KULT
A Rovatból

Kuhár Bence: „Az volt az egyik legnépszerűbb videóm, amiben megmutattam, hogy szívják le egy vonat vécétartályát”

Három év alatt építette fel a YouTube csatornáját a népszerű videós, ma már több, mint 33 ezer feliratkozója van. Elmondta, miért ilyen kedveltek a vonatos videók, mi kell ahhoz, hogy valaki megélhessen a YouTube-ból, és hogyan tudott interjút készíteni Gyurcsány Ferenccel.

Link másolása

Egy családi összejövetelen derült ki, hogy egymástól függetlenül apukám, bátyám és nagyfiam is lelkesen követi Bence csatornáját. Én viszont egész máshonnan ismerem. Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy felvegyük a fonalat.

– A standup révén ismerjük egymást. Az olvasók kedvéért beszélj kicsit erről a korszakodról.

– Akkoriban robbant be a standup Magyarországon a Dumaszínház révén. Még Fábry műsorában, az Esti Showderben kaptak lehetőséget a fiatalok. Kiss Ádámra és Kőhalmira emlékszem leginkább. Ez olyan 2010 környékén lehetett.

Mindig humoros ember voltam. Persze, akin társaságban nevetnek, az egyáltalán nem biztos, hogy a színpadon is megállja a helyét.

Kiskörén rendeztek egy humorbajnokságot, és a barátaim unszolására beneveztem. Egész jó eredményt értem el, dobogós lettem. A csúcspontja pedig ennek az időszaknak a tévé volt, amikor a TV2 Frizbi humorbajnokságán második lettem Orosz Gyuri mögött.

Ma már összességében úgy gondolom, hogy ez tévút volt.

Nem olyan értelemben, mintha szégyellném vagy valami, de nem az én utam. Jól éreztem magam, és mindig is szerettem szerepelni, azt képzeltem, hogy ha sikerült bekerülnöm a tévébe, akkor onnantól megváltozik az életem. Ez nem így történt. Biztos sokkal komolyabban kellett volna vennem ezt az egészet 18-19 évesen, de én későn érő típus voltam. Egy idő után beláttam, hogy nem való ez nekem, és nem erőltettem.

– Volt egy időszak, amikor riporteri babérokra törtél. Amire konkrétan emlékszem, hogy interjút készítettél az éhségsztrájkoló Gyurcsány Ferenccel.

– Igen. Akkor épp egy sporthonlapnak dolgoztam. Voltak kontaktjaim, el tudtam érni bizonyos embereket. Készítettem interjút Nagy Lacival, Kozák Danutával... És volt egy ismerősöm, akin keresztül el tudtam jutni Gyurcsány Ferenchez. A mai napig szívesen elbeszélgetek bárkivel, akkor is, ha adott esetben nem értünk egyet.

– Az igazi ismertséget viszont a vonatos/villamosos videók hozták meg számodra. Hogy kezdődött?

– Gyerekkorom óta érdeklődöm a járművek iránt. Nagyon sokat jártam a mai 3-as, akkoriban még 13-as villamos vonalán. Még régi, UV villamos járt, és az Örs vezér terénél volt a végállomás, egy hurokban fordult meg a villamos ott, ahol ma az Árkád áll. Nagyon szeretem azt a típust és azt a vonalat. 2017-ben szerettem volna YouTube csatornát indítani, de ötletem sem volt, mi lehetne a témája. Olyan, közlekedésről szóló tartalmat kerestem, ami engem is érdekelt volna. Emlékszem, az első ilyen az Üllői úti „elveszett” villamosok témája volt. A 3-as metró kiépülése előtt az 50-es és a 42-es villamos sokkal tovább járt a Határ útnál. De sehol sem találtam erről tartalmat. így jutott eszembe, mi lenne, ha megpróbálnám felderíteni ezeket?

Persze az első videóim tele voltak tévedésekkel. De ettől függetlenül nagyon jól fogadták őket, és sok szakmaibeli is megkeresett, hogy segítsen.

Becsky Andris például, aki nagy név a vonatos videósok között, és egyébként mozdonyvezető. Szép lassan fejlődött a csatorna, és persze a mai napig szükségem van segítségre szakmai oldalról. Ez egy olyan komplex, hatalmas téma, hogy az ember nem látja át 3 év alatt sem.

– Emlékszem, amikor sok-sok évvel ezelőtt a Tátrában túráztam, az akkori barátnőm sehogy sem értette, miért fotózok lanovkákat. Te hogy tapasztalod, a pasikat jobban érdekli ez, vagy ugyanúgy vannak a téma iránt fogékony hölgyek is?

– A YouTube statisztikái szerint a nézőim 91%-a férfi. 34 ezren követnek, tehát ez már elég nagy merítés ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le. De azért vannak lányok, közös videót is csináltam már hölgyekkel. Most is egy fiatalabb lánnyal fogok találkozni, hogy a csömöri hévről forgassak. 

– A mozdonyok, kocsik, a villamosok, nekem is nagyon tetszenek amúgy – bár nem utaznék több száz kilométert és nem várakoznék hajnalban a fagyban, hogy láthassak egyet. Miért okoz ennyi örömet az embernek egy gép? Te tudsz erre magyarázatot?

– Azt kell mondanom, hogy mi, akiket ilyen mélységben érdekelnek ezek a járművek, külön „állatfajba” tartozunk – és ezt egyáltalán nem negatív értelemben mondom.

Tényleg volt olyan, hogy egy kis kemping székkel és pár doboz sörrel kiültem az éjszaka közepén, mert tudtam, hogy jön majd egy gőzmozdony, de nem lehetett tudni, hogy mikor. Végül negyed háromkor jelent meg, de ott voltam, kivártam.

Minden ember kötődik valamihez. Itt nem feltétlenül egy másik emberre kell gondolni. Ragaszkodhat egy gyerekkori játékhoz, egy ékszerhez, mert xy-tól kapta... Nálam nagyon sok ember hiányzik a gyermekkoromból. Például mind a két nagypapám. Személyek, történetek, akkori érzések. Ezeket bizonyos járművekhez csatolom, mert akkoriban csak az Ikarus buszok közlekedtek, vagy amikor ez és ez történt, akkor még az UV villamosok mentek... De ez igaz olyan járművekre is, amelyek bár ahhoz a korszakhoz kötődnek, gyerekként nem láttam őket, ilyen például a Bzmot motorvonat.

– Van a videóidnak egy másik vetülete, amikor útvonalakat jársz be. Na ez az, amit kevésbé tudok megérteni. Norvégiában van külön tévéműsor, sőt, talán tévécsatorna is, ahol semmi mást nem mutatnak, mint hogy az északi sarkkörön közlekedő, több ezer kilométert megtevő vonat fülkéjében elhelyeztek egy kamerát. Miért olyan érdekes órákon keresztül azt látni, hogy megy valahol a vonat?

– Ennek két válfaja van. Az egyik a vezetőállásos felvétel, amiről, te is erről beszélsz. A másik, amikor külső felvételek vannak, és fél-egy órás összeállítás. Azt gondolom, hogy ez a közlekedés iránt érdeklődő személyeken belül is egy szűk csoport. Magam is tapasztalom, hogyha ilyesmi tartalmat teszek fel, akkor a megszokott 7-10 ezer közötti nézőszám, ami 24-48 óra alatt összejön, az lemegy 3-5 ezerre.

A vezetőállás azért érdekes, mert olyan szemszög, amit kevesen láthatnak. Engem ezek is érdekelnek, órákon keresztül el tudok nézni egy vezetőállásos felvételt. A MÁV jóvoltából nekem is megadatott, hogy vezetőálláson tartózkodhassak, de sokaknak egyszer sem jön ilyesmi össze.

– Nem akarok a zsebedben turkálni, de az mindenképp érdekel, hogy azon a szinten, ahol te vagy, ebből már meg lehet élni?

– Megélni ebből akkor lehet, ha vagy napi szinten az ember olyan tartalmat gyárt, amit több tízezren megnéznek 24-48 óra alatt – mert ez az az idő, ami alatt a legtöbben kattintanak egy új tartalomra –, vagy ha egy hónapban készít 3-4 videót, de azt megnézik 400-500 ezren. Nagyon nehéz csak a YouTube-ra hagyatkozni, nem is szabad. Elindulni meg pláne nem lehet úgy, hogy csak ott videózik.

10 ezer feliratkozó alatt nem nagyon lehet keresni vele, illetve el kell érni 40000/perces megtekintést, mire a Youtube egyáltalán felajánlja. Ez nagyon nehéz út.

– Hányan vagytok egyébként ebben a témában magyar videósok?

– Amióta 2017-ben elkezdtem, egyre többen. Úgy érzem, ebben van némi szerepem nekem is. De nincs ezzel semmi baj. Nagyon sokan csinálnak ugyanebben a tematikában videókat, de máshogy, más szemlélettel. Ez a kulcs. Azt az egyet nem szeretem, ha valaki kimondottan engem utánoz. Van olyan csatorna, ahol már úgy köszönnek be, mint én. A másolat soha nem lesz olyan jó, mint az eredeti.

– Vannak külföldi követőid?

– Külföldön élő magyarok sokan. Van követőm Peruból, Amerikából, Japánból. De külföldön élő külföldi nagyon kevés. Egyről tudok, aki Facebookon is bejelölt és szokott kommentelni a videóim alatt angolul. Őt nagyon érdekli az európai közlekedés. Mivel magyarul készítem a videókat, nem is nagyon érthetik a külföldiek. Egy átlag amerikait nem érdekelnek a magyar vonatok. Ahogy egyébkén engem sem érdekel, hogy náluk a sivatagban milyen vonat közlekedik. A közlekedés szerintem olyan, hogy legfeljebb kontinensen, de leginkább országon belül érdekes. Persze voltam én is Brnóban videózni, vagy Szlovákiában. De ha kimennék videózni Amerikába, kevés magyart érdekelne.

– Ezen a területen is megvan az érzés, mint mondjuk az építészetben, hogy ha a monarchia egykori területén mozogsz, akkor otthon érezd magad, nagyon hasonló dolgokat látsz?

– Igen. Például, ha kimegy az ember Csehországba, talál ugyanolyan típusú villamosokat, mint amilyenek nálunk közlekednek. Esetleg más altípus, vagy ugyanaz a típus más megoldásokkal. És ez a vonatokra is igaz.

– Említetted a MÁV-val való együttműködést. Nyilván kapcsolatba kerülsz a többi közlekedési vállalattal is. Ugyanakkor láttam már olyan posztot tőled, amiben adott esetben kritizáltad őket. Jól viselik a bírálatot?

– Cégen és emberen múlik. Nem fogok senkit megnevezni, de volt olyan vezető beosztású ismerősöm nagy közlekedési vállalatnál, aki Facebook-ismerősöm volt és úgy éreztem, pozitív a kapcsolatunk, de amikor feszegetni kezdtem egy adott közlekedési problémát, akkor egyszer csak eltűnt. Kiderült, hogy letiltott. A MÁV viszont például nagyon jól kezeli ezt az egészet. Mindig kiállnak mellettem, és a mai napig megkapok tőlük minden segítséget.

Soha sem kérték, hogy erről vagy arról ne beszéljek, nem veszik zokon, ha problémákról készítek videókat.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk