JÖVŐ
A Rovatból

Krasznay Csaba: az AI-vonaton most látszólag nincs fék, kérdőjelezzünk meg nagyjából mindent, amit a képernyőn látunk

A kiberbiztonsági szakértő az AIToday-nek elmagyarázta, hogy az AI hogyan gyorsítja a dezinformációt, aminek ugyanúgy van politikai, mint katonai szerepe. A választás idején a független sajtó adta az ellendózist, de szerinte a magyarok immunrendszere is jól működött.


Krasznay Csaba szerint az AI nem egyszerűen új dezinformációs eszköz, hanem olyan technológia is, amely a kognitív dimenzióban képes felülírni korábbi működési logikákat. Az AIToday.hu-nak adott interjúban felvázolta az orosz módszereket - amelyek száz éve ugyanolyanok, csak az eszköztár változik -, és felvázolta, hogy a NATO hogyan kutatja a jelenséget.

A kiberbiztonsági szakértő hangsúlyozta: az AI azért kiszámíthatatlan, mert nem emberi motivációk szerint működik, így a kimenetei sokszor nehezen érthetők, ami különösen veszélyes a közgondolkodásra is hatással lévő kognitív térben. Az AI-ügynökök sebessége miatt ráadásul nem lehet időben reagálni a terjedő tartalmakra.

A magyar választási kampány környékén látott jelenségekről szintén beszélt, és szóba került a társadalmi immunitás, az edukáció, a platformok felelőssége, valamint az Európai Unió szabályozási kísérlete és a technológia katonai szerepe. Utóbbi nagyon is valós, hiszen az AI már ma megjelenik a célmegjelölésben és az információk gyors feldolgozásában.

— Egy nemrég megosztott bejegyzése szerint a NATO egyik kutatása a kognitív hadviselés fogalmának újradefiniálására tesz kísérletet. Kikre bízta a NATO az információs műveletek kutatását, és pontosan milyen tevékenységeket vizsgáltak?

— Két különböző kutatást is olvastam arról, hogy mennyire különböző szakterületek foglalkoznak az AI-jal, illetve általában a kibertér kihívásaival. Az egyik kutatás a NATO kiberbiztonsággal foglalkozó kiválósági központjától érkezett. Azt kell tudni a NATO kiválósági központokról, hogy ezek ugyan a NATO fenntartásában és finanszírozásban működnek, de kutatóközpontok, tehát nem a NATO mint katonai szervezet véleményét tükrözik. Sokkal inkább egyfajta tudományos bázist szolgáltatnak ahhoz, hogy a tagországok ezek alapján olyan jogi aktusokat, lépéseket, stratégiákat dolgozzanak ki, amelyekből később építkezni tudnak. Ami pedig a konkrét tanulmányt illeti: ukrán tudományos kutatók publikációjáról van szó, akiket masszívan érint a kognitív hadviselés, hiszen az orosz doktrínában régóta benne van, hogy a háborúkat nem feltétlenül és nem kizárólag a csatatéren kell megnyerni, hanem a fejekben is. A kutatás érdekessége, hogy nemcsak az orosz technológiákat és narratívákat tárgyalja, hanem említést tesz a kínai, illetve általában a NATO-s, nyugati megközelítésekről is. Ahhoz pedig, hogy érthetőbb legyen a kognitív hadviselés lényege, érdemes megjegyezni: az információs térben – jelentsen ez bármit is – három dimenzióban szoktak hadat viselni.

Van a fizikai tér: ezek a klasszikus információs rendszerek, hálózatok, minden, ami kézzelfogható. Van a logikai dimenzió, vagyis az adatokból létrejövő információ. És van a kognitív dimenzió, vagyis a gondolatok, amelyek ezekből az információkból erednek.

A tanulmány ennek a harmadik dimenziónak a kiemelésével – nem meglepő módon – azt állítja, hogy van egy régi, klasszikus iránya a kognitív műveleteknek, ami a tömegmédián, tévén, újságokon keresztül történik, és amióta ezek a formátumok léteznek, jelen is van. Emellett jelentek meg az elektronikus átviteli megoldások, mint például a közösségi média, amelyeket masszívan befolyásolnak az emergens kulcstechnológiák.

— Hol húzódik a határ a klasszikus információs műveletek és az AI által felerősített befolyásolási technikák között? Miért súlyosabb az egyik, mint a másik?

— A mesterséges intelligencia tényleg egy olyan jellegű, emergens technológia, ami miatt nagyon sok mindent újra kell gondolni – a kognitív, a fizikai és a logikai dimenzióban egyaránt. Hogy ezt jobban kifejtsem: a mesterséges intelligenciával rengeteg lehetőség és rengeteg probléma is keletkezett. Miért felforgató technológia? Talán a legfontosabb az, hogy kiszámíthatatlan. Ezt úgy értem, hogy egy emberi tevékenységnek van egy jól ismert pszichológiája és motivációja. A mesterséges intelligencia ezzel szemben valószínűségi sorozatokon alapuló döntések halmaza.

Tehát fogalmunk sincs igazán, hogy a sok lehetséges lépés közül a végén miért pont az az eredmény jön ki.

Ez az alapvető problémánk a kognitív dimenzióban, tehát a befolyásolás területén is. Míg egy ember által generált tartalomnál általában tudjuk, miért pont az a végeredmény, egy AI-generált tartalomnál sokszor nem tudjuk, miért az jött ki. Itt szokás példaként említeni a hallucinációt, ami jól ismert jelenség. Nem tudjuk pontosan, hogy hallucináció során miért pont azt mondja a modell, amit mond. Nyilván tudjuk, hogy az eredeti modelleket úgy programozták, hogy megfeleljenek az emberi elvárásoknak, és ne hagyják információ nélkül a kérdezőt – még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy az információ téves.

De a hallucinációk egyre kevésbé észrevehetők, és ez szépen, finoman tolja el az emberi gondolkodást. Befolyásolja azt – és nem tudjuk, ennek mi lesz a vége.

Míg mondjuk egy oltásellenes mozgalomnál nagyjából pontosan tudjuk, mi mozgatja őket, milyen érvekkel élnek, és milyen hatásai vannak mindennek; tudjuk azt is, hogyan kell egy ilyen mozgalmat társadalmi szinten elszigetelni a többségtől. Egy mesterséges intelligencia esetében viszont fogalmunk sincs, hogy a neki feltett kérdésekre adott válaszok hogyan fogják alakítani és eltolni a közgondolkodást. Lehet, hogy két ember nem ugyanazt a választ kapja ugyanarra a kérdésre – sőt, akár ugyanaz az ember sem, ha kétszer egymás után teszi fel.

A másik probléma a hihetetlen gyorsaság.

Itt az AI-ügynökök kérdését hoznám fel. Az ügynökök segítségével olyan bámulatos sebességgel lehet elterjeszteni bármit, amire egyszerűen nem tudunk időben reagálni, aminek nem tudunk érdemben gátat szabni. Példának a gerjedés folyamatát hoznám. Mindannyian ismerjük: kell hozzá mikrofon és hangfal. Ha közel visszük őket egymáshoz, gerjedés keletkezik, ami nagyon kellemetlen. Úgy oldjuk meg, hogy lehalkítjuk, vagy eltávolítjuk egymástól az eszközöket. Az AI-ügynökök is így tudnak működni: ha nincsenek kellően kontrollált környezetben, könnyen létrejöhet egy olyan állapot, amit nem tudunk időben „elvágni”, letekerni. Kognitív műveleteknél gondoljunk csak arra, mi történik, ha álhíreket gyártanak – a választások alatt is szóba került, hogy Magyarországon  voltak álprofilokból érkező tartalmak. Mi történik, ha egy sok profillal rendelkező, kifejezetten információs műveletekre kihegyezett informatikai környezetben elszabadul egy AI-ügynök? Milyen bődületes sebességgel tud elterjeszteni igaznak tűnő információkat, amelyeknek tömeges hatásuk lesz?

— Hisz a laikus tömeg nehezen is tudja tetten érni. A magyar választás kampányidőszakában hogyan találkozhattunk ezzel a jelenséggel?

— Én az újságcikkeket olvasom, illetve azokat a kutatókat követem, akik kifejezetten dezinformációval foglalkoznak. Nekem csak benyomásaim vannak, és az a benyomásom, hogy közel sem volt ez annyira profin megszervezve, mint amennyire a technológia lehetővé tette volna. Ilyenkor még működik a társadalom immunrendszere is a dezinformációval szemben. Ez a valóságra vonatkozó megélésünk: elhiszünk dolgokat, vagy nem hiszünk el dolgokat.

A jelenlegi választásnál, úgy gondolom, működött a magyar állampolgárok immunrendszere. Illetve volt egy ellendózis, amit független sajtónak nevezünk, és amely kiemelte ezeket a dolgokat.

Egyébként ez az állam feladata lett volna, de ezt most engedjük el. A lényeg, hogy ez működik. Az AI sebességével, AI által terjesztett tartalmaknál – ahol az ügynök képes reagálni a történésekre, adott esetben gyorsabban és „hitelesebben”, mint valaki, aki a billentyűzet mögött ül – a hírek és információk terjedése nehezebben lesz követhető. Nem mondom, hogy ez megtörtént Magyarországon. Azt sem mondom feltétlenül, hogy ez történni fog. Azt mondom, hogy a technológia – különösen az AI-ügynökök elterjedésével – nagyon hamar olyan helyzetet teremthet körülöttünk, amit akkor és ott nem fogunk tudni érdemben befolyásolni, és ennek súlyos következményei lesznek.

— Milyen szerepe lehet az embernek egy olyan környezetben, ahol a dezinformációs rendszerek már képesek automatizáltan tanulni és finomhangolni az üzeneteiket? Mi itt az indító és mi a fogadó oldal szerepe?

— A legfontosabb talán az, hogy az emberiségnek tanulnia kell. Képben kell lenni azzal, hogy létezik a mesterséges intelligencia mint technológia, és legalább felületesen tudni kell, hogy mire képes. A társadalom széles rétege mostanában találkozott olyan szakkifejezésekkel, mint a deepfake. Ez egy olyan technológia, amire nincs társadalmi immunitásunk, és ezt az immunitást úgy tudjuk megszerezni, ha olyan környezetben találkozunk vele, ami még nem fáj annyira. Ez nem jelenti azt, hogy képesek leszünk biztosan felismerni ezeket a tartalmakat. Mindenféle kutatás – itt Magyarországon is – azt mutatja, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben ismeri fel őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok 100%-osan képesek detektálni – csak arányaiban jobban, mint az idősebb generáció. De már az, hogy tudjuk: van ilyen, lehetővé teszi, hogy feltegyük a kérdést: vajon ez valós lehet-e? Ez az egyik oldala. A másik, hogy

az AI-vonaton most látszólag nincsen fék, ami roppant fájdalmas.

Az Európai Unió próbál valamiféle fékeket beépíteni a rendszerbe, de úgy tűnik, hogy ebben több nagyhatalom nem érdekelt. A szabályozás – ez a fajta előrelátás – mindenképpen fontos lenne. Őszintén szólva nem látom jelét annak, hogy az államok kellő gondossággal állnának hozzá a mesterséges intelligencia korlátozásához. A harmadik dolog – és ez az OpenAI-val kapcsolatban is felmerül – a felelősség kérdése. Rögtön az volt az első gondolatom, hogy az OpenAI modelljeire nagyon sokan „rákaptak”, köztük olyanok is, akiknek fogalmuk sem volt arról, mit jelent a biztonságos üzemeltetés. És ahogy a szaksajtóban is olvashattuk, történtek olyan malőrök, amelyekre nem nagyon számítottak. Aztán erre jött rá az Anthropic a Mythos modelljével, amit ki sem engedtek hétköznapi használatra. Ha jól emlékszem, 11 szoftvercég kapta meg a modellt azzal a céllal, hogy sebezhetőségeket, hibákat keressenek benne. Vannak modellek, amelyek biztosan nem valók avatatlan kezek közé. Ha mégis odakerülnek, akkor nagyon komoly felelőssége van azoknak, akiknek a kezében ott vannak ezek a modellek, ezek az ügynökök. A szakma sem 100%-ig biztos abban, hogy mindenki képes lesz kellő gondossággal használni őket.

— Beszéltünk arról, hogy a dezinformáció ellen a megcélzott tömeg edukációjával lehet harcolni, és vannak jogi lehetőségek is. De technológiai oldalról milyen hibáik vannak ezeknek a dezinformációs műveleteknek, amelyeket ki lehetne használni? Ezt találta meg az Anthropic a Mythos-szal?

Krasznay Csaba a teljes egészében az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról beszél, hogy

- miért kulcskérdés a társadalom „immunizálása”, például az oktatási rendszeren keresztül,

- bár az uniós DSA kiváló, a nagy technológiai cégek felett hatékonyabb kontrollra lehet szükség,

- harctéri katonai műveletekben konkrétan mire használják a mesterséges intelligenciát,

- milyen jelentősége van és lehet az AI-nak a geopolitika színpadán,

- mennyire gyorsan terjednek az AI-tartalmak – például deepfake videók –, és hogyan képesek befolyásolni a közhangulatot vagy akár egy választást.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
230 millió dollárt spóroltak az MI-vel: 20 nap alatt forgatták le Gal Gadot új filmjét a színészekkel, a többi munkát már a számítógép végzi
A Bitcoin: Killing Satoshi című filmet egy londoni stúdióban vették fel, helyszíni forgatás nélkül. A háttereket és a világítást teljes egészében mesterséges intelligencia hozza létre az utómunka során.


Mindössze 20 nap alatt, egy teljesen üres, „szürke doboz” stúdióban forgatták le Doug Liman új filmjét, a Bitcoin: Killing Satoshi-t, amelynek főszereplői Casey Affleck, Gal Gadot, Pete Davidson és Isla Fisher.

A produkció teljes egészében mesterséges intelligencia által generált hátterekkel készül, amivel a producerek szerint így egy normál esetben 300 millió dolláros költségvetést sikerült 70 millióra lefaragni.

A film egy összeesküvés-thriller, amely a Bitcoin rejtélyes alkotója, Satoshi Nakamoto kilétét kutatja. A cselekmény középpontjában egy újságíró áll, aki azt a vitatott állítást vizsgálja, hogy a valódi Satoshi egy Craig Wright nevű ausztrál üzletember, akit emiatt befolyásos szervezetek akarnak elhallgattatni.

A februári bejelentés - miszerint a filmben nemcsak a háttereket és a világítást hozzák létre mesterséges intelligenciával, de szükség esetén a színészek játékába is belenyúlhatnak - komoly vitát váltott ki a szakmában. A producerek ezért nemrég meghívták a TheWrap stábját a londoni forgatásra, hogy bemutassák a technológiát. Azt állítják, a színészi alakításokhoz nem nyúlnak hozzá, az MI csupán egy utómunka-eszköz, ami a környezetet teremti meg.

Casey Affleck szerint a módszerrel a hangsúly teljes egészében a színészi játékra helyeződött.

„Az egész forgatáson a mi alakításunk volt a fókuszban”

– nyilatkozta a színész.

Az alkotók szerint az eljárás a színházi munkához hasonlít, és jelentősen csökkenti a gyártás ökológiai lábnyomát, mivel nincs utazás és helyszíni építkezés.

Ryan Kavanaugh producer elmondta, a hagyományos forgatás több mint 200 különálló helyszínt igényelt volna. „Rájöttünk, hogy bizonyos MI-eszközökkel le tudjuk törni a költségeket” - közölte. A forgatás egy volt londoni autószalonból átalakított „gray box” stúdióban zajlott, a világítás és a díszlet MI‑vel készült, a színészek valódi jelmezeket viseltek, és az utómunka kb. 30 hét, 55 MI‑művész részvételével - derült ki a The Wrap cikkéből.

Az iparági vita azonban továbbra is éles. Míg a támogatók a költséghatékonyságot és az új kreatív lehetőségeket emelik ki, az ellenzők a filmes szakmák – díszlettervezők, helyszíni világosítók, logisztikai szakemberek – tömeges megszűnésétől tartanak.

A projektet még 2025 augusztusában jelentették be, a forgatás idén márciusban zárult. A rendező, Doug Liman olyan filmeket jegyez, mint A Bourne-rejtély vagy A holnap határa, a forgatókönyvet pedig Nick Schenk írta, aki Clint Eastwood Gran Torinóját és A csempészt is.

A film forgalmazási jogait a május 12. és 20. között zajló cannes-i filmpiacon, a Marché du Film-en értékesítik.

A film történetének pikantériáját adja, hogy a brit Legfelsőbb Bíróság 2024 márciusában kimondta: Dr. Craig Wright bizonyíthatóan nem Satoshi Nakamoto, és nem ő írta a Bitcoin alapító dokumentumát sem.

Via worldofreel.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk