TUDOMÁNY
A Rovatból

Műholdfelvételekkel elemzik a földrengések következményeit az SZTE kutatói

Az ilyen képekkel meg tudják határozni például a károk mértékét, hogy mely épületek semmisültek meg, és mennyibe kerül a helyreállításuk. A katasztrófavédőknek is tudnak segíteni a mentési munkálatokban, digitális térképekkel.

Link másolása

Természeti katasztrófák okozta károk felmérését, így a földrengések következményeinek vizsgálatát is segítik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) geográfusainak műholdas kutatásai.

A műholdas adatokat a katasztrófavédelem számos területén használják. Az SZTE Geoinformatikai, Természeti- és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársai évek óta kutatnak és oktatnak a különböző műholdak által szolgáltatott adatok alapján.

"Egy adott területről két eltérő időpontban készült felvétel összevetésén alapuló műholdradar-interferometria segítségével észlelhetők a nagyon kis felszíni deformációk is, amelyek utalnak egy terület szeizmikus aktivitására.

A műholdakkal megfigyelt változások, kiegészítve más adatforrásokkal, például szeizmikus adatokkal, szerkezetföldtani térképekkel és korábbi földrengések adataival lehetővé teszik a földrengés-veszélyeztetettség térképezését, így akár jövőbeni földrengések valószínűségének meghatározását is"

- fejtette ki Van Leeuwen Boudewijn, a tanszék adjunktusa.

A földmozgást követően ugyanezt az eljárást lehet felhasználni a földrengés epicentrumának és a földfelszín változásainak meghatározásához is.

A rengés előtt és után készült nagy felbontású optikai felvételek összehasonlításával fel lehet mérni a károk mértékét, és meghatározható, hogy hol van szükség a legnagyobb segítségre.

A képek arra is jók, hogy meghatározzák, mely épületek semmisültek meg, és milyen költségekkel jár a helyreállítás. A műholdas navigációs rendszerekkel kombinált digitális térképek segíthetnek a katasztrófavédőknek abban is, hogy elérjék a rászorulókat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
„Visszafelé” kezdte látni a világot egy katona az agysérülése után, és úgy is maradt
Az egész életét úgy élte le, mintha elvarázsolt kastélyban lenne. Ötven éven át tanulmányozták az esetét, amely jelentős előrelépést hozott az agy működésének feltérképezésében.

Link másolása

1938-ban a spanyol polgárháború idején fejlövést kapott a később M. páciensként ismertté vált katona. A 25 éves spanyol fiatalember koponyáján világosan láthatóak voltak a töltény által ütött sebek, ám a sérülést csodával határos módon túlélte. A golyónak volt egy bemeneti és egy kimeneti nyílása, még sebészeti beavatkozásra sem volt szükség. Amikor azonban a katona két hét után visszanyerte az eszméletét, fura tapasztalatokról számolt be.

Justo Gonzalo valenciai neurológus még maga is csak 28 éves volt, amikor megismerte a szerencsétlenül járt beteget, és évtizedeken át dokumentálta a vele kapcsolatos megfigyeléseit. Szerette volna jobban megérteni a katona tapasztalatain keresztül az agy működését.

„Miután magához tért, M. páciens észlelte, hogy majdnem teljesen elveszítette a látását. Elmondása szerint látott valamit a jobb szemével, de a ballal semmit” – írta.

Elvarázsolt kastély

A beteg úgy érzékelte, hogy emberek és tárgyak a látási mezőjében pont az ellenkező oldalon tűnnek fel, mint ahol valójában vannak. Ez a furcsa, elvarázsolt kastély tükréhez hasonló fordítottság ugyancsak jelentkezett zajok és érintések esetén. Számokat és betűket ugyanolyan könnyedén olvasott előre, mint hátra, gyakran látott egy dologból hármat, és a színek olykor úgy jelentek meg előtte, mintha elváltak volna a tárgyaktól.

Gonzalo ugyancsak különösnek találta, hogy a beteg egyformán le tudta olvasni a karórájáról a pontos időt, bármilyen irányból is nézett rá.

Azon még jobban meglepődött, hogy a férfi az újságot ugyanolyan folyékonyan tudta olvasni, ha fejjel lefelé tartotta, mint normál pozícióban. M. páciens ezeket az abnormalitásokat olyankor találta furcsának, amikor például embereket látott dolgozni egy épületállványon, felülről lefelé.

Általánosságban az ilyen zavarokat szinte egyáltalán nem veszik észre a hasonló sérülést elszenvedett betegek. Amikor esetleg ráébrednek erre, nem különösebben aggódnak miatta, mert átmeneti állapotként tekintenek rá, ami egyébként sem korlátozza őket az életvitelükben. Gonzalo megfigyelése szerint M. páciens egyenesen elbagatellizálta az észlelési zavarait.

Ritka lehetőség az agy megismerésére

Anélkül, hogy kezelésre szorult volna, M. páciens ebben az alternatív világban élte le az életét a 90-es években bekövetkezett haláláig. A közte és Gonzalo közötti levélváltásból kiderül, hogy a sérülése miatt nem kapta meg a veteránoknak járó nyugdíjat, valószínűleg azért, mert az állapotát nem tartották elég súlyosnak. De az orvos azért is kedvelte, mert elég tettrekész volt ahhoz, hogy dolgozzon és gondoskodjon magáról, az észlelési zavarai ellenére is.

Hogy ki volt ő, a mai napig nem tudni, pedig nagyban hozzásegítette a tudományt az emberi agy működésének feltérképezéséhez.

Miután Gonzalo 50 éven át tanulmányozta a katona állapotát, és mellette több száz agysérült betegét, létrehozta saját teóriáját az agy felépítéséről. Megállapította, hogy az agykárosodás tünetei a sérülés mértékétől és helyétől függenek.

Ugyancsak rámutatott, hogy a sérülések nem megsemmisítenek egyes funkciókat, hanem hatással vannak a különböző funkció egyensúlyára, mint M. páciens esetében is. Ez az elmélet a 40-es években úttörőnek számított, hiszen akkoriban még úgy tekintettek az agyra, mint apró dobozok összességére.

A múlt században történt esetet a Neurologica szaklap ismertette.

(Forrás: Live Science, Science Alert, El Pais)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
„Szurkoljunk, hogy nem a Föld felé fog irányulni” – pusztító napkitörésre figyelmeztet egy szakértő
A 2025-re előrejelzett naptevékenységi maximum felé tartunk, emiatt egyre több és több folt jelenik meg a Nap felszínén - mondta Kiss László, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója.

Link másolása

Egy, a Földnél négyszer nagyobb napfoltot figyeltek meg a csillagászok, ami bolygónk felé néz. Ha napkitörés lesz belőle, azt a Földön is érzékeljük majd - erre hívta fel a figyelmet Kiss László, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója az Info Rádió műsorában.

A szakértő szerint

jelenleg a 2025-re előrejelzett, következő naptevékenységi maximum felé tartunk, emiatt egyre több és több folt jelenik meg a Nap felszínén.

Az elmúlt egy-két napban az éppen aktív régióban megjelent 3310-es, 3311-es napfoltcsoportok felülete nagy sebességgel növekszik. Ezzel kapcsolatban Kiss László azt mondta: több hírforrás is beszámolt arról, hogy adott esetben egy nagy energiájú, úgymond X kategóriás fler robbanhat ki a foltok térségében. Miután ezek a nagyobb napfoltcsoportok a korong közepén találhatók, Kiss László szerint nem elképzelhetetlen, hogy ha most kirobbannának, akkor a fénysebességnél jóval lassabban, 800-1000 km/másodperccel kirepülő gázfelhő a Földet is eltalálná, mágneses viharokat okozva, adott esetben a földi technológiai civilizációt is erőteljesen befolyásolva.

„Szurkoljunk annak, hogy ha lesz is ilyen X kategóriás fler, az nem Föld felé fog irányulni!” - hangsúlyozta a szakértő.

Ahogy Kiss László elmondta: amikor egy napkitöréssel kidobódott plazmafelhő eléri a térségünk, akkor a Föld mágneses tere kölcsönhatásba kerül a töltött részecskékkel, és maga is beleremeg a külső nyomásba. Márpedig a mágneses térnek a változásai elektromos áramot gerjesztenek, ami miatt

valóban kiéghetnek a biztosítékok, adott esetben több millió ember áramszolgáltatás nélkül maradhat, de a GPS-műholdakat is megzavarhatja, ellehetetlenítve a helymeghatározást elősegítő jelek pontosságát.

„Vagyis nagyon sokféle hatása lehet az űridőjárásnak a földi életünkre, mind biológiai, mind technikai civilizációs szempontból, ezért arra oda kell figyelni” - összegzett Kiss László.

(Forrás: infostart.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Így irthatja ki az emberiséget a mesterséges intelligencia
Techguru szakértők több lehetséges forgatókönyvet is felvázoltak arra, hogy az MI miként hozhat teljes pusztulást a Földre. Jó lenne ezeket elkerülni.

Link másolása

A mesterséges intelligencia (MI) általi kihalás kockázatát egyenrangúként kell kezelni a világjárványok és az atomháború veszélyével – figyelmeztet közleményében a Centre for AI Safety (Mesterséges Intelligencia Biztonsági Központ) elnevezésű nonprofit szervezet.

A mesterséges intelligencia elszabadulásának veszélyeire rámutató nyílt levelet már több százan aláírták, köztük globális techvállalatok vezetői, kutatók, biztonságpolitikai szakértők, így például a Google Deepmind és a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI szakemberei.

Közös álláspontjuk szerint, ha elszabadul az MI, nem lehet majd megállítani, és az emberiség kihalásához vezethet.

A Center for AI Safety az alábbi veszélyeket, katasztrófa-forgatókönyveket vázolja fel a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

Társadalmi szempontból súlyos probléma lehet, hogy az MI által generált félretájékoztatás destabilizálhatja a társadalmakat és „alááshatja a kollektív döntéshozatalt”, miközben a mesterséges intelligencia könnyen lehetővé teheti a rezsimek számára az átfogó megfigyelést és az elnyomó cenzúrát.

A fizikai fenyegetést vizsgálva megállapítható, hogy a mesterséges intelligenciával tömegpusztító fegyverként is vissza lehet élni: például a kábítószer-felderítő MI-eszközökből vegyi fegyverek is készíthetőek.

Élettani következményként pedig valós veszély, hogy az MI-től függő emberek fizikailag jelentősen legyengülhetnek, aminek számos egészségügyi kockázata van.

Dan Hendrycks, a Center for AI Safety ügyvezető igazgatója szerint a mesterséges intelligencia számos „fontos és sürgető kockázatot” rejt magában, mint például a rendszerszintű torzítás, a félretájékoztatás, a rosszindulatú felhasználás, a kibertámadás és a fegyverkezés.

Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója kijelentette, hogy a mesterséges intelligencia globális szabályozására van szükség.

Hozzátette: elképzelhető, hogy az elkövetkező tíz évben az MI-rendszerek meghaladják az emberi szakértői képességek szintjét, és a szuperintelligencia erősebb lesz, mint más technológiák, melyeket az emberiségnek a múltban ki kellett ismernie.

A mesterséges intelligencia általi kihalás kockázatát egyenrangúként kell kezelni a világjárványok és az atomháború veszélyével – írja közleményében a Centre for AI Safety.

Forrás: Unilad


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Ugyanazon a helyen pislognak minden körnél a Forma-1-es versenyzők, de miért fontos ez?
A pilóták mentális állapota nagyon hasonló az autó irányítása közben. A kutatás segíthet olyan betegségek jobb megértésében, amelyeknél változik a pislogás gyakorisága, ilyen például a Parkinson-kór.

Link másolása

A világ a másodperc ötödrészéig elsötétül pislogáskor, de ezt az átmeneti vakságot a legtöbben nem is vesszük észre. Egy Forma 1-es versenyzőnek azonban, aki óránként 354 kilométeres sebességgel is száguldhat, ez az egyötöd másodperc azt jelenti, hogy 20 méternyi útszakasz kimarad a vizuális észleléséből.

Az emberek percenként akár harmincszor is pisloghatnak, így a Forma 1-es pilóták akár 595 méternyi vizuális információt is elveszíthetnek a pislogás miatt hatvan másodperc alatt...

Nem ütemes, hanem véletlenszerű intervallumokban pislogunk, attól függően, hogy mekkora figyelmet fordítunk egy adott feladatra. Mint kiderült, a Forma 1-es pilóták pislogása ennél sokkal kiszámíthatóbb.

Apró hiba=életveszély

Sokan úgy vélik, hogy a pislogás kizárólagos funkciója az, hogy nedvesítse a szemet, de valójában percenként csak néhány pislogás szolgálja ezt a célt – hívta fel a figyelmet Rijota Nisizono japán kutató. Nisizono korábban versenyszerűen biciklizett, ez inspirálta arra, hogy közelebbről megvizsgálja az emberi információfeldolgozást fizikai aktivitás közben.

Mikor jobban beleásta magát a témába, meglepetten tapasztalta, hogy szinte senki nem foglalkozott még a pislogással, annak ellenére, hogy

extrém körülmények, például motorverseny vagy akár kerékpárverseny közben egy apró hiba könnyen életveszélyes helyzetté fajulhat.

Nishizono ezután felkeresett egy Forma 1-es csapatot, hogy kiderítse: hogyan pislognak a pilóták száguldás közben.

A teszt keretében szemkövetőt szereltek három profi pilóta bukósisakjára, akik később összesen 304 kört tettek meg három japán versenypályán: Fudzsiban, Szuzukában és a Szugón. Vezetés közben a binokuláris szemkövető rögzítette a pislogásaikat.

Feltérképezetlen terület

Az adatok elemzése során kiderült, hogy ugyan a pislogás gyakorisága eltérő volt a három versenyzőnél, de az összes pilóta lezárta a pálya adott pontjain a szemhéját. Ez szoros összefüggést mutatott a gyorsulással, vagyis irány- vagy sebességváltás közben inkább tartózkodtak a pislogástól, a viszonylag biztonságosabb útszakaszokon kevésbé.

A pislogásuk gyakorisága a vezetés sebességével fordított arányban volt, vagyis minél gyorsabban haladtak, annál ritkábban pislogtak.

A kutatókat meglepte, hogy ennyire egyezik a három pislogási minta, de miután az autó kormányzásának mintája is hasonló volt, tulajdonképpen a kognitív állapotuk, ezzel együtt pedig a pislogásuk is összhangba került.

A pislogás időzítését számos tényező befolyásolja, amiket még nem sikerült teljesen feltérképezni. Pedig fontos információ lehet például a Parkinson-kór jobb megértésében, amelynek egyik tünete a ritkább pislogás.

(Forrás: Science News, New Scientist, iScience)


Link másolása
KÖVESS MINKET: