ha sokáig visszatartod a szellentést, visszakerülhet a véráramba, és akkor távozhat, amikor kifújod a levegőt.”

10. A szellentés hangja a végbélzáróizom rezgésének és a farpofák összerázódásának kombinációja. A hangot a szellentés sebessége és a végbélnyílás feszessége határozza meg.

A doktor videóját már több mint 2,6 millióan nézték meg. A kommentekben sokan rácsodálkoztak a fent említett tényekre, többek számára teljesen új információ volt némelyik.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: