KULT
A Rovatból

Az anyja lemondott róla, Sandra Bullock lepipálta, a bőrrák sanyargatja – Portré az 55 éves Hugh Jackmanről

Sokak szerint ő Hollywood, sőt a celebvilág, sőt az egész világ legkedvesebb embere. Traumatikus gyerekkora után nem kellett sokat várnia a világsikerre és a szerelemre egy idősebb nő oldalán, az egészsége és a magánélete azonban továbbra is nehéz próbák elé állítják őt.

Link másolása

Hugh Michael Jackman 1968. október 12-én született az ausztráliai Sydney-ben, és ott is nőtt fel, öt gyermek közül a legfiatalabbként. Az édesanyja, Grace elhagyta a családot Hugh nyolcéves korában, amire máig traumatikus élményként emlékszik vissza a színész. „Azt hittem, hogy vissza fog jönni” – mondta egy interjúban, és hozzátette, csak évekkel később döbbent rá, hogy erre hiába vár, mivel az apja, Christopher Angliába utazott, hogy megkeresse a volt feleségét, és meg is találta, az asszony azonban addigra ismét férjhez ment, és újabb gyermeket szült. Grace és Christopher ugyanis britek voltak, akik 1967-ben érkeztek Ausztráliába egy bevándorlási program keretében. Ezért Jackman nemcsak ausztrál, hanem brit állampolgársággal is rendelkezik.

Jackmant és testvéreit (Ralph, Ian, Sonya, Zoe) így a Cambridge-ben végzett könyvelő apjuk nevelte fel.

Grace súlyos szülés utáni depresszióban szenvedett Hugh születése után, aki később hosszú éveken át neheztelt az anyjára, az ausztrál 60 Minutes című műsornak adott 2012-es interjújában azonban már azt mondta: "Nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal.” Vagyis úgy tűnik, idővel sikerült megbocsájtania neki.

Ami az apját illeti, Jackman elmondta, milyen keményen dolgozott, hogy eltartsa öt gyermekét, miközben udvariasságra és kedvességre tanította őket. Szerinte Christopher az oka annak is, hogy ő maga azzá a híresen "kedves fickóvá" vált, ahogy ma ismeri őt a világ. Christopher Jackman 2021. szeptember 5-én hunyt el.

Repülős séf akart lenni

Gyerekként Hugh imádta a természetet, rengeteg időt töltött a tengerparton kempingezéssel az iskolai szünetekben szerte Ausztráliában. Arra vágyott, hogy felfedezze a világot: „Éjjel-nappal az atlaszt bámultam. Eldöntöttem, hogy repülőgépes séf akarok lenni. Voltam már repülőn, és volt étel is a fedélzeten, ezért gondoltam, hogy ezzel foglalkozom majd."

Azért később más dolgok is elkezdték érdekelni. Tiniként a Knox Grammar School fiúiskolába járt, ahol 1985-ben az iskola My Fair Lady című előadásában szerepelt. 1987-ben kihagyott egy évet, amit testnevelő tanárként töltött az angliai Uppingham Schoolban. Visszatérése után a Sydney-i Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1991-ben diplomázott kommunikáció szakon. A főiskola utolsó évében drámaórákat vett, hogy kiegészítse a kreditjeit.

Azonnal beleszeretett ebbe a világba, főként, miután főszerepet játszott Václav Havel The Memorandum című darabjában. Így nyilatkozott a színészi tanulmányairól:

„Csak 22 éves koromban jöttem rá, hogy meg is tudok élni a hobbimból. Gyerekkorom óta mindig is érdekelt a színház, de az iskolámban az volt az elképzelés, hogy ebből nem lehet megélni. Én mégis megtaláltam a bátorságot, hogy azt mondjam: én ezt akarom csinálni!” – mesélte.

Nem sokkal később szerepet ajánlottak neki a Neighbours (vagyis Szomszédok) című népszerű ausztrál szappanoperában (1985-ben indult, és máig tart, már több mint 8900 epizódja ment le a tévében), de visszautasította azt, hogy az Edith Cowan Egyetemen lévő Nyugat-Ausztráliai Előadóművészeti Akadémiára járjon Perth-ben, ahol le is diplomázott. „Mindig is szerettem a színészetet, de amikor elkezdtem a színészsulit, úgy éreztem magam, mint egy tökfilkó, aki egyáltalán nem ért hozzá. Visszatekintve persze jó időszak volt” – emlékezett vissza.

Mit nekünk 13 év!

1994-ben Hugh megkapta első mozgóképes szerepét a Law of the Land című krimisorozat egyik epizódjában, egy évvel később pedig már főszerepet játszott a Correlli című szériában, amelyben későbbi felesége, Deborra-Lee Furness alakította a szerelmét.

Hugh akkor 26 éves volt, és nemrég végzett az akadémián, Deborra azonban már a 39-et is betöltötte, és már elismert színésznőnek számított Ausztráliában. Azonnal egymásba szerettek a való életben is.

„Épp akkor volt egy újévi fogadalmam, miszerint nem randizom színészekkel, és semmiképp sem 30 év alattival" – emlékezett vissza Deborra, és Hugh is elmondta, rögtön tudta, hogy az örök szerelmével hozta őt össze a sors.

„Tudtam, mielőtt Deb tudta volna, még akkor is tudtam, amikor megpróbált szakítani velem" – mondta. A pár 1996-ban házasodott össze, és együttlétük alatt két gyermeket fogadtak örökbe, Oscart és Avát. Jackman szerint az életük és a karrierjük szempontjából is épp a megfelelő időben találkoztak:

„A képernyőn és a képernyőn kívül is mindig mindent együtt csináltuk.” És bár Hugh és Deborra mintaházasságot éltek hosszú időn keresztül, még a későbbi, hollywoodi viszonyok között is, épp nemrég, 2023 szeptemberében érkezett a hír, hogy 28 év együttlét és 27 év házasság után a szakítás és a válás mellett döntöttek. Így a most 55 éves színész és a nemsokára 68 éves színésznő életében egy teljesen új fejezet kezdődik.

Az X jelölte a helyet

De térjünk vissza Hugh karrierjéhez, aki a kilencvenes években főként ausztrál sorozatokban tűnt fel (pl. Kisvárosi zsaruk, A Fagyos folyó lovasa, Doktor Halifax), majd 1999-ben készült el első mozifilmje, a Ponyvarománc (ami Magyarországra is bejött), amiben minden bizonnyal felkeltette az akkor éppen készülő első X-Men-film alkotóinak érdeklődését. Nem ő volt egyébként az első színész, akinek felajánlották Logan, avagy Farkas szerepét, erre első körben Dougray Scottot szemelték ki, aki azonban inkább a Mission: Impossible 2 (2000) főgonoszának karakterét választotta (azóta eléggé bánhatja ezt a döntését).

Így került végül a képbe az akkor még teljesen ismeretlen Jackman. A Xavier professzort alakító Patrick Stewart úgy emlékezett vissza, hogy találkozott egy "karcsú, kellemes külsejű, erős ausztrál akcentussal rendelkező fickóval", és hogy 20 perc beszélgetés után máris sikerült összemelegedniük egymással. "Mindenkit elbűvölt" - mondta Stewart a Varietynek.

Majdnem két évtizeddel később ez a karcsú ausztrál fazon egy több milliárd dolláros szuperhős-franchise elengedhetetlen része lett, s ez a karakter határozta meg leginkább a karrierjét.

Az X-Men – A kívülállók (2000) sikere ellenére, amikor három évvel később jött az X-Men 2 (2003), néhányan kétségbe vonták a döntését, hogy újra eljátssza a szerepet. "Sokan azt mondták: »Ez egy nagyon rossz ötlet, ez 18 hónap az életedből, és mire véget ér, újra valamilyen meghallgatáson lehetsz, mint mindenki más" – nyilatkozta Jackman 2013-ban. Persze nem lett igazuk, Hugh eddig kilenc filmben játszotta el Farkast, és jövőre érkezik a tizedik, a Deadpool 3, amelyben jó barátjával, Ryan Reynoldsszal ökörködik majd egy jót.

A romantikus hős

Még az X-Men előtt az ügynöke elküldte Hugh-t a Beépített szépség (2000) című vígjáték castingjára, arra a szerepre, amelyet végül Benjamin Bratt kapott meg. Jackman, akinek saját bevallása szerint a meghallgatások nem éppen az erősségei, úgy érezte, nem tud lépést tartani Sandra Bullockkal: „Szent szar! Ez a nő elképesztő! Iszonyatosan gyors. A nyomába sem érek" – gondolta magában.

Miután pedig Bratté lett a szerep, így nyilatkozott: „Megalázó, amikor az ügynököd azt mondja: »Nem akarom, hogy megkapd ezt a munkát, de te csak menj, és szerezd meg!«. Majd ezután nem a tiéd lesz..." Jackmannek így várnia kellett egy másik filmre, a 2001-es A csábítás elméletére, hogy az amerikai közönség előtt is megmutathassa a könnyedebb, romantikus oldalát, jelen esetben Ashley Judd, Marisa Tomei és Greg Kinnear oldalán. Sőt, ugyanebben az évben jött ki a Kate és Leopold is, ameiben a romantikus komédiák királynőjével, Meg Ryannel állt össze egy időutazó brit herceget alakítva, aki beleszeret a modern New Yorkban élő Megbe.

A közönség azonban nyilvánvalóvá tette a mozikasszáknál, hogy jobban bírja a keményebb Hugh-t, így a következő években érkeztek az újabb X-Men-darabok, na meg az olyan filmek, mint a Kardhal vagy a Van Helsing.

A zenés showman

A mozisikerek mellett Jackman persze másik nagy szerelmét, a zenés-táncos színházat sem hanyagolta, olyannyira nem, hogy Tony-díjat nyert a 2003-as The Boy from Oz című előadásban nyújtott alakításáért. A rajongók, akik addig csak Farkasként ismerték a színészt, hirtelen ledöbbentek a számukra teljesen új oldaláról: hogy énekelni és táncolni is remekül tud. Az előadás az év egyik átütő sikere volt a Broadwayn, és minden bizonnyal ennek köszönhette azt is, hogy a 2009-es Oscar-gála producerei őt kérték fel házigazdának, amit látványos musicalbetétek kíséretében tisztességgel be is töltött, többek között Anne Hathawayjel is volt egy pompás száma.

Egy valóra vált színészi álom

Hugh Jackman később már olyan rendezők keze alatt dolgozott, mint Woody Allen (Füles), Darren Aronofsky (A forrás), Christopher Nolan (A tökéletes trükk) vagy Baz Luhrmann (Ausztrália).

Ám egyikük sem tudta őt Oscar-jelöléshez hozzásegíteni, ehhez ugyanis természetesen egy musical kellett, méghozzá Jean Valjean szerepe a 2012-es A nyomorultakban.

"Hogy őszinte legyek, már régóta szerettem volna filmmusicalben szerepelni, de nem vártam, hogy erre a szerepre felkérjenek, nekem kellett cselekednem. És bizony határozottan ez volt a legagresszívabb szerephajkurászásom, amit valaha is csináltam” – magyarázta Jackman, aki nem tudta, hogy Tom Hooper rendező igazából a projekt elejétől fogva őt akarta Jean Valjeannak. „Színészként ez olyan lehetőség volt, amire iszonyatosan vágytam, mert ez az egész a jelenlétről szólt, arról, hogy ott legyünk a pillanatban” – lelkendezett Hugh. A nyomorultak végül kasszasiker lett, 442 millió dolláros bevételt hozott, valamint élete első (és eddig egyetlen) Oscar-jelölését is a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. (Sokak szerint a 2013-as Fogságbanért is legalább egy nominációt kiérdemelt volna…)

Rossz bőrben

A színész 2015-ben sokkolta a rajongóit, amikor elárulta, hogy először 2013-ban kezelték őt bőrrákkal. "Mindig egy kicsit sokkoló, ha csak meghallom a »rák« szót" – nyilatkozta akkor a People magazinnak: „Ausztrál lévén ez egy nagyon gyakori dolog. Soha nem használtam naptejet, amikor felnőttem, így elsőszámú jelölt voltam rá" – magyarázta Jackman, akit azóta legalább ötször kezeltek az orrán. 2023 áprilisában a közösségi médiában megosztotta, hogy a legutóbbi biopszia eredményei mind negatívak lettek, miután elővigyázatosságból végeztek rajta vizsgálatokat, mivel az orvosa olyan tüneteket észlelt, amelyek akár a bazálsejtes karcinómákra utalhatnak.

Hugh persze azóta is előszeretettel hirdeti a nap elleni védekezés fontosságát: "Ne feledjétek, menjetek el vizsgálatra, és használjatok naptejet! Ne legyetek olyanok, mint én gyerekként! A naptej nagyon fontos!”

A legkedvesebb fickó Hollywoodban

Úgy tűnik, a Hugh Jackman kedvességéről szóló legendák igazak, ugyanis aki találkozott vele, egy rossz szót sem tud mondani róla. Amanda Seyfried, aki Cosette-et alakítja A nyomorultakban, elég szépen összefoglalta a színész szuperképességét. „Nem lehet rosszat szólni Hugh-ról. Ő nem is ember. Bármibe lefogadom, hogy valamiféle emberfeletti képességekkel rendelkezik, azon túl, hogy egyszerűen csak a legkedvesebb és legszelídebb lélek, akivel valaha találkoztam.”

Ám Laura Dern, aki a 2022-es A fiú című filmjében szerepelt együtt Jackmannel, sem tudott mást mondani: „Ő a legkedvesebb ember, akit valaha láttam.” Liev Schreiberrel a Kate és Leopoldban játszott együtt 22 éve, ő a következőket tette hozzá: „Szerintem ő tényleg hisz abban, hogy jónak és kedvesnek kell lennünk egymáshoz.”

Hugh maga minderről pedig szerényen csak annyit mondott: „Nálam ez a kapcsolatteremtés módja. Talán az emberek ezt kedvesnek tartják, pedig csak egy normális fickó vagyok.”

Nos, ez a normális fickó szerencsére továbbra sem áll le: a Deadpool 3 után ugyanis egy Pál apostol életéről szóló filmre készül, valamint egy ausztrál minisorzatra az „Ausztrália-branccsal”, azaz Nicole Kidmannel és Baz Luhramnnel…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk