Áttörés a Parkinson-kór kutatásában: megtalálták, pontosan hol támad a rettegett betegség
Találtak egy neuroncsoportot, amely hiányzik a Parkinson-kórban elhunytak agyából. Vagyis azonosították azokat az agysejteket, amelyek a legsebezhetőbbek.
Napjaink egyik legrettegettebb betegségének tartják a főleg idős korban, de néha előbb is támadó, a mozgáskoordinációs képességünket fokozatosan elpusztító Parkinson-kórt. A tudomány jelenlegi állása szerint ma még gyógyíthatatlan, legfeljebb lassítani lehet a leépülést, de egy új felfedezés reménytkeltő lehet a jövőre nézve.
A Harvard egyetemhez és a Massachusetts Institute of Technology-hoz (MIT) tartozó Broad Institute két neurobiológusa, Tushar Kamath és Abulraouf Abdulraouf olyan emberek agysejtjeit tanulmányozták, akik Parkinson-kórban vagy demenciában haltak meg, és összevetették olyanokéval, akik nem szenvedtek egyik betegségben sem.
Találtak egy olyan sejtcsoportot, amely erősen hajlamosítható a degenerációra, és emiatt a terápiás kezelésnek ezt kellene mindenekelőtt célba vennie
A tanulmány, amely a Nature Neuroscience-ben jelent meg, arra is rávilágított, hogy a Parkinson-kór kialakulásánál miként jelentkezik a genetikai kockázat.
A Parkinson-kór progresszív neurodegenerativ betegség, amelyre az ellenőrizhetetlen mozgások, a remegés, a beszédnehézségek és egyensúlyi problémák a jellemzőek, amelyek idővel egyre súlyosabbá válnak. Okozója azoknak az idegsejteknek a károsodása, amelyek a dopamint termelik, azt a hormont, amely az ember hangulatát és mozgását szabályozza. Parkinson-kórnak a dopaminergikus neuronok elvesztését nevezzük a középagy fekete állománynak nevezett részében.
Mivel nem minden dopaminergikus agysejt hal el, egyelőre a tudósok eddig nem rendelkeztek egyértelmű bizonyítékkal azzal kapcsolatban, hogy a molekuláris szerkezetekben egyes neuronok miért sebezhetőbbek a többieknél.
A bostoni kutatócsoport most 22 ezer egyedi neuront izolált és térképezett fel Parkinson-kórban elhunytak agyából, valamint olyanoktól, akik a kevésbé ismert, de hasonló tüneteket mutató Lewy-testes demenciában szenvedtek. Ebben a betegségben, amely önmagában, de más agyi rendellenességekkel együtt is jelentkezhet, Lewy-testeknek nevezett abnormális proteinhalmazok keletkeznek a sejtek belsejében és ezek is zavart okozhatnak a motorikus mozgásokban. A vizsgálat az egyes sejtek RNS-szekventálásával folyt.
A beteg sejtminták 10 embertől származtak, és 8 olyan embertől is vették vizsgálati anyagot, akiknek nem voltak ilyen betegségeik. Az egyes sejtekben mért génaktivitás nyomán a dopamint gyártó neuronok 10 altípusát különböztették meg a fekete állományban, mindegyikre jellemző génaktivitással.
Az egyik dopaminergikus neuroncsoport azonban hiányzott a Parkinson-kórban elhunytak agyából.
Az alaposabb vizsgálat során megállapították, hogy a sejthalálhoz köthető molekuláris folyamatot más neurogenerativ betegségek esetében ez a neuroncsoport erősítette fel, és így pontosan meg tudták határozni ezeknek a helyét: a fekete állomány tömör részének alsó felében. Ezen felül ebben a neuron-alhalmazban találhatóak a legnagyobb arányban azok a gének, amelyek továbbítják a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát. Ez magyarázatot adhat rendkívüli sebezhetőségükre. Kamath és kollégái szerint tehát a Parkinson-kór ismert genetikai kockázati tényezői hathatnak a legérzékenyebb neuronok túlélésére.
Most, hogy többet tudunk a Parkinson-kór által legsebezhetőbb sejtekről és hogy mi betegíti meg őket, a kutatók laboratóriumban folytathatják munkájukat átprogramozva bőrsejteket képlékeny őssejtekké, majd a Broad Institute-beli tudósok által azonosított agysejt-típusokká. Így a tudósok eljuthatnak a betegség genetikai mozgatóihoz, fellendülhet a gyógyszerkutatás, lehetővé válhat akár a Parkinson-kór regeneratív gyógyszerének kifejlesztése is.
Napjaink egyik legrettegettebb betegségének tartják a főleg idős korban, de néha előbb is támadó, a mozgáskoordinációs képességünket fokozatosan elpusztító Parkinson-kórt. A tudomány jelenlegi állása szerint ma még gyógyíthatatlan, legfeljebb lassítani lehet a leépülést, de egy új felfedezés reménytkeltő lehet a jövőre nézve.
A Harvard egyetemhez és a Massachusetts Institute of Technology-hoz (MIT) tartozó Broad Institute két neurobiológusa, Tushar Kamath és Abulraouf Abdulraouf olyan emberek agysejtjeit tanulmányozták, akik Parkinson-kórban vagy demenciában haltak meg, és összevetették olyanokéval, akik nem szenvedtek egyik betegségben sem.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A fiatal felnőttek körében egyre gyakoribb vastagbélrák összefüggésben állhat egy itthon is használt gyomirtóval
Egy új kutatás egy elterjedt gyomirtóval hozta összefüggésbe a korai kezdetű vastagbélrák növekvő esetszámait. A felfedezés azért is jelentős, mert a betegség mára a fiatalok körében vezető daganatos halálokká vált.
Egy új spanyol kutatás szerint egy évtizedek óta széles körben használt gyomirtó, a picloram összefüggésbe hozható a fiatal felnőtteket egyre nagyobb arányban sújtó vastagbélrákkal. A barcelonai Vall d’Hebron Onkológiai Intézet kutatói
a szervezetben hagyott, úgynevezett epigenetikai ujjlenyomatokat vizsgálva találtak erős jelet a vegyszer és a betegség között
– írja a New York Post cikke alapján az AOL. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány megfigyelésen alapul, tehát oksági kapcsolatot nem bizonyít, de új irányt jelöl ki a jelenség megértésében.
A felfedezés azért különösen jelentős, mert a korai kezdetű vastagbélrák esetszáma világszerte riasztóan emelkedik. Az Egyesült Államokban ma már minden ötödik diagnózis 55 év alatti beteget érint, és a kór a fiatalok körében a daganatos halálozás egyik vezető okává vált.
A szakértők szerint a fiataloknál négy tünet – a székelési szokások megváltozása, a véres széklet, a hasi diszkomfort és a megmagyarázhatatlan fogyás – esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
A spanyol kutatók a szervezetünk mélyén rejlő nyomokat keresték, azokat a kémiai módosításokat, amelyek a génjeink működését befolyásolják anélkül, hogy magát a DNS-szöveget megváltoztatnák. José A. Seoane, a tanulmány vezető szerzője egy sajtóközleményben egy hasonlattal magyarázta a jelenséget. Ha a genomot egy könyvnek képzeljük,
az epigenetikai jelek nem változtatják meg a szöveget, de úgy működnek, mint a post-it cetlik vagy jelölések, amelyek megmutatják, mely fejezeteket kell elolvasni, és melyeket kell kihagyni.
A kutatók a dohányzás és az étrend ismert kockázatai mellett egyértelmű jelet találtak a picloram nevű gyomirtónak való kitettségre is, különösen a fiatalabb betegeknél. Azt is megfigyelték, hogy a magasabb növényvédőszer-terheléssel összefüggő daganatokban kevesebb mutáció fordult elő az APC génben. Ez a gén normális esetben fékként működik a sejtszaporodásban, sérülése a vastagbélrák egyik legkorábbi lépése.
A felfedezés arra utal, hogy a vegyszer egy másik útvonalon is elősegítheti a rák kialakulását.
A picloramot az 1960-as évek közepe óta használják fás szárú növények és kétszikű gyomok irtására legelőkön, erdőkben, valamint utak és vasútvonalak mentén. A vegyszer rendkívül tartós, a talajban akár több mint három évig is aktív maradhat. Míg az Egyesült Államokban lakossági felhasználása nem engedélyezett, az
Európai Unióban jóváhagyott hatóanyagnak számít, és Magyarországon is több, picloramot tartalmazó készítmény van forgalomban.
Bár az amerikai kutatók azt találták, hogy ahol több picloramot használnak, ott több a vastagbélrákos eset, ez csupán egy statisztikai összefüggés, nem bizonyíték. Más onkológiai intézetek szakértői is óvatosságra intenek, hangsúlyozva, hogy a pontos biológiai mechanizmusok feltárásához további vizsgálatokra van szükség.
A kutatók szerint ha a további vizsgálatok megerősítik az oksági kapcsolatot, a kormánynak szabályozási lépéseket kell tennie. José A. Seoane a Medical News Todaynek nyilatkozva elmondta: Az emberek tisztában vannak vele, hogy az étrend összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel, a dohányzás pedig a tüdőrákkal. A picloram bonyolultabb, mert ha az oksági elemzés megerősíti eredményeinket, akkor nagy valószínűséggel ezt a kormányoknak kellene szabályozniuk.
A megelőzés érdekében az American Cancer Society jelenleg 45 éves kortól javasolja a rendszeres vastagbélszűrést.
Egy új spanyol kutatás szerint egy évtizedek óta széles körben használt gyomirtó, a picloram összefüggésbe hozható a fiatal felnőtteket egyre nagyobb arányban sújtó vastagbélrákkal. A barcelonai Vall d’Hebron Onkológiai Intézet kutatói
a szervezetben hagyott, úgynevezett epigenetikai ujjlenyomatokat vizsgálva találtak erős jelet a vegyszer és a betegség között
– írja a New York Post cikke alapján az AOL. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány megfigyelésen alapul, tehát oksági kapcsolatot nem bizonyít, de új irányt jelöl ki a jelenség megértésében.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Naponta 8 energiaitalt ivott, sztrókot kapott egy fitt, ötvenes férfi – Hiába kezelték, végül egy kérdésnek köszönhette a gyógyulást
Egy egyébként egészséges, nottinghami férfi agyának mélyén elzáródott egy ér, miután extrém mennyiségű koffeint fogyasztott. Az orvosok csak később jöttek rá a valódi okra, miután a vérnyomása a gyógyszeres kezelés ellenére is magas maradt.
Egy egyébként fitt, ötvenes éveiben járó angol férfi élete egyik pillanatról a másikra változott meg, amikor hirtelen zsibbadni kezdett a bal oldala, és bizonytalanná vált a mozgása. A kórházban megdöbbentő, 254/150-es vérnyomást mértek nála, ami már a hipertenzív krízis kategóriájába esik. Az eset nemcsak egyedi orvosi rejtély, hanem komoly figyelmeztetés is.
A nottinghami férfi története rávilágít, hogy a túlzott energiaital-fogyasztás milyen súlyos, de akár visszafordítható károkat okozhat – írta a Live Science.
A férfinál elvégzett neurológiai vizsgálatok megerősítették a bal oldali zsibbadást és a mozgáskoordinációs zavarokat. A képalkotó vizsgálatok egy jobb oldali, úgynevezett lakunáris sztrókot mutattak ki az agy mélyén, ami az érzékelésért és mozgásért felelős talamuszban okozott szövetelhalást. Emellett felmerült a gyanúja egy ritka állapotnak, ami az agyi erek hirtelen görcsös összehúzódásával jár.
A férfit a kórházban fizioterápiával, foglalkozásterápiával, valamint vérhígítóval, koleszterin- és vérnyomáscsökkentőkkel kezelték. Három hónap elteltével a mozgása sokat javult, de a vérnyomása a gyógyszerek ellenére is makacsul magas maradt. Az orvosai ekkor kérdeztek rá részletesebben az életmódjára, és kiderült, hogy a férfi naponta átlagosan nyolc doboz „nagy hatású” energiaitalt ivott meg. Ez napi 1,2 gramm koffeint jelentett, ami a biztonságosnak tartott felnőtt adag háromszorosa.
A beteg maga is elismerte, hogy nem volt tudatában a veszélynek: „Nyilván nem voltam tisztában azzal, milyen veszélyeket okozott nekem az energiaitalok fogyasztása. Még 8 év után is megmaradt a zsibbadás a bal oldalon: a kezem és ujjaim, a lábam és a lábujjaim területén”.
Azonnal javasolták neki az italok elhagyását, az eredmény pedig drámai volt: a vérnyomása gyorsan normalizálódott, és három héten belül az összes felírt gyógyszerét elhagyhatta. Az orvosai feljegyzései is a gyors és teljes javulást igazolták.
„A 3 és 6 hónapos további kontrollon a hipertónia teljes rendeződését láttuk, és a sztrókból is teljesen felépült, a munkába pedig visszatérhetett” – áll a jelentésben.
Nyolc évvel az eset után a férfinak nem volt újabb sztrókja, bár az első agyi infarktusból maradt némi zsibbadás a bal oldalán.
Az esettanulmány szerzői szerint a magas koffeinszint mellett az energiaitalok egyéb összetevői, mint a taurin, a guarana és a magas cukortartalom is hozzájárulhattak az erek görcséhez és a vérnyomás extrém megemelkedéséhez.
Az eset tanulságát az orvosok így foglalták össze: „Az egészségügyi szakembereknek érdemes célzottan rákérdezniük az energiaital-fogyasztásra azoknál a fiatal betegeknél, akik sztrókkal vagy megmagyarázhatatlan hipertóniával jelentkeznek”.
A téma Magyarországon is rendkívül aktuális, miután az Országgyűlés nemrég törvényt fogadott el, amely megtiltja az energiaitalok értékesítését a 18 éven aluliak számára. Zacher Gábor toxikológus szerint azonban a tiltás önmagában nem elég, mert a fiatalok más koffeinforrásokhoz továbbra is hozzájuthatnak, ezért a felvilágosítás kulcsfontosságú.
Egy egyébként fitt, ötvenes éveiben járó angol férfi élete egyik pillanatról a másikra változott meg, amikor hirtelen zsibbadni kezdett a bal oldala, és bizonytalanná vált a mozgása. A kórházban megdöbbentő, 254/150-es vérnyomást mértek nála, ami már a hipertenzív krízis kategóriájába esik. Az eset nemcsak egyedi orvosi rejtély, hanem komoly figyelmeztetés is.
A nottinghami férfi története rávilágít, hogy a túlzott energiaital-fogyasztás milyen súlyos, de akár visszafordítható károkat okozhat – írta a Live Science.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Végre találtak fegyvert egy olyan vírus ellen, ami a lakosság 95 százalékában ott lapul – A transzplantáltaknak ez az életet jelentheti
A seattle-i Fred Hutch kutatóinak új antitestje állatkísérletekben sikeresen hatástalanította az Epstein–Barr vírust. Ezzel megelőzhetővé válhat, hogy a transzplantált betegeknél csökkenteni kelljen a kilökődésgátló gyógyszereket.
A transzplantáción átesett beteg számára az új szerv az élet ígérete, de az immunrendszer mesterséges elnyomása egyben egy láthatatlan időzített bombát is élesít. A szervezetben évtizedek óta csendben megbúvó, ártalmatlannak hitt vírusok ilyenkor vérszemet kaphatnak, és a legyengült védekezőképességet kihasználva halálos támadásba lendülhetnek.
Amerikai kutatók most egy olyan precíziós fegyvert fejlesztettek, amely hatástalaníthatja az egyik leggyakoribb ilyen kórokozót, az Epstein–Barr vírust, reményt adva ezzel évente több tízezer betegnek. A seattle-i Fred Hutch Cancer Center tudósai egy olyan, emberi eredetű antitestet azonosítottak, amely laboratóriumi kísérletekben teljes védelmet nyújtott a fertőzéssel szemben. Ha az eredményeket a klinikai vizsgálatok is megerősítik,
az áttörés nemcsak a transzplantáltak életét változtathatja meg, hanem új utat nyithat a vírussal összefüggő daganatos és autoimmun betegségek megelőzésében is.
Az Epstein–Barr vírus a bolygó egyik legelterjedtebb kórokozója. Felnőttkorra a népesség 90–95 százaléka átesik a fertőzésen, amely utána egy életre a szervezetben marad. Legtöbbször a „csókbetegségként” ismert mononukleózist okozza, de szerepet játszhat bizonyos limfómák, sőt, a sclerosis multiplex kialakulásában is. A tudomány mai állása szerint nincs ellene védőoltás vagy specifikus megelőző terápia, ami különösen a legyengült immunrendszerű betegeket teszi sebezhetővé.
A Fred Hutch csapata éppen ezért vette célba a vírust, eredményeiket pedig a rangos Cell Reports Medicine folyóiratban publikálták. A kutatásuk azért számít mérföldkőnek, mert nem egy állati eredetű, majd „emberiesített” ellenanyaggal dolgoztak, hanem egy eleve emberi antitestgéneket hordozó egértörzsből izoláltak teljesen humán szerkezetű molekulákat. A kutatás vezetője, Andrew McGuire biokémikus szerint a siker korántsem volt magától értetődő.
„Különösen nagy kihívást jelentett olyan emberi antitesteket találni, amelyek megakadályozzák, hogy az Epstein–Barr vírus megfertőzze az immunsejtjeinket, mert más vírusokkal ellentétben az EBV szinte minden B‑sejtünkhöz képes kötődni”
– nyilatkozta McGuire a Fred Hutch közleménye szerint, magyar fordításban.
A kutatók a vírus két kulcsfontosságú felszíni fehérjéjét célozták: a gp350-et, amely a sejthez való „dokkolásért” felelős, és a gp42-t, amely a B‑sejtbe való bejutás „kulcsa”. A kísérletek során egyértelműen kiderült, hogy a gp42 blokkolása a vírus Achilles-sarka. Míg a gp350-et célzó antitest csak részleges védelmet nyújtott, addig a gp42-t semlegesítő változat teljesen megakadályozta a fertőzést.
Ez a stratégia egyfajta molekuláris pajzsként működik: az antitest rátapad a vírus behatolásért felelős részére, így az képtelenné válik bejutni a célsejtbe.
A felfedezés erejét az állatkísérletek adatai támasztják alá. A vizsgálatokhoz olyan speciális, úgynevezett humanizált egereket használtak, amelyek emberi őssejteknek köszönhetően az emberéhez hasonló immunrendszert építenek fel. Az állatokat előkezelték az antitesttel, majd 24 órával később egy standardizált dózisú, fertőzőképes Epstein–Barr vírussal tették ki őket kihívásnak. Az eredmények magukért beszéltek: a gp42-ellenes antitesttel kezelt egerek lépében később egyáltalán nem mutattak ki vírus DNS-t, míg a kontrollcsoport tagjai megfertőződtek.
Ez a precíziós védelem különösen a transzplantált betegek számára hozhat gyökeres változást. Náluk az immunszuppresszív kezelés miatt gyakran újraaktiválódik a lappangó EBV, ami egy súlyos, sokszor halálos szövődményhez, a poszttranszplantációs limfoproliferatív betegséghez (PTLD) vezethet. Ez lényegében egy, a vírus által kiváltott limfóma. A jelenlegi gyakorlat szerint az orvosok folyamatosan figyelik a vírusszintet, és ha az veszélyesen megemelkedik, csökkentik az immunszuppressziót – kockáztatva ezzel a beültetett szerv kilökődését –, vagy rituximab-terápiát alkalmaznak. Rachel Bender Ignacio, a Fred Hutch infektológusa a probléma klinikai súlyára hívta fel a figyelmet.
„A poszttranszplantációs limfoproliferatív rendellenességek, amelyek többsége EBV-vel összefüggő limfóma, a szervátültetés utáni megbetegedések és halálozás gyakori okai” – hangsúlyozta a szakember.
Az új antitest egy célzott megelőző csapást tehet lehetővé, amely elvileg anélkül fojtja el a vírus szaporodását, hogy a beteg alapkezelését veszélyeztetné.
A biztató eredmények ellenére fontos józanul értékelni a helyzetet. A kutatás még preklinikai fázisban van, és bár a humanizált egérmodell a legfejlettebb eszköz az EBV tanulmányozására, nem ad tökéletes másolatot az emberi szervezetben zajló folyamatokról. Nyitott kérdés marad, hogy az antitest milyen dózisban, mennyi ideig nyújtana védelmet emberekben, és hogy ismételt adagolás esetén kivált-e immunreakciót.
A tudományos közösség ugyanakkor nem tétlenkedik, a mostani fejlesztés egy szélesebb, EBV-ellenes kutatási hullám része. Világszerte több laboratóriumban dolgoznak kísérleti vakcinákon, és nemrégiben egy másik kutatócsoport egy olyan antitestet írt le a Nature tudományos folyóiratban, amely a herpeszvírusok egy közös pontját támadva az EBV mellett más kórokozók ellen is hatásosnak bizonyult állatkísérletekben.
A Fred Hutch csapata már szellemi tulajdonvédelmi bejelentést tett az azonosított antitestekre, és egy ipari partnerrel, valamint tudományos együttműködőkkel dolgozik a klinikai fejlesztésen, amelynek első lépése egy egészséges önkénteseken végzett biztonságossági vizsgálat lehet.
„Lendületet kaptunk, hogy a felfedezésünkből olyan terápiát fejlesszünk, amely óriási változást hozna a transzplantáción áteső betegek számára” – tette hozzá McGuire.
Mivel az Epstein–Barr vírus globálisan elterjedt, a mostani felfedezés Magyarországon is releváns lehet. Amennyiben az új antitest sikeresen veszi a klinikai vizsgálatok akadályait, és elérhetővé válik, a hazai orvosok is egy hatékony megelőző eszközt kaphatnak a kezükbe a PTLD elleni küzdelemben.
A transzplantáción átesett beteg számára az új szerv az élet ígérete, de az immunrendszer mesterséges elnyomása egyben egy láthatatlan időzített bombát is élesít. A szervezetben évtizedek óta csendben megbúvó, ártalmatlannak hitt vírusok ilyenkor vérszemet kaphatnak, és a legyengült védekezőképességet kihasználva halálos támadásba lendülhetnek.
Amerikai kutatók most egy olyan precíziós fegyvert fejlesztettek, amely hatástalaníthatja az egyik leggyakoribb ilyen kórokozót, az Epstein–Barr vírust, reményt adva ezzel évente több tízezer betegnek. A seattle-i Fred Hutch Cancer Center tudósai egy olyan, emberi eredetű antitestet azonosítottak, amely laboratóriumi kísérletekben teljes védelmet nyújtott a fertőzéssel szemben. Ha az eredményeket a klinikai vizsgálatok is megerősítik,
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Van egy egyszerű módszer, amellyel minimális edzéssel is látványos eredményt érhetsz el
A szakértők által javasolt excentrikus edzés lényege, hogy a mozdulatok leengedő fázisára koncentrálunk, ami nagyobb erőt fejt ki. Egy kutatás szerint az idősebbeknek is javult a vérnyomása és a pulzusa.
Sokan úgy gondolják, a hatékony edzésnek kimerítőnek és fájdalmasnak kell lennie, egy sporttudós szerint azonban érdemesebb lehet okosabban, nem pedig keményebben mozogni, amivel jobb eredményeket érhetünk el. Ken Nosaka, az ausztrál Edith Cowan Egyetem kutatója egy friss véleménycikkében amellett érvel, hogy az úgynevezett excentrikus edzésnek sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia a mindennapi fitneszben.
Az excentrikus edzés a mozdulatnak arra a szakaszára összpontosít, amikor egy izom terhelés alatt megnyúlik. Ilyen például, amikor egy kézisúlyzót lassan leengedünk a földre, vagy amikor leereszkedünk egy székre.
A módszer azért különleges, mert kevesebb energiával fejt ki nagyobb erőt az izmokra. Bár az excentrikus gyakorlatok lehetnek egy edzőtermi rutin részei, valójában nem igényelnek eszközöket: a lépcsőn lefelé sétálás vagy a guggolás is hatékony opció lehet otthon. Nosaka szerint a tévhit, miszerint a mozgásnak fájnia kell, sokakat visszatart.
„Ehelyett az excentrikus gyakorlatokra kellene összpontosítanunk, amelyek a hagyományos edzésnél jóval kisebb erőfeszítéssel is erősebb eredményeket hozhatnak – és még edzőterem sem kell hozzá!” – fogalmazott a sporttudós.
Ezeket a gyakorlatokat hagyományosan azért korlátozták az edzéstervekben, mert ha valaki nincs hozzászokva, különösen erős izomlázat okozhatnak. Ám ez a kellemetlen érzés nagyrészt minimalizálható az edzésintenzitás fokozatos növelésével és ugyanazon gyakorlatok ismétlésével.
A módszer hatékonyságát több kutatás is alátámasztja. Egy 2017-es vizsgálatban harminc idős és elhízott nőt arra kértek, hogy tizenkét héten át rendszeresen lépcsőn felfelé vagy lefelé sétáljanak.
Azoknál, akik a lefelé menős programot követték, nagyobb javulást mértek a pulzusban, a vérnyomásban és más fittségi mutatókban. Az excentrikus kerékpározásról szintén kimutatták, hogy kíméletesebb a szervezethez, mint a hagyományos, koncentrikus tekerés, bár több összpontosítást igényel.
Nosaka szerint az excentrikus edzés ideális lehet idősebb felnőttek, sokat ülő emberek és korlátozó egészségi állapotúak számára is, vagyis olyan csoportoknak, akik a hagyományos gyakorlatokkal nehezebben boldogulnak. A szakértő úgy látja, a módszer széles kör számára lehet vonzó.
Sokan úgy gondolják, a hatékony edzésnek kimerítőnek és fájdalmasnak kell lennie, egy sporttudós szerint azonban érdemesebb lehet okosabban, nem pedig keményebben mozogni, amivel jobb eredményeket érhetünk el. Ken Nosaka, az ausztrál Edith Cowan Egyetem kutatója egy friss véleménycikkében amellett érvel, hogy az úgynevezett excentrikus edzésnek sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia a mindennapi fitneszben.
Az excentrikus edzés a mozdulatnak arra a szakaszára összpontosít, amikor egy izom terhelés alatt megnyúlik. Ilyen például, amikor egy kézisúlyzót lassan leengedünk a földre, vagy amikor leereszkedünk egy székre.
A módszer azért különleges, mert kevesebb energiával fejt ki nagyobb erőt az izmokra. Bár az excentrikus gyakorlatok lehetnek egy edzőtermi rutin részei, valójában nem igényelnek eszközöket: a lépcsőn lefelé sétálás vagy a guggolás is hatékony opció lehet otthon. Nosaka szerint a tévhit, miszerint a mozgásnak fájnia kell, sokakat visszatart.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
