„Valahányszor összetévesztenek Michael Palinnel, azt mondom: Igen, én vagyok az. Most pedig húzzon a francba, idióta!” – Eric Idle 80 éves
Talán egy külföldi sztár sem játszott olyan fontos szerepet az életemben, mint a most 80 éves Eric Idle. Nem csak azért, mert nagy Monty Python-rajongó vagyok. Műfordítói pályám fontos állomásaként két könyvét is lefordíthattam.
Amikor ugyanis 2015-ben Magyarországra látogatott, szerveztek egy közönségtalálkozót. Elmentem, bemutatkoztam, mint a fordítója, és megkérdeztem, adna-e egy rövid interjút. Igent mondott, az írást pedig megvette egy hírportál, és ezzel új korszak indult az életemben.
Eric Idle a Monty Python második legfiatalabb, és sokak számára legkedvesebb tagja. Bár ő erről másképp vélekedik:
Különben is, mitől olyan nagy szám kedvesnek lenni?"
Hihetetlen tehetsége van a verbális humorhoz. Előadóként a legnyelvcsavaróbb szójátékok mestere. Jó fülű dalszövegíró, és nagyszerűen parodizál különböző stílusokat. Emellett tehetséges gitáros is, nem csoda, hogy ő írta a legtöbb dalt a csapat számára.
A Brian életeemlékezetes zárójelenetében, a feszületen énekelt Always Look on the Bright Side of Life az egyetlen Python dal, amely felkerült a slágerlistákra. Amerikában egészen a harmadik helyig jutott. Futballmeccseken énekelték a szurkolók, sőt, 1982-ben a Falkland-szigeteki háborúban találatot kapott HMS Sheffield hadihajó legénysége is ezt énekelte, amíg a mentésre vártak. 2005-ben a Music Choice felmérése szerint ez volt a harmadik legnépszerűbb temetési zene a briteknél.
Eric Idle 1943. március 29-én született South Shieldsben. Mindössze két éves volt, amikor édesapja a frontról hazafelé jövet meghalt egy autóbalesetben. A hadiárváknak fenntartott, Wolverhamptoni Royal Schoolban tanult. 12 éven keresztül járt a rideg intézménybe. Az egyetemen az angol szakot választotta, így a cambridge-i Pembroke College-be jelentkezett 1962-ben.
Következő márciusban bejutott a cambridge-i egyetem színtársulatába, a Footlightsba, ahol összeismerkedett a nála idősebb John Cleese-zel és Graham Chapmannel.
1964-ben megválasztották a Footlights elnökének. Első elnöki intézkedéseként lehetővé tette nőknek is a belépést, ami addig tabunak számított.
Diploma után több helyen is fellépett, ám ezek az élmények arra a meggyőződésre vezették, hogy a színházi színész pálya nem neki való.
Írói karrierje 1966-ban szökkent szárba az I’m Sorry, I’ll Read that Again (Elnézést, újra olvasom) című humoros rádióműsorban és a The Frost Report-ban (A Frost jelentés), ahol szinte mindenki megfordult, aki később meghatározó szereplője lett a brit humorszcénának a 70-es 80-as években.
1967-ben saját műsort kapott, amely nálunk A hiba nem az ön készülékében van címen futott. Eredetileg gyerekműsornak szánták, de hamar kultikus rangra emelkedett a felnőttek körében. A műsor jelentősége, hogy szereplő társai között találjuk a későbbi Python-tagokat, Michael Palint és Terry Jonest, és a show grafikai arculatának kialakításában közreműködött egy bizonyos Terry Gilliam nevű amerikai rajzoló is…
1969 két nagy változást hozott Idle életében: elindult a Monty Python Repülő Cirkusza és július 7-én (a Python-forgatások első hetében) feleségül vette Lyn Ashley ausztrál színésznőt, akivel egy fiuk született.
Idle szerepelt a Repülő Cirkusz összes évadjában, filmében, színpadi előadásaiban, és ő szerkesztette a Python-könyveket.
1970-ben megírta első regényét. A „Hello, Sailor”-t (Helló matróz!), amely csak 1975-ben jelenhetett meg. Igaz, rögtön a megírás után volt jelentkező a könyv megjelentetésére. Amikor Idle bement a kiadó irodájába, ahol a cégvezető közölte:
– Szeretném kiadni a könyvét, de az ajánlatommal meg kell várnom az egyórás chepstowi lóversenyt! Átjönne a szemben lévő sörözőbe?
Eric furcsállta a dolgot, de átmentek. Ittak egyet, a kiadó pedig nézte a futamot a tévén. A ló befutott, a férfi pedig így fordult Erichez:
– Most már tárgyalhatunk.
Idle azonban úgy érezte, jobb nem összeállni egy olyan céggel, aminek az anyagi biztonsága egy lovon alapszik.
1975 és 1976 között sugározta a BBC2 a Rutland Weekend Television című kétszer hat részes sorozatot. Ez Anglia legkisebb költségvetésű tévéadóját próbálta életre kelteni. Eric Idle írta, a Monty Python-projektekben is közreműködő Neil Innes készítette a műsor zenei paródiáit, és maga is szerepelt benne. A sorozatból jelent meg lemez és könyv is. A műsor legemlékezetesebb epizódja a karácsonyi különkiadás volt, ebben hangzott el George Harrison előadásában az angol és amerikai rajongók körében népszerű „Kalóz dal”.
Harrison nagy Monty Python-rajongó volt, ám 1975-ig nem találkozott személyesen a csoport tagjaival, amikor is Eric Idle és Terry Gilliam Los Angelesbe repült a Gyalog galopp népszerűsítésére. George egy vetítés után gratulált Ericnek, és hosszas beszélgetésbe merültek.
Mély barátság alakult ki közöttük, mely egészen Harrison haláláig tartott. Összebarátkozásuk után Harrison felkérte Idle-t, hogy rendezzen meg két videoklipet legújabb, 33 1/3 című albumához. A This Song című dalban pedig Eric vicces női hangokon szólalt meg.
George Harrison később fontos szerepet kapott a Monty Python történetében, mivel ő finanszírozta a Brian élete költségeit, és közreműködött Eric Idle és Neil Innes Beatles paródia filmjében, a The Rutlesben.
A Monty Python felbomlása után Eric Idle Amerikába költözött második feleségével Tania Kosevichcsel, akivel 1981-ben házasodtak össze, és egy lányuk is született.
Idle a 80-as 90-es években filmekben vállalt kisebb szerepeket. Láthattuk többek között az Európai vakációban, a Drágám a kölykök összementek című Rick Moranis filmben, a Münchausen báró kalandjaiban vagy a Casperben.
Karrierje az 1990-es Apócák a pácban bemutatásával kapott új lendületet. Ebben a brit vígjátékban a tavaly elhunyt Robbie Coltrane-nel két kisstílű bűnözőt alakítanak, akiknek menekülniük kell a kollégáik elől, és egy zárdában, apácának öltözve próbálnak eltűnni, több-kevesebb sikerrel.
Az 1993-as Lökött örökösökben Rick Moranis, Catherine Zeta-Jones és John Cleese voltak a partnerei. Idle egy pakisztáni családban felnőtt fiatalembert alakít, aki megtudja, hogy annak idején örökbefogadták, és valójában egy dúsgazdag mágnás törvényes örököse.
Kiemelkedőbb szerepei közé tartozik a Harmadik Shrek, amelyben Merlin hangját adta.
Fontos kiemelni a Gyalog galoppból készült Spamalot című musicalt, illetve a Brian élete ihlette Nem a Messiás című oratóriumot. Mindkettőt régi alkotótársa, John DuPrez zenész segítségével írta.
2014-ben Eric Idle rendezte a Monty Python csoport 2014-es élő show-ját, melynek címe Monty Python Live (Mostly) – vagyis a Monty Python élőben (többé-kevésbé). Miután azóta Terry Jones is elhunyt, alighanem ez volt a csapat utolsó közös előadása.
2015-ben ezt kérdeztem a mestertől:
- A Mohó Gazember naplója című könyvedben írod, hogy zavarba hoz, amikor interjút kell adnod, mert az emberek általában a Monty Python csoport Eric Idle-jét szeretnék megismerni, te viszont már egészen más ember vagy. Kicsoda Eric Idle most?
- 72 éves vagyok. Két gyerekem van, az egyikük 42 éves. Kétszer nősültem. Író vagyok. Nem szeretem a filmeket, nem szeretek filmekben szerepelni. Tíz éve nem játszottam egy filmben sem. Szeretek új dolgokat kitalálni. Szeretek John Duprez-vel dolgozni. 35 éve dolgozunk együtt. Hosszabb ideje, mint ameddig a Pythonnal. Szeretek musicaleket írni, szeretem a zenés színházat. Szeretek csak írni, és látni, mi pattan ki a fejemből.
