Szárított élelmiszerekkel lehet felidézni múltunk ízemlékeit
A HYPEANDHYPER egy kelet- és közép-európai dizájn- és életmódmagazin, amely az innovációról, a városi életről és a kreatív ökoszisztémáról szól.
Céljuk, hogy összegyűjtsék és bemutassák azokat az egyedi történeteket, karaktereket, különleges tárgyakat és tájakat, amelyek a világ ezen részét alakítják.
Csatlakozz hozzájuk, legyél te is részese a közös jövőnk alakításának!
Góg Angéla food designer doktori munkájában korábbi kutatásait folytatta – ízemlékeink összegyűjtése és rendszerbe foglalása, valamint a boldogság ízének meghatározása után arra volt kíváncsi, mindezt hogyan őrizhetjük meg a jövő számára.
Amikor múltunkra emlékezünk, az emlék alapja gyakran nem pusztán látvány vagy hangnem: nem egyoldalú, hanem annál jóval komplexebb, minden érzékszervre ható élmény. Szinte érezzük a bőrünkön a Nap melegét vagy a szél simogatását, halljuk a környezet neszeit, és akár ízek, illatok is eszünkbe juthatnak. Talán az is felsejlik bennünk, hogy kivel éltük át az adott pillanatot.
Ami még izgalmasabb, az az, hogy ez fordítva is működik – mindenki számára ismerős lehet az a tapasztalat, amikor beleharap egy szelet süteménybe vagy egy cső forró főtt kukoricába, és gondolatban szempillantás alatt a nagymama köténye mellett vagy egy Balaton-parti fülledt nyári napon találja magát. A vakuemlékezet vagy villanófény-emlékezet, melyet Roger Brown és James Kulik írt le a hetvenes években, fényképezőgépszerűen rögzíti a pillanatot, melynek felidézéséhez csak egy kulcsemlék kell – például egy falat étel.
Góg Angéla food designert nagyon régóta foglalkoztatja a téma. A köztudatba 2015-ben robbant be Emlékek cukrászdája című mestermunkájával, amelynek készítése során több száz emléket gyűjtött össze, majd ezeket szintetizálta és rendszerbe foglalta.
Angi a projekt sikerét követően sem állt meg – a múlt feltárása után a jelen és jövő kérdései is foglalkoztatni kezdték, egyfajta trilógiába foglalva munkásságát. A vasárnapi ebéd vagy a Jövő emlékei a személyes történetekre, azok megőrzésére és mások által megtapasztalhatóvá tételére tett kíséretet: ismeretlenek válnak ismerősökké a közös asztal körül ülve, emlékeket és élményeket megosztva. Egyre inkább érezte annak fontosságát, hogy a gyermekkor ízei gyakran egyben a boldogság ízeit is jelentik, ezáltal érdemesek a megőrzésre.
Az így szerzett tapasztalatok indították el az úton, hogy felkutasson egy módszert, amellyel mindez tényleg megvalósulhat. Most már nemcsak konkrét ételeket keresett, hanem arra is kíváncsi volt, hogy melyek azok az állagok, ízek és illatok, amelyek a legfontosabbak az egyén számára.
A kutatás eredményei azt is tükrözték, hogy az ételektől elválaszthatatlan a készítő személye, például a borsóleves esetében nem pusztán a borsó íze vagy a zöldségleves közepesen sűrű állaga fontos, hanem az is, hogy „viseli” magán a készítő keze nyomát, vagyis hogy a mama levese az a mama levese, nem pótolható aromákkal, ízesítőszerekkel.
Éppen ezért doktori munkájában olyan módszerre volt szükség, amiben ezeknek az ételeknek a lelkét tudja eltenni. Így talált rá a szárításra, amely segítségével egy tál étel színe és íze is megmarad, de a víztartalom csökkenésével, légmentesen lezárva tartósíthatóvá is válik.
Angéla dr. Gyimes Ernő élelmiszerkutató segítségével fejlesztett tökéletes, zab alapú instant kását, amelynek három adagja fedezi egy felnőtt ember napi tápanyagszükségletét. Ennek előállítása olcsó, fenntartható, bárhol megoldható – tulajdonképpen csak forró víz és egy tányér, illetve kanál kell hozzá. Az „egy tál meleg étel” így duplán felidézi a kellemes érzetet és számtalan új asszociációig sodor tovább.
VIDEÓ: Angela ízemlékeit tesztelik
