KULT
A Rovatból

Elfelejtett rosszkedvünkre emlékeztetnek múltbéli arcaink

Szalay Zoltán „Azok a 80-as, 90-es évek” című fotóalbumának bemutatóján jártunk.

Link másolása

Lassan abba a korba érkezem, amikor már szinte történelmi távlatokkal tudok visszanézni elmúlt évtizedekre. Bár valami különleges belső órám révén 40-50 évvel ezelőtti dolgok is úgy élnek bennem, mintha jelenidejűek lennének, ha elém kerülnek a közelmúlt dokumentumai, fotói, ugyancsak képes vagyok rájuk csodálkozni. Vagy azért, mert felhívja a figyelmet valamire, amit akkor nem vettem észre, vagy valamire, ami másképpen él a kollektív emlékezetben, amelynek én is részese vagyok, vagy pedig olyasmire, amely napjaink eseményeinek, légkörének tükrében egészen más kontextusba kerülnek.

Ilyen az a két fotóalbum, amelyek a 2017-ben elhunyt Szalay Zoltán fotóriporter hagyatékából készültek. Az első, az Azok a 60-as, 70-es évek két évvel ezelőtt jelent meg. A folytatásának, az Azok a 80-as, 90-es éveknek pedig, amelyet ismét Parti Nagy Lajos látott el „képmelléírásaival”, a napokban volt a bemutatója az Örkény István könyvesboltban. Ez egyben alkalom volt egy kis Kurír-nosztalgiára: az 1990-es évek máig egyedülálló napilapjának hat egykori munkatársa volt jelen, köztük jómagam, de mindenekelőtt László Ágnes, a könyv szerkesztője, és persze alkotásaival Szalay Zoli is, aki szintén kollégánk volt.

László Ágnes bevezetőjében arról beszélt, hogy az alkotótársakkal nem akartak egy kifejezetten politikai jellegű albumot készíteni, ez azonban mégis elkerülhetetlen volt, hiszen különösen a 80-as évek vége, a 90-es évek eleje egyértelműen a politikáról, a rendszerváltásról szólt. A képeket nézve ismét rájöttem, amire már sokszor, hogy valójában „kimaradtam” ebből: természetesen követtem az eseményeket, de szinte kívülállóként, fontosabb volt számomra a magánéletem, és azok az új lehetőségek újságíróként, íróként, amelyek révén pályám kiteljesedett és ezt utólag sem bánom.

A könyvet bemutató Spiró György élményeit először egy Bosnyák téri piaci tróger színes fotójával, illetve a mellérendelt Parti Nagy-szöveggel illusztrálta: „Most már mindig ezt viszi, ebben hajnali pillanatban, ezt a kordét, ezzel a teherrel… a hó-rukk el nem évül, zabálni mindig kell.” Vagyis e megragadott pillanatok örökre összekötődnek a képeken látható emberekkel. Az író szerint az egész kötet, beleértve a szövegeket, komorabb és szomorúbb, mint az előző, azt sugallja, hogy „valami nagyon nagy gáz van”. Hiába volt egy rendszerváltás, „a képekből az derül ki, hogy nem történik semmi”. Nemcsak azért, mert előtte és utána is vannak „tömegjelenetek”, hanem az arcokban van valami „idült szomorúság”. „Valahogy nagyon kedvetlen volt a mi életünk, pedig nem is úgy emlékezünk rá”.

A politikusokról készült képekből Spiró kiemelte a Varsói Szerződés 1987-es budapesti csúcstalálkozójáról készült két fotót: az egyiken Kádár János magányosan áll középen és hátratekint a többiekre, akik egy kupacban társalognak, a másik pedig egy „protokolláris sorakozó”, de az elsőben benne van Magyarország helyzete. A rendszerváltás utáni parlament fotóján, amelynek középpontjában Antall József miniszterelnöki esküje áll, az író szerint „csupa rókalelkű bátya” veszi körül, „szinte hegyesedik az orruk”. De a valóságos életről szól számára a használtautó-piac képe, a Trabantokkal, Zsigulikkal, Zaporozsecekkel, és maga a „szocreál” a Taurus gyárban tett pártvezetői látogatás, ahol Kádár szinte meghajol a képen látható egyetlen munkás előtt, utóda, Grósz Károly pedig szinte gyanakodva nézi a dolgozót.

„A történelmi tárgyi közeg el tud múlni, de ezek az arcok nem múlnak el. Végülis az emlékezetünk csak arra való, hogy hitelesítse azt, ami megvan” – mondta Spiró György.

Kincses Károly fotómuzeológus (címképünkön balszélen) volt az, aki „110 éjszakán át” 70 ezer negatívból választotta ki azt az 1800 fotót, amelyet a Fortepannál beszkenneltek, és ebből maradt 200, amelyből Ágnessel a könyvet megszerkesztették. E kegyetlen munkában a legnagyobb öröme az volt, hogy számtalan olyan fotót látott, amelyet az alkotón kívül még soha senki más. „Amikor elkészült a 200 kinyomtatott kép, elküldtem otthonról a családomat, és a fürdőszobától az előszobáig leraktam a képeket a padlóra. Tudtam, hogy az első a Beatricés lesz, az utolsó pedig a kerti törpés. A kettő közé elkezdtem járkálni a képek között, és füleltem. Higgyék el, a képek megszólítják az embert. Emeltem fel egymás után őket, minden úgy történt, ahogy én szerettem volna, de mégis ők akartak így együtt lenni” – mondta Kincses Károly, aki úgy gondolja, hogy aki a könyvet a kezébe veszi, szintén alkotóvá válik azzal, hogy hozzáteszi a maga gondolatait, asszociációit.

Így is van, mert például Szabó István portréja kapcsán nemcsak életünket meghatározó alkotásai jutnak eszembe a Szerelmesfilmtől a Mephistóig, hanem személyes találkozásaim ezzel az érzékeny, a mozihoz végtelen alázattal közelítő művésszel. Presserről nem csupán több évtizednyi, vérünkké vált zene, hanem egy önálló estje a Vígszínház Házi Színpadán, amikor csak úgy, minden átmenet nélkül játszani kezdett egy futamot, és a közönség azonnal suttogni kezdte, hogy „madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek”. És ha Siró Györgynek Toldi György jutott eszébe, akkor az ellenzéki keresztasztal arcai láttán nekem Szekfü Gyula híres könyvének címe: „Valahol utat vesztettünk”. És ha belegondolok, így volt ez már 1992-ben, amikor már Tégy az erőszak ellen jelszóval sétáltunk végig a városon Göncz Árpád köztársasági elnökkel az élen – alig 2 évvel a rendszerváltás után...

Bár Spiró György szerint Parti Nagy Lajos, akinek a vérében a nyelvi humor, ezúttal „nem viccelt”, azért szinte minden írásban akad valami nagyon finom fricska, és vélhetően nemcsak a helyszínen váltottak ki többször is harsány kacagást az általa felolvasott részletek. Az Osztapenko szoborról például így írt: „Avanti stoppoló, Európa és a nyár, egy megölt parlamenter, utóbb egy propaganda-játszma lépést váltó figurája”. A használautó-piacról ez jutott eszébe: „és éjjel-nappal szabadságra menni, és ülne, állna, élne, halna benne, fogyasztani és megint fogyasztani, európa óriás gorenje.” Vagy amikor Gromiko szovjet külügyminiszter és Németh Károly politikai bizottsági tag feleségeinek megjelenését eképp zsűrizi: „..ahogy állnak a késő proletár protokollban, két odatévedt försztnéni a harcban, mi a végső”. Mindehhez értéséhez persze kell némi társadalmi-politikai-szociológiai műveltség, korismeret, amiben a fotók sokat segítenek. Mert azért jó, ahogy Marx Károly írta, ha az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától. Miután azóta sem lettünk sokkal jókedvűbbek, 1-2 évtized múlva, napjaink fotóit visszanézve, remélhetően lesz még kedvünk újabb nevetésre. Önmagunkon is, ha megérjük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk