Bart István: a kormány a klímaproblémát is csak egyfajta „kommunikációs sztorinak” tekinti
Bár a koronavírus árnyékában 2020-ban napjaink valamennyi fontos kérdését a pandémia felől közelítettük meg, ez sem változtatott azon a tényen, hogy a 21.századi emberiség legnagyobb kihívása a klímaváltozás, a globális felmelegedés megállítása.
Hogy állunk e küzdelemben 5 évvel a párizsi egyezmény megkötése után? Elegendőek a világ országainak, köztük Magyarországnak a vállalásai, teljesítései? Ilyen kérdések köré épült Másfélfok on-line sajtóklubja, amit különösen aktuálissá tesz a mostani uniós csúcs, ahol az EU 2030-as klímacéljairól döntenek. Minderről Bart István jogász, klímapolitikai szakértő, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója, az Energiaklub elnökségi tagja mondta el véleményét.
Előadását azzal kezdte, hogy
ha azonnal cselekszünk, annak is csak 30 év múlva lesz hatása a felmelegedésre.
Tehát, ha ma elérünk valamit, annak pozitív hatását jó esetben gyermekeink fogják érezni.
Nem túl biztató az a tény sem, hogy már most körülbelül 1 Celsius fokkal magasabb a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti időkhöz képest, vagyis ha tartani akarjuk a párizsi egyezményben kitűzött 1,5 Celsius fokos célt, azonnal le kellene állítanunk minden CO2-kibocsátást.
Az adatok ugyan azt mutatják, hogy az olyan válságok, mint a 2008-as gazdasági válság, vagy az idei koronavírus járvány, némileg csökkentik a kibocsátást, de összességében ezeknek a hatása jelentéktelen.
Ha 2100-ig plusz 2 Celsius fokos lesz a felmelegedés, már az is fél méterrel emelné a világtengerek szintjét, és 300 millió klímamenekülttel kell számolni. Ha viszont 4 Celsius fokkal lesz melegebb, akkor egy méterrel lesznek magasabban a tengerek, és egymilliárd ember kényszerül élhetőbb lakhelyet keresni
– figyelmeztetett Bart István.
Bemutatta, hogy az utóbbi évtizedekben gyorsult az energia-technológiaváltás a megújulók javára, nem utolsósorban az előállítási költségek csökkenésének köszönhetően – például az elmúlt 10 év alatt a napenergia 89%-kal, a szélenergia 70%-kal lett olcsóbb – de ez sem elegendő. Éppen ezért a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint reálisabb a teljes dekarbonizáció 2070-ban való elérése, mint a 2050-es célkitűzés.
Bart István szerint bár a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény eredményeként jelentősen csökkent a globális kibocsátás, öt év alatt kiderült, hogy az aláírók vállalásai nem elegendők a 1,5-2 Celsius fok tartásához. Ennek kiigazítására lett volna hivatott a 2020-ra tervezett glasgow-i klímacsúcs, de azt a járvány miatt elhalasztották.
Ennek köszönhetően viszont a következő klímacsúcson valószínűleg ott lesz az Egyesült Államok elnöke is.
Míg ugyanis Donald Trump felmondta a párizsi egyezményt, Joe Biden a klímaválság elleni küzdelem elkötelezett híve. Ez azért fontos, mert Kína után az Egyesült Államok a második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó, részvétele nélkül nem sok értelme lett volna a klímacsúcsnak, így viszont Amerikának nemcsak új vállalásokra lesz lehetősége, hanem arra is, hogy példát mutasson számos nagy kibocsátó országnak, Brazíliától Indiáig, Mexikótól Szaúd-Arábiáig.
Az Európai Unió 2030-ig a szén-dioxid-kibocsátás 40%-os csökkentését, a megújuló energiaforrások 32%-os növelését, valamint az energiahatékonyság 32,5%-os növelését vállalta.
A mostani uniós csúcson azonban a tervek szerint ennél is tovább mennének, és azt szeretnék elérni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2030-ra 40% helyett 55%-kal csökkenjen.
A kibocsátás-csökkentés tagállamokra lebontott közös vállalás lenne, míg a megújuló energiák felhasználása és az energiahatékonyság felé tett lépések az egyes országok önkéntes döntésén alapulnának.
A szén-dioxid-kibocsátást két részre osztják - magyarázta Bart István. Az egyikben vannak az EU-kvóta alá eső ágazatok (ETS), az ipar és az energiatermelés – ez Magyarországon kb. 40% - a másik rész pedig az „effort sharing”, amelynek területei közvetlenül az egyes kormányok felelőssége alá tartoznak: a közlekedés, a lakossági kibocsátás, a hulladék-kezelés és a mezőgazdaság.
Ez utóbbi résszel kapcsolatban van a magyar kormánynak jogszabályban lefektetett célja: 2030-ra 7%-os kibocsátás-csökkenést kell elérnünk. A tervezett intézkedésekkel Magyarország bőven túlteljesíti ezt a célt. Ilyen eredményt az Unióban legfeljebb Görögország és Horvátország mondhat magáénak.
Bart István szerint emiatt hazánknak a szén-dioxid-kibocsátás 55%-os csökkentése nem jelentene túl nagy megterhelést. Már csak azért sem, mert
Magyarország kibocsátása 2005 óta nem nőtt lényegesen. Ennek oka, hogy egyrészt nem voltak nagy ipari beruházások, másrészt pedig sokan elköltöztek az országból.
Ugyanakkor az EU szerint többet vállalhattunk volna a megújuló energiák és az energia-hatékonyság terén is.
A klímaszakértő idézte azt a 2020-as törvényt, mely szerint “Magyarország a 2050. évre eléri a teljes klímasemlegességet, azaz az üvegházhatású gázok még fennmaradó hazai kibocsátása, valamint elnyelése a 2050. évre egyensúlyba kerül”. Ez a törvény nem nemzetközi kötelezettségből született, ugyanakkor Bart István szerint kevés benne a konkrétum. Nem szól a folyamattal kapcsolatos jelentésekről, az ellenőrzésekről, esetleges felülvizsgálatról.
A szakértő még problémásabbnak tartja, hogy
a törvény kimondja: 1990-hez képest csökkentsünk 40%-kal. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a következő 10 évben legfeljebb 0,5 %-os csökkentés várható – ehhez elegendő a mátrai erőmű bezárása - 2030 után viszont évi 5%-os “lejtőn kell lerobogni”, vagyis a következő nemzedékekre hárítják a felelősséget.
Az előadó szerint ez a megközelítés arra utal, hogy a kormány a klímaproblémát is csak egyfajta “kommunikációs sztorinak” tekinti, és nem érti meg, hogy a CO2-csökkentésre nem az EU miatt van szüksége, hanem azért, mert ez az emberi civilizáció, benne Magyarország fennmaradásának egyetlen esélye.
A Szeretlek Magyarország két kérdést tett fel a szakértőnek: milyen esélyei vannak a megválasztott amerikai elnöknek klímaprogramja végrehajtására, és hogyan értelmezhető Emanuel Macron francia elnöknek az a kijelentése, hogy országa számára a tiszta energia jövője a nukleáris energián keresztül vezet?
Bart István szerint Joe Bidennek jelentős mozgástere lesz, amennyiben sikerül a demokratáknak megszerezniük a szenátusi többséget.
Tény, hogy az Egyesült Államokban erős az olajlobbi, de már számolni kell a klímalobbival is,
és Bidennek saját választói elvárásainak is meg kell felelnie. Emellett Amerikának a már említett külpolitikai szerepvállalása is sokat nyomhat a latba.
Ami az atomenergiát illeti, Bart István arra hívta fel a figyelmet, hogy mostanában nagyon kevés atomerőmű épül világszerte, különösen piacgazdasági közegben, inkább olyan országokban látunk ilyen beruházásokat, mint Oroszország, Kína, Törökország, ahol egyfajta “államkapitalizmus” működik.
Az Egyesült Államok tavaly egyenesen bezártak egy szerkezetkész atomerőművet, mert rájöttek, hogy nem fognak tudni árban versenyezni a megújuló energiaforrásokkal. Ellátás-biztonsági okokból előnyös lehet az atomenergia, de ott van ellenérvként a balesetek veszélye. Franciaország helyzete a szakértő szerint azért más, mert amúgy is atomhatalomról van szó, és nemzetbiztonsági szempontok is vezérlik.
Magyarországgal kapcsolatban Bart István azt mondta, hogy szerinte
azt az óriási pénzmennyiséget, amit atomerőműre költ a kormány, sokkal hatékonyabban lehetne felhasználni, a naperőművektől az épületek szigeteléséig. Ez az összeg számításai szerint családonként félmillió forint, “amit beleöntünk egy gödörbe és 10 évig nem jön ki belőle semmi.”
Ezzel szemben egy naperőműbe való befektetés ennyi idő alatt szinte már meg is térülhet - mondta.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
