KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Narradívák: „Nélkülük olyan a világ, mintha fekete-fehér tévét néznék, velük viszont olyan, mintha moziban lennék”

Ők az audionarrátorok. A feladatuk, hogy különböző művészeti ágakban úgy közvetítsék az eseményeket, hogy a látássérültek is teljes vizuális élményhez juthassanak. Az egész országban körülbelül húsz van belőlük.
Báthory-Beck Nóra, Címkép:Facebook/Narradivak - szmo.hu
2021. február 01.



Közülük hárman a hivatásukat továbbgondolva létrehozták a Narradívák csoportot, amelynek célja, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést nyújtsanak minden sérült ember számára.

"Egyszer csak lekapcsolták a villanyt"

Jenei András 5 évesen tudta meg, hogy súlyos cukorbeteg. Azonnal elkezdték inzulinozni, de így is ki-be járkált a kórházakba egész gyerekkorában. Úgy döntött, mentős lesz, egyrészt azért, hogy vissza tudjon adni abból a rengeteg törődésből, amit az egészségügytől kapott, másrészt azért, mert úgy gondolta, ha a kórház közelében dolgozik, akkor gyorsan el tudják látni, ha baj van.

„A cukor egy alattomos betegség, tönkre tette az ereimet, 2005-ben pedig odáig jutottam, hogy - ahogy mondani szoktam - egyszer csak lekapcsolták a villanyt. Elvesztettem a látásomat és a veséim is szinte teljesen leálltak”
- meséli a látássérült férfi.

Az orvosok próbálták megmenteni a szemét, de a korábbi szürkehályogműtét és a bevérzések miatt már nem tudtak rajta segíteni.

András azonban nem keseredett el. Elfogadta, hogy ezentúl így kell élnie. Három évébe telt, mire újra felépítette az életét, de sikerült. Munkája lett, felesége, hobbija.

És bár még hónapokig minden másnap dialízisre kellett járnia, 2010-ben új vesét és hasnyálmirigyet is kapott. Így azóta már nem cukorbeteg.

„2009-ben kezdtem el komolyabban írni, azóta 20 könyvem jelent meg. Több hangoskönyvként és Braille fordításban is.”

Ez azonban csak hobbi András számára, főállásban a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének munkatársa. A környéken élő vakok, gyengénlátók és aliglátók érdekeit képviseli és segíti őket a mindennapi tevékenységeikben.

„Ha egy látássérültnek problémája van, például nem engedik be a vakvezető kutyával a boltba, vagy olyan is előfordult már, hogy elküldték, amikor hitelt akart felvenni egy bankban, akkor én kimegyek és elmagyarázom az érintetteknek a jogainkat.

Tehát képviselem őket minden problémás szituációban” – mondja Jenei András, érdekképviseleti referens, aki hozzáteszi:

„sokszor előfordul, hogy a tömegközlekedésen nem működik a hangos utastájékoztatás, vagy a gyalogátkelőnél a beszélő lámpa. Akkor én szintén tájékoztatok és közbenjárok a javításuk érdekében.”

Ezen kívül persze programokat is szerveznek a látássérülteknek, és bármilyen más hétköznapi akadály leküzdésében is szívesen segítenek.

András azonban nemcsak másoknak segít, könyveket ír és ezekhez kutat, hanem sokat jár színházba, moziba, kiállításokra is. Csakhogy számára segítség kell ahhoz, hogy ott ugyanazt az élményt kapja, mint mi, látók.

Ez az úgynevezett audionarrátorok dolga. Magyarországon összesen körülbelül 20 embernek van arról papírja, hogy ért ehhez az egyébként nagyon nemes foglalkozáshoz.

A dolguk az, hogy a színházi előadások, filmek közben azt is elmeséljék a látássérülteknek, amit a szereplők nem mondanak el. Például, hogy ki milyen ruhát visel, mikor, hol játszódik a történet, hogy néz ki a díszlet, milyen kellékeket használnak, ki merre mozog, hogyan játszik az arcával.

András szerint egyébként minden audionarrátor egy kicsit művész, színész, szinkronhang, és pszichológus is egyben.

„Sok minden kell ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen ebben a szakmában.”

Az audionarráció ugyanis nem egyszerűen az eredeti forgatókönyv átvétele, hanem kifejezetten a látássérültek számára nem érzékelhető vizuális információk átadása, amely leírja a testbeszédet, az érzéseket és a mozgást. A televíziós audionarrált tartalmak esetében a csatornák a disztribúciós partnereiknek egy kiegészítő hangsávot továbbítanak, ezen keresztül érhető el az akadálymentesített verzió.

A színházi előadásokat viszont élőben narrálják a látássérültek számára.

Narradívák

A Narradívák három audionarrátor kezdeményezése, amelyhez András is csatlakozott, úgynevezett tapasztalati szakértőként, hogy látássérültként segítse a munkájukat. A csapatot azért hozták létre, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést tudjanak készíteni sérült emberek számára.

Tagjaik: Gazdik Katalin színész, audionarrátor és szinkronrendező. Az ő dolga főleg a filmes, televíziós produkciók teljes akadálymentesítése.

„Végzettségem szerint nemcsak színész, de szakápoló is vagyok, és ez a két szakma nekem itt találkozik: az audionarrációban.

Bár ez egy kicsit még nekem is új, hiszen szinkronizálás közben játszom a hangommal, itt ezt másképp teszem. A cél pedig nemcsak a szórakoztatás, hanem, hogy segítsek „láthatóvá tenni” azoknak, akik látássérültek” – magyarázza Katalin.

Fotó: Kundri Tamás

Demeter-Szabó Ildikó 20 éve jelnyelvi tolmács. Különböző színházi előadások, konferenciák és egyéb rendezvények akadálymentesítésén dolgozik, hallássérültek számára.

.

„Véletlen lettem jelnyelvi tolmács, bár nem hiszek a véletlenekben. Volt a családunkban hallássérült, aki jelnyelven kommunikált a szüleivel, szóval kiskorom óta láttam, hogy ez a nyelv létezik, és mindig nagyon szerettem volna használni. Úgyhogy már gyerekkoromban foglalkoztam vele, aztán teljesen megtanultam.

Viszont a jelnyelvi tolmácsolás hivatalosan csak 2003-ban alakult szakmává Magyarországon, úgyhogy én azóta vagyok főállású szakember. A Narradívákban jelenleg a narráció megírásában vállalok részt, emellett a jelnyelvi tolmácsolást végzem" – mondja Ildikó, aki az audionarráció képzést is elvégezte, csak azért, hogy tágítsa a tudását.

Fotó: Juhász Éva

Tóth Cecília az egyetlen színházi audionarrátor Magyarországon, aki főállásban segíti a látássérülteket abban, hogy ők is élvezhessék az előadásokat, a Pesti Magyar Színház társadalmi felelősség-vállalási referenseként.

„Magyarszakos középiskolai tanárként dolgoztam, amikor az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft.) és a SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) közös szervezésében elvégeztem ezt a képzést. Ez volt az első modellprogram 2014-ben.

Az iskolában, ahol dolgoztam, egy kolléganőm javaslatára vágtam bele az audionarrátor képzésbe, és nem bántam meg” – meséli Cecília.

A Narradívák egy viszonylag új kezdeményezés, mégis sok munkájuk van már. Utoljára a Gergely Theáter számára akadálymentesítettek egy előadást.

„Ez úgy nézett ki, hogy Cili megírta az előadáshoz - amit előtte mindannyian többször megnéztünk - a szöveget. Én felmondtam a stúdióban a hangot, mert ez most egy közvetített darab volt, a járvány miatt. Ildi pedig feljelelte egy stúdióban, amit rögzítettünk, és Halmi Zoltán hangmérnök elvégezte az utómunkálatokat.

Így került rá az előadás felvételére a jelnyelvi tolmácsolás és az audionarráció is” – meséli Katalin. Cecília pedig hozzáteszi: számukra nagyon fontos, hogy a munkájuk felhasználóbarát legyen, ezért kérik minden esetben a látássérültek visszajelzéseit.

„Egy vak ember, de még akár egy gyengénlátó is amikor színházba megy, megnéz egy filmet vagy részt vesz egy sporteseményen, rengeteg élményből kimarad, még akkor is, ha hallja, amit a szereplők vagy játékosok mondanak. Ebben segítenek nekünk ők”
– mondja András, aki az NFSZK szervezésében részt vett tapasztalati szakértő képzésen is.

„Arra tanítottak meg, hogy maradjunk objektívek, ne úgy segítsem a narrátort, hogy nekem jó legyen, hanem úgy, hogy minden látássérültnek.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk