Ezért nem kapott soha Stephen Hawking fizikai Nobel-díjat
Az idő rövid történetének szerzője élő legenda volt a kozmológia területén. Főleg a fekete lyukakkal és a relativitással kapcsolatos kutatásaival vált híressé, amelyekkel forradalmasította az univerzum megközelítését. Sir Roger Penrose-zal közös munkája Einstein általános relativitás-elméletéről megmutatta, hogy van eleje a térnek és időnek – ez volt a Big Bang – és vége is, a fekete lyukakon keresztül.
Hiába volt azonban hírneve és hatása az elméleti fizikára, a legnagyobb kitüntetés elkerülte Hawkingot. Miért nem nyert soha Nobel-díjat a tudomány egyik ikonikus úttörője? – tette fel a kérdést a Time .
A válasz – a kvantummechanikával ellentétben – viszonylag egyszerű.
Az elméleti tudományos felfedezéseket meg kell erősíteni konkrét megfigyelésekből származó adatokkal – ez a feltétele a Nobel-díj elnyerésének.
Egy fekete lyuk megfigyelése azonban némi nehézségbe ütközik.
Néha évtizedekig tart létrehozni olyan tudományos felszereléseket, amelyekkel tesztelni lehet az elméleti felfedezéseket. Hogy a témánál maradjunk, Einstein elmélete az űrbéli gravitációs hullámokról az 1920-as években született meg, és bizonyítást csak 2016-ban nyert.
Hawking egyik legfontosabb felfedezése a „Hawking-sugárzás” volt, annak az elmélete, hogy fekete lyukak nem teljesen sötétek, hanem különböző sugárzásokat bocsátanak ki, amelyek végül az eltűnésüket okozzák. Tehát olyan technológiát kell létrehozni, ami képes megfigyelni ezt a sugárzást. Hosszú évekbe telhet és sok milliót kell rákölteni, amíg Hawking elméletét végre ellenőrizni lehet.
Hawkingnak tehát soha nem jutott Nobel-díj, de a tudomány nagyköveteként óriási hatása volt mindazokra, akiket érdekelnek univerzumunk titkai.