Mint egy skandináv krimi: pazar elsőfilmes bemutatkozás Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című filmje
Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című műve egy remek bemutatkozó film: tökéletesen egyedi atmoszféra, izgalmas és fordulatos cselekmény és különleges tájakon készült gyönyörű képek. Egy-két akciófilmes klisét leszámítva 100 percig fenn tudja tartani a feszültséget, amivel nem marad el a népszerű, és bevallottan mintának tekintett skandináv krimiktől.
A Valan megnézésekor két dolog miatt is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ide születtünk, Európa széle-közepére. Egyfelől nem magyar vagy román nézőként nem kaphatnánk meg azt a finom árnyalatot, amit a filmhez a kétnyelvű környezet ad hozzá. Másrészt
a film ugyan a havas-erdős tájjal remekül hajaz a skandináv krimik hasonló helyszíneire, de a díszlet többi része hozzáad a történethez egy speciális kelet-európai ízt,
ami tovább tudja fokozni a nyomasztó atmoszférát. Ha az erdőben megtalált holttest után nem kényelmes, IKEÁ-ra vasalt házakba, hanem szegényes, szocialista típusú lakrészekbe vagy lepusztult rendőrőrsökbe vonulnak vissza a szereplők, azok olyan egyedivé teszik a filmet, amivel tulajdonképpen új műfaj született.
Valanban (a valóságban Balánbánya) nem jó lakni, mert a helyi bánya bezárása után a székelyföldi kisvárosba beköltözött a kilátástalanság, a tengődés, és még emberkereskedők is előszeretettel szereznek innen "munkára" lányokat. És mint szép lassan kiderül, nem ez az egyetlen baj. Bagota filmje különleges húzással nem egy aktuális ügyből jut el a klasszikus régi, lezáratlan bűntényhez, hanem először kapjuk meg a (személyes érintettséggel terhelt) bő húszéves esetet, és a Brassóból érkezett nyomozó, Péter ölébe csak utána pottyan egy aktuális ügy. A főhősnek azonban nincs könnyű dolga: a kisváros alkoholista főrendőre nincs oda a makacs (relatív) nagyvárosi kopóért, cserébe Péter sem nagyon kér engedélyt valani akciózásához. Kettejük kapcsolata tipikus rendőrkonfliktusnak indul, de éppen e kapocs változása nyújtja a film egyik fontos alapját.
Garas Dániel kiváló operatőri munkája és Damokos Csaba díjnyertes látványtervezése teszi képileg gyakorlatilag tökéletessé a művet,
ami szépen szépen viszi végig a kissé fásult és kiégett Pétert (Krisztik Csaba) az összes nyomozási nehézségen, hogy végül a darabkákból összerakja a megdöbbentő megoldást. Bagota Béla sztorija egyetlen helyen sem bicsaklik meg, csak néha kicsit mintha felesleges klisékkel lenne terhelve: egy macsós seb-öntisztítás vagy egy sehova sem mutató szexjelenet kissé eltolják a művet egy akciófilm irányába, holott kriminek éppen eléggé elsőrangú. Néhány dolog (például a '89-es események dátuma) egy cseppet túlzóan az arcunkba van tolva, de a fő irány, a nyomozás előrehaladásának remek fordulatai miatt ezt nem esik nehezünkre megbocsátani.
A szereplők jobbára erdélyi magyar színészek, és jót tett a kicsit idegen, eldugott tájon játszódó sztorinak, hogy nem agyonjátszatott sztárokat láttunk benne. Egyes karakterek, mint az Erdei Gábor által játszott törvényszéki orvos vagy a kissé komikus Milan (Meszesi Oszkár) kisebb mellékszerepekben is óriásit tudnak hozzáadni a történethez.
Ha Bagota Béla esetleg műfajt tudna teremteni filmjével, és több krimit láthatnánk a kissé misztikus, eldugott székelyföldi területekről, azt hiszem, mindannyian elégedettek lennénk. Ha az irány folytatódik, akár még a skandináv bűnügyi történetekkel is felvehetnék a versenyt. De addig is emeljük kalapunkat egy nagyjátékfilm-karrier bivalyerős kezdésének.
